Bevezetés

Előzmények

A Prohardver és társoldalak olvasóinak talán nem kell bemutatnom a Genius legjobb sztereó hangfalpárját. A csillagok állása nagyon kedvező lehetett, amikor kitalálták ezt a konstrukciót, mert az árához képest valamiért nagyon jóra sikeredett.
Kereshetjük a megoldást a mélyközép hangszóró elég nagy mágnesében, a selyemdóm magasban, vagy a doboz falának vastagságában, esetleg az elektronikai részekben, de talán ez így mind együtt adja azt az eredményt, amiért egyesek (én is) több párat is vesznek belőle.
A második párat azért vettem, mert a TV-m hangja hagyott némi kívánnivalót maga után és jó elhelyezéssel egész élvezhető mozi hangokat is kicsalhatunk belőlük. Az első pár így átkerült a TV mellé és ott is maradt, de a számítógépem mellé is szükségem volt egy sztereó szettre. Akkor a Hardverapró oldalain találtam rá a második párra, amire rövid időn belül le is csaptam. Szép, megkímélt állapotú a „ketteske” is, egyiknek sincs alap búgása, viszont a tápszűrés hiánya miatt a hálózatban keletkező szikrákat mindkettő megszólaltatja, de ezt már megszoktam.

Kezdetek

Az első próbálkozásaim a jobb minőség elérésére kimerültek két Creative X-Fi hangkártyában, mint jó minőségű forrás, mert akkoriban a gépet használtam mozizásra. Ezen kívül a két dobozt vastagabb hangszórókábellel kötöttem össze.

1,5 négyzet-miliméteres hangszórókábel + vastag zsinórhoz való RCA dugó (Kácsa-Audio)

Akkor még nem volt meg a TV-m, csak egy Genius SW-HF 5.1 5005-ös. Amikor a második pár 1250x is megérkezett a feleségem „hangfalszám-stoppot” hirdetett (10 db hangdoboz volt a szobában szétszórva :D). Ekkor készítettem a TV mellett lévő pár alá hangfalállványokat. Megszenvedtem velük, de egész jóra sikeredtek. 18 mm-es bútorlapokból ragasztással/csavarozással. A tömegük kb. 6 kiló, a talpán van 4 nagyobb rezgéscsillapítónak befogott bútorláb-alátét.

A zenehallgatás azért fontos a számomra, mert kikapcsol, felpörget, ellazít, elrepít, gyönyörködtet, érzelmeket kelt, elgondolkodtat, stb. Persze tartalomtól és stílustól függően. A legutóbbi (2010-es) házimozi és hifi show élményei löktek tovább a jobb hangminőségre való törekvés útján és az internet és a Prohardver hasábjain olvasott tesztek, kritikák, ajánlások alapján és persze az élet változó dolgai miatt úgy döntöttem, hogy beszerzek egy jó minőségű sztereó erősítőt.
Az első kiszemelt egy (2008-2009-ben EISA díjas) NAD C315BEE lett, amit shouryuken fórumtársunknál volt alkalmam meghallgatni egy pár Wharfedale Diamond 10.1 társaságában. Először az erősítőt akarom beszerezni, aztán egy nagyobb összeget szánok egy pár hangfalra is mellé. A köztes időben is szeretném használni/hallgatni az erősítőt és ugye az ember fia költségkímélés címszó alatt sokszor abból dolgozik, ami otthon adott. Nekem ugye megvolt a két pár az 1250x-ből és egyből jött az ötlet, hogy a nagyobb hangfalak érkezéséig a párok passzív dobozait használnám az erősítőre kötve.

Összegyűjtöttem egy kis infót, hogy érdemes-e egyáltalán hozzányúlni a dobozokhoz és a válasz: igen!

Tuning

A koncepció a következő volt: belső kábelek cseréje, a magas szűrő-kondenzátorának kicserélése jobb minőségűre és egy kis vattázás a doboz belső falain. A csatlakozón is gondolkodtam, hogy kicserélem csíptetős vagy banándugós változatra, de a csatlakozások számát ezzel nem csökkentettem volna, a költségvetést viszont növelné. Így ez kimaradt. A két dobozt összekötő kábelt meg már úgyis kicseréltem. A tuninghoz volt itthon hangfalkábelem és az asszony varrós készlete révén vatelin. :) Ezt azért a felhasználás előtt megbeszéltem vele. Az egész mókához már csak a kondik hiányoztak. Hogy milyen kell majd bele, azt a hangszórók kiszerelésekor megtudtam.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!