Perfect Day

Apám megígérte elvisz a szegedi könyvvásárra, szombat reggel felültünk a Czetkára, sisak, átöleltem a derekát, arcomba csapott a szél. A tájékból nagyon ritkán láttam valamit, Apám hátához bújtam, öleltem szorosan, mellette nem volt félni valóm. Berepült a sisakom alá egy nagy darázs és megcsípett. Szóltam Apámnak, próbáltam nem sírni, pedig nagyon fájt. Megállt, lázas mozdulatokkal csatolta ki a sisakom elnyűtt bőr szíját, látszott az arcán a küzdelem, a féltés, aprókat szitkozódott. Végre lekerült a fejemről, a földre dobta a darazsat és nagyot taposott rá, majd a hüvelyk ujját megnyálazva dörzsölte a csípés helyét. Fáj?
Ümüm, ráztam meg a fejem. Ritkán lehettem Apámmal, hétközben kollégiumban voltam, hétvégén nagyanyámnál, ki kellett használni a törődés minden másodpercét. Apám aggodalma ellenére haladnunk kellett, Szegeden ismét levette rólam a sisakot és megint megnyálazta a daganatot.
Fater sosem ölelt magához, talán csecsemő koromban, van róla fényképem. Miután megtanultam beszélni már nem került rá sor, kezet rázunk és szevasz fiam. Bontunk egy sört és az első áhhhhhh után váltunk néhány, hogy vagy, meló, öcsém, ki halt meg, ki vált el, te képzeld, meg van még, s emlékszel. Igazán mély, oldott és gyermekies lelkületű beszélgetésekre, amikor teljes szívéből felkacag 4-5 sör múlva kerül sor. S a végén mindig szabadkozik, hogy 5 percenként feláll vizelni, a prosztatájával van gond, 65 éves. Néha még sikerül kihoznom belőle egy 5 éves gyereket, olyankor bármire rá tudom venni, feltétel nélkül megcsinálja, csak hogy bizonyítsa férfi még, Apám és egyben a haverom. A legsúlyosabb a Margit híd szerviz csatornája volt, a híd alján végigmentünk, egy rácsos, korlátos folyosó, talpad alatt a duna, a híd közepén sötét átjáró a híd pillérében, galambok sorjáztak elő, a kezünkkel védtük a fejünket. A budai oldalon 3 méter magasból ugrottunk le, majdnem eltört a lába, a vállamra támaszkodva, sántikálva vittem haza.

2007.07.27 16h-ra hirdettem meg az utolsó fórumtalálkozót a pinyóba, ami műhely s üzlet is egyben. Volt már néhány emlékezetes tali. Aznap reggel Gyurlaci levitt Bánkra, festői szépségű falu, akár egy ékszer. 2-3 héten belül oda költözünk végleg, folyamatában vagyunk. Ezért is volt a búcsú buli. Lakás eladáson túl vagyunk, a telket is hamarosan eladjuk. Azért ugrottunk le, hogy felmérje a ház műszaki állapotát, vajon elbír e még egy szintet. Elszaladt az idő, mire visszaértem Pestre 14h lett és még el kellett mennem szervizelni egy gépet. Nejem 14h-tól dolgozott, rám maradt a két gyerek felügyelete (Levente 11, Benjamin 4) + a lakás és a műhely kitakarítása, a vacsora elkészítése a vendégek számára + egy gép szervizelése és közben telefonon is többször kerestek.

Valahogy így festett:

Gyerekeket betereltem a szobába és megkértem őket, hogy bármit csinálhatnak csak csendben. Az előszobába behoztam a szervizelésre váró gépet, amit már csak telepíteni kellett. Pucoltam a hagymát, készítettem a húst és a fűszereket, s amíg formázott, felmásolta a telepítéshez szükséges fájlokat, a hagyma is pirult. Kiszaladtam a pinyóba felpakoltam a székeket és bekészítettem a porszívót. Gyorsan vissza, a hagyma illatozik, gyorsan kevés só, fokhagyma, szalonna kockák, utána a telepítő kód, nincs rendszergazdai jelszó, gmt + ennyi meg annyi, kevés fehér bors, gomba, 4 fej paradicsom szeletekre vágva, wécébe hipó, szennyest a tartóba, paprika, nem, nem kívánok most regisztrálni, újraindítás, tekercs wc papír a helyére, szemetest az ajtó elé, homlokom megtörlöm, és akkor kezdődött.

Üdv! Az írás túl hosszú lett, a folytatás itt olvasható: [link]