Miért Európa?
Ha amerikaival beszélgetünk telefonokról, nagy eséllyel lesz szó Motoroláról vagy éppen iPhone-ról. Hiába vannak jelen mindenhol a legnagyobb gyártók, a stílust a régió saját márkái teremtik. Éppen ezért szólok most a két nagy (egykor teljesen) északi gyártó párharcáról, és hagyom ki a történetből a nagy keleti gyártókat és minden mást is.
Egy kis áttekintés
Egykor a mobiltelefonoknak nem volt sok funkciója. Lehetett velük telefonálni, majd később SMS-t írni, lassan bejött a kamera, az zenelejátszás, meg még sok-sok más. Most ott tartunk, hogy egy telefon képes szinte bármire. A gyártók megapixel-háborúkat vívnak, pedig telefonokról van szó. A telefon lett a GPS, és akármi még, amit el tudunk képzelni. Viszont ezeknek a dolgoknak hatalmas ára van. Ez a hatalmas árat viszont nem minden esetben a pénztárcánk bánja.
Átgondolatlan, szinte befejezetlen telefonok kerülnek a piacra. A csúcsmodellek mindenhol drágák, és az emberek büszkélkedhetnek velük. Ám a tények azt mutatják, hogy ezek a csodatelefonok korántsem olyan hihetetlenül jók.
Fontos, hogy ebben a cikkben nagy hangsúlyt fektetek a kivételesnek szánt telefonokra, ezért nem kerülnek elő a mindennapokban leggyakrabban használt, igazán jó telefonok,
Sony Ericsson
Ezt a gyártót még Ericsson korában megismertem, és szerettem is nagyon. Régen még egy T65-öst is használtam, láttam a T100-ast, a T300-ast és a T610-est is, mindet testközelből. Jó telefonok voltak, néhányan korukban korszakalkotók.
A korral haladva használtam K608i-t is, W910i-t, majd végül a nagy és erős P990i-t. Az a telefon volt akkoriban a csúcs. Ha nem is volt szép, de kivételesen okos volt. Én a mai napig azt látom, hogy okostelefonok terén nem jutott feljebb a svéd-japán gyártó. Esetleg még továbbgondolhatunk a P1i-hez, ha eltekintünk a billentyűzet furcsaságaitól.
Mindenképpen leszögezhetjük, hogy ezek sokat tudó telefonok voltak, és leszámítva a lassú ébredést, mindig működőképesek. A P990i két hibával rendelkezik, az egyik az anyaghasználat, ugyanis a fémes hatású műanyag csúnyán kopik, a másik pedig a jog-dial, ami nem bír többet másfél évnél. Igaz, hogy én nem is vagyok szívbajos a telefonjaimmal.
Most mit nyújt a gyártó? A P-szériát kilőtte egy az egyben, pedig az a vonal megérintette az embereket. Áttértek egy új stíliusra, az X-szériát kezdték építeni. Sikerrel? Korántsem. Az X1 lassú, az X10 pedig tiszta Kelet. Egyedül az Ainoban van egy ötlet, de azzal a géppel még nem volt szerencsém találkozni. Nagy SE-fan voltam, de sajnos csalódnom kellett, és belátnom, hogy a P-széria után már nem azt csinálják, amit én tőlük elvárnék.
Nokia
Sajnos a Nokia telefonjait nem ismerem oly behatóan. Láttam, hogy az N70 lassú és az N73 is kicsit akadozó volt. Volt egy 7610-esem, azt imádtam. Kényelmes telefon volt, és N-Gage játékokat lehetett rajta játszani, az mondjuk nem volt rossz. Egyedüli hibája az volt, hogy MMC kártyát sehol nem találtam hozzá, hogy kicsit bővitsek a memóriáján.
Valamivel több, mint fél évvel ezelőtt elkezdtem egy N97-est használni. GPS - hmm, 32GB - óóó, jó billentyűzet - jee, nokiás szoftver - na nee. Kivételesnek, csúcsmodellnek szánt telefonról van szó. Viszont tele van olyan hibákkal, amik a papíron jó telefont használhatatlanná teszik. Rengeteg ember kezében láttam, hogy a lencsevédője nyitva van. Hogy miért? Ha becsukom, akkor csak a szoftver újraindítása után hajlandó fényképezni! Bár igazából ez nem olyan nagy gond, hiszen újraindul a telefon magától is, naponta többször. Hogy miért? Nem tudok rájönni, Folyamatosan frissítem a szoftvert, és a jó görgetőeffektuson kívül más javulást még nem sikerült tapasztalnom. Ezektől eltekintve, noha nehéz eltekinteni, jó telefonról van szó, és szeretem is. Csak egy drága Nokiától nem ezt várná az ember.
Egyébként az N95 hasonló problémákkal küzdött, mert a szép dizájnú szoftver ott lassúcska volt, illetve a kamera is kb. fél percig ébredt.
Meglepő, hogy mennyire távolodunk attól az elvtől, hogy a telefon működjön stabilan, és ezért cserébe kicsit fel kell áldozni a tudásából. Nem láttam még fagyó 3410-est, akármilyen öreg is. De nem kell annyira messze menni az időben. Sok embert látok E71-esekkel, néhányat ismerek is közülük. A telefont talán nem is kell jellemeznem. A szoftvere kicsit fapados, nincs benne túl komoly design, viszont használható, és nagyon stabil. Emellett az anyaghasználata maga a csoda. Azt hiszem ez az, amit az ember elvárhat az ideális telefontól.
Megoldás?
Hogy ne csak kritizáljak, azt hiszem, kötelességem valami alternatívával szolgálni. Noha nem vagyok telefonszakértő, a személyes véleményem megosztanám.
Nekem hiányoznak a piacról azok a telefonok, amelyek igazán működőképesek és mégsem használja őket úgy az ember, hogy ez vagy az hiányzik belőlük. Az igazán jó telefonokat, amiket már nehéz újan megszerezni, bizony régen legyártották már, vagy ha nem is oly régen, sok modell követte már őket. Azt gondolom, hogy a gyártóknak érdemes lenne megkeresni a már szekrénybe hajított tervrajzaikat. Mert bizony az E72 is gyengült teljesítményében az E71-hez képest, hiába tud többet tőle.
Konklúzióként azt vonnám le az egész történetből, hogy a Sony Ericsson igazán feleleveníthetné a rég elfeledett P-szériát, mert azok igazán telefonok voltak, a Nokia pedig az E71 irányában kellene, hogy újragondolja akár az N-széria, akár más telefonok szoftveres felépítését.
Akkor végre lennének olyan telefonok, amik tetszenek nekem.
Low
