Ezt az írást vfo7 kolléga ihlette, szóval mai blogbejegyzésünk nem jöhetett volna létre, ha nincs ez: [link], aminek különben nagy részével egyetértek. Nem állítom, most alapigazságok következnek, vagy hogy igazam van, neki meg nincs, csak nekem is van véleményem az érintett kérdésben. Íme:

Ha jól tévedek, a nekünk nem éppen szép emlékű voronyezsi áttörés tervét is Gheorgij Zsukov barátunk készítette (nyilvánvalóan nem egyedül), és az sem volt az a kimondott díszmenet... Lényegében nem történt más, mint a meglevő hídfőben csapatösszevonás, amit az ellenfél (a magyarok) láttak ugyan, de nem tehettek semmit, mert nem volt rá emberük és felszerelésük. Amint elég tank és ember gyűlt össze, megindultak nyugat felé minden sallang nélkül. Hát, nem akarok beszólni, de ez nem egy nagy taktikai tünemény. Mielőtt leugattok, igen, tudom, hogy a nagyobb kép része volt ez a támadás is. És hogy az a nagyobb kép (ami az egész német déli hadseregcsoport bekerítését célozta) elég nagyarányú terv, azt még nem nevezném zseninek, aki azt mondja, hogy jó, akkor most a páncélosokkal huszonöt helyen áttörjük a frontot, ha a fene fenét eszik is, itt, meg itt, meg itt. Aztán addig megyünk, amíg lehet, és ami ellenség mögöttünk marad, annak kalap, mert utánpótlás nélkül úgyis megfagy, vagy elfogy a lőszere, a kozákok meg intézik a többit. A nagy bekerítést sikerült elkerülni, ''csak'' a sztálingrádi 6. német hadsereg maradt ott, meg azok a seregtestek (a 2. magyar hadsereg is), amelyek az áttörés után nem kapták meg az engedélyt ill. a parancsot - időben - a rendezett visszavonulásra, hanem megvárták, míg bekerítik őket. Nem állítom, hogy már csak ez önmagában nem nagy fegyvertény, de: ha én azt mondom, hogy most elfoglalom Európát, és csak a felét sikerül, az hiába nagy teljesítmény, ha a tervemnek csak a fele. Mert akkor vagy a terv volt erősen túlzó, vagy valamit elcsesztem.
Néhány apró adalék: arra mindenki emlékszik, hogy a 2. magyar hadsereg megsemmisült az áttörésben, de arra kevesebben, hogy pl. az urivi hídfőből támadó szovjet ékek 120 harckocsijából vagy 85-öt elveszett úgy, hogy Jány vezérezredesnek a felettes parancsnokság (talán Weichs tábornok, hézagos a memóriám) nem engedélyezte a tartalék (a Cramer hadtest) bevetését, amiben benne volt az 1. magyar páncéloshadosztály is, meg még néhány német páncélelhárító egység, a gyalogság mellett. Ha nem az lett volna az egyetlen tartalék egység a déli hadseregcsoportnál, és nem akkor kell Hoth páncélosait visszafordítani Sztálingrád alól, akkor vajon mennyi marad a 120-ból? Lehet tippelni, a 0 sanszos kimenetel. Persze az áttörés után vége lett a dalnak - persze nem állítom, hogy ha bevetik Cramert, akkor nem lett volna vége, mert az olaszoknál már amúgy is áttörtek, meg különben is nagyon durva fölényben voltak a támadó szovjet erők.
Persze lehetne mondani, hogy a T-34-esek ellen nem sokra mentek volna a Turánok, csak hát nem lehet. A nyugati utat még az áttörés utáni káoszban is több, mint egy hétig tartotta az 1. páncélos. A Turán II-esek 75 mm-es lövege bőven elég volt a T-34-esek ellen is. A szovjet visszaemlékezések szerint eléggé megviselte őket a harckocsik nagy arányú pusztulása. Persze hozzátartozik, hogy a végére a magyar páncélosok is elfogytak. Maradt összesen 4 vagy 5, rohamlövegek included.
Ezzel mondjuk nem akartam sokkal többet mondani, csak annyit, hogy nem nehéz úgy jó haditervet csinálni, hogy a veszteség szinte nem számít, meg az ellenfélnek fogpiszkálóval kell tankot kilőni. (El lehet képzelni, milyen jól kellett célozni az akkor a magyar 2. hadseregnél rendszerben levő 37mm-es zsákmányolt belga páncéltörővel, hogy a T-34 meg is érezze). Zsukov se tudta volna megvédeni a Dont, és Jány is át tudta volna törni a frontot fordított helyzetben, azt hiszem, ebben megegyezhetünk (na nem mintha isteníteni akarnám itt Jányt, sőt). A keleti fronton kevés brilliánsnak mondható nagyarányú katonai manőver volt (ezért megkapom a magamét, az tuti). A voronyezsi meg a sztálingrádi szovjet győzelem se volt más, mint a front áttörése több helyen, aztán bekerítő hadművelet a front mögött, amit a számbeli fölény tett lehetővé. End of story. Ha nincs meg hozzá a feláldozható ember és eszköz, a haditerv bármilyen jó lehet. Zsukov nagyon jó szovjet parancsnok volt, ez teljesen biztos, a rendelkezésére álló erőforrásokkal úgy gazdálkodott, hogy elég lett a háború végéig. És az is biztos, hogy jó néhány kérdésben nem csak a saját belátása, hanem a felső utasítások is kötötték. Német, amerikai vagy magyar parancsnoknak meg lehet, hogy nem lett volna jó. Magyarnak biztos nem, mert nem volt annyi az ország férfilakossága, hogy két csatánál többre elég lehessen neki.
''Minden egyes megsemmisült német tankra négy orosz jutott'' a kurszki csatában, ahogy vfo7 írta. Vagyis a támadó negyedakkora veszteséget szenvedett, mint a védő. Ezt így hogy? Ha jól tudom, a szovjetek kezére jutott a németek részletes 1943. évi nyári haditerve. Ennyire futotta belőle? Nem akarok ítéletet mondani, se jogom, se szakértelmem hozzá. De a doni 2. magyar hadsereg a sokkal jobban felszerelt ellenségtől szorongatva, tartalék, utánpótlás és felkészülés nélkül, jobb arányokkal ''úszta meg'' 1943. januárját. És azt doni katasztrófának nevezik.
Zsukov pedig zseni és sohasem veszített csatát.