Processzortesztek I.

Első körben a processzorok nyers erejét fogom összemérni, kimondottan olyan tesztprogramokban, ahol a videokártya teljesítménye nem számít. A processzorokat hat tesztprogramban eresztettem egymásnak, a SuperPI 1.9 volt az első. Ebben az 1M és 4M tesztet futtattam le háromszor és az eredményeket átlagoltam. Lássuk a végeredményt:

Itt nem lett akkora előrelépés, mivel úgy tudom, hogy csak egy szálat tesztel a program. De azért kitűnik a két generációval újabb processzor előnye, ha nem is olyan nagymértékben. A benchmark a PI (3,14) értékét számítja ki egy, illetve négymillió tizedesjegyig. A kisebb érték a gyorsabb természetesen. Érdekességképpen megemlíteném, hogy lemértem a munkahelyi gépben lévő Intel Core i5-6500 PI számolási teljesítményét, 54,45 másodpercig tartott neki a 4M teszt és 10,44-ig az 1M teszt. Az első tervben az is szerepelt, hogy egy ilyen processzor lesz az új gépem lelke.

A Cinebench a processzor renderelési teljesítményét méri, az összes magot terhelve. Itt már sokkal látványosabb az előnye az i5-4460-nak, tekintve, hogy négy valós maggal rendelkezik, míg a Core i3-2120 csak két maggal és két szállal. Ami valójában két mag és négy szál. A különbség 71% az i5-4460 javára.

Az IntelBurnTest egyféle stabilitási teszt is, erősen megizzasztja a processzort és kiírja a teljesítményét GFLOPS-ban. Ha ezzel a programmal sokáig bírja a strapát a géped, akkor várhatóan nem kell számolni random fagyásokkal, újra indulásokkal. Közel a dupláját teljesíti az új proci, köszönhetően a négy magnak. Kíváncsiságból ennél a tesztprogramnál is megnéztem, mit tud az i5-6500, de majdnem ugyanaz az eredmény született, mint az i5-4460 esetén.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!