2022. október 6., csütörtök

Gyorskeresés

Nincs is olyan messze a Tátra...

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Ezen írásommal szeretném bemutatni a közeli szomszédságunkban fellelhető területet...

[ ÚJ TESZT ]

Ezen kis írásommal a kevés szabadidővel rendelkező, nem túlzottan bő pénztárcával megáldott emberkéknek szeretném bemutatni a közeli szomszédságunkban fellelhető területet, mint érdekes alternatívát a kikapcsolódáshoz.

Történt, hogy hosszú hétvége kerekedett az október 23-i nemzeti ünnepből, melynek természetesen szinte minden főállásban dolgozó honfitársam örült (sajnos ebbe ugye nem tartoznak bele az ilyen szempontból hátrányosabb helyzetű munkavállalók, de ebbe ne menjünk bele). Ilyenkor mindenki, aki teheti, beütemez magának egy kis pihenést, rokonlátogatást, apróbb kikapcsolódást, aminek segítségével kizökkentheti magát egy kicsit a megszokott menetből. Sokan az otthonukat csinosítgatják, elmaradt dolgaikat pótolják be, akinek viszont nincs sürgős elintéznivalója és megteheti, bizony elvonul valahova egy kis időre.
Szüleimmel tervezgettünk már egy ideje egy közös hosszabb hétvégét valamelyik helyi üdülőhelyen, egy kis pancsi, nyugi erejéig, azonban ez most sem jött össze. Csüggedni azonban nem volt okom, hiszen egy nagyszerű alternatíva miatt nem tudtuk összehozni a kirándulást, nevezetesen azért, mert párommal és egy kisebb társasággal már tervbe volt véve egy szlovákiai kiruccanás. A társaság egyik tagja szlovákiai születésű, és szerencsére ismeretségekkel is rendelkezik az adott területen, így sikerült megfelelő szállást szereznünk a Tátrában.

Az úticél Tatranská Štrba, azaz Csorba. Budapesttől 280-300 kilométerre található, tehát nincs vészesen messze. Más kérdés, hogy mivel hegyi területekről van szó, valamint autópálya is kevésbé vehető igénybe (egy összesen kb. 50 kilométernyi szakaszt tudtunk használni Besztercebánya (Banská Bystrica) környékén, 1 hetes autópálya-matricával nagyjából 1380 forintért [150 sk*9,2]), így aztán az út inkább időben, mint távolságban megterhelő. Este 6 órai indulás 22-én, egy-két hosszabb megálló, tankolás (vigyázat, Európában a környező területeken Szlovákiában lehet a legdrágábban tankolni!) és sörbeszerző túra (Tesco, normális árak, sörminőség tekintetében egyenesen fenomenális kínálat) után este 11 óra után nem sokkal értünk a szálláshelyünkre. Ez egy túristaházakból álló kis kívülálló részen van a városka szélén, az erdő közepén, nagyon hangulatos hely. Mikor odaértünk, nem hittünk a szemünknek, hisz egy hatalmas, igazán újnak tűnő, igényes házikót kaptunk, melynek költsége az adott szolgáltatások tekintetében igazán kedvezőnek bizonyult.

A körülbelül 20 fő befogadására alkalmas, kellemes hangulatú fenyőerdő közepén található nagy kőház szép, többhűtős konyhával, nagy étkezővel, sok szobával, külön fiú és lány mellékhelyiséggel és fürdőszobával, valamint finn szaunával kényeztette a 7 fős társaságot fejenként 2300 forintnak megfelelő koronáért, egy éjszakára. A házikó mellett csordogáló patak, a friss levegő, és úgy egyáltalán az a nyugodt csend igazán kellemes pár napot vetített elénk.
Megérkezésünk után, mivel igen fáradtak voltunk, megbeszéltük, hogy evés után kicsit beszélgetünk, megkóstolunk pár frissen beszerzett sörfinomságot, elnyalogatunk némi hazai pálinkát, hogy másnap lehetőleg kipihenten indulhassunk az úticélunknak, mely még nem volt lefixálva, mi is lesz pontosan. Ehhez képest sikerült a sörkészlet nagy hányadát, valamint szinte az összes pálinkát elpusztítani, valamint öreg Jim barátom is előkerült egy idő után, mikor már nagyon jól éreztük magunkat, így a másnapi korai kelés erősen veszélybe került.

Mivel a környékünkön a madár sem járt, a magammal vitt laptop, külső Creative hangkártya és a kis Creative 2.1 hangszett által nyújtott élvezeteket maximálisan ki tudtuk használni. Hajnali 5 óra körül tértünk nyugovóra, hogy délelőtt 10 óra körül igen fura fejszerkezetekkel, de büszkén ébredhessünk.
Sajnos az idő nem igazán kedvezett nekünk, így elvetettük a Poprádi vízivárosba tervezett látogatás lehetőségét, valamint némely egyed hátrányos helyzete miatt (fej, és gyomorproblémák ;]) a komolyabb túra lehetőségét is elvetettük. Szerencsére a szlovák eredetű lány, valamint egy túristakönyv segítségével reggeli közben ki is találtuk a napi programot, nevezetesen a Bélai-barlang megtekintését. Ez az ősi cseppkőbarlang Tatranská Kotlina község mellett található, szállásunktól kb. 30 kilométer távolságra. Autóba csaptuk magunkat, és a ködös időben hamarosan meg is érkeztünk a hegyecske aljához. Igen megterhelő volt felkaptatni a barlanghoz szinte mindannyiónknak az előző esti megpróbáltatások miatt, nomeg alföldi gyerekek lévén tüdőnk és úgy általánosságban a szervezetünk nem volt erre felkészülve, de legyűrtük az akadályokat, s elértünk a barlang bejáratához.

Fejenként 200 koronáért (diákként 180, ó jee) léphettünk be a 3641 méter hosszúságú, 160 méteres szintkülönbséggel rendelkező, lépcsőkkel teletűzdelt barlangba. A nyitvatartási idő alatt csak fix időpontok alkalmával induló idegenvezetett túrákra mehetünk. (A barlang linkje). Sokat nem szaporítanám a szót, hangulatos, szép, hűvös hely, hangszórókból szóló magyar nyelvű magyarázatokkal, érdemes megnézni. Fotózni csak 300 koronás illeték megfizetése esetén lehet.

A szállásra fáradtkásan visszatérve, kiadós szaunázás és egy finom vacsora után pókereztünk egy keveset, bohóckodtunk és természetesen sörkészletet pusztítottunk, de sokkal visszafogottabban viselkedtünk, mint az első estén, hiszen sejtettük, mi vár ránk másnap a korai kelés után.

Nevezetesen a Zöld-tóhoz vándoroltunk, a Lomnici-csúcs lábához. A zöld-tavi menedékházat tűztük ki célul, mely 1551 méteres magasságban, a túra kiindulópontjától számítva 625 méterrel magasabban található kis pihenőhely. (Érdekesség, google forrásból: A ZÖLD-TÓ / Zelené pleso, más néven késmárki Zöld-tó 1542 m magasságban található, területe 0,5 hektár. Félkörben óriási hegyek övezik. A csúcsok közül nevezzünk meg néhányat, balról jobbra haladva: a gúla alakú Wéber-csúcs (2513 m), a Fecske-torony (2623 m), a havas katlan hátterében a csipkés szürke Zöldtavi-csúcs (2526 m), a kép közepén a Papirusz-csúcs (2434 m), a háttérben a szürke gúla a Vöröstavi-csúcs (2418 m), és jobboldalt a Karbunkulus-torony (2137 m). A tó zöld színű vize után kapta a nevét; a fenekén felbugyogó források idézik elő a szép zöld színt. A víz elszíneződése izgatta a Magas-Tátra kincskeresőit, akik mondát is körítettek a természeti jelenséghez. A monda szerint a Karbunkulus-torony csúcsán drágakő csillogott; mikor egy legény azt meg akarta szerezni, a hegy szelleme letaszította őt a drágakővel együtt a tóba.)
Említették ugyan, de nem sejtettem hogy igaz lehet; egy 20 kilométeres (10 fel, 10 le) túra várt ránk, ha tudtam volna, több vizet viszek. Bár így sem volt probléma, a túraútvonal mellett csordogáló kristálytiszta vizű patak ellátta az igényeinket. A túra természetesen szabadon konfigurálható, nagyon sokfelé lehet menni, mi ezt az egyszerűt választottuk, tapasztalatlan és felkészületlen kirándulókként. Az idő ködös és nyirkos volt, de különösebben nem volt hideg, egy kis menetelés után már lekerültek a kabátok. Jó ideig nem igazán tapasztaltunk mást, csak a meredek kaptatót, ködöt, nagy kavicsokat és sűrű erdőket az útvonal mentén, ám egy idő után eljött a megváltás.

Fölékerekedtünk a ködfelhőnek, és gyönyörűen kisütött a nap, akkor tárult elénk, hogy igazából hol is vagyunk, és merre felé tartunk. Gyönyörű, cikkcakkos hegycsúcsok vettek körül, s ahogy jutottunk feljebb, úgy tisztult egyre jobban az ég, és tárult elénk a csodás látvány.

A levegő érezhetően hidegebb lett, egy kis idő után bizony észrevettük, hogy fehéredik a táj. Lassacskán elértük célunkat, megláttuk a Lomnici hegycsúcsokat, s a befagyott Zöld-tavat.

A menedékházban gyorsan felmelegedtünk, szendvicseztünk, forraltboroztunk, s pálinkával fűtöttük elgyötört kis szervezetünket, hogy megfelelően felkészülhessünk a visszaútra.

Fáradtan, de csodás élményekkel gazdagodva értünk vissza kiindulópontunkra az autókhoz, s úgy döntöttünk, belefér még egy kis nézelődés, jobb az idő is, megnézzük a Csorba-tavat. Átautókáztunk, felsétáltunk, és gyönyörködtünk. Szép nagy tavacska, háttérben a Magas-Tátrával, kisebb túristaközponttal, szállodákkal, vendéglőkkel körülvéve.

Meg is vacsoráztunk az egyikben, nem vitt rá a lélek semmi szlovák specialitásra, inkább egy finom szárnyasételt választottam, 2200 forintnak megfelelő koronából úsztam meg a levessel felvezetett, kávéval lezárt étkezést.
Hazatérésünk után szauna, egy kis Activity kikapcsolódásként, képnézegetés. A kevés megmaradt sör és pár üveg finom bor elfogyasztása után nyugovóra tértünk, hogy a másnap déli hazainduláshoz megfelelően ki tudjuk magunkat pihenni, s hogy délelőtt még rendet is vághassunk.

A hazaút szép napos időben telt, eseménytelenül. A kirándulást összegszerűen 27ezer forint kiadással zártam, amiben a rám eső benzinköltség, a szállás, étkezés, belépők, és sör is beletartozik. Természetesen közel sem jártunk be mindent a környéken, a fellelhető látnivalók töredékét látogattuk meg (hazafelé be lehet ugrani Besztercebányára, Zólyomra is várat nézni akár), s biztos, hogy visszatérünk.

Nyugodt szívvel merem ajánlani minden olyan embernek, aki kis anyagi és időbeli ráfordítással szeretne szép környezetben eltölteni egy pár napot.

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.