Költői kérdés?
Nem hinném. Az utóbbi időben megszaporodtak bizonyos cikkekkel - illetve a bennük rejlő grafikonokkal - kapcsolatos viták, ezért úgy gondoltam, ideje néhány alapelvet tisztázni.
Ezeket a grafikonokat a hozzászólások alapján módosítottam, a következő alapelveket betartva:
1. a számozás nulláról kezdjük (természetesen lehetnek ritka kivételek)
2. a színek jól megkülönböztethetőek legyenek (lehetőleg fekete-fehérben is a színtévesztők miatt), vagy pedig a lényeg legyen kiemelve
3. ne az automatikusan beállított színeket használjuk, az "olcsóság" érzet elkerülése miatt
4. a grafikon ne legyen túlzsúfolva
5. ne kelljen kattintással nagyítani
6. első látásra egyértelműen leolvashatóak legyenek az értékek (célszerű számszerűen is feltüntetni az egyes értékeket)
7. ne keveredjenek az x és y koordináták
8. az olvasót ne terhelje túl vizuálisan (letisztult kinézet), és az összes grafikon hasonlóan nézzen ki
9. PNG-be töltsük fel (legtöbbször a 8 bites is elég)
Ezekben az alapvető hiba a nem nulláról kezdődő számozás.
Mi a cél?
Hirdetés
Minden cikk célja a siker. A siker egyenes arányban mérhető az olvasottsággal, az olvasottság pedig a cikk tartalmával. A tartalom szerves részét képezik a grafikonok, képek (legalábbis egy informatikai portálnál), és az átláthatlan, nehezen megemészthető grafikonok jelentősen rontanak az olvasottságon. Bár az olvasottság csökkenése többnyire nem azonnal következik be, hiszen egy érdekes témájú cikkre sokan rákattintanak, de ha egy szerzőről az a sztereotípia alakul ki, hogy a cikkei élvezhetetlenek, néhány alkalom után a közönség többé nem fog rákattintani a cikkeire.
Példa egy kompromisszumos grafikonra. Hasonlót használjunk, ha feltétlen sok információt akarunk megjeleníteni egy grafikonban. A színeknek itt is célszerű egymáshoz passzolniuk.
Milyen a jó tartalom?
A nagy olvasottság előfeltétele a jó tartalom, ezért muszáj foglalkoznunk a kérdéssel. A jó tartalom természetesen szubjektív, de egy alapelvet fontos leszögeznünk. A cikk akkor jó, ha az olvasók többsége annak tartja! Ezért minden cikkírónak félre kell tennie személyes preferenciáit és elképzeléseit, és igazodnia kell a közönség elvárásaihoz. Ha ennyi alázat nincs benned, jobban teszed, ha nem is írsz cikkeket, hiszen nem lehetsz sikeres író, ha nem tetszenek a cikkeid a közönségnek. Természetesen a témaválasztás is fontos, hiszen sokkal kevesebben fognak elolvasni egy értekezést "Majd én jól megmondom Einsteinnek" címmel, mint egy videokártya tesztet. De ennyi elég a tartalomról, térjünk rá a grafikonkészítésre.
Nem csak igénytelen, de a megjelenítés módja miatt összeadódnak a megjelenített értékek, így értelmezési gondok adódhatnak.
A kép magáért beszél. Nem szép, viszont ronda, az információ könnyen elveszik a színkavalkádban. Az egyetlen kép, melyet 24 bitesként kellett lementenem, 100kB-t foglal.
Szerelem, első látásra
Talán a legfontosabb szabály, hogy a cikkben szereplő grafikonok már első látásra tetszetősek és átláthatóak legyenek. Nem szerencsés sem túlzsúfolni, sem túlszínezni azokat. Továbbá célszerű olyan méretben elkészíteni azokat, hogy ne kelljen kattintással nagyítani. Az sem jó ötlet, ha az olvasónak el kell olvasni egy külön magyarázatot arra, hogy hogyan is értelmezze a grafikont (legyen az akár csak egy mondat). Ne tegyünk be háttérképet, mintát, mert megnöveli az adatok értelmezésének idejét. Figyelem, ami a cikkírónak első látásra egyértelmű, az nem biztos, hogy az olvasóknak az! A cikkírónak minden egyértelmű, hiszen ő írja a cikket, és készíti a grafikonokat.
Bár a grafikon jól és könnyen értelmezhető, kb. ezt kapjuk az MS Word automatikus beállításaival. Igénytelenséget sugall, de még mindig sokkal jobb, mintha túlzásba vinnénk a "designt".
Tulajdonképpen tetszetős, de a vizuális megjelenítés ismét az értelmezés kárára történt. Ember legyen a talpán, aki megbízható értékeket tud kiolvasni a grafikonból.
Amennyiben összehasonlításról van szó (pl. több VGA teljesítménye ugyanazon játékban), mindig egy grafikonba tegyük az eredményeket. Lehetőleg az összes grafikon y tengelye ugyanazzal az értékkel kezdődjön, különben összezavarhatja az olvasót. Soha ne cseréljük fel az x és y tengely tartalmát, ha kell, használjunk inkább negatív értékeket. És végül, ne használjuk a Word, Openoffice automatikus színösszeállítását, mivel az az igénytelenség érzetét kelti.
Több, alapvető hiba fordul elő ebben a grafikonban. Először, csak kinagyítva látjuk az egészet; másodszor, túlzásba vittük a színek használatát; harmadszor, túl sok információt próbálunk közölni egyszerre. Korábban már láthattunk egy sokkal olvasóbarátabb változatot.
Szánjuk rá azt a plusz pár percet a grafikonjainkra, ameddig egyedi színeket állítunk be (de mindegyik legyen ugyanolyan színű!). Természetesen az sem jó, ha túlzottan tiritarkává tesszük, célszerű csak a lényeget kiemelni a grafikonból. Továbbá ha lehetőségünk van rá, használjunk PNG formátumot a feltöltésnél, sőt általában elég a 8 bites (256 szín) változat. Az ezen cikkben szereplő grafikonok - 1 kivételtől eltekintve - mind 8 bites PNG-k, 5-8kB mérettel.
Van két egyszerű módszer arra, hogy minden grafikonunknak egyszerűen állítsuk be ugyanazokat a színeket. Az első az, hogy miután végeztünk az első grafikonnal, alapértelmezetté tesszük a designt a későbbieknek (amennyiben a program támogatja). A második az, hogy lemásoljuk a már elkészült grafikont, és egyszerűen átállítjuk az adatforrást (data source) a kívánt értékekre.
Példa arra, amikor nem azonos értéktől kezdjük el a grafikonokat, így könnyen belezavarodhatunk az értelmezésbe, hiszen így az értékek nagyon hasonlítanak.
Ez a grafikon szép, viszont teljesen félrevezető, hiszen a két esetben felcseréltük az egymáshoz viszonyított eszközöket (mikor, melyik a gyorsabb).
Nos, a cikkemmel senkit sem kívántam megbántani, egyedüli célom a logout.hu színvonalasabbá tétele, mindannyiunk örömére. Természetesen bővíteni fogom a hozzászólásokban jelentkező jó ötletekkel.
