Bevezetés

Ha innovatív fejlesztésekről van szó, az LG gyakran jár az élen. A probléma, hogy legtöbbször belebuknak. Vagy túl korán jönnek ki vele, amikor még nem kész arra, hogy tömegtermék legyen vagy túl későn, amikor már senkit nem érdekel, vagy egyéb területeket elhanyagolnak.

Az Optimus 2x az első kétmagos volt és jó pár hónapig tartotta is a címet, de a kevés RAM, az elavult szoftver, majd a szoftvertámogatás - finoman szólva - döcögése, sokakat elriasztott a márkától egy életre.
Az Optimus 3D kifejezetten pofás élményt nyújtott, de amellett, hogy már nem volt a 3D iránt érdeklődés, amikor megjelent, mellé még nagy és nehéz is lett az akkori fogalmak szerint és a szoftverrel kapcsolatos minden korábbi gond megmaradt.

Sajnos egész egyszerűen bármit csináltak, nem tudtak kitörni a nagyobb „testvér” - a Samsung - árnyékából, de az utóbbi időkben már látni a fényt.

A G2 nemrég a hátoldali gombok „zseniális” elképzelésével villantott.

Tulajdonképpen némi megszokás azért kellett hozzá, bár kényelmes volt, de mégis alig 3 milliót adtak el belőle, míg a Samsung több tízmillióval számol még egy Note 3 féle rétegtelefonnál is.

Sajnos nem lett világrengető fejlesztés, a külső sokaknak igénytelen hatást keltett, a nem bővíthető memória és a szűkös memóriakapacitás is besegített. (Magyarországon pl. hivatalosan csak 16 GB-os verzió van jelenleg)

A hajlított csoda. Gyaníthatóan találkozunk még vele plakátokon

Most valami újat próbáltak a hajlított telefonokkal, és a sajtótájékoztatók alapján bíznak is benne, hogy ez most működni fog. Sokak szerint semmi értelme, de van gyakorlati haszna, amit próbálok majd ismertetni, lehetőleg sok összehasonlítással az egyes funkciók szerint.

Sajnos a Samsung versenyzője a Galaxy Round még nem áll rendelkezésre, hogy elég infónk legyen róla, de abból, ami látszik, az LG megoldása most jobb. (már ami a hajlíthatóság kihasználását illeti)

Doboz, külső

A doboznak sok időt nem szükséges szentelni. Közepes méretű, fekete íves doboz, az alap tartozékokkal. A füles egész pofás darab (Quadbeat 2), szerintem egész jól is szól, de sokan lehúzták, marad az egyéni ízlés.

A töltő 1.8 Amperes, így kifejezetten hatékonynak mondható.
A külső már izgalmasabb…

Pofás doboz, pofás telóhoz

A telefon mérete természetesen a többséget először elborzasztja, végül is egy 6"-os eszköz nem kicsi.
A szoftveres gombokkal és a vékony kávával kifejezetten kompakt lett, főleg ha egy Xperia Z Ultrával hasonlítjuk össze, de egy Note 3-nál nem sokkal nagyobb. (Azért a G2-nél alul és felül többet spóroltak a hellyel, az N3-as méretű belebújós tokokba simán belefér, csak a teteje kilóg picit)

A hajlításnak köszönhetően picit kisebbnek érződik, és ami azt illeti, kifejezetten kézre áll, már-már azt mondanám kényelmesen fogható.

A 7.9 mm-es vastagság is pont jó, nem kell félni, hogy véletlenül kettétörhetjük, mint egy Huawei P6-nál. (Az LG 8.7 mm-es vastagságot ad, a hajlítást figyelembe véve)
Nincsenek nagy kezeim, de egész jól tudom egy kézzel is használni. (Keskenyebb, mint pl. anno az első Note és épp, hogy szélesebb, mint egy Note 2 vagy Note 3.

Egy Note 3-as mellett és igen, sajnos nagyon könnyen maszatolódik.

A szerkezet nagyon masszív, sokkal masszívabb, mint egy LG G2 és nem recseg semmilyen formában. A hajlítás nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Csak úgy önmagában nem könnyű meghajlítani, nem is erőlködtem, de ha ráülünk, akkor kiegyenesedik, majd vissza, illetve zsebekben is bizonyos lépéseknél, térdelésnél képes kicsit idomulni a helyzethez.

Alapból nadrágzsebben kényelmesen elvan, nem lóg ki és szinte körbeöleli a combot, így természetesebb érzésű sík társainál.

Az előlapon felülről a beszéd hangszóró, szenzorok, 2 megapixeles kamera, többszínű LED-ek találhatóak, alul pedig egy LG logo árválkodik, de legalább ízlésesen. Alul egy kis microUSB nyílás van.

Szemből gyakorlatilag egy hajlított Nexus telefon érzetét kelti (jó nagyét)

Hátul van egy 13 megapixeles kameránk, alatta továbbra is a bekapcsoló+hangerő gombpáros helyezkedik el.
Itt van némi változás, a bekapcsoló gomb kicsit jobban kitüremkedik, illetve a hangerő gombok kaptak két kis fém négyzetet, segítve ezzel a megtalálásukat. Jelentem, tényleg segít. Sőt, a bekapcsoló gomb kis LED-et is kapott, manapság nagy divat a selfie-k készítése, de mégse egy vacak előlapi kamerával csináljuk, így az LG ebben is segít, ha a szenzor érzékeli az arcunkat, akkor a LED zölden világít. Biztos vagyok benne, hogy ez a kis semmiség sokaknak fog komoly értéket képviselni, amikor telefont kell választani.

A kamera bal oldalán egy infra port található, ez szinte már kötelező. Sokan leszólják, mert nem a készülék tetején kapott helyet, mint szokott, de szerintem pont ez az okosabb megoldás. Egy távirányítót ugyebár ráirányítunk a TV-re, és látjuk a gombokat rendesen, hiszen szépen kitüremkednek, de egy telefonnál síkban vannak, így sokkal kényelmesebben használható, ha felénk néz a kijelző. (szerintem)

Nem sokáig marad tiszta és csillogó ha a kezünkbe vesszük!

A hátlap maga szürke (titán) színű, kereszt irányban némi szálhúzással. Egész pofás darab, különlegessége, hogy „öngyógyító” réteggel van bevonva. Ez csodákra nem képes, egy komolyabb karc ott marad, esetleg elhalványodik, de tesztek alapján a mindennapi hajszálkarcokat akár percek alatt is eltünteti. A réteg vékony, tehát a mélyebb karcok már magába a hátlapba mélyednek, tehát a plusz réteg csak magát tudja meggyógyítani, alatta látszani fog.

Érdekes fejlesztés, de szerintem erre kitaláltak egyszerűbbet, ami a levehető - és ha kell, 3 ezerért cserélhető - hátlap. A YouTube tele van ezzel kapcsolatos videókkal, érdemes párat megnézni. Azt is meg lehet masszívra csinálni, nem feltétlenül kell unibody kialakítás.

Ilyen öngyógyító fejlesztést viszont mindannyian szívesen látunk a kijelző üvegnél is, ami jelen esetben egy meglehetősen nehezen karcolható hajlított Gorilla Glass.
Eddig nagyon jó tapasztalataim vannak vele, ez remélhetőleg így is marad. Mivel hajlékony, remélhetőleg esés esetén nagyobb eséllyel képes elvezetni a keletkező energiát és nem törik el.

Oldalról izgalmas a látvány még úgy is, hogy gyakorlatilag csak a bal oldalon van egy SIM fiók, más semmi

Kijelző

Nos, a kijelző úgy hiszem, sok szót érdemel. Egyrészt vannak furcsa dolgai, másrészt az egyik legfontosabb része a telefonnak, mindenképp tiszta képet kell kapni róla.

Az első meglepetés a 720p felbontás, ami ekkora méretben 245 ppi pixelsűrűséget jelent, mely papíron elég semminek tűnik, amikor a felső kategóriában 400+ a menő manapság. Ennek ellenére, szerintem teljesen éles. Pixeleket alig látni, csak ha keressük és legalább nem pentile mátrix felépítésű, hanem RGB. Így nem kell a szőrösségtől tartanunk, mely ilyen ppi-nél bizony erősen látszana.

Van előnye is a HD felbontásnak. Egyrészt, bár szövegnél kevésbé éles (minimális) az amoLED technológia kontrasztja egy LCD-vel szemben, ezt ki tudja egyenlíteni. Másrészt mind az akkumulátor - mind a hardver számára áldás a FullHD mellőzése.

A programok zöme sincs felkészülve nagyobb felbontásra, emiatt a felület gyakran alig látható és kezelhető mert minden ici-pici (mi lesz majd ha jönnek az új QHD-k?) és úgy vettem észre videónézésnél is előnyös. DVD Ripeknél, YouTube-on még nem terjedt el a FullHD, a HD (vagy kisebb) tartalmak emiatt élesebbek egy HD kijelzőn, nagyobb felbontású kijelzőnél ugyebár nagyítani kell a videókat, képeket ami csökkenti az élességet.

Viszont nem árt rögtön tisztázni néhány dolgot. Először is, ez az első hajlítható kijelző. A Galaxy Round, igaz, Full HD Super AmoLED-et kapott, de az csak hajlított, míg a Flex-é hajlítható és ez nagy különbség!
Ehhez egy műanyag P-oLED kijelzőt használtak fel, tehát mindenképp más, mint a Super AmoLED. Ez még friss technika és gyanítom, hogy hamar továbbfejlesztik, mert így most még furcsa.

Az első, hogy amint ránézünk, főleg alacsony fényerőn, a megjelenített kép zajos. Bármit nézünk mindenféle piros, kék, zöld foltok jelennek meg rajta. (apró foltok) Az összképet tulajdonképpen nem zavarják, de attól még látszik.

Azt vettem észre, hogy ha mozog a kép, a zaj mintája változatlan, így szerintem egyszerűen a kijelző műanyaga ilyen, illetve az a zajos szűrő, amin keresztül nézzük a kijelzőt.

Az egész képnek egy moziszerű látványt ad, furcsa módon még tetszik is, pedig nagyon féltem tőle. (Netezés közben, vagy a menüben bóklászva könnyen kiszúrható közelről, de tulajdonképpen ott szinte mindegy, ami fontos, hogy kicsit távolabbról vagy videó nézés közben, ahol pillanatok alatt váltakozik a megjelenített kép, gyakorlatilag észrevehetetlen)

Talán ez a kép segít elképzelni, de amikor először élőben láttam kicsit más volt, kevésbé zavaró szerintem, mint ahogy egy nagyított képen tűnik

A másik furcsaság, hogy erősen jelen van a szellemkép effektus, ha valami világosabb dolog van a kijelzőn pár másodpercig, amikor mást nézünk utána, valami sötétebbet, idő kell neki hogy teljesen eltűnjön, pár másodpercig ott marad halványan. (Ez megint csak alig észlelhető videó nézés közben ahol igazán zavaró tudna lenni)
Ez sem észveszejtően zavaró, inkább furcsa, de gyaníthatóan ez az ára a műanyag OLED-nek egyelőre.

Rögtön felmerült bennem a beégés réme, de szerencsére az némiképp más probléma, csak hasonló tünetekkel. "Csak mert van pár tünetem, ami olyan, mint egy halálos betegségé, attól még nem lesz halálos betegségem."

Van annyi bizalmam az LG-ben, hogy erre gondoltak és alaposan letesztelték. Ne felejtsük el, hogy sok esetben nagyon hosszan, akár állandóan meg vannak a szoftveres billentyűk jelenítve, vagy fehér, vagy fekete alapon. Ráadásul mindkét oldalán a kijelzőnek, attól függően hogyan tartjuk, potenciálisan két oldalt is beéghetne huzamosabb használat esetén.

Ezt nyilván nem engedheti az LG (reméljük nem követnek ilyen hibát el), mert a szellemképesedés erejét nézve, pár nap alatt egy kiégett kijelzőnek kellene lennie, annyiszor beégne. Ehhez még idő kell, hogy kiderüljön.

Egy példa a szellemképre, akár 2-3 másodpercig is ott maradhat rajta sajnos

Néhány jó hír! Egyrészt kapjuk a szokásos tökéletes kontrasztot mélyfeketéstül, minden eddiginél jobb betekintési szöggel! Bárhonnan nézem, szinte ugyanazt látom, már a fényerőcsökkenés is elenyésző, a színek is gyakorlatilag maradnak. (Hangyányit csökken a szaturáció) A színek nekem személy szerint nagyon bejönnek. Reméltem, hogy az LG másként kalibrál OLED-et mint a Samsung és bejött!

A már így is nagyobb színskálával rendelkező OLED-et nem szaturálták szükségtelenül túl és a színek is jobbnak tűnnek. A fehér maximum fényerőn nagyon jónak tűnik, alacsonyabb fényerőn beszürkül, mintha újságpapír lenne, kifejezetten kellemes cikkolvasáshoz.

Az AmoLED-re jellemző zöldességnek nyoma sincs, a színek szerintem kifejezetten élethűek, talán egy picit a kék dominál, de az utóbbi időben ennek a készüléknek a színei tetszenek a legjobban. Tulajdonképpen az utóbbi időben az egyetlen kijelző ahol nem érzem, hogy bármilyen „színfátyol” lenne a kijelzőn, tehát nincs semmilyen úgynevezett „tint”.

Három kijelző mód van, a semleges tényleg természetes, túlszaturáltság-mentes színeket ad, amiket még egy LCD is irigyelne gyakran manapság, mellé a végtelen kontraszttal, remek! A szabványos mód kicsit túlszaturált, picit élénkebb, de továbbra sem zavaróan. Az élénkítő mód még csökkenti a kijelző gammáját ezáltal mesterségesen kontrasztosabb, sötétebb, élénkebb színű képeket ad, ez már inkább AmoLED-es, de továbbra is jó színekkel!

Remélem a Samsung tanul kalibrációban az LG-től egy kicsit, ha ilyen színeket kapnék a Super AmoLED-től, sose lenne más telefonom! A fényerő bőséges AmoLED-hez képest, illetve a tükröződés sem erős, elvileg a hajlított kialakítás is segít ebben, így jó napfényben való olvashatóságra lehet számítani. (Tesztek alapján pl. egy Note 3-tól elmarad, de a legtöbb csúcs LCD-nél, kivéve az Iphone-okat, jobb, majd ha jön a tavasz kiderítem)

A kijelző tehát érdekes darab, és nem is feltétlenül fair a többivel összehasonlítani, egyedi anyaga, hajlékonysága miatt, de ami fontos: Aki ilyen telefont szeretne, mindenképp tekintse meg valahogy előtte, hogy az említett „dolgok” nem zavaróak-e, mert ez úgy hiszem, sokakat jobban tudna bosszantani, mint a pentile matrix alacsonyabb felbontáson és csodálom, hogy nekem nem zavaró. Szóval, summa summarum, ennél minden potenciális vásárlónak biztosra kell menni, a foltokat vagy a szellemképeket nem lehet sehogy eltüntetni, ha távolabbról nézzük, kevésbé látszik, de mindig ott van.

Hardver, szoftver

A hardverről szerencsére nem kell sokat beszélni, hisz az alap szuper csomagot kapta meg.

Snapdragon 800 processzor, 4 darab 2.26 GHz-es, Krait 400 maggal, mellé a csodálatos Adreno 330 grafikus gyorsító került.

Ez a jelenlegi elérhető legerősebb hardver és most, csak HD kijelzőt kell mozgatnia ráadásul. Az időtállósággal nem lesz gond, az Android-ot (pláne az új 4.4-et) jelenleg a Snapdragon S4 plus is nevetve meghajtja, gyakorlatilag akadás nélkül, Full HD-n, úgyhogy egy darabig erőnek nem lesz híján a G Flex. Mindezek mellé 2 GB RAM jár, mely már messze nem kiemelkedő, ebben a Note 3 és a közeledő Galaxy Round adnak többet, a maguk 3 gigájával.

A belső memória 32 GB és nem bővíthető. Itt esetleg lehet hinni, hogy nem tudták már megoldani, illetve a 32 giga (amiből olyan 24 használható) a többségnek bőségesen elég. Bár ha kihasználjuk a kamera lehetőségeit, akkor lehet, kevésnek tűnhet. Egy 64 gigás verzió belefért volna, de a legjobb egy microSD slot lett volna mindenképpen. Egyszerűen nem értem, mi ez a mánia, hogy folyton mellőzik ezt a gyártók.

Benchmarkokat mindenhol találni, picit talán a HD kijelző miatt jobban teljesít, de a valós használatban dől el a sebesség és ott semmi probléma nincsen. Gyors a picike mint a villám!

Azért néhány pontszám a teljesség igény nélkül:

Quadrant: 20369 Antutu: 37058

Vellamo: 2964
Linpack single: 476/1067
Benchmark Pi: 0,024
3D Mark Ice Storm Extreme: 10213
GFXBench 2.7.2: T-Rex offscreen: 1224 frames 22 fps, T-Rex onscreen: 1860 frames 33 FPS
Smartbench: Produtivity: 9917 Games: 4473

Játékteszteket megint csak nem érdemes írni, hiszen az Adreno 330 FullHD-n is mindent "röccenés" nélkül visz, HD-n sokáig nem lesz gond biztosan. No meg a Qualcommnak remek a támogatottsága, így kompatibilitási gondok sem jöhetnek szóba, sőt még a szoftveres gombok is eltüntethetők, így az egész kijelző rendelkezésre állhat, a kialakítás is kedvez a fektetett használatnak (is). Az AmoLED kijelző is rásegít a vizuális élményre, innentől egy szavunk sem lehet, játékra tökéletesen alkalmas.

Szoftver

A szoftveres rész meglepően jó. Bár csak 4.2.2-t kapunk, (4.4 már beígérve) az LG felülete meglepően jóra sikerült.

Hogy őszinte legyek a G2-nél már az volt az első érzésem, hogy az gyakorlatilag a TouchWiz másolata, csak kicsit kevesebb színnel, (giccsel) letisztultabb, szerethetőbb formában.
Rögtön ott kezdődik, hogy ha az értesítő sávot lehúzzuk, szinte minden egyezik, felül egy vastag gyorsgomb sáv, ami jó hosszú így el lehet húzni. Több beállításért alatta az elmaradhatatlan fényerőszabályzó és biztos, ami biztos, betettek egy hangerőszabályzó csúszkát is, ez nincs a Samunál.

Ilyen lenne, sokaknak ismerős lehet, de legalább szürke és nem giccses cián színű

Kedvünk szerint a mini programoknak is adhatunk egy kis részt, ha bekapcsoljuk a Q Slide-ot. Ezek az apró kis minialkalmazások, szinte olyanok, mint a Sonynál, kis felugró ablakokban ott vannak, egyszerre akár több is.

Annak idején, bár jó megoldás, de a Samsungok képernyő kettéosztását egyöntetűen jobbnak találták a tesztek. Nos, az LG megcsinálta azt is a Flexben, de gyaníthatóan a G2 is megkapja. Teljesen jól működik, ha kedvem van, bal oldalon megy egy YouTube videó, jobbra meg böngészek, ekkora kijelzőn értelme is van.

A beállítások rész is hajaz a Samsungra azzal, hogy nem ömlesztve vannak a menüpontok, hanem tematika szerint, de legalább ezek eltérnek kicsit.

Persze, nem maradhatnak ki a Samsung nyalánkságaiból a szemkövető funkciók sem. Nem kapcsol le, amíg nézem, figyeli, milyen pózban vagyok, ha fekszem, akkor annak megfelelően fordítja a kijelzőt, stb.
Mellékesen kapunk egy kellemes feladatkezelőt is, ami a legtöbb gyártónál hiányzik. Hasonlóan egy jó fájlkezelővel is meglepnek, ez is ritka dolog.

Ahogy a Samsungnál sem, úgy itt sem sok hasznuk van, csak az akksit szívják, jobb kikapcsolni.

Még több szoftver

Most nézzünk pár LG-s dolgot. A G2-ben népszerű dupla érintésre kijelző be-, illetve kikapcsolás itt is megvan, bár nem 100%-os pontosságú. (kikapcsolásnál gyakorlatilag igen) Mindenképpen egy szerethető, hasznos funkció, amit személy szerint, ha hirtelen más telefont használnék, igencsak hiányolnék.

Másik, hogy ha már szoftveres gombokat használ a „kicsike”, akkor arra is temérdek beállítást kapunk. Kezdve az elrendezéssel, kinek mi a kényelmesebb, hogy pl. balra, vagy jobbra van a vissza nyíl.

Az nem tetszik, hogy a Home gomb hosszú nyomására jön elő a használt programok listája, kényelmesebb a külön gomb, nem értem, hogy miért nem lehet legalább negyedikként berakni, ha már ragaszkodnak az amúgy még mindig hasznos és igényelt menü gombhoz. Főleg, hogy be lehet tenni jegyzet gombot, vagy olyat, ami lehúzza az értesítősávot. Mellékesen a színét is lehet változtatni: lehet fekete, fehér, illetve színátmenetes vagy olyan, ami az adott apphoz jobban passzol.

A főoldalon lehet átlátszó is. Sőt, el is lehet őket tüntetni programokban ilyenkor a kijelző szélén lesz egy kis ablakocska, amivel megjelennek a gombok. Sőt, jobbra vagy balra suhintással le is kicsinyíthetőek a funkció ikonok, ilyenkor a csík kb. fele van használva, lásd a képen.

Fektetett használathoz ideális, joggal mondhatjuk, hogy mindenre gondoltak! Widget is van bőven, ezek kihelyezése is egy az egyben a Touchwizből lett átemelve, tehát a menüben van egy külön rész a widgeteknek. Egyébként kényelmes.

Az időjárás widget kifejezetten pofás, lezárt képernyőn tudja is mutatni szép animációkkal az aktuális időjárást. Mint a HTC-nél, itt is nagy öröm az esőzés, mert akkor csodaszépen mutat az eső animáció a kijelzőn. Természetesen minden funkcióra, alap programra van valamilyen widget, mint minden gyártónál.

A képernyő lezárásakor még arra is képes, hogy széthúzva azt a Q Theaterbe kerülünk. Ez amolyan multimédiás kis menü, maga az effektus egész látványos. Nem sok értelmét látom, de hát kell adni a látványra is. Fontos, hogy ki is lehet kapcsolni a képernyőzárolást. (azért jegyzem meg, mert érthetetlen okokból a HTC Sense ezt nem támogatja)

A kezdőképernyőt is millió beállítással lehet személyre szabni, témák, kijelző effektek, sőt el is lehet menteni a kezdőlap beállításait és később helyreállítani. Ha netán csinálunk egy új elosztást, de a régi jobban tetszett, egy kattintás és visszaállítjuk. Kis időspórolás, megint csak a gondosság jele. Csak megjegyzem, nem ez az első dolog, amiben jóval logikusabb, mint a Sense.

Az óra alkalmazásokban az ébresztő nagyon hasonlít a Sense-re. Itt is amolyan görgethető ablakokban mutatja az időt, de itt a HTC-vel ellentétben, be is lehet simán pötyögni, hogy mikor akarunk ébresztést. Ami még fontos, hogy nincs alapértelmezett ismétlés, mint a Samsungnál.

Ott ha elfelejtem kiütni az előző napot, akkor majd 6 nap és x óra múlva ébreszt, ami okozott már kellemetlenséget. Végig úgy érzem, hogy az LG-nél minden egy picit logikusabb, kényelmesebb, „felhasználóbarátabb” mint a konkurenseknél.

Ezek lennének a fontosabb dolgok szerintem, még esetleg annyi, hogy az amúgy megszokott galériában lehetőség van mappákat elrejteni.

Ez egy picit talán jobb a Samsung kép elrejtésénél, hisz ott, ha azt felfedezik a „nem kívánt” személyek, azonnal előjönnek az elrejtett képek, itt meg csak egy mappa jelenik meg, aminél nem látják elsőre, hogy mi van benne és a többség, ha csak véletlenül nyomta meg, nem fogja a mappát már megnyitni. A Touchwiznél meg rögtön megjelenik mindegyik rejtett kép premier plánba.

Kellemes funkció, kényelmesebb, mint pl. Applock programmal lekódolni az egész galériát, bár sajnálom, hogy ha már elrejtem a mappát, akkor nem rendelhetek valami mintát, kódot rá, de majd talán a 4.4-ben. (az Applockkal sajnos rossz tapasztalataim vannak, néha elképesztően szívja az akksit).

Ha valami funkció kimaradt elnézést kérek, de így is rettentő sok lett, ilyen képességű készüléknél nem szabad sajnálni a helyet. Még annyit hozzá tennék, hogy a szoftver rendkívül stabil és gyors, nem akad, nem fagy. Véleményem szerint ez bőven iPhone szint, csak több funkcióval.

Multimédia

Ezt a kamerával szokás kezdeni. Sosem voltam nagy fotós, a kamerákat csak ritkán használom telefonoknál, mint ahogy a többség, bár felmérések szerint a kamera a legfontosabb vételi szempontok között van.

Egy, szerintem kellemes, 13 megapixeles kamerát kapunk, bár nagy sajnálatomra a G2-nél jó szolgálatot teljesítő optikai képstabilizátor most kimaradt. A 13 megapixeles felbontás már szabvány a kategóriában, hogy mennyire szükséges mindenki maga döntse el.

Én abban a táborban vagyok, akik szerint például a HTC One-nál alkalmazott kamera inkább való okostelefonba, mint az ilyen 13 megapixeles optikák. Sötétben, félhomályban sokkal hatékonyabbak, gyorsak, kevés helyet foglalnak a képek.

Szerencsére bőven szép képeket csinál a Flex kamerája. Nem kimagasló, de megfelelő. Összehasonlíthatatlan azzal a - már elnézést - borzadállyal, amit az Xperia Z Ultra kapott. A villanó kellemesen erős, kiváló zseblámpa.

Ha már itt vagyok, ez egy kép a folyosónkról, a fényviszonyok nem tűntek rossznak

Beállítások, funkciók akadnak bőven, de ez is olyan, hogy az átlag felhasználó alig-alig használ valamit belőle. Erről nem szeretnék sokat írni, mivel minimálisak a tapasztalataim, a Mobilaréna cikkben profin ki van elemezve. Én azt láttam, hogy normális fényviszonyok esetén kifejezetten kellemes képeket tud összehozni, de beltérben, ha a fényviszonyok nem kedvezőek, eléggé elmosott, furcsa színű „festményeket” kapunk. Hiába, az a fránya OIS nagyon hiányzik, de így is bőven a jó kategóriába tartozik!

A következő, szobában, egy makro szeretne lenni, de ahogy nézem, inkább olajfestménynek tűnik sajnos, illetőleg a színek is furcsák, pedig nem volt nagyon rossz a megvilágítás

A videó felvevő is tisztességes, videókat 4K-ban vesz fel, mely, ha van 4K-s TV-nk, akkor talán picit szebb, mint a FHD, amúgy csak memória pazarlás, amiből nincs is olyan sok. A sztereó hangfelvétel örömteli, és tényleg szépen veszi fel a hangokat.
Ahogy néztem az előlapi kamera is tisztességes, de mintha a Samsung ebben jobb lenne egy fokkal. Skype-ra tökéletesen alkalmas.

Ritkaságnak számít, hogy van sztereó RDS képes rádió is, amit erősen hanyagolnak mostanában.
Ez megint olyan, aminek sok felhasználó örül, az LG jól eltalálta, mi kell.

A zenelejátszó kellemes, bár semmivel sem jobb, mint máshol. Tud mindent, amit alapból kell, de többet nem.

A hangszínszabályzó csak fülessel működik, sajnálatomra nincsen mód anélkül feltupírozni a minőséget, illetve csak a gyári lejátszóban működik. Míg a Beats Audio vagy a Sony Clear Phase-e vagy más hangminőség normalizáló kiterjed a teljes rendszerre, így minden YouTube videónál, gyári videó lejátszó, egyéb médialejátszó esetében is. Ezek bizony kifejezetten hatékonyak és van érezhető javulás a hangszóróknál is.

Egyébiránt a G Flex hangszórója tisztességes darab, és sokkal jobban szól mint a G2 meglehetősen átlagos darabja. Talán lehetne hangosabb, viszont cserébe úgy érzem kifejezetten tiszta hangja van. Az elhelyezkedése is teljesen jó, a G2-ét könnyű az alsó részen eltakarni.

A hátlap hátránya az szokott lenni, hogy asztalra fektetve nagyon lehalkul, de az íves kialakítás ezt is kiküszöböli, sőt, amin épp van a telefonunk, még vissza is veri a hangot, így valamivel hangosabb lesz.
Még egy pont az íves kialakításnak.

Fülessel viszont nagyon jól szól, a Wolfson hangchip bizony tud. (legalábbis gyaníthatóan ebben is ez van a G2-höz hasonlóan, de nagyon nem találtam erről adatot, csak a hasonlóan jó hangminőség miatt gondolom, így tehát nem biztos) Még a gyári füles is kifejezetten szép zenei élményt produkál.

A videó lejátszás is erőssége szerencsére. Gyárilag, gyakorlatilag mindent lejátszik, bár ennek közel sem akkora a jelentősége, mint egyéb op. rendszereknél, egy MX Player mindent megold, ha szükséges. A gyári lejátszó is jó, de persze nem ad annyit, mint az MX. Eltekintve a kijelző hibáitól, elképesztően szépek a videók rajta, mind semleges, mind élénk módban.

A kialakítás, ha csak picit is, de tényleg ad egyfajta mozi élményt, no meg a méret sem elhanyagolható. Sorozatokat vagy akár filmeket is kellemesen lehet rajta nézni, abból a távolságból ahonnan pont jól látható a kijelző, a hibák szinte nem látszanak, ill. a gyors képváltások miatt időnk sincs észlelni őket.

Adatkommunikáció, üzemidő

Könnyen el lehet intézni ezt a rész is. Benne van minden, amit bele lehet jelenleg tenni. 802.11 a/b/g/n/ac WiFi, mely teljesen jó erővel fogja a jeleket, nem fogyaszt sokat. 150 Mbps sebességű LTE, bár itthon kevésbé van értelme, hisz a HSDPA+ a maga 42 Mbps-ével minden igényt kielégít és kevesebbet fogyaszt. Van internet megosztás, 4.0-ás alacsony energiaigényű Bluetooth is. A GPS kifejezetten gyorsan talál jelet, megvan a Glonass támogatás is, de mint említettem minden van benne úgyis.

A telefonálás viszonylag kellemes. A hangminőség mindkét oldalon tiszta, érthető, hangerővel sincs gond, és a méret sem olyan zavaró, mint ránézésre várnánk! A zajszűrő mikrofonok is jó munkát végeznek, a kialakítás még a nagy méret ellenére is kényelmessé teszi a telefonálást, hiszen míg a hangszóró a fülünknél van addig a mikrofon gyakorlatilag pont a szánknál, nem kell mozgatni folyton a telefont, hogy épp hallani akarjuk-e a másikat, vagy beszélni szeretnénk. (Ha meg közben mond a másik fél valamit alig halljuk). Örömteli még, hogy a 2.0-ás (elfért volna a 3.0 is) USB OTG funkcióval is el van látva, így ha nem is a legkényelmesebben, de mégiscsak „bővíthető” a memória.

A böngésző a jobbik fajtából való. Bár automatikusan nekikezd az elején a szinkronizáláshoz és mindig ajánlja, de a beállításoknál lehet törölni a memóriáját és utána kikapcsolni a szinkronizálást. (azért nem kell, hogy minden PC-n nézett oldal benne legyen, mert folyton azokat hozza elsőre, nem amit a telefonon használnánk)

Ez lenne a böngésző kezdőképernyője, természetesen lehet teljes képernyős is

Azon ritka böngészők egyike, mely még támogatja a Flash-t, illetve saját streaming lejátszóval rendelkezik, ami gyakorlatilag pont olyan, mint a gyári lejátszó. A Chrome-ban lévő lejátszónál tehát sokkal több beállítást, funkciót tud, illetve érzésem szerint gyorsabb is, ez hatalmas plusz pont.

A „régi” ICS böngészőre épül, bár néhány dolog, pl. az oldalt előhívható kezelőszervek hiányoznak, viszont tud teljes képernyőn menni, míg a Chrome erre valamiért nem képes. A magam részéről azért maradok a Dolphinnál, viszont videó nézésre a gyárit használom, abban profi minden téren!

Üzemidő

A G2 nagy erőssége ugyebár a 3000 mAh-s Li-polimer akksija volt, mely ebben a méretkategóriában egyedülálló. Egyrészt a kapacitás nagysága és a technológia szempontjából is a polimer akksik mégiscsak fejlettebbek és hatékonyabbak. Megoldották, hogy lépcsőzetesen lehessen készíteni, ne csak hasábban, így a korábban üres, akkumulátor feletti teret is kitölti. A G Flex már 3500 milliamperes akksit kapott, ami persze hajlik is.

Az üzemidő tapasztalataim alapján tekintélyes, persze sokban függ a felhasználástól. Napokban mérve, simán adja az egy napot intenzív használattal, de nincs kizárva a 3 nap sem, kíméletes használattal. Mondjuk ilyen gépet nem szokás kíméletesen használni, esetleg nyaralás esetén, ha ritkán van lehetőség tölteni.

Az 1 nap használat kijön, olyan 16 óra bekapcsolt állapotból és olyan 7 óra kijelző időből, max fényerőn! 50%-os fényerőn kitelik akár 8 óra is 24 óra alatt és marad még 10-15% energia is! Filmezésnél nyugodtan mehet a 100%, mivel a kijelző a teljes fogyasztás kb. 30-35%-át adja, így belefér, olyankor kevesebbet fogyaszt mint böngészés esetén.

Böngészésnél ajánlatos levenni a fényerőt, főleg cikk olvasáskor, dokumentumnézésnél. Ez még az oLED kijelzők azon generációjából származik, amik világosabb színeknél rengeteget fogyasztanak, az átlag akár dupláját is!

Másik lehetőség az inverz mód használata a kisegítő beállításoknál, ill a gyári böngésző is tudja ezt a saját beállításainál.

Főleg dokumentumok esetén jöhet jól, mert a nagyrészt fekete képernyő és kicsit gyengébben világító fehér betűk egyáltalán nem bántják a szemet

A processzor szerencsére kifejezetten energiatakarékos, összehasonlítva a korábbi Snapdragon 600-al, viszont ez az alapműveletekre igaz, ha valami látványos játékkal dolgoztatjuk, akkor nagyon keményen tud fogyasztani ez is!

Nagy csalódás, hogy az energiatakarékossági beállításoknál nincs a CPU-ra beállítás, pedig az csodákra lenne képes. A WiFi lekapcsolása kikapcsolt állapotban megvan, de a 3G-nincs, így ahogy láttam, ha bekapcsolom a kijelzőt marad a 3G elsődleges, vagy vissza sem kapcsol a WiFi. Mivel ahogy láttam, a kettő átlagban együtt jó ha 10%-át adják a fogyasztásnak, úgy, hogy használva vannak, belefér bőven. Amikor HTC One-om volt, ott a 25% sem volt ritka.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy az egyik, ha nem a legjobban és legtovább használható készülékem eddig, bár a G2 vagy akár a Note 3 is kiemelkedően teljesítenek. (Még az Xperia Z Ultra is meglepetést okozott anno.) A következő kép azt hiszem sokaknak lesz megdöbbentő (50%-os fényerő alapból, videózásnál 80-90%)

Nem árt megjegyezni, hogy a Galaxy Round alig 2500 milliamperes akksit kap, mely előre vetíti, hogy bizony jóval elmarad majd az üzemideje a G Flextől, vagy akár az alapul szolgáló Note 3-tól is.

Összegzés

Mit ne mondjak, elismerem, nagyon bejön nekem a G Flex, ez érezhető. Próbáltam amennyire lehet, elfogulatlan lenni, ezért is írtam hosszasan például a kijelző hibáit. Tulajdonképpen végre valami igazán újat, egyedit látok ebben a „dögben”. Az elmúlt években növekszik a kijelző, erősödik a hardver és nyögnek alattuk az akkumulátorok, de maga, amire használható nagyon nem változik, főleg az, ahogyan használható.

Persze, vannak néha új dolgok, mint a Samsung érzékelő repertoárja, de azok nem adnak sokat a felhasználói élményhez. Az hajlékony kialakítás igen. Ebben egyedi az LG, hisz ne feLEDjük a G Round csak hajlított, így nyilván könnyebb dolga van a Samsungnak.

Felszereltségét illetően a G Flexnek nincs oka szégyenkezni, a külső nem csak egyedi, funkcionális, de mellékesen (szerintem), szép, minőségi és masszív is. Bár talán túl nagy, 5 colos méretben több esélye lenne a piacon. Az öngyógyító réteg egy jó próbálkozás vásárlók megnyerésére és legalább amit ígér, azt adja is.

A kijelző, sajnos, bár nekem nagyon tetszik, csak közepes mindaddig, amíg a hibák megmaradnak. Ha kiküszöbölik ezeket és növelik a felbontást, komoly ellenfél lesz nem csak a Super AmoLED-nek, de a saját IPS kijelzőiknek is, hiszen az igazi előny a természetes színvilág, tulajdonképpen elvész, jó kalibrálással egy oLED is tudja hozni, sőt, még jobban is.

A hardver az elérhető legjobb, bár azért morgok egyet, hogy miért nem kapott 3 Giga RAM-ot, ill. több memóriát vagy bővíthetőséget, de a többségnek a 32 (kb. 24) Giga tökéletesen elég. A kamera bőven jól teljesít. A szoftver kezes, felhasználóbarát, sok hasznos és haszontalan funkcióval, stabilan, szépen fut.

Az üzemidő meg az elérhető egyik legjobb, ebben most nagyon erős az LG, személy szerint az, hogy 3 óra helyett akár 8 órát is használhatom egy feltöltéssel, egy napi ciklus alatt, többet ér mint a FHD kijelző. Ajánlani pont a kijelző miatt nem tudom, illetve csak onnantól, hogy megtekintés után ez nem zavaró vagy elfogadható, hiszen tényleg egy profi csúcs mobil, mely remélhetőleg komoly változások elindítója.

Engem megvett kilóra…