59. fejezet

Eljött végre a Szüreti Bál is (Így, nagy betűvel, mert nagy buli volt!)! Ez nálunk mindig október közepén van, vagy ahogy Erzsi néni mondja: idusán.
- Legalább már tudom Erzsi néni, hogy mi a fenét jelent az, hogy idus.
- Persze, hogy nem tudtad. Ezt má csak az ilyen vénasszonyok tuggyák.
- Már megint levénaszonyoztál Erzsikém? - Nevetett András Bácsi.
- Na szóval a vénasszonyok, meg az ilyen bolond vénemberek! - Nevetett az öregasszony is.
Négyszemközt szóvá is tettem András bácsinak:
- Erzsi néni mostanában többet nevet és kevesebbet morog. András bácsi tényleg jó asztalos, ha sikerült őt is legyalulni kicsit!
- Köztünk maradjon, de gyalulni nem kellett, csak kicsit szálkás volt a drágám. Láttam én, hogy kedves teremtés, csak neki sem tett jót a magány.

A vendégeknek most elég szabadon hagytuk, hogy mennyi időre jönnek. Lehetett 2, 3, vagy 4 éjszaka is. Legtöbben pénteken jöttek és hétfőn mentek, de volt, aki már csütörtökön megjött.

Pénteken csak a vendégeknek volt program. Igazából a szokásos pincelátogatás, bor és pálinka kóstolás, közös főzés. Bandinak még van egy dűlője késői szüretelésre, oda is kivittük őket.

Szombaton már volt a vásár is és a nálunk szokásos „pincebál”. Ez arról szól, hogy összegyűlnek az emberek a pincéknél, mindenhol főznek valamit, meg zenélnek, énekelnek, borozgatnak és mindenki átmegy a másikhoz is. Gyakorlatilag ilyenkor a pincéknél cirkulál az egész falu naphosszat és az egész pincesor egy nagy bulihelyszín. A vendégeket 4-6 fős csoportokra osztottuk és valaki ment velük végig, hogy ne érezzék magukat idegennek. Ott ettek, ahol kedvük támadt. Annyi volt csak, hogy mi meg vittünk magunkkal pogácsát (Erzsi néni ipari mennyiséget csinált a krumplisból és simából is.), kenyérlángost, meg Józsi-féle borkorcsolyát, hogy mi is hozzájáruljunk, ahogy szokás.

A vásár vasárnap is volt és ilyenkor van a tényleges bál. Reggel a bádogember tart egy misét és utána elindul egy körmenet. Elmennek a nagyobb szőlőterületekhez és a pincékhez is. Mindenhol megállnak, Tamás atya megáldja a szőlőket és a pincéket, utána az asszonyok kornyikálnak kicsit (vannak direkt ilyenkorra dalok). A népek meg sokszor velük énekelnek, vagy táncolnak. Mindenhol bor és pogácsa várja a falu apraja-nagyját.
Kora délután már mindenki a „kastélyparkban” van, ahol ekkorra már elkészült az ebéd. Most vörösboros kakas és vörösboros marhapörkölt készült. Közben már beindul a zene, ebéd után pedig beindul az igazi nagy buli. Ilyenkor mindenki táncol, még az is, aki nem tud (például én).
Vacsorára ökörsütés (Illetve azt már reggel elkezdték, de vacsorára lett kész.) és buli hajnalig.
Ami igazán látványos, hogy ilyenkor ténylegesen hordóból kapjuk a bort!

Bélának bejött a vásár. Eleve nem csak mintadarabokat csinált. Belehúzott rendesen, hogy venni is tudjanak, de rengeteg rendelést is kapott és most nagyon boldog.

Tudom, hogy most szűkös volt a leírás, de az van, hogy szeptember végén valami járvány indult a faluban és egy csomóan lebetegedtek, köztük Bandi is, úgyhogy 2 hétig őt is helyettesítettem. Nehéz volt, mert a saját munkám mellett az övét is csináltam, ráadásul kevesebb emberrel. Voltak is kisebb fennakadások, de én sem izélgettem az embereket és Bandi sem engem, mert mindenki erőn felül teljesített. A bálra viszont szerencsére nagyjából mindenki rendbe jött és én „kimenőt” kaptam a bál idejére, úgyhogy kicsit kirúgtam a hámból, de erről majd legközelebb.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!