3 napon keresztül sokkolt a nagyközönség minket kérdéseivel, mi pedig őket mosolyunkkal a Mobil Show idei, és egyben legelső rendezvényén. Hogyan is éreztük magunkat? Elmondjuk.

Kezdetek

A megérkezés nem zajlott problémamentesen. Bog szokás szerint késett, a dekorációnak szánt karácsonyfa talpa kimaradt a csomagból, de ezeken, és hasonlókon már pillanatok alatt átvergődjük magunkat, erős problémákon edződtünk. Ráadásul asztalunk is kevesebb volt, mint kellene, de hát nem is lenne só az, amelyik problémamentesen nyit. Azt meg kell jegyezni, hogy látszik, hogy kütyümániások vagyunk. Laptopunk volt három, WLAN kártyánk mindegyikben, pendrájv kettő, digitális fényképező szintén kettő, telefonból négy élesítve, de terítőnek, díszítőelemeknek híján voltunk. Sebaj, riasztottuk a teljes PH szerkesztőséget, és KEndre mint valami mentőangyal mindent megoldott. Ez már a nyitás után volt jóval, úgyhogy ennyire ne szaladjunk előre.

Megérkezésünk a Syma csarnokhoz szinte akadálymentes volt, némi biztonsági sereg állt az utunkba, amikor a vip parkolóba igyekeztünk. Próbáltuk elhitetni a marcona őrökkel, hogy mi very important personok vagyunk. Nem sikerült.

Maga a kiállítás a Syma csarnok egyik eldugott csarnokában került megrendezése (csarnok a csarnokban).Sok gyártó jelen volt, és néhány hazai forgalmazó is, azonban meglepő módon szolgáltatókból csak egy. Az is rögtön a szánkban, és minket félig kitakarva. De sebaj, hiszen a standunk annyira zöldre sikeredett, hogy a zöldségesek megnyalnák a formatervezés láttán mind a 10 ujjukat, így a figyelemfelkeltéssel nem volt gond.

A kipakolásnál jól jött ByB kolléga kreativitása, és mérete (csak ő érte fel a pavilon tetejét), így hamar meglettünk. Szétszórtuk a matricáinkat, és a szórólapjainkat a pultunkon, és vártuk a vendégsereget.



Az első nap

Az első nap az ismerkedéssel, és a kiállítás megismerésével telt. Több kört tettünk, utána már fejből vágtuk, hogy melyik érdeklődőt hová kell küldenünk, de a VIP ebédlőt csak a hoszteszlányok segítéségvel találtuk meg, addig a 350 forintos kólán, és az 500 forintos energiaitalon fanyalogtunk, és nyammogtunk a 400 forintos szendvicseken.

Megkerestük az ismerősöket, és a szokásos ismerkedésnek csúfolt névjegykártya-cserélgetéssel múlattuk az első napot. Sok infót kaptunk, és néhány tesztkészülékre ígéretet is, de ez a hisszük, ha látjuk kategória. A WiFi élesítése után elejtettük az első postokat a fórumban, és beszélgettünk az első olvasókkal.

A szomszédainkkal ekkor még csak ismerkedtünk, és a második napra kristályosodott haversággá, de erről majd a következő lapon. Kezdtünk hozzászokni Rákóczi Feri által negyedóránként elkövetett sokkoló üvöltözéssel, amely most már éjszakánként is kísért, és erre kelünk megizzadva, és rettegve, hangosan dobogó szívvel. Az ellenségeimnek sem kívánom, hogy 15 percenként valaki a fülükbe üvöltse, hogy '' Akartok egy jót bulizni? IGeeeeen. Mobil Sóóóóó 2006''.

Mivel szakmai kiállítás és vásár volt a rendezvény, ezért az első napra időzítették a Nokia N95 bemutatóját. Ez egy tánckarból, és a hátuk mögött a futó reklám spotból állt. Maga a készülék kint volt a kiállításon, de egy üvegfal mögött, természetesen kikapcsolt állapotban, és arról még csak hallani sem akart a gyártó, hogy kicsit nyomogassuk. Pedig minden csáberőnket bevetettük, Bog igyekezett szépen mosolyogni a marketinges, és hosztesz lányokra, de nem jártunk sikerrel. Utólag elgondolkodva egy borotválkozás lehet, hogy növelte volna a csáberejét.

folyt köv.