Későn lett jogosítványom a mai trendhez képest. A szüleim elváltak, de ha nem így lett volna akkor sem hiszem hogy az alkoholista munkakerülő faterom vesz egy autót vagy nekem vagy akár csak magának, és bevezet a vezetés rejtelmeibe. (Jobb is így mint a falra kenődve asszem) Szóval apus valahol Kazincbarcikán csövezik, anyám se dolgozik (már magam sem tudom hogy akarna-e még egyáltalán) és engem sosem érdekelt az, amire nem volt pénzem. (Hála az égnek, így nem kell hívnom a Providentet...) Egyszer a fater nyert 5 millát kaparós Black Jack-en (bolondnak bolond a szerencséje), tudjátok mindig visszavitte az üresüvegeket, és abból veszegette a sorsjegyet... A lényeg az, hogy nekem mintegy kárpótlásként, hogy soha nem fizetett gyerektartást, küldött a pénzből 100 ropit. A többit beledobta a gépbe... Akkor és ott, 19 évesen volt egy próbálkozásom a jogsi megszerzésére a pásztói suli mellett, de mivel a pénz átkozott volt (ergo nem kellett érte dolgoznom), így úgy ment el ahogy jött: kurva könnyen. Ugyanis kifogtam a legtuskóbb, dagadt, szőröslábú parasztasszony oktatót a környéken. Salgótarjánba jártunk vezetni (legalább Győzit elüthettem volna) és nap mint nap a plafonba kúrta az agyam. A forgalomig simán jutottam el ennek ellenére. Na ott 4X húztak el, ebből 3X már visszafelé a vizsgaépülethez. Feladtam. Ráadásul a pásztói vonatra várva leültem a frissen festett padra, és piros lett a kedvenc nadrágom.
Na aztán 23 évesen, miután a sulit és a katonaságot is letudtam, (Katonaság ... na erről még írok máskor...) és már egy éve munkába álltam, saját pénzből belekezdve csont nélkül végigcsináltam Miskolcon. Már három hónappal a jogsi kézhezkapása előtt az álmomat hajszoltam: egy 88-92 között gyártott Honda CRX-et. Csak úgy, mert még 10 évesen láttam egyet, és akkor megfogadtam hogy nekem majd olyan lesz. Na nem lett.
Túl öregek voltak már, nem akartak rá hitelt adni, én meg hiába dolgozok 3 helyen, hiába maszekolok, mégse tudok levegőt se venni hitel nélkül. (Tetszik a rendszer... ha van pénzed egyben venni mondjuk egy autót, akkor jó neked, mert gazdag vagy, vagy türelmes... ha nincs pénzed, akkor esetleg kapsz hitelt, és majd kétszer annyiért neked is lehet... tehát nem elég hogy csoresz vagy, da fizess érte többet is...)
Épp egy egri autókernél érdeklődtem amikor azt mondták, hogy bár "cerkát" nem tudnak adni, azért van egy Hondájuk, nézzem már meg...
hát jó:
Na ez nekem kell... Miért? Mert szép...
Nézzük csak:
- sportkocsinak lassú, inkább csak sportoskocsi
(mindjárt agyonütnek akik az 1.4 Astrára meg az 1.3 Suzi-ra ráragsztják hogy "az élet 180 km/h felett kezdődik"... na mindegy, nekem nem itt 215-ös végsebességnél meg 9mp-s gyorsulásnál kezdődik a sportkocsi, de van akinek már egy műanyagszárnynál kezdődik...)
- hátul kényelmetlen, ki-beszállni főleg
- kezdőkocsinak kicsit mégis erős
- hosszú az orra, amit nem is látsz
- hátra se látsz ki
- 9 lityós átlagfogyasztás
- a kötelezője A0-ban elég baráti
- az 1200000.- forintos árra olyan kamatot kapsz, hogy mire kifizeted 2500000.- lesz belőle, ami majdnem egy új autó
Szóval már csak ezek miatt sem egy 80000.- forintos fizetésű, gyenge családi háttérrel rendelkező, streetracerektől, sufnituningerektől, fabiaspoilerezőktől és autós villantóktól hányingert kapó kezdő vezető fiatalembernek való...
Egy ok maradt volna, az pedig a csajozás. Namármost egy: nekem még a cerkámat se kapja be olyan csaj, aki az autóm miatt figyelt fel rám... kettő: arra jó egy 300 ropis Calibra három: csórón, autó nélkül is megtaláltam a páromat addigra:
Szóval minden ellene szólt, de ezek meg sem fordultak a fejemben akkor. Mintahogy VHS voltam (vak-hülye-süket). Én persze azt se tudtam mitől megy egy autó (szaladozik benne a hörcsög???), de elvittem unokatesómat, nézze meg a verdát, mert akkorra ő már három tökéletes használtautón és 9 év mindennapi százakárhánykilóméteres vezetésen volt túl. De meglátta, és nála is jött a VHS...
Nem láttuk, láthattuk, vagy nem akartuk akartuk látni:
- hogy a repedt szélvédő drága lesz és már az sem az eredeti
- hogy körülötte rothad a keret
- hogy a fél autó gitt
- a háta törött, mert a német sofőrt utólérték
- az eleje is, mert a magyarnak az orra volt útban
- az oldala is törött, hogy szimmetrikus legyen
- hogy a hármast nehezen veszi
- hogy a kipufogórendszer szérohadva
- hogy valami kurva még a középkonzolt is kettétaposta huncutkodás közben
- hogy az alufelnik szét vannak verve
- hogy a főfékhenger elengedi a nyomást
- hogy lemezvágóval tépték szét a kalaptartót csakhogy nagyobb hangszóró férjen bele
- hogy csak megy, de a szar fékek alig tudják megfogni
- hogy a check engine lámpa világít
- hogy rohadnak az ívek
- hogy a lámpatest foncsora belülről rozsdál, bepárál
- hogy töröttek az irányjelzők
- hogy nem 140000 hanem félmillió km van benne
- meg az aprót
Csak ezt láttuk:
Aztán jött a szopás, és mégis, most visszatekintve nagyon sajnálom hogy így alakult.
Pedig:
- kuplungtárcsacsere első héten
- főfékhenger első hónapban, aztán:
- féktárcsák, betétek (kalapáccsal verte helyére a patkány, ahelyett hogy megjáratta volna a hengert, persze a pénzt elkérte, pedig még a főfékhengert is nekem kellett beállítani)
- hűtő
- vízpumpa
- gyújtáselektronika (nem is volt rossz, de a szerelő találgatott, két különböző is)
- gyújtótrafó (nem is volt rossz, de a szerelő találgatott)
- rotor (nem is volt rossz, de a szerelő találgatott)
- lambdaszonda
- szélvédőcsere (kurva jól beragasztották... majd kiesik, gratulálok)
- komplett kipufogórendszer
- motorfelújítás (felújították a motort 300 ropiért, mellesleg 100-ért lehetett volna szerezni egy komplett blokkot bele... vagy csak önteni néha olajat bele és kész)
- még festést is kapott (két hétig gyönyörű volt, 4 hónap múlva jött föl az egész)
- megveszegettem a műanyag irány- és szélességjelzőket
- szabályoztattam a felniket
- szűrőket, vezérmű és balansz szíjakat cseréltek
- valami cickány megpróbált lábbal rátartani a fűtőventillátorra, így az is leégett (a cickányt a tetthelyen találták)
... stb. mindezt két év, 50000 km alatt, hiteltörlesztés mellett az én fizumból...
Szerelte boldog-boldogtalan, kontár és szakember, jóakaró és rosszakaró, jóakaró akinek rosszul sikerült, meg miegymás...
Ráment a havi 35000-es részlet mellett még kb. 1000000.- a két év alatt, és mégis folyamatosan csak degradálódott, nem látszott rajta, még mindig kellett volna egy milla. A végére azt mondtam el kell adnom.Akkor amikor ezek az autók még mindig millió felett mentek (és azok se tökéletesek, mert ha valakinek ilyen van és jó is, akkor nem adja el... tudom...) az enyém 500 ropiért ment el. Úgy hogy hosszú prózában részleteztem a kocsi problémáit a hirdetésben... fő az őszinteség. Egy 120 kilós pesti csaj vette meg (no offense, nagyon rendes, aranyos).
Neki talán lesz pénze rendbetenni. A végére már kuplungos lett... amikor vittem fel, már egyáltalán nem volt kuplung, sebességből indítóztam, izomból váltottam. A 180 km-es rémálom végén egy dombon felfele megálltam, és szerencsétlen vevő csaj tolta meg, hogy elinduljon...
Aznap hazafelé a vonaton végig röhögtem, meg a sírás is kerülgetett... vége.
Nincs többé. Nem megyek be pótszilveszterkor többé a szuhafői szántásra egy elszámolt kanyarban, hogy aztán megússzam én is és a kocsi is... nem megyek öt fővel 215-öt hajnal háromkor, nem hallom azt a jellegzetes hangot ahogy beindítom, nem csodálom meg minden reggel amikor meglátom, nem próbál rám az összes Suzuki és Tuningladik, nem megyek bele csikorgó gumikkal a kanyarba, nem esik be az eső, nem büntet meg a rendőr mert sötét az üveg (megpróbálta elmagyarázni hogy miért baj ez: hátulról nem lát át a mögöttem jövő az autómon, és én ha kikerülök valamit, a mögöttem jövő elüti... mondtam neki erre, hogy akkor az IFAplatót is üvegből kéne csinálni, erre persze nem szólt... SYSTEM HALTED) nem ül be nehezen az anyósnak való, nem hívok hetente bontókat, nem találok ezer éves kondomot takarításkor... nem költöm rá a gatyám is.
Volt egy vén ribancom... használta és kihasználta pár német csóka, amikor még fiatal luxuskurva volt, majd a tönkretett koncon marakodtak a magyar vagányok, hogy ki törje össze még jobban. És amikor már senkinek sem kellett jöttem én, és beleszerettem.
Próbáltam megmenteni, és bár mindig fájt valamije, mégis elvitt ahova kellett... nem hagyott cserben... elvitt a csúcsra. Csak annak nem indult, aki el akarta vinni tőlem. (Három vevő nem tudta kipróbálni, pedig vele mentem a helyszínre, és vele is jöttem el... nekik nem indult.)
Egy könyv is kevés lenne leírni, amiket együtt átéltünk.
Egymást rugdalva mentünk utolsó utunkra.
GoodBye Prelude. We'll meet again ... in Hell!
