Mindenszentek. A holtak napjának elője, a megemlékezésé. Ilyenkor megtelik a temető élőkkel, az év java részében csöndes, nyugodt hely egyszerre benépesül. Rengeteg ember, egy színházi előadáshoz hasonló nyugodtsággal, csendben, csak a léptek nesze hallatszik, gyufák sercennek, öngyújtók lángja lobban. Balról a gyertyák fényáradatának áhitatos sugarát megtöri egy gyermek sírása, majd az anya nyugtató szava. A közelben valamelyest mindenki felszabadul, fészkelődik az erőltetett nyugalomból, felszabadulva pár pillanatra.

Mi, a maradék család egy temetőbe megyünk egyetlen sírhoz... és ott emlékezünk meg mindenkiről, de igazán én ott nem tudok, mert feszengek.

Ez a temetőzés arról szól, hogy kell koszorút vinni a sírra, mert mit szólnak a rokonok, meg jól tele kell aggatni gyertyával, mécsessel, nem ám megszólnak. Konszolidáltnak kell lenni,... s a gyermek felsír, akkor enged egy picit a szorítás.

Szegény Apukámmal ezen mindig jót poénkodtunk, amelyik sírhoz megyünk, ott a halála előtti éven, az utolsó Mindenszenteken amit megélt, majdnem fulladtunk a röhögéstől. De csak konszolidáltan, mert mit szólnak. Nem, nem volt érzéketlen bunkó, és én sem vagyok.

De tudod, mit mondott a halála előtti napon? Az apukája temetéséről jöttünk vissza, arról beszélgettünk. Apukája a régi rendszerben nevelkedett, abból kizárólag a jó dolgokat fogta, nem volt vallásos. Nem akart volna olyan temetést, amit a nagyanya csinált neki. Pap késett, spiccesen forgatta a Bibliát, azt sem tudta, mi az elhunyt neve.
Na, Apám megerősítette, amiről már beszéltünk párszor megelőző években, mint távoli dolog. Neki nem kell papi temetés, drága koporsó, koszorúk. Nem kell sír, sírkő, az örök nyugodalom, ahonnan kiszórják a csontjait 40 vagy 60 év múlva,... konszolidáltan, de azért az örök nyugodalomnak is ára van ugye. Legalább akkora biznisz, mint a koszorúzás.
Kanizsa Maratonban hátul hétről-hétre ott a kérdés, a hét kérdése, újságíró kimegy az utcára leszólítani az átlagembert. Önnek mennyibe kerül a Mindenszentek? Hát aranyom, sokba, sok a sír. Kisnyugdíjas vagyok, már hónapokkal előtte elkezdek gyűjteni. Veszem a gyertyákat, mécseseket. A koszorúkat is úgy kell megvennem, sajnos nem tudok készíteni. 40 ezer forint... Másik: a Mindenszentek sok feladatot ró rám. Bár a koszorúkat elkészítem magam a családnak, mégis 10 ezer forintot azért elköltök ilyenkor, gyertyára. Blabla. Konszolidáltan, többé-kevésbé őszintén nyilatkozva... és írva az újságot.

Azt mondta, hamvasztassatok el, hamvaimat szórjátok szét kedvenc horgászhelyemen, egybeválok a természettel. Én mindig mindenhol ott leszek, bárhol és bármikor gondolhattok rám. Nem szeretném, ha a bevett szokás szerint kötelességként járnotok kéne egy kőtömbhöz, gyertyát égetni s gondolni rám, amikor nem akarnátok.

Tudjátok mit? Szerintem nagy igaza volt.