Bevezető
Az elmúlt pár évben a tabletek lassan az életünk mindennapi részévé váltak, már teljesen megszokott dolog a látványuk metrón, buszon, kávézóban. Az elterjedésükön sokat gyorsított az olcsóbb kínai gépek megjelenése, amik már bő egy éve itthon is hivatalosan megvásárolhatóak, különböző márkanevek alatt (WayteQ, MyAudio, Concorde...).
Hirdetés
A folyamat megállíthatatlannak tűnik, a két és féléves keresztfiam tableten nézi az Ákos videoklipet a YouTube-ról, azon kifestőzik, és már anyukám is, aki 60 múlt, bejelentette, hogy neki is milyen jó lenne egy ilyen fényképeket mutogatni az ismerősöknek.
Én viszonylag rutinos tablet felhasználónak mondhatom magam, a cikkem tárgyát képező gép a 4. általam vásárolt táblagép. A tavaly augusztusban vett 9,7"-osról egy bemutató is született, azóta is nagy megelégedéssel használom.
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért is vettem az elmúlt fél évben további 2 táblagépet? Már a SmartQ Ten3 bemutatójában is írtam, hogy a 10" körüli mérete nem igazán tartom a hordozhatóság csúcsának. Persze egy kecses iPadnál még elmegy, de az általam vásárolt gépről nem ez a szó jut az eszembe. 13mm-es vastagsága, a kijelző körüli széles káva és a szögletessége otthoni használat közben nem zavaró, de a mindennapi hordozásának nem tesz jót. A másik engem zavaró dolog, hogy a 1024x768-as felbontásból adódóan van néhány program, ami kicsit furán jelenik meg rajta.
Novemberben sógornőm pár napot Londonban töltött, így erősen elgondolkodtam egy Nexus 7 beszerzésén, de a végén úgy döntöttem, hogy még kinn megvéve is elég drága jószág, főleg arra, amire nekem kéne. Inkább a kínai webshopok kínálatában kezdtem el nézelődni a 7"-os gépek között.
Mivel a Ten3-mal minden szempontól elégedett voltam (remek akkus üzemidő, a TI OMAP 4430 SOC jó teljesítménye, jó minőségű készülékház, remek support - hivatalos 4.2.1 ROM fut az összes gépükön), így a végén egy SmartQ S7-et rendeltem, ami épp akciósan 125$ volt.
Sajnos az új táblagéppel problémáim adódtak, így a garanciális ügyintézés idejére a fiókba került, aki kíváncsi a sztorira, a második oldalon találja a részleteket.
Egy időre jegeltem a tablet témát, de persze azért hetente nézegettem a kedvenc kínai oldalaimat, hogy képben maradjak. Aztán karácsony környékén belefutottam az első 4 magos kínai tabletbe.
Ez a Ramos W30 volt, ez ugyanarra a Exynos 4412 SOC-ra épül, mint pl a Samsung Galaxy S3 vagy a Samsung Galaxy Note tablet, és létezik belőle FHD felbontású változat is.
Újra fellelkesedve megnéztem a teljes portfóliót, és rátaláltam a W42-re, ami akkor még csak preorder státuszban volt. Egyből megfogott a design, a 9,4" képernyőméret, ami erősen a Sony táblagépére emlékeztet. Ekkor még csak a W41-es változat volt elérhető 189$-ért, ebben a kínai fejlesztésű ATM7025 4 magos SOC található egy Vivante GC1000 GPU társaságában. Mivel ez a SOC teljesen ismeretlen volt számomra, kicsit utánakerestem.
Találtam egy angol nyelvű tesztet, amiből kiderült, hogy sajnos ez a GPU elég harmatos, és a támogatottságával is vannak problémák bőven. Viszont ott volt megemlítve a PIPO M8-as táblagépe, mint egy szerintük jobb alternatíva.
Megnézve a specifikációt, nagyon megtetszett, de kicsit idegenkedtem a számomra ismeretlen gyártótól. A gyártó honlapját átnézve és fórumokon utánaolvasva a végén mégis megrendeltem a táblagépet (plusz volt egy 30$-os kuponom a Pandawillen).
A hosszúra nyúlt bevezető után a következő oldalon egy kis kitérőt teszek és leírom tapasztalataimat a S7 garanciális ügyintézéséről, a PIPO M8 bemutatója a 3. oldalon kezdődik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
