Belső
Az XT belső akkoriban nem számított elavultnak, de az AT (286-os) már másfél éve piacon volt. Valószínűleg az ár és a fogyasztás kordában tartása miatt maradtak a 80C88-as processzornál. A Norton Commander szerint a következő eszközökkel van ellátva a gépezet:
CPU: Intel 80C88 @ 4.77 MHz
RAM: 256K, 512K max
LCD: 80 X 25 text, 640 X 200 graphics
Háttértár: 2 darab 3.5, 720Kb
OS: PC-DOS 3.2, integrált BASIC ROM
Hirdetés
Felnyitott állapotban a kis résen keresztül bármi bekerülhetett a gépbe, ezért jónak láttam kicsit kipucolni használat előtt. Első lépésként a hátul található fedelet távolítottam el és kiemeltem az energiaellátásért felelős részeket. Az akku 87 szeptemberében készült. Meglepő módon nem teljesen halott, terheléstől függően 5-10 percig viszi a gépet. A kép jobb oldalán látható a bővítő port, ami egy multiplexelt ISA busz. Ide lehet csatlakoztatni az opcionális hőnyomtatót ($295) vagy bővítő portokat (CGA $350, soros/párhuzamos $195). A nyomtató nagyjából 17 centiméterrel és 3.5 kilóval dobja meg a gépet, ehhez kell az említett masszív hordfül.
Következő lépésként az LCD-t kaptam le. Az 5140 pont arról kapta a nevét, hogy pár mozdulattal asztali géppé lehetett alakítani, csak a Convertible feliratot kellett megnyomnom és finoman kiemelhettem a kijelzőt. Mai szemmel siralmas darab, de a maga korában sem dicsérték agyon. A felbontásával nem lett volna gond, de a háttérvilágítás hiánya és a csapnivaló kontraszt megkeserítette mindenki életét. Az IBM rövid időn belül kijavította a hibát és egy kékes árnyalatú, háttérvilágítással rendelkező darabra cserélte. Sajnos nekem még a régi kijelzőből jutott. Hiába játszottam a kontraszt csúszkával nem sikerült normális képet csiholnom belőle, ezt a fényképeken is láthatjátok. A CGA adapter grafikus módban 640x200 mono és 320x200 4 színű megjelenítésre volt képes. A színeket sajnos nem lehetett variálni, pedig nem voltak valami szépek:
magenta, cyan, fehér és háttér szín (alap esetben fekete)
piros, zöld, barna/sárga és háttér szín (alap esetben fekete)
Elvileg létezett egy 160x200-as 16 színnel gazdálkodó üzemmód, de én nem találkoztam olyan programmal, ami használta volna. Ha őszinte akarok lenni, akkor a korabeli 8 bites gépek simán lepipálták.
A billentyűzet kiemelése következett. A szalagkábelt nem mertem bolygatni, nehogy kontakthibás vagy ami még rosszabb szakadt legyen. Végre láthatóvá váltak a memória modulok. Mindegyik 128kbájtos, a négy együtt adja ki a hihetetlen fél megabájtot.
A meghajtót tartó csavaroknál lettem biztos benne, hogy valaki már kinyitotta a gépet. Sikerült olyan erővel meghúznia több csavart, hogy szimplán letörtek a műanyag fülek. A lemezek kihúzása és a monitor kábelének eltávolítása után hátra tudtam buktatni az alumínium fedlapot. Levenni nem akartam, mert a floppyk kábelei rágyógyultak az alaplapra. A gép 80C88-as erőforrása szerényen bújik meg a sokkal nagyobb IC-k között. (Bal oldali fém tartófül fölötti IC) Meglepett a kis méretű az alaplap, a hasonló korú desktopok inkább tepsi méretű lapokkal rendelkeztek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
