Hirdetés

2020. október 24., szombat

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Akármi rovat

Pityu naplója 5. rész

Őszi-téli tevékenység és tavaszvárás (amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is!).

[ ÚJ TESZT ]

Hirdetés

60. fejezet

Már pénteken elkezdtem jól érezni magam, különösen akkortól, amikor megláttam, hogy Balázsék (Velük főztem nyáron a hallevest.) is eljöttek, csak most nem a gyerekekkel, hanem egy másik házaspárral és még egy közös barátjukkal. Kiderült, hogy ők is szeretnek bulizni, de ritkán tehetik meg. A gyerekek most a nagyszülőknél voltak.
Elvittem őket is Imihez bor és sajtkóstolásra (A bort most innen vittük.), még reggeli helyett. Utána meglátogattunk néhány pincét (Itt már szerencsére nem kellett vezetnem.) és ebédre már a vendégháznál voltunk. Ott még kicsit belekontárkodtunk a főzésbe, majd jól bekajáltunk és jöhetett a pálinkakóstolás.
Jó alaposan kielemeztük a fellelhető pálinkákat, de csak szolidan, mert hosszú még a nap. Ez kb. azt jelentette, hogy kellően emelkedett hangulatban és már időnként összeakadó nyelvvel vártuk a vacsorát (Grillezett hús, sajt, zöldség, parázsban sült krumpli és az én bormártásom mellé.). Viszont vacsora előtt még elzavartak, hogy hozzam el Bandit, meg Kismajmot, mert emelnék az est fényét. Mivel mindkettő szereti a társaságot, nem mondtam ellent. Mire hazaértem, éreztem, hogy a fejembe szállt a pia.
- Gyee Bandi, meünk a vendégházhó!
Erre Bandi egyrészt kiröhögött, másrészt képen prüszkölt, harmadrészt meg felborított és megint kiröhögött. Na, de aztán felkepesztettem a hátára, amikor is egy bánatos mekegés figyelmeztetett, hogy valamit elfeledtem.
- Nekemmeg má itt keeene lenned fönn Kismaom. Mé vagy még odale?
Magától nem tud felmászni Bandi hátára, úgyhogy vagy felrakom (Na, ez maradt most el.), vagy kell valami lépcső. Szerencsére annyi agyam még volt, hogy odatolattam Bandival a szalmabálákhoz, úgyhogy Kismajom is elhelyezkedett. Út közben kicsit kitisztult a fejem és a vacsora is segített. A vendégek szokás szerint oda, meg vissza voltak a két állattól. A lovagoltatást Bandi (mármint az igazi) és Jocó már átvállalta, Kismajom meg jól elvegyült a tömegben. Nagy sikere volt szokás szerint.
Utána az iddogáláshoz még csatlakozott Marcsa, Erzsi néni, András bácsi, Rózsi és később Bandi is.

Szombaton szekérrel mentem a srácokért, de még út közben felvettem Lacát is. Ilyenkor mindig együtt lógunk, mert ő sem dolgozik. Hívtam Marcsát, de mondta, hogy neki minden vendéggel foglalkozni kell, nem ragadhat le egy társaságnál.
Mondtam előzetesen a srácoknak, hogy bármit, bárhol ehetnek, ihatnak, lehet bulizni, de tartalékoljanak estére, mert olyan vacsora és olyan bor lesz, amit megemlegetnek.
Laca egyrészt helyeselt, másrészt viszont megkérdezte, hogy jó ötlet volt-e szekéren jönni.
- Legalább lesz aki hazavisz!
- Mondjuk ez igaz! Az problémás szokott lenni!

Nap közben valóban vidáman, de visszafogottan múlattuk az időt. Rengeteg bort és kaját kóstoltunk, de csak kóstoltunk. Mire eljött a vacsoraidő, Balázsék már nagyon kíváncsiak voltak, hogy mi az a nagy durranás, amit nekik szánunk estére. Lacával összenevettünk, aztán elmondtam:
- Van egy öreg, aki olyan bort csinál, mint senki más. Nem is ad senkinek, csak ilyenkor. Ráadásul nehéz eset, ezért nem is nagyon megy hozzá senki, csak néhány hasonszőrű vénember. Saslikot fogunk enni nála. Tudom, hogy ez nem tűnik izgalmasnak, de ilyenkor levág egy süldőt – az ilyen kamaszdisznó – és azt pácolja be napokkal korábban. Rak mellé szalonnát, kolbászt, hagymát és erdei gombát, de csinál pisztrángból is, abban nincs kolbász és több a gomba. Hihetetlen jó, elhihetitek! (Utólag belegondolva, ez a kijelentésem kicsit képzavar volt.) Ráadásul ilyenkor normális az öreg, mert amúgy kibírhatatlan. Úgy 6-7 éve egyszer brahiból mentünk oda Lacával, hogy megszívassuk, de azóta is minden évben megyünk.
Na, vacsoraidőre meg is érkeztünk az öreghez (az ő pincéje kicsit félreesik a többitől).
- Szépjóestét Tata! Megjöttünk, de most hoztunk néhány barátot is! Remélem, nem baj! (Bizony! Tata bácsiról, a kiállhatatlan, tudálékos szomszédomról van szó!)
- Dehogy baj Pityukám! Űjetek csak le, aztán mutasd be a barátaitokat!
Miután mindenki bemutatkozott mindenkinek, előadtuk a hozományunkat:
- Hoztunk kétféle pogácsát Erzsi nénitől, meg borkorcsolyát Józsitól.
- Az jó leszen a későbbiekben, az má biztos!
- mosolygott Tata.
- Hoztam Banditól egy kis körtét is, tudom, hogy azt szereti – húztam elő a hátizsákból egy 3 literes ballont, amit mostanáig cipeltem magammal – de hoztam egy kóstolót a vendégház körtéjéből is! Ez ám a jó, majd meglátja!
- Na, akkor ezze koccintunk!
- csavarta ki a dugót.
- Tata! Ez különleges! Nem nagyon lesz már több idén!
- Pont azé! Ki mással innám meg, ha nem veletek, pont ma?

Ezután jól bekajáltunk (Balázsék elismerően hümmögtek a saslik kapcsán.), aztán meg jól végigkóstoltuk Tata borait, amit időnként lekísértünk egy kis körtével. Tata úgy megkedvesedett, hogy még Kismajmot is megsimogatta volna, de Kismajom nem ivott, úgyhogy szokás szerint „megugatta”.
A hazaútra meg már csak Bandi és Kismajom emlékszik.

Vasárnap reggelre persze a barátságból már semmi sem maradt, mert reggel 7-kor arra ébredtem – kissé kótyagosan – hogy Tata fát aprít (Ugyanis még most is sparhelten főz és kályhával fűt.).
- NE MÁR TATA! VASÁRNAP REGGEL VAN!
- Mi van? Nem szokta a cigán a szántást? Aki este legény, nappal is legyen az!
- Hogy akadna a torkodon a körtepálinka, te vén majom.
- Morogtam az orrom alatt.
Mivel Marcsa is megébredt, hamar elindultunk és segítettünk a reggeli készülődésben. Én a sátor felállításában segédkeztem, Marcsa meg a szervezésben.
Legnagyobb meglepetésemre Balázsék el akartak menni a misére. Persze kiderült, hogy annyira nem vallásosak, de az ilyen hagyományokat nagyon szeretik. Utána végig ott voltunk az áldásokon is, bár ők is jobbára táncoltak, meg idővel énekeltek (Megtanulták a dalokat hamar.). Ebédnél még jól bekajáltunk, de onnantól már csak elmondás alapján tudom, hogy mi történt.
Először megtáncoltattam Marcsát a színpadon, ahol amúgy semmi keresnivalónk sem volt, de előtte beszédet mondtam, hogy Marcsa nélkül ez az egész nem jött volna létre. Meg Bandi és Polgi nélkül, de őket nem fogom megtáncoltatni (Állítólag a beszéd amúgy egészen jó volt.).
Utána állítólag még az asztalokon táncoltunk Lacával, Bélával, Imivel, Zsókával, Gabival és Kisjulival is.
András bácsi meg is jegyezte:
- Pityu kicsit kifordult önmagából. Ámbár eléggé szórakoztató.
- Igazából nem fordult ki. Régebben mindig ilyen volt.
- mondta Marcsa – Csak mostanában komolyodott meg.
- Ilyen link vót ez régen, de akkó is szerettem, mer jó gyerek vót má akkó is.
- mondta Erzsi néni.
- Pityu részegedései már legendásak. Laca tud majd mesélni róla, ha kijózanodott! - nevetett Juli.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

  • Pityu naplója 4. rész

    Pityuék beleszoknak a turizmusba és eltelik a nyár. Kezd őrölni a malom és lassan készülnek az őszre és a télre is.

  • Pityu naplója 3. rész

    Zajlik az élet, felvitte az isten Pityuék dolgát és indul a turistaszezon!

  • Pityu naplója 2. rész

    Amiből az is kiderül, hogy hogyan lett Pityuból az alkeszok réme és hogyan lett egy kecske a kutyája!

  • Pityu naplója

    Játéknak indult, ez lett belőle! Fiktív napló! Gondoltam egy merészet és elkezdtem naplót írni, hogy szórakozzatok egy jót!

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.