Unatkozom, és ilyenkor mindenféle ökörség jut az eszembe. Most például a népszerű videó megosztó portál webcímét ütöm a böngészőm címsorába majd rövid nézelődés után megakad a szemem egy videón, amelyre azonnal rá is kattintok. Ekkor még nem tudom, mit indít majd el ez az egyetlen kattintás, nem tudom, hogy még három órával később is meg-megállok az írással, hogy újra és újra meghallgassam, nem tudom, hogy hol heherészve, hol könnyekkel küszködve szorítom majd a fejhallgatót a fülemhez egy-egy rég elfeledett, valamely ismerős ritmus által felidézett emlékkép láttán.
Közben elkalandozom, szinte alig kerül a terítékre olyan zene, ami 2003 után jelent meg, de mindig vissza-visszatérek a tavaszhoz. A gondtalan, semmittevés, az első igazán forró nyarak, az első suta szerelmek éveire emlékeztetnek ezek a dallamok, azokra az időkre, amikor még minden találkozásban ott bujkált egy későbbi bugyuta, ártatlan, és együgyű szerelem lehetősége. Amikor még távolról szemlélve szívdobogva, szívrepesve szemléltem szívem éppen aktuális választottját, és fogalmam sem volt arról mit is mondanék, vagy tennék, ha véletlen a sors oly' kegyes volna hozzám, hogy az utamba ejtené Őt.
Mégis jó visszagondolni ezekre az időkre, amikor egy hűvös nyári estén Rejtőt olvasva, a hordozható cd-lejátszó akadozva játszotta az agyonrahallgatott karcos írott cd-lemezeket, amelyek már az egész baráti társaságot bejárták egy-egy olyan szám miatt, amilyet most hallgatok. Amikor az erkélyen ülve irigykedtem a szemben lévő utcában bulizókra, mert tudtam, engem egy ilyen buliba csak évek múlva engednének el. Az áhított leányzók nevének a felére sem emlékszem, jórészük pedig azt sem tudja, hogy egyáltalán a világon vagyok, de mégis, az élet olyan korszakai voltak ezek, amelyeket nem cserélnék el semmiért, tipikusan olyan évek, amikre az ember visszagondolva azt mondja:
"Ezért már érdemes volt élni…"
Ez a bejegyzés a riccio.hu oldalon is megjelenik, ahol további érdekességeket, és egy fotoblogot is találsz, telis-tele az én fotóimmal.
