Sziasztok!
Mindent azzal kezdenék, hogy 15 éves vagyok. Tehát, ha esetleg nem nagyon összetettek a gondolataim, azt bocsássátok meg.
Azzal kezdődik az egész, hogy szerintem nem vagyok egy kocka beállítottságú, mégsem teljes az életem. Mivel most vége lett az iskolának, végre szünet van, meg minden, mégis én még sehol sem voltam, csak itthon lapulok. Az osztálytársaimtól messze élek, ezért az összejövetel már nehézkesebb. Itthon ülök, felváltva ezek mennek körbe: PS3, COD4 gépen, Honfoglaló, póker. Egész nap. Ki van nyitva az ajtó, szellőzik az agyam. És az az egészben a vicces, hogy az ilyenkorú fiatalok egymásnál alszanak, buliznak, bármit csinálnak, csak nehogy otthon legyenek. A legrosszabb az egészben, hogy az osztályban én vagyok a legnagyobb "arc". Viccesnek tartanak, egy-két lánynak még be is jövök, nem is a legrosszabbaknak, mégis, mikor az egyiket elhívtam volna valahova, lekoptatott a séma szöveggel: Ezen a héten nem érek rá, majd valamikor máskor... Van 2-3 nagyon jó barátom, akikkel nagyon egy síkon gondolkodunk, tehát minden adott lenne a nyári programokra. Mégis, mikor megkérdezem őket, hogy mikor mit csinálnak, mondják, hogy itt, meg ott ilyen-olyan házibulikon voltak régi osztálytársaiknál, de engem nem hívnak meg. Nem azért, mert egy lúzer vagyok, hanem nem tudom miért.
Van biciklim, lejárhatnék biciklizni, nagyon szeretek fotózni, csak egyszerűen nincs meg bennem az az önbizalom, hogy kimenjek az utcára. Tudniillik nagyon alacsony vagyok, kb. 162 cm. Még semmi nem mutatja, hogy esetleg érnék, tehát még elég gyerekes arcom van. Gimnáziumban ez már kicsit hátrány, nem egyszer hívtak már szarosnak, pisisnek. Ezek rosszul esnek, de nem tudok mit csinálni ellene. Meg már voltak afférjaim ezért is jobban félek kimenni az utcára. Egyszerűen rettegek attól, hogy megint megpróbálnak kirabolni, és akkor kész. Elmennék bulikra, ha hívnának, de megint a hazajövetel. Attól rettegek, hogy mi lesz a hazafelé vezető úton, mikor, hol kell védekeznem, mert megpróbálnak kirabolni, megverni. Okos gyerek vagyok, első gimnáziumi évemben minden tantárgyból ötös voltam, kivéve ének és rajz. Nem vagyok nevezhető strébernek, hihetetlen jó képességeim vannak, ha odafigyelek órán, akkor megbírok írni egy dolgozatot négyesre biztosan. Nem szoktam tanulni, csak témazáróra.
Tulajdonképpen ennyi lenne a történetem, valahogy szeretnék változtatni az életvitelemen, mert ugye a magasságom miatt be se engednének egy partira, hiába járnak 16-17 évesek egy buliba, ha látják rajtuk, hogy 180-190 centi magasak, akkor nem kötnek beléjük. Minden összejátszik ellenem. Néha olyan rossz érzéseim vannak, legszívesebben sírnék egy nagyot, de tudom, hogy semmit nem javítana a helyzeten.
