Az Arénán már olvashattatok egy rövid, de ugyanakkor viszonylag tárgyilagos élménybeszámolót a Forma 1-es látogatásomról, most egy kicsit szubjektívabb ömlengés következik. Az eredeti anyagi itt figyel: [link]

Az történt, hogy békésen röhögcséltem az engem szidó fórumozók hozzászólásain épp, amikor megcsörrent a telefonom, és Orsi, a Vodafone PR munkatársa hívott, hogy felszabadult egy hely az újságírói csapatban, akik a Forma 1-re mennek, akarom-e. Hát hogy a fenébe ne akarnám, hazarohantam a fényképezőgépért, aztán zúztam a Pólusba, mert ott várt a vodás busz.

Mi pedig még két sajtósra, akik végül nem jöttek el, emiatt jelentős csúszásban indultunk el. Miután a McLarennél minden egzaktul pontosan és időre megy, ezért a kisbusz sofőrje úgy vezetett, mint Alonso, a leállósávban tolta végig az M3-on, nem kicsit fostam. Oda is értünk időre.

Magam még sosem voltam a Hungaroringen, a Forma-1 is az általános műveltség szintjén izgat fel, tudom, hogy ki kicsoda, hol versenyez, hanyadik, de emiatt nem szervezem át a vasárnapom, hogy nézzem a futamot. A tömeget pedig pláne nem szeretem.

Megérkezésünk után Luise vett minket kezelésbe, ő a Vodafone Global munkatársa, akinek a csapattal kapcsolatos minden PR és szervezés a nyakába zuhan ilyenkor. Egész évben utazik, és bár láttam rajta egy kis fásultságot, nagyon kedves, szívélyes és mosolygós volt végig. Luise először a boxutcába vitt bennünket.

Nekem abszolút új volt ez az egész, ezért teljesen odáig voltam és vissza. A szerelőműhely padlójáról még II. Erzsébet is vígan zabálhatta volna a bélszínt, annyira tiszta volt. A csapaton látszott, hogy összehangoltan bütykölték a három verdát, és bár jó szerelőhöz járok magam is (Púp, aki lassan a teljes PH! flottát kézben tartja), de ott mindig szól a zene, Púp overálja olajos, kezet fogni a csuklójánál lehet vele, itt teljesen megdöbbentően mindenki makulátlan volt, simán mehettek volna fogadásra. Csendben dolgoztak, számítógépeken figyeltek mindenféle eredményeket. A boxutcánál mindenféle kordonokat pakolászott egy csoffadt nagy feka csávó, az újságírói gárdában levő két nő totál odáig volt és vissza.

Utána nyomás a McLaren csapat székházába. Ezt már leírtam az Arénán, de újra: 3 szintes full hitech épületet raktak össze 2 nap alatt 9 kamionból, ami azért durva. És nem egy ilyen szirszar felfújható vár volt, hanem minden működött benne, az összes plazmatévé, a belépőkártyák, sötétített üvegfal volt végig az egyik oldalon, alul volt a mediacenter, ahová folyamatosan érkeztek az eredmények, szóval kőprofi volt. A második szinten volt Ron Dennis és csapata, maga Ron is ott kolbászolt, legfelül pedig a Vodafone által kezelt VIP rész, ide vittek minket.

Egyik szélén koktélos pult volt, másik szélén terített asztal (hahh! kaja kilátásban), egy rakás dögnagy plazma, mindenhol fehér liliom (mondtam is, hogy biztos mű, de igazi volt), egy tálban diszktréten alma és körte, amelyek úgy ragyogtak, hogy abban meg is állapodtunk, hogy valószínűleg külön embert foglalkoztatnak, aki suvickolja őket. Aztán hirtelen megjelent néhány szöszi lány, elképesztő kóstolókkal (valamibe becsavart valami, valamilyen öntettel), és még amiről kínálgatták, az is McLaren Mercedes színű designtál volt, döbbentünk rendesen. Kaptunk pezsgőt, aztán Luise mondta, hogy talán együnk.

Lenyúltam a menüt. Csúnya dolog, de nekik úgysem kell majd, csak erre az alkalomra gyártott ezüst-piros füzetke. Előétel: libamáj pástétom és fügelekvár, hozzá piritós. Közben kínálgattak vörös és fehér bort folyamatosan. Istenkirályság volt, még a lekvár is, pedig az ilyesmiért nem rajongok. Miközben toltuk befelé az ételt, meg kellett állapítanom, hogy a körülöttünk diszkréten ugráló személyzet nem bombázó modellcsajokból áll. Hanem iszonyatosan bájos, kedves szöszi lánykákból, akik folyamatosan mosolyogtak, és én a magam részéről üdvözlöm ezt a trendet, így legalább:
1. Lehetett békésen enni, mert nem kellett kapkodnom a fejem, hogy úúúú
2. Sokkal emberibb volt az egész, úgy éreztem, hogy boldogan leülnék velük lelkizni
3. Nem éreztem magam szarul, hogy ennyi jó nő között mit keresek :-)

Amikor kihozták a második fogást (bélszín, tormás krumplipüré, valami bab és bébirépa), már full kész volt mindenki. Egyik lány meg is jegyezte, hogy ha most belevág a bélszínbe és belül rószaszín, akkor sírni fog.

Az volt.

Épp estünk volna neki, amikor totál természetes módon, mindenféle csinnadratta nélkül megjött Hamilton. Mindenki egyből fel akart ugrani, de mondta, hogy csak maradjunk ülve, persze szart sem ért ez a kívánsága, mert állva könnyebb fotózni, meg egyébként is. Nem abban az izzasztó cuccban volt, amiben nyilatkozni szokás, egy laza széldzsekit viselt (persze, persze, McLaren Mercedes volt ez is), és halál közvetlen módon dumálgatott. Lehetett tőle kérdezni, de kábé ötletem sem volt, hogy mit, de nem baj, mert a kollegák szóval tartották. És Hamilton abszolút korrektül válaszolgatott, teljesen lazán, nyitottan állt mindenhez (mondjuk ezért (is) fizetik), de tényleg okés volt a srác. Élőben sokkal kisebbnek látszik, mint gondoltam (főleg, mert anno Schumacherrel is találkoztam, úgymond), abszolút szimpatikus csávó benyomását keltette. Igazából megkérdeztem volna, hogy hol érettségizett, de aztán elvetettem ezt a lehetőséget - talán jobb is. Mielőtt visszament volna pihenni (ja, a csávónak kötelező már este 9-kor aludnia versenyhétvégéken), még belefért egy közös fotó, ezt mellékelem, ott virulok a bal felső sarokban.



Miután a pilóta távozott, kaptunk még valami krémes-citromos sütit és eperfagyit, aztán - ha még bárki akart volna enni - egy kis truffelt. Köszi, én pukkadásig. Luise szólt, hogy lassan lépjünk, mi pedig elhagytuk a helyszínt.

Persze egyből meséltem a kedvesemnek itthon, hogy milyen laza volt a VB-t vezető versenyző, úgyhogy hamar rámragasztotta, hogy Hamilton a haverom. Ezen a hétvégén mégis átszerveztem a vasárnapom, hogy láthassam, mit alakít. Továbbra sem leszek fanatikus rajongó, valószínűleg nem változik ilyen szempontból semmi, de simán megértem, ha valaki rajong ezért a - tényleg - cirkuszért. Hatalmas pénz, döbbenetes szervezés, érdekes figurák, és persze a sebesség. Öreg Bernie tudja, hogy mibe kell tolnia a lóvét.

Köszönöm, hogy ott lehetttem.