Fáradt vagyok, hosszú napom volt, ráadásul még mindig dögmeleg van... Mellettem egy kétliteres Tesco ásványvíz, a monitorra nem nagyon tudok koncentrálni. Mégis írok. Hogy miért? Mert megígértem és szokásom betartani az ígéreteimet. Térjünk a témára!

Van ez a Logout nevű akármi, ahová bárki leírhatja gondolatait, majd azokról beszélgethet másokkal. Népszerű, szereti a nép, az a nép, akit sokan szidnak akár a való életben, akár a monitor mögül. Hisz mennyi írás született már a magyarokról, akik lopnak, csalnak, gyilkolnak, tahó módjára viselkednek. Bezzeg a nagy nyugat, na az ott élőktől lehetne tanulni. Naná, van mit. Íme néhány kiragadott negatív élmény külföldi utazásaimról. Megint szomjas vagyok... Képeket is kéne keresni az agymenéshez...

Ha már elsőre az Eiffel tornyot linkelem, akkor kezdjük Franciaországgal! Leszögezném, hogy egyik kedvenc országomról beszélek, ezidáig három nyaralást és még egy egynapos kiruccanást töltöttem itt. Tapasztalat tehát van. Rossz is. Megtudhattuk az írásokból, hogy a magyarok pofátlanul lopnak. No de mi a helyzet a franciáknál? Egy bayeuxi kempingben töltöttünk el pár napot, igaz több is lehetett volna, azonban: egyik reggel arra ébredtünk, hogy a sátor cipzárja félig felhúzva. Vicces srácok ezek a franciák. Olyannyira, hogy Anyám táskájának lába kélt, benne a kocsi pótkulcsával. Mint kiderült, a kempingben több embert is kiraboltak. Még aznap hazautaztunk... Majdnem olyan meleg volt, mint most.

Kiderült a magyarokról, hogy tahón viselkednek akár a külföldiekkel is, lehúzzák őket, rontják az ország hírnevét. És máshol mi van? Prága kedvelt turistacél a magyarok körében is, de a világ szinte minden pontjáról akadnak itt látogatók. Nyeregben is érzik magukat a vendéglátók, aki picit előnyösebb helyen van, annak már a kuncsaftok elégedettsége nem túl fontos. Majd jön másik. Prágában népszerű a vár és környéke, természetesen van itt étterem, söröző bőven. Mi is kinéztünk egyet: heten voltunk, de csak öten rendeltünk inni. Közölték, hogy menjünk máshová, nem szolgálnak így ki. Köszönjük, viszlát! Megjegyezném, akkor is 30 fok feletti értékeket mértünk.

Tudtátok, hogy smucig nép a magyar? Nem? Nosza, nézzetek utána. De nem csak mi vagyunk azok! Prágánál is népszerűbb úticél honfitársaink körében Olaszország. Padova városában szálltunk meg egy iskolai kirándulás alkalmával. Viszonylag szépen rendbehozott épületről beszélünk. Egy szobában körülbelül 20 fiú aludt, mit ad Isten, meleg is volt. Ezzel még nem lenne semmi gond, azonban a tíz órai villanyoltást annyira komolyan vették, hogy lekapcsolták a biztosítékot. Leleményes nemzet vagyunk, szétszedtünk egy elemes világító ferdetornyot, azzal varázsoltunk fényt magunknak. A balkán budit meg sem említem.

Na jó, lehet a smucigságra rossz példa volt az előző, azonban ez biztosan nem az: a helyszín Ausztria, Steyr kisvárosa, egy négycsillagos szállodában. Fergeteges welcome drinket ígértek a foglalás visszaigazoló emailjében. Tényleg az volt, 1 deci száraz pezsgő. Fergetegesen élveztük. Forró víz nem ismeretes, maximum a meleg. A víznyomás szintén nem. Érdekes, a sokat szidott Romániában ezek mind megvoltak. Pont úgy, mint a valóban bőséges reggeli választék. No, a mennyiséggel azért a sógoroknál sem volt gond, de a választék szegényes a románhoz képest. Mily meglepő, a falusi turizmus keretein belül sem kaptunk többet. Sőt, a magas ár mellett kifizettették velünk azt az 5 eurós széket, ami beszakadt egy 140 kilós utastársunk alatt. Azt már meg sem kéne említsem, hogy tolvajkulccsal a háziasszony bejárt a szobáinkba, a cipőt berakta a szekrénybe, ha nem tetszett neki, ahogy bevetettük az ágyat átvetette azt mialatt mi reggeliztünk. Valóban így kell ezt? Viszont csak 25 fok volt.

Elfogyott az ásványvíz, vele együtt a gondolataim is. Pedig biztosan tudnék még írni. Talán majd máskor. Nem ígérek semmit, mert azt be kéne tartanom.

A magyarokban csalódott, kiemelkedő jellemű, igazi egyéniség írótársaimnak pedig üzenem: nyugi, nem csak mi vagyunk ilyenek!