Hali!

Rég elterveztem, hogy elkezdek valamit írni én is, hisz olyan sok mondanivalóm lenne, de lehet, hogy épp ez a baj, mert nem is tudom mivel kezdjem.
Hát legyen elsősorban az előbb beleolvasott téma, a cigányság. Nem téma nálam, hogy ki milyen származású, hisz baráti körünkben is van olyan, aki anyukája Orsós néven látta meg a napvilágot, nagyon rendes emberek és a legjobb barát.
De sajnos megtapasztaltuk a másik végletet is.
7 éve vettünk egy házat Somogy megyében, Balatonhoz 18 km-re, szépítettük, komfortosítottuk. A bal szomszédunk kb. velünk egyidősek voltak, örültünk is neki, hogy milyen jó lesz hasonló korú szomszédokkal. /Nem jött be/
A másik szomszéd egy düledező ház volt, nem volt lakója. Hallottuk, hogy egy másik utcabeli szerette volna megvenni, de 17 örökös volt és problémás volt az utánjárás.
Minden rendbe is lett volna, amig egyszercsak gyerekek kezdtek odajárni, mi pedig mivel féltünk, hogy nehogy gond legyen, mert én megítélésem szerint elég ramaty állapotban volt a ház, szóltunk a jegyzőnek, aki közölte, hogy nincs pénze az önkormányzatnak életveszélyessé nyilvánítani, döntsük össze.
Nincs ez így rendjén, gondoltuk, mégse tehetjük tönkre másnak a dolgát, amig vacilláltunk magunkban, hát kaptunk szomszédot.
Lovaskocsi megpakolva, kiszálltak, pakoltak. Fiatal cigány házaspár volt, egy kisgyerekkel. Na gondoltuk még nem is olyan rossz, legalább le lesz kaszálva az udvar és a kert, talán kicsit rendbeteszik a portát.
Igaz gondolkodtunk, hogy nem félnek-e ebben a romos házban, mi van ha összedől??
Na a rendrakás nemigen ment nekik, de attól fogva ablakot felőlük nemigen lehetett nyitni, mert a dolgát a férfi csak úgy végezte el, hogy kilépett a házból pár métert, aztán elengedte folyó ügyeit.
Lett még egy gyerek, akik aztán mikor kicsit nagyobbak lettek, kint az udvaron rendezték el nagyobb dolgaikat, amivel utána kicsit játszadoztak még kanállal, /főzőcske, de okosan/
állandóan olyan szutykosak voltak, a fésűt még hírből sem ismerték.
Meg is jegyeztem az anyjuknak, /mert tényleg szép kisgyerekek voltak/, hogy ilyen szép kislányok, miért nem fésüli meg őket, mosdatja meg, stb.
Há me sírnak, hogy húzom a hajukat.. volt a válasz. Hát végülis igaza volt, mert ha én sem fésülködnék hetekig, elég húzós lenne elkezdeni.
Próbáltam szépen beszélni velük, gyerekeknek ruhákat adtam, amit az enyémek kinőttek, próbáltam rávenni, hogy rakják rendbe a területet, csináljon kertet, ne mástól várja el, hogy ellátja veteménnyel, gyümölccsel.
Nem vagyok irigy ember, de miért olyannak adjak valamit, aki közben a hátsóját vakarja.
A gyerek nem kifogás, nekem öt van, volt olyan, hogy az egyik 4,5 a másik 3, a harmadik akkor született és a kertet is elláttam mellette. Tehát ilyen kifogást nem fogadtam el.
Úgy érzem mindent megtettem, de betelt a pohár, amikor szóltam, hogy a gyerekei leszedtek kb 1 m2 vakolatot a házunkról.
Mit gondolok én, az olyan szar is volt, hogy én csak fennhordom az orrom, stb.
A férjemnek szólt néha, hogy én mindig szekálom, hogy miért nem rak rendet, meg tartja tisztán a gyerekeit.
Szóval volt elég sok problémánk a jó szomszédok miatt, de a legnagyobb az volt, hogy /mivel nem volt munkalehetőség a környéken/ vissza akartunk Pécsre jönni, de sajnos a vevőink, akik jöttek, már be sem csengettek, mert hát ki akar ilyen szomszédságba jönni?
Így a házunkat végülis cigánynak tudtuk eladni, szoc.pol.-ért, feléért, mint az értéke, s annak is egy részét havi részletekben fizeti /legalábbis remélem így marad/.
Hát ha nekem valaki azt mondja, hogy ne bántsuk őket, hozzáteszem, hogy tisztelet a kivételnek, de próbáljon meg egy ilyen szomszéd mellett éveket élni, aztán nyilatkozzon!
A másik szomszéd magyar volt, na az se semmi, de azt majd a legközelebbi írásomban mutatom be. Talán húzósabb lesz mint ez!????