Előzmények, külső
Előzmények
Már egy ideje nézegettem telefonokat, mert az aktuális saját modell, hát hogy is mondjam, nem volt már partiképes állapotban semmilyen téren.
Aztán megakadt a szemem a cikk főszereplőjén:
- megfelelő ár,
- jó kamera felbontás,
- nagy képernyőméret,
- na és androidos :)
2011 augusztusában eljött a nap, amikor "féltő" kezeim közé került végre.
Hirdetés
A készülék
Örvendetes a dedikált gombok megléte, ugyanis van hívásindító, menü, ujjlenyomat olvasóval ellátott optikai trackpad, vissza, valamint hívásbefejező gomb, ami nagyon hasznos, nem kell a kijelzőn matatni a lerakáshoz.
A telefon üveg és műanyag zseniálisan formatervezett remekmű egyvelegét alkotja... kacc-kacc. De legalább nem sima szappantartó forma.
A telefon tetején van a "háromésfeles dzsekk" csatlakozó a fülesnek, meg a microUSB csati a töltő/USB használatba vételének.
Hátul nem nagy varázslat van, láthatjuk az "űberbrutál" kamerát és egy Huawei feliratot, illetve a hangszóró nyílását.
Baloldalt egy árva semmi, jobboldalt pedig a hangerő-szabályozó árválkodik. Felejtsük csak el a dedikált kamera gombot, csak fixfókusz van, amellé meg minek?
A telefon vastag, jó kis húsos darab, amit jó megfogni, a súlya pont kellemes, xy gramm, nincs olyan érzésed közben, hogy mindjárt szétmállik a kezedben.
Nekem a fehér/fekete edisön van, de ez nem számít.
Kijelző
Ami a kicsomagoláskor először feltűnt: a hatalmas kijelző: 3,2", 320x480-as felbontással. Mielőtt valaki elkezd röhögni leszögezném, hogy ez akkor nagynak számított. Oké, hogy elbújhat a mostani 6 coll és fullHD feletti pixelszám kombinációja mellett (amire szerintem semmi de semmi szükség, minek telefonra akkora felbontás? (pixelőrültek kíméljenek)), de akkoriban bőven elegendő volt.
Szépek a színei, hiába mezei TFT, betekintési szögei is elégségesek, de persze egy AMOLED vagy egy IPS oda-vissza porrá zúzza a csöppséget.
Viszont multitouchos: úgy másfél ponton. Egyet tökéletesen, viszont ha egyszerre két ponton zongorázunk, akkor az egyiket helytelenül érzékeli (ja, meg kapacitív).
Az egyetlen probléma a tükröződés, ami van, nagyon is. Napsütésben még a csutka fényerő sem ér semmit, takarást is be kell vetni, hogy a dolgok körvonalait kivegyük.
De nagy pozitívum a karcálló üveg jelenléte, ami jelesre vizsgázott nálam, mivel a telefon pofával lefelé leesett jó érdes aszfaltra, amit nem vettem észre, pluszban rá is léptem, amit már észrevettem. Össze is repedt a kicsi előlapi üvege, viszont egy karc sincs rajta!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
