Honfoglalás Bánkon (vízi színpad)

OK, nem kell félreérteni, Bánkra ugyan betörtem, letelepedtem, de nem nyírtam ki senkit, mindenki életben maradt, aztán örültek nekem, hogy: a guga milyen jó fej.
De ez most nem rólam fog szólni, vagy de, majd ti eldöntitek.

Szóval jöttek a vezérek, először csak próba, civil ruhában. Nincsenek effektek, fények, sem füst, meg háttérből a vászonra vetített videó. Papadimitru Atina a kutyájára parancsolt a színpad szélén, hogy maradj ott, s mutatta neki a tópartot, a kutya lihegve eloldalgott, értette. Atina piros mackóban lezserül, Hujber Ferit éppen menő asszonyságok ölelgették, hogy csak egy közös fotó erejéig. Pintér Tibort is több lány derékon kapta, nem győztek hozzá pipiskedni, mert a srác majdnem olyan magas, mint én. Szóval fél füllel hallottam, hogy ilyen gyönyörű lánynak nehéz ellenállni, meg kell hagyni ért a nők nyelvén, tudja, hogy mit szeret a fülük hallani. Elgyakorolták a táncokat, beállásokat, aztán Pintér Tibor magához rendelte a társulatot.

Tudom, hogy nem mindenki rutinos turnészínész. Minden színpadnak van atmoszférája, más a deszka, más a színpad mélysége. Ezért azt kérem mindenkitől, hogy a fejlődést tartsuk szem előtt, mindenki adjon bele, ne hagyjuk ellaposodni. Lenyomott nekik egy röpke három perces tósztot, hogy értsék, aztán megemlítette, hogy egy hét múlva Sepsiszentgyörgy, már nagyon várják őket, s reméli, hogy egy színvonalas előadásra lesz lehetőségük.
Villany leo, elmentek átöltözni. Én közben felmentem a csúcsra, hogy ne lásson senki, elkezdtem a kamerámmal babrálni. Pintér Tiborral megbeszéltem előre, hogy lehet fotózni, videózni. Megígértem, hogy nem fogok vakuzni, mert, hogy általában a színházban ez a legnagyobb probléma. Be is mondják előre, hogy kapcsolják ki a telefonokat, meg kérjük ne fotózzanak. A színészek nem szeretik, ha katarzis közben a szemükbe vakuznak. Szóval előre mondtam, hogy tudom, nem fogok vakuzni. Bólogatott, hogy rendben, csak nyugodtan. Én nem voltam nyugodt, hiába fedtem le a vakut kártyalappal, nem volt ötösöm a lottón. Kártyán nem is lehet, szóval egyszerű, próbáltam megmenteni a gépemet az ominózus Waszlavik riport után, amikor beborította a széllökés a tóba. Szétszedtem, s úgy festett, hogy sikerült megmentenem, de nem. Egy kamera, ami vízbe merült, az ujjászületett, már nem evilágon élt, nem volt hajlandó csinálni komolyabb dolgokat. Olyan ikonok jelentek meg a képernyőn, amit még sohasem láttam, szerintem ilyen a mesében sincs. Aztán átment néha 256 színbe, az mókás volt. Feladtam, nem szenvedek tovább, elraktam a táskámba. Azóta megrendeltem a következő társam.

Elkezdődött az előadás, az ég felhős, hűvös, pedig nyár közepe van, rajtam is pulóver. Eleinte nem tudtam odafigyelni, később meg nem az előadásra, ettől volt jó. Kommersznek hatott, nem egy István a király, meg Magyar Mise, ha már rockopera.

Főbb szerepekben:

Pintér Tibor
Buch Tibor
Hujber Ferenc
Hábencius György
Papadimitriu Athina
Berecz György
Bencze Sándor
Sipos Imre
Janza Kata
Vadkerti Imre
Valamint a Sziget Színház fiatal művészei, a Sziget Színház tánckara és musical stúdiójának növendékei.

A látvány első rangú volt, (nekem) de később megértitek. Bár színházi előadásról még nem írtam kritikát, ahogy borokról sem, mert hülye vagyok hozzá, a vélemény meg nem kritika.
Bár színháznak már írtam vígjátékot, amit elő is adtak, de az nem kritika, akkor én voltam a kritika tárgya, de szerencsére megtapsolták.
Szóval az előadás elején még kicsit polgárőrként asszisztáltam, mert, hogy az ember legyen minden irányba elkötelezett és teljesítsen, ne okozzon csalódást. De a rám bízott feladatot felesleges volt végezni, nem akart a hegyről belógni senki. Én egyébként is azért vagyok odarendelve, hogy „ha” polgárőr is vagyok, a színpad közelében legyek, tudjak fotózni, videózni. Erre nem került sor, a „SCREEN”-t most ne keressétek.

A hét vezér meghívásos alapon egyenként bemutatkozott, érveket énekeltek, Hujbernek rossz volt a hangosítása, és egyébként sem fordított sok gondot az énektanárra, de ezt szinte mindegyik színészről el lehet mondani. Hujber Ferivel egyébként kedvem lett volna elbeszélgetni, mert tartozik nekem néhány sörrel, de elég fáradt voltam, mert az elmúlt napokat sörözéssel töltöttem, s nem kíméltem magam. Szóval Hujber Ferit még a Kauczki Armand anyukájának a színi tanodájából ismerem. Hujber volt az őr, én papot játszottam. A Musza Dagh negyven napja darabról beszélünk, örmény kisebbségi önkormányzat. A történet arról szólt, amit a törökök nem nagyon szeretnek, hogy elhajtották az asszonyokat, gyerekeket a sivatagon keresztül, étlen, szomjan, amíg meg nem haltak.
Az előadás Dorogon volt, utána beültünk sörözni, Hujbernek én fizettem, mert nem volt nála pénz, s megígérte, hogy majd ő is meghív egy sörözésre vastagon. Utána lelépett Angliába, szóval abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán emlékszik e rám. De nem is érdekelt, nehéz napok voltak mögöttem, ahhoz is lusta voltam, hogy odaüljek Atinához a padra, megkérdezzem, hogy lehet e pár szó erejéig. Biztos nem utasított volna el, mert kedves arc, közvetlen, és természetes, és azt is tudom, hogy nem lesz már legközelebb.

Leültem a lépcsőre és szó szerint leültem, a látvány letaglózott, nagyon profi volt. És akkor most szaladjunk előre időben, a nejem már este az ágyban mondta, hogy ez kritikán aluli. Mert a szállj, szállj sólyom szárnyánt összekeverni Beethoven öröm ódájával, hát ennyit tudtak, meg minden éneknek csak a hosszú és kitartott üvöltés volt a vége, meg a lányok is folyamatosan csak táncoltak lengén, mintha a magyaroknak nem lett volna semmi más dolga. Én kérdeztem tőle, hogy ha te rendeznéd, akkor mi lenne a koncepciód? Miért? Azok az asszonyok sohasem szőttek, vagy sütöttek, főztek, vagy szültek? Biztos nehéz soruk volt, nem csak táncikáltak. Ebben van valami, hagytam annyiban, tényleg be lehetett volna mutatni. Azért az sem volt utolsó, amikor a számnak vége volt, megálltak a táncosok, ahogy voltak, és két lánynak is kilátszott a bugyija, hosszú másodpercekig, amíg meg nem szólalt Árpád vezér.

Magyarok! Férfiak, és asszonyok! De nem így volt, ez nem az István király, ez is rockopera, de mégsem az, a látvány fergeteges, a kerek vetítővásznon sólyom szárnyal, tűz és láng, abból lehet érezni, hogy csípős magyar virtus, meg belobban tőle az ember vére, de az egész hiába energikus, meg látványos, nem ragad. Egyetlen dallamot, egyetlen szövegrészletet nem tudnék visszaénekelni. Az István a királyt ismerem, minden számot fejből tudok, szóval itt a bibi. A nejem jól mondja, hogy ilyen se nem hús, se nem hal. Hja, és sok volt a füst, nekem úgy tűnt, hogy azzal akarják kompenzálni a tartalmatlanságot, meg a gyenge énektudást. Nem sokan tudják rólam, de énekeltem a Budapesti Ifjusági Kórusban, aztán a Magyar Rádió Kórusában is. Hülye helyzet volt, mert nem tudtam kottát olvasni, és előtte rúgtak ki egy olyan metál zenekarból, ahová szoprán férfi énekest kerestek, mint a Helloween. Én elmentem bátran, mert szerettem a Helloween-t, a szövegeket is tudtam. Aztán Gerendai Ágnes a BIK egyik vezetője mondta, hogy gyönyörű baritonom van. Akkor értettem meg, hogy miért rúgtak ki a solymári metál zenekarból. Szóval, ha valaki éneklésre adja a fejét, abba beleverik
Már, ha engedi, vagy, ha elhivatott. Én annyira akartam, szerettem volna énekelni, hogy az első próbára ilyen vállalkozó zöld öltönybe mentem, és makkos cipőben, mert, hogy akkoriban az volt a trendi. Előző este tombolán nyertem egy bordó műbőr aktatáskát, azt is vittem üresen magammal a hatás kedvéért. Őszintén bevallom, hogy én csajozás miatt mentem a kórusba, mert, hogy sokan voltak, és szépek. Mint utólag kiderült szájról szájra jártak, és szépen énekeltek. Hol is tartottam?

Hja, Pintér Tibor és népi zenekara. A nejemet megkértem, hogy ne mondja el az előadásról a véleményét senkinek, mert nem őt igazolja, hja a nejem zenetanár, valamit ért hozzá. Szóval az előadás teltház volt, alig fértek be az emberek, plédekkel foglalták maguknak a helyet, még a lépcsőkön is ültek. Ilyenkor nincs érv, csak szenvedély, meg oda kell figyelni, hogy miről szól az egész. Hja, volt egy röhejes rész, nem az előadásnak. Elmentem pisilni, jövök vissza és megállít egy jól szituált házaspár, a nő kora ellenére dekoratív volt, éppen még a sunázható kategória. Fiatalember! Nézett rám csillogó szemmel, miközben megbámultam a melleit.
Hány fős a nézőtér? Mondom neki blöffre, hogy ezer, egyébként honnan tudnám? Utóbbit már nem mondtam neki.
Akkor most hányan ülnek a nézőtéren? Mondom mi ez? Matekból végig kettes voltam, nem lájkolom a két ismeretlenes egyenleteket, de szerintem olyan nyolcszáz és ezer között, de ez csak tipp. A hölgyemény tündökölve, majdnem autogramot kérve megjegyezte, hogy egyébként szuper volt a majális, maga nagyon színpadias alkat, ahogy konferált. Néztem rá nagy légy szemekkel, hogy miről beszél, én csak hangosítottam. Aztán mondta, hogy az, az.

Hja, ezt mindenképpen. Nemrég volt a váci, vagy Váci Szimfonikus, s akik azokat hangították, meg seggeseket ugrottak a hőség miatt a tóba. Előadás előtt csak összehaverkodtunk, s ígértem nekik, hogy átküldöm nekik a cikket, és az elkészült filmet.
Fickó meglett, látom, hogy áll a büfénél sorban, kezet ráztam vele, s aztán mondta, hogy menjek a kamionhoz majd, oszt ledumáljuk. Az elkészült filmen volt a pólójukon egy logó, hiába lestem, nem találtam rá a neten, így nem tudtam nekik átküldeni, de ez is letudva, ezt a színházi előadást is ők hangították. Seggeseket nem tudtak előtte ugrálni a színpadról, mert elég didergősre vette a figurát a nyár. Végig lestük az eget, hogy ha már ennyi ember megvette a jegyet, akkor el ne eredjen az égi áldás. Hol tartottam?

Hja, oké, megvan, szóval ültem a lépcsőn, éppen vége az egyik felvonásnak, a színpadon szoborrá merednek, és az egyik csajnak kilátszik a bugyija, a táncos férfi öleli a combját, a csaj borotvált. Azt hittem ciki lesz, és észreveszik, meg eltakarja, ellenben nem. Vót úgy, ahogy vót, nekem is rajta maradt a szemem, mert elég közel volt. Jött ilyen vérszerződés, meg hogy útra kell kelnünk, van egy nép, aki beszéli a nyelvünk, tudnak rólunk. Értenek a lovakhoz, halásznak, vadásznak, jó lesz nekünk. Színház, színház, de van különbség színház és színpadiasság között. Hatásvadászat, kommersz, élvezhető, de legbelül érzed a hiányt, a sóvárgást, és akkor jött el a pillanat, amikor az előadás közben úgy elkalandoztam, mint a vándorló magyarok. Hogy oké, útra keltek, én már itt vagyok, magyar is vagyok. De oda hogy kerültek? Történelemkönyv azt írja, hogy Etelközből indultak. De, hogy pontosan miért, meg mit kerestek ott addig, annak utána kéne olvasnom. S, amíg szólt a szálj, szállj, három hegyen át, addig bennem lezajlott a teljes népvándorlás, hogy milyen viszontagságok között kelhettek útra. Nekem is van gyerekem, a nagyobbik még hagyján, mert, ha sípol elég kurtán néznem rá, és ért a szóból, nem jajong tovább. De a kisebbik még nem érti, s néha türelmetlen is vagyok vele, nem tolerálom a hisztériát, meg a kornyikálást. Csak keményen, és igen, az ősmagyaroknak is nagyon keménynek kellett lenniük, hogy túléljék az utat. Nem volt honnan pizzát rendelni, s nem is tudták volna visszaküldeni, hogy kihűlt, vagy nem az a feltét, vagy későn hozta. Atya ég, hova jutottunk? Mivé lett a magyar, hogy ilyen selejt lett? Ezért vándoroltunk ennyit, ezért a honfoglalás, hogy így elpuhuljon a nemzet? Kétségbeesnek, ha a szülésznő a drága paraszolvenciáért cserébe szigorúan vezényel, hogy ne jajveszékeljen! Csak toljon! A jajongás elviszi az energiáját! Aztán telesírja a netet a szentem, hogy ő mennyi pénzetet adott, és nem azt kapta, amit várt. Meg vannak a drága luxusautókkal, áll a kocsisor, de ő nem, kiáll, nem tud várni, előrelovagol, mert ő olyan. Aztán a szembejövőnek kell lehúzódnia, mert látja, hogy a paraszt bőgeti azt a kurva nagy autót és nem vár, meg villog. Tipikus magyar, ezért lovagolt idáig a hét vezér, hogy ez legyen. Szóval így elgondolkodtam közben, hogy ha tudták volna mibe fognak, s mi lesz a vége, akkor ott helyben nem vérszerződést kötöttek volna, hanem felvágták volna az ereiket. Na, de ilyet nem szabad írni, mert mit fognak hozzá szólni az emberek, akik szeretik a húsvétot, meg a karácsonyot is, ami szintén szent ünnep. Hol tartottam?

Nem tudom ki hogyan ment haza az előadásról, engem félidőben felhívtak telefonon munkaügyben, így le kellett lépnem. Az előadás további részét, s a végét már nem láthattam, mentem számítógépet szerelni, mostanában sok a viharkár. Fényképet, videót ne várjatok, a gépem végleg beszart, megadta magát. De már csak napok kérdése és a kezemben lesz az új masinéria. Modern, a kor elvárásainak megfelelően.
Bánkot hallottátok gugáról, Isten veletek, és nem árt tudnotok, hogy a nyereg alatt puhított hús nem legenda, nem azért lovagoltak ide a Kárpát medencébe, hogy silány életet éljetek, s megijedjetek a saját árnyékotoktól. Magyarok vagytok, ugyanaz a vér, ugyanaz a szív dobog bennetek is. Nem feladni, ők is győztek, nektek már csak az a dolgotok, hogy a teszkóban válogassatok, és méltatlankodjatok

A következő hétvégén nemzetiségi találkozó nálunk.
2011. július 30-31. szombat-vasárnap XV. Nógrádi Nemzetközi Folklór és Gasztronómiai Fesztivál. Én nem leszek itt, de ha jöttök, akkor a feleségemet, és a bánki lányokat, asszonyokat láthatjátok a színpadon. A nejem már egy hónapja hímzi a pruszlikot, de erről majd inkább ő mesél.

Én a [Beertok] [(mennyit beertok?)] fesztiválon leszek, színpadot építek, hangtechnikát drótozok, azért fogok felelni, hogy minden zökkenőmentes legyen. Több mint 100 fellépő dj, 3 nap, 4 színpad. Lesz visual dj, bogrács, sok sör, patak, móka és kacagás.
Hja, és velem lesz a nagyobbik fiam dj.lecso, őt már nem kell bemutatnom.
Nektek is ott a helyetek, vagy, ha skizofrének vagytok, akkor legyetek egyszerre Bánkon is, meg a beertok fesztiválon is. Én nem tudok