Kezdetek
A zene (mindenféle) fontos szerepet töltött be az életemben. Korszakokat zár/nyit meg, átsegít lelki/testi betegségeken, nehézségeken vagy csak simán kikapcsol, szórakoztat.
Inkább zene hallgatónak tartom mag mint zenésznek (valamiféle szakembernek).
Amúgy sem akarok itt diagramokkal, számhalmazokkal terhelni senkit, úgysem vagyunk egyformák kinek-kinek más a zenei ízlése, irányultsága. Zenei rálátásom van azért, régebben kicsit gitároztam (akusztikus gitár), lemezeket pörgettem Chill out-os vonalú helyeken. Valamint a forrasztópáka jó oldalán is állok, (épületvillamosság szerelő lennék) nem riadok vissza egy kis modifikációtól, ha kell.
Az elsők között hadd mutassam be: Unitra Daniel G-1100 FS lemezjátszót. Eme lengyel termék rokona a Telefunken S600 (NSZK) top kategóriás terméke, a keleti (KGST) blokkban a hifisták Rolls-Royce-a. Először házi RIAA korrektorral használtam, jó nehéz tányérja volt, fa házban, szíj meghajtású, rugalmas felfüggesztés, antiskating, 33/45 fordulattal (és finom szabályzással is) rendelkezett.
Akkoriban „egyszeri halandó” ember nemigen engedhette meg magának az LP gyűjtést. Én is könyvtárból kölcsönöztem, illetve ismerősökkel cserélgettük őket. Eleinte mono bakelitek voltak, a sztereó ez után jött. Egyébként sztereó hangszedővel le lehet játszani a mono anyagokat (nekem is van valahol egy talán, Beatles az).
Riaa: [link]
Nagyon nem akarom ecsetelni, aki ismeri LP lemezjátszókat tudja milyen jók. A borítók hatalmasak, gyönyörűek. Nagyon mozgalmas, lendületes élettel telien szólnak rajtuk a zenék, az „analóg” (kiolvasás) rendszernek hála sokkal barátibb hangja van. (nekem a rock, komolyzenéhez CD hangzás magasai túl színezettek (olyan szintisen csilingelősek, oda nem illők).
Akkoriban sok összeállításban hallgattam, teljesség igénye nélkül: Orion HS 500 hangfal, 3 utas
– Impedancia: 4 Ω
– Névleges teljesítmény: 80 W
– Zenei terhelés: 100 W
Videoton RA 5320A S erősítővel (10 Watt 4 Ohm, balance, hangszínszabályzással 1979-es) ez mai is megvan, nagyon szerethető hangja van, közepes hangerő alatt van egy kis alapzaja.
Sikerült szert tennem aztán végre egy Canton Karat 920 DC hangfalpárra Ez későbbi szerzemény, de a kora miatt ide soroltam. (magasait kicsit szokni kellett, de később az is elfogadható lett. Mély tónusú de a mélyei nagyon rendben vannak, komolyzenei anyagok tetszettek rajta főleg) :
Kétutas + reflex nyílás
– Teljesítmény 70/100 W
– Impedancia: 4 Ω
– 220 x 340 x 260 mm
– Súly: 6,8 kg / db
Origo
Bocsánat, korabeli fotó...
Ez az időszak olyan 1995-2005-re tehető. Éreztem, a lemezjátszót érdemes lenne jobb komponensekkel kiszolgálni, valamint költséghatékonyabbá kellene tenni a hobbit. (pl. LP-ket szalagos magnóra másolni.)
Erősítőkben kipróbáltam egy Toshibát (ebben volt 5 sávos EQ) majd egy Pioneer CD játékost hozzá: Pioneer PD-S701.
Ezekben az volt a különleges, hogy a lemezeket az adatfelülettel felfelé kellett tölteni (így óvva meg a lemezt a karcoktól):
Szalagos 2 kazettás decket a Technicstől választottam. Akkoriban egy jó forrásból (bakelit), jó szalagra rögzített anyag vetekedett a CD-vel, míg meg nem nyúlt, ugye. (Ma már jobb DAC-ok vannak, ezért a helyzet szerintem egál.) Később kipróbáltam tőlük egy CD lejátszót is. (azt szerettem benne például, hogy ki lehetett jelölni egy részletet, és folyamatosan ismételtetni), valamint egy fülest, a Technics RP-FT30-t:
– Impedancia: 22 Ω
– Érzékenység: 102 dB / mW
Névleges teljesítmény: 100 mW
A maximális sugárzási teljesítmény: 1000 mW
Sztereó mini csatlakozó (átmérő 3,5 mm) aranyozott
Aztán lett egy keverőpult is ugyaninnen, barátnőm a kávéházába kérte mixeljünk össze slágereket, először kazettára, majd CD-re. A keverőpultnak főleg a visszahangosítás funkciója tetszett.
Lett egy Sony STR-DE205 erőlködő és hangfal is.
Akkoriban az ennél komolyabb holmik horror árban voltak sajna.
Jelen
Következett a Bösendorfer VC7 nem volt olcsó, de ekkor már a gyűjteményem megérdemelte. Csak bejáratás után jött meg a valódi hangja. A magasai nagyon frankón szólnak, tényleg hasonlít a karaktere egy zongorához (a rezonátorlap az oldalán teszi igazán egyedivé a megszólalását, olyan, mint egy hangszer, valóban). 1828 óta gyártanak zongorákat, ezt a igényes lakkozás is hűen bizonyítja.
– Teljesítmény: 180 W (2 magas, 4 mély-közép)
– Impedancia: 4 Ω
– (H x W x D): 1330 x 195 x 403 mm
– Súly: 36,5 kg
Connection SL-216 hangfalkábel
Áttetsző, matt ezüstborítás, kopásnak, hőnek és vegyszereknek ellenálló külső. Alapanyaga: ELEC 88
Többszörösen sodrott tekercs: 7 db ezüstözött szálas szerkezet (2 x 1,15 qmm).
Nad 701 lett a első számú rádiós erősítő nálam aztán, csak a végfokát használva szépen előjönnek a rá csatlakoztatott hangkeltők karakterei, (pl. elektronikus zenéhez, chill, elektronikus heavy metalhoz az iPhone 4S-t szeretem, Cirrus Logic Dac) aranyozott Phono (állítható vonali vagy Phono) bemenettel és bontható elő-végfokkal.
– 4 hangfalkimenet (2 lekapcsolható).
– 1 mély, 1 magas hangszínszabályzó, 1 balance.
– Állítható 4–8 Ω
– 25 watts per channel into 8 Ohms (stereo)
– Inakustik Premium Jack-RCA
– Kettős árnyékolás
– Masszív vezeték
– Aranyozott csatlakozók
Lehozták Edwards Audio-ék csúcs Lp lejátszókat Apprentice TT -vel a megfizethető (belépő) kategóriába. Csapágy, kétféle műanyagból préselt lap, repülőgép technológiák stb.
Hiby Rs2 ellenállás létra Dap is érdekes, és hordozható Dac társa Cayin Ru7, utóbbit delta-sigma kedvelők is szeretik.
Köszönöm a türelmét, segítségét mindenkinek a fórumban és máshol!
