Főzi mama

Helyzetjelentés ON.

Kicsit kimaradtam, megviselt a tél, még sosem vártam ennyire a tavaszt.
Megéltem már hidegebb teleket is, méteres havakat, de akkor még gyerek voltam, nem tűnt fel.
Most így 40 után már vannak igényeim, kiismertem magam, 30˚C fölé vagyok beállítva, napsütésre berendezkedve. Március elején bíztam benne, hogy kisüt a nap, helyette visszatért a tél, ahhoz sem volt kedvem, hogy a lakásból kimozduljak, éjjel-nappal fűtöttem. Cserépkályhánk van, esténként melléültem egy üveg borral.
Lefekvés előtt megittam 3dcl vizet. A húgyhólyagom ébresztett, épp időben, még izzott a parázs.
Megraktam akáccal, és ittam 3dcl vizet. A húgyhólyagom ébresztett, január óta ez megy.
2 óránként felkelek, a vesém köszöni jól van.
Hajnal 4h-kor kezdődik a Slágeren a dumakanyar, 5h után bealszom újra, füles a fejemen, a zene beépül az álmaimba, azelőtt az életem volt színes.
Elmedvésedtem, nem járok sehova, behúzódok a barlangomba, csak csirkefarhátért megyek át Rétságra a henteshez. Meg, ha munka van, akkor ugrok, mint a nikkelbolha.

Az embereknek nincsen pénzük, ez gondolom senki számára nem újdonság.
De itt vidéken másként élik meg.
Ha bemész egy faluba, nincs mozgás, nem látsz az utcán senkit, ablak mögött felvillanó Mónika show, próbálják túlélni. Felhív, hogy baj van, de mielőtt kimegyek mondjam meg, hogy mennyi lesz?
Előre nem tudom, főleg, hogy azt sem tudom mi a baj. Hát nem lehet nagy a baj, a gép nem kapcsol be, maga biztos meg tudja csinálni.
De mégis kb. mennyi lesz?
Nézze hölgyem, nem kell megijedni előre, kimegyek, megnézem a gépet, s megbeszéljük, utána eldönti. Ez nem kerül egy forintjába sem.
Jó rendben, jöjjön, zöld kapu, nincs kutya.

Mocira pattanok, három falun át, élvezem a sokáig váratott magára napsütést.
A falu közepén templom, fekete fejkendős, idős asszonyok, a kocsma üres, az abc előtt sincs kerékpár. Egy kertben idős néni veteményez, a motor hangjára felnéz, megnéz magának alaposan, hogy ha baj van, akkor le tudjon írni.
Nem bíznak már senki idegenben.
A kapu világosabb zöld, mint ahogy elképzeltem, a ház is más, mint ahogy fejben megláttam, ahogy a telefonon keresztül leírta.
A környék meseszép, a ház oldalánál patak, vízesést gyártottak, apró kis sziklakertet.
Belépek a lakásba, dohányfüst, erős dohányfüst.
4 tagú család, két felnőtt lány, apa, anya.
Anya dolgozik egyedül, bruttó 80.
De áll a cigifüst, a két lány a kanapén fekszik, jöttömre fel sem kelnek, csak mélán intenek, és elengednek egy vérszegény helót.
Na most jön az, hogy az én időmben.
Mert az én időmben a lányoknak még volt tartása, igaz nem volt telefon, de ha lett is volna, nem viselkedtek volna úgy, mint ez a két liba. Sms érkezett, egyszerre ugrottak fel, majdnem feldöntötték a dohányzóasztalt, s közben visítottak, hogy enyém, enyém.
Egy telefont használnak.
Lázasan olvassák az üzenetet és visszaroskadnak a kanapéra. Csak a szolgáltató, valami akció.
Csiganyál OFF. Unalmában rágyújt egy cigire, majd érdeklődve rám néz (már fekve, s közben fújja ki a füstöt). A gép kész lesz ma?

Szándékosan hagytam hatásszünetet, nem vagyunk egy súlycsoport.
Elfelejtették megnevelni.

Egy határozott nemmel rávettem, hogy újra a tévét bámulja üres tekintettel.
Nem húzom tovább a sztorit, pedig tudnék róla írni.
A gép lehalt, szerencsére csak adatmentés, és újra install.
Mondom nekik, hogy ez 5 küvecs lesz, pontosan tudom, hogy nem tudják kifizetni, ráér, a később bejövő pénz is pénz, s ha már itt vagyok elviszem.
A notebookot beraktam a táskájába, elkértem az alaplapit és huss.
Otthon nyugodt körülmények között vérprofin, ahogy illik megcsináltam.
Másnap vissza, a látvány ugyanaz, az anyjuk szabadkozott, hogy majd hív.
Kifelé menet az apjukat még láttam a garázsban, valamin szöszmötölt alibiből, kellemetlen volt neki, hogy nem tud fizetni.
Előttem nem kell szégyenkezni, a kialakult általános helyzetért nem Ő a felelős, csak elszenvedője.
Persze nem hívtak, a nejem nyomására küldtem egy sms-t 3 hét elteltével.
Lelki szemeim előtt megjelent a két lány, ahogy visítva felpattan a bagószagú kanapéról.
Fizetési felszólítás.
Csiganyál OFF.
15 perc múlva hívott a nő, hogy ne haragudjak, most nincs pénzük, de nincs szükségem krumplira?
Hát vettem krumplit ötezerért.

Velem lehet beszélni :)
Nem húzom tovább a sztorit, mert nem is erről akarnék írni, de ez nem egyedi eset, rendszeresen megesik, hogy 2-3000 forinttal tartoznak hetekig, mert nem tudják összehozni.
Nem mindenkinél áll a cigifüst.

Szóval eljött a tavasz, valahogy, valami véletlen folytán sikerült annyi fölösleg pénzre szert tenni, hogy az elég legyen Gyuláig és vissza. Anyámnál meg van mit enni.
Te, nem fogod elhinni, de anyámék nem tudják mi az a krumplifőzelék.
Be a Suzukiba, apa kocsit hajt.
Kiccsalád széles mosollyal, Bánktól Gyuláig eltart.
Egyszer álltunk meg pisilni.
Nahhh, megint a húgyhólyagnál tartunk.
Persze, mert a nejem normális családból származik, jó nevelést kapott, törődtek vele, én meg igénytelen paraszt. Nekem megfelel az erdőszéle, nem kell sorban állni. Nejem meg ragaszkodik a benzinkúthoz.
Pontosan tudom, hogy a benzinkutasok meresztgetik a szemüket. Nahhh, megjöttek csóróék. Suzuki, nem tankolnak, mint a ludak mennek a vécére.
Így legyen ötösöm, a kutas a falat támasztva minden figyelmét ránk összpontosította.

Én mentem volna elsőre, mert 40 felett a prosztata már nem úgy muzsikál.
Keresem a férfit, de látom koedukált.
Nyitom, s fiatal roma nő visít fel, miközben rángatja fel a bugyiját.
Nem zárta be a riglit, csak beült.
Megyek vissza az autóhoz, a nagyobbik fiam Levente azt hitte ilyen hamar végeztem s már rohant is feltépni az ajtót. Úgy kiabáltam utána.
Miután Levente bement, egy fekete csili Audi csikorogva fékezett a wc ajtaja előtt és egy nő kínosan pattant ki, majd nyitotta volna a koedukált ajtaját. Levente alapos gyerek, a riglit bezárta, a nő összeszorított térdekkel várt tovább.
Közben a nejemet ostoroztam, hogy az erdő szélén mind ezt kihagyhattuk volna, s még mindig nem pisiltem.
Közben a nő eltűnt valahová.
A fiam meg nem jött elő, kiabáltunk nem válaszolt, na mi van elrabolták, vagy lehúzta magát?
Nagy nehezen kikecmergett, futottam, rigli ON.
Fúúúúúúúúúúúúúúúú, áhhhhhhhhhhhhhhhh :)

Menjünk tovább.
Ez már Gyula, itt nőttem fel, 17 éves koromig itt laktam, a gyerekkorom.
Se egy ismerős arc, se egy vonás, amiről ráismernék a városra, vagy én változtam meg.
Nem fog el a nosztalgia, nem bizsereg a bensőm, hogy újra itthon.
Ahogy sejtettem, anyám kitett magáért, fácánleves, töltött káposzta ON.
GazdagON.
Azt még szeretném elmondani, hogy apám, s anyám még kisgyermekkoromban elváltak.
Mindketten Gyulán élnek, de nem szívlelik egymást.
Mondtam is a nejemnek, hogy nekem nincs olyan fényképem, amin együtt vagyok a szüleimmel és az öcsémmel.
Külön program, hogy találkozzak mindkét szülémmel + a gyerekeket is láthassák.
Szóval leülünk, kifújjuk magunkat és evés.
Mivel az autót leraktam, így ivás is ON.
Anyám élettársa Jani bácsi döcögve jön elő a kamrából egy literes üveggel.
Őszibarack pálinka. Az ősszel főzették, szép aranysárga színe van, mondja az öreg, hogy aszalt szilvát dobott az üveg aljára, attól. Az illata fenséges, az íze királyi, válogatott gyümölcsökből, nulla falevél, nulla fűcsomó, az öreg ügyel az ilyesmire.
Leülünk a konyhaasztalhoz s elkezd sztorizgatni.
Ide figyelj!
Hát nem úgy van az, folyik belőle a szó.
Jön a Kádár elvtárssal, sokat vitte Kádárt vadászni, sokat beszélgetett Kádárral, nagyon tiszteli.
Hallgatóságra, becsületre vágyik, egész életében dolgozott, most 75, még mindig teszi a dolgát, régi módi embernek vallja magát. Előtte annak van becsülete, aki dolgozik.
Meg is mondja, hogy kik a semmi emberek.
Te, ide figyelj, ezek egész nap lesik a postást, hogy mikor hozza a segélyt.
Ha mondom neki, hogy gyere kapálni a földekre, fizetnek érte csak legyint.
Nevet, csapkodja a térdét, hogy nézz csak körbe, látod, hogy nem éhezünk?
Te, rajtunk nem fog a válság, hát értsd már meg, s hosszasan, gúnyosan nevet a semmittevőkön, a tétleneken.

Elmegyünk az Öcsikocsmába, sör ON.
Kezdek illuminált lenni.
Sokan megismernek, vállon veregetnek, hogy még ekkora gyerek voltál, mikor utoljára láttalak, kicsit felderülnek rajtam, s némi színt viszek az életükbe.
Majd újra apátia, az italuk fölé görnyednek, panaszkodnak.
Vissza anyámék rezidenciájára.
Már Bandikával kiegészülve. Bandika az unokatestvérem.
A képen balra Jani bácsi, jobbra Bandika. [link]
Pálinka ON.
Még nincs sötét, javaslom, hogy lépjünk le Kati nénihez, 20 éve nem láttam.
Kati néni az anyai nagymamám testvére.
Ajtót nyit, egyből megismer, a fiamat Leventét, akit magammal citáltam még nem látta.
Simogatja, hasonlít az apjára, aztán rám néz, leül, mesél, panaszkodik, hogy a lába.
Közben megy a széf az RTL-en, félrenéz és megfeledkezik rólunk.
Eszébe jut, hogy ott vagyunk, eszmél, megkérdezi, hogy kinek a fia vagyok?
Elmondom neki, eszmél, mesél újra, panaszkodik, mondja a sok tízéves sérelmeit.
Kis szünet, mert újra belemerül a széfbe, észreveszi magát, s megint megkérdezi, hogy ki vagyok?
Elmondom újra, hogy a maga fia a keresztapám.
Felderül, hogy akkor te vagy a nővérem lányának a fia?
Igen.
Nem erőlködök tovább, totális nihil. Nem kérdez semmit, a tv hangos, azt nézi, zavaróan hangos.
Búcsúzunk, mert másnap már úgysem fog ránk emlékezni.
Az ajtóban megint megkérdezi, hogy ki vagyok én?
Rémes, eszembe jut, hogy én is ilyen leszek, valaki meglátogat, szeretne látni, s így fog csalódni bennem.

Hazafelé Bandikával és Levente fiammal bementünk egy kocsmába, ami egy magánház udvarán volt. Nagyon hangosan szólt a zenegépben a Tankcsapda.
A csapos csaj matt részeg, a tulaj menye, valahonnan ismerem, csak iszonyat elhízott.
Kértünk két sört, vodkákat és a fiamnak egy üdítőt. Miközben bepötyögte a számológépbe majdnem hátraesett. Sikerült megkapaszkodnia a pult szélében. Elszámolta magát, csak 400 forintot kért.
Nem volt kedvem meggyőzni, hogy rosszul számolt, leültünk, nagyon gyorsan megittuk és elmenekültünk a hangos zene elől.
Már nagyon sötét volt.

Irány anyámék rezidenciája, vasúton túl, földút.
Valaki harsányan visong a sötétben.
Mi van bátyus? Meg sem ismered a húgodat?
A féltestvérem Kati.
Akár egy pillangó, odaröppent és adott egy puszit, majd eltűnt a sötétben kérdések nélkül.
Pedig én kérdeztem volna tőle.
Nagyon rég nem láttuk egymást, nincs rám igénye. Csak az anyánk egy, más apától származunk.
Újra a konyhában, Jani bácsi még ébren, kínálgat, s magának is tölt, Bandikával éjfélig sztorizgatunk, jókat vihogunk, elfogy a pálinka.
Ez a nap OFF, alig állok a lábamon, tántorogva kísérem ki Bandikát.
Ágyba ON.
Jani bácsi kegyetlenül horkol a másik szobában, ennyi alkohol után nem zavar, azonnal elalszom.

Másnap hajnalban cefet másnaposan ébredek, megittam vagy 10 sört és legalább egy félliter töményt. Már nem úgy viselem, mint ifjonti koromban.
Szerencsére jól bírom a másnapot, se hányinger, se fejfájás, csak nyomottság.
Ébredés után wc ON. De itt csak kinti budi van, [link] nem gond, egy fokkal jobb az erdő szélénél.
Tegnap este kicsit kimaradtam.
Átfut rajtam az előző este hangulata, sikerült elröhögnöm magam.
Beülök a kinti budiba, előnye, hogy rágyújthatok egy pipára is közben.
Otthon nem lehet, kv és fajanszlátogatás után a teraszra megyek pipázni.
Miközben a kinti budin ücsörögtem, oldalra nézve egy kis szellőző nyílást találtam, rálátás a disznó ólra. [link] Last minute utazások hirdetéseiben lehetne szerepeltetni. Kinti budi, disznó ólra nyíló kilátással. Miután magammal hozott papírral (finom, kényeztet) végeztem a mutatvánnyal, némi hiányérzetem támadt, ezt nem kell lehúzni, ott maradt. Ennyi.

Vagyis, dehogy. A kinti budi oldalfalán találtam egy zöld festékpöttyöt, [link] említésre sem méltó, de ebben a házban nincs semmi zöldre festve, sem a kinti budi. Töprengtem rajta.
Talán festéket kevertek, a kinti budi ajtaja nyitva volt, odacsapódott, aztán???
Hova kenték?
Vagy csak egy csöpp volt? Maszturbáció, s megzöldült?
Szomszédba vitték, ottan festettek?
Kérdések halmaza, zöld színnek a nyomát sem találtam, talán elvitte a cica...

Apámnak telefon ON.
Hol, s mikor?
A kenyérgyár boltjában futottunk össze, a gyerekeknek (Levente, Benjamin) vett Tibi csokit.
5 perces villámlátogatás után javasoltam, hogy tanya ON. Apám régi tanyája, ahol felnőttem, 5km a várostól, menjünk ki, nézzük meg a környéket.
Erősen másnapos voltam, se enni, csak inni, artézi kútnál megálltunk, és annyit ittam, mint egy ló.
Apám mondta, hogy Ő meg éhes, bement egy nagy áruházba (Aldi), és vett kiflit magának valamivel. A képen piros mellényben áll a pénztárnál. [link]
Érdemes szemügyre venni a kerékpárját is, igazi Zvolenszki, nem hazudtolja meg magát :) [link]

Egész úton csiviteltünk, mint a verebek, jó volt látni a semmi nem ugyanolyan környéket.
A régi szomszédunk Kati néni az ugyanaz, egyből megismert.
A vályogháza is ugyanaz, az idő nem fogott rajta, Kati néni kitart és ellenáll, beültünk a konyhájába, az idő végtelennek tűnt, amíg beszélt, maradtam is volna, igazi gyerekkorom, amikor beteg voltam csuporban hozott át tyúklevest, nesze ettől megerősödsz.
A konyhájában ülve kicsit megéltem az időutazást, de nem maradhattunk, szívem szerint még most is ott ülnék, gondtalan gyermekéveket juttatta eszembe.
Átsétáltunk a volt tanyánkhoz, az összes diófa kivágva, volt 12db.
Kerítés, ami sosem volt, rá sem lehet ismerni a környékre, úgy el van hanyagolva.
Nem is volt kedvünk maradni, sarkon fordultunk.

Mondtam apámnak, hogy ne a csabai úton menjünk vissza, hanem a földúton, a sínek mellett.
Nem tetszett neki, rossz az út, nem akar döcörögni.
De csak erősködtem, addig, amíg egyszer csak elesett egy traktor vájta kiszikkadt keréknyomban. Jót röhögtem rajta, kicsit nem tetszett neki, de nem merte mondani :) [link]
Ami miatt arra szerettem volna menni, az egy pece.
Újra látni az emlékezetes helyet, ahol azóta 6 méteres fák állnak, holott mikor ott jártam, még tenyérnyi facsemeték voltak.
Más a környék, de megtaláltuk a pecét. Én és öcsém bemásztunk két oldalról a kanyarban, aztán husángokkal elkezdtük ütni a vizet. Apám meg a másik végén kilométerrel feljebb várt a 2*2 méteres hálóval. Haladtunk előre, hajtottuk, űztük a halakat.
Az út felénél járhattunk, amikor apám kiabált, hogy hagyjátok abba, szétszakadt a háló.
16db testes csuka menekült a zsilip irányába és a háló nem bírta, de azért belegabalyodtak.
Sikerült kiemelni mindet, délután már nyárson sült az egyik, és nyugtával dicsértük a napot, hogy megtelt a fagyasztó.
Ezért csaltam fatert ebbe az irányba, hogy emlékezzen rá. [link]

Aztán van itt ez a bombatölcsér, a Bodoki mentén, már visszafelé. [link]
Lefényképeztem, mert Gyulán nem sok bombatölcsér van.
Gyerekkoromban jártam biciklivel a Mókus csárdához, mert ott is volt egy hatalmas, begurultunk, s lendületből a másik oldalon ki.
Ez meg egy tó, a gyulai vasútállomást akarták bombázni, de elejtették időnek előtte.
Köszönik szépen a tavat, a telek nem túl nagy, sokáig gondolkodtak rajta, hogy miként férne el egy halastó, jobb ötletük nem lévén, jöjjön a bomba.
Tó ON.

Már ébredésem után rá kellett volna térnem a lényegre, kicsit zavaros, de a délután főszereplője a főzi mama. Eleddig gyulai mama volt az unokáknak.
Reggel azonban anyám, miközben másnaposan pislogtam a takaró alól, kérdezi, hogy főzzem a kávét?
Csak bólogattam.
Nahhh, akkor főzi mama.
Egy ággyal arrébb a kisebbik fiam Benjamin, anyám megkérdezte tőle, hogy főzzek kakaót?
Nyugodtan, válaszolta a lehető legtermészetesebben a 6 éves fiam, és némi rábólintással megerősítette anyám szándékát.
Anyám csak annyit mondott, hogy nahhh, akkor főzi mama mindjárt.
Így lett a gyulai mamából főzi mama, rendkívül egyszerű.

Apám telefonon hív, hogy ez így nem jó.
Találkozni kéne, ha nem is velem, legalább a nejemmel, meg a gyerekekkel kiruccannának a városba legelni egy fagyit.
A két fiamat lestoppolták, és irány Gyula city center.

A délután folyamán meglettem hívva kerítésszaggatásra Jani bácsi szanazugi telkére. Szó szerint.
Régi akác kerítés lebont, új drótkerítés felállít.
Közben főzi mama.
Főzi mama dám szarvas pörköltet kreált a kertben, bográcsban, nagyon ért hozzá.

[link]

[főzi mama]

[főzi tata]

Gyulán akármilyen pártrendezvény van, főzi mamát hívják, meg Jani bácsit.
Egy mszp közeli lap még leközölt egy fényképet is, ahogy keveri az öreg a bográcsot, Janibá nagyon elégedett volt.
Nincs tisztában a szemfényvesztés fogalmával.
Neki ez tisztesség.
A zsíros nyakú, pörköltzabáló, tenyeres-talpas, aktatáskában mutyipénzt cipelő, állandóan höhögő politikusok meg nagy ívben tesznek rá.
Amikor a főztjét eszik, vihognak, meg vállon veregetik, a foguk pörköltszaftosan villog, tányér fölé hajolnak az ingyen zabáért. Infarktus és agyvérzés közt libegnek, fontoskodnak minden apróságon, maguknak minél nagyobb jelentőséget tulajdonítva, de igazából csak kullancsok, híznak a nép vérén.
Nem akartam ezt elmondani Jani bácsinak, Ő még abban a hitben él, hogy a Kádár rendszer jó volt.
Nem vitatom, de már vége.
Más szelek fújnak, ezek a bepenészedett politikusok szart sem tesznek az országunkért.
Politika OFF.

Eljött a késő délután, főzi mama, és főzi papa megrakodta a Suzuki csomagterét.
Kolbászok, vastag, húsos szalonnák, fagyasztóból kiemelt vadhúsok, és egy liter pálinka.
Búcsúzkodás, a legrosszabb, még maradnék, a törődés, a figyelem.
Nem tudom mikor jövünk legközelebb, kötődöm is, meg nem is Gyulához.

Suzuki drive ON.
Egészen Jászakármiig én vezettem, nagyon hosszú nevű település, ott félreálltam, mert már olyan erősen fájt (fight) a gyomrom, hogy nem tudtam koncentrálni a vezetésre.
A sok zsíros étel, és az elfogyasztott alkohol megtette a hatását.
Nem szokta a paraszt a szántást.
Hatvanban megálltunk egy kis közért mellett, hogy vegyünk gyógyászati célra nem alkalmas szódabikarbónát. Nem kaptunk, hazáig kibírom, az ülésemet elfektettem, de mart a gyomorsav.
Aki éjjel legény, az legyen nappal is, álltam a sarat.
Mondtam a nejemnek, hogy hazáig meg se álljon.
Kanyargós, hegyi utak, otthonos környezet, végre Nógrád megye, még néhány település és vége az 5 órás útnak.
Suzuki OFF.
Bementem a gyerekek szobájába, lefeküdtem a földre, hátha múlik, a nejem próbálta kordában tartani a két gyereket, az ajtót is rám csukta, hogy csönd legyen körülöttem.
Lángolt a gyomrom, bevettem fájdalomcsillapítót, szódabikarbónát, nem múlt.
Még fájdalomcsillapító.
A nagyobbik fiam ex gyógyszere, valamikor beteg volt.
Én évek óta nem vettem be gyógyszert, úgy látszik öregszem, bármi bajom van elintézem fokhagymával, házi pálinkával.

17 éves koromban egyszer bevittek, gyomorszonda, tükrözés, gyomorfekély, minden évben kiújul. Most elviselhetetlenül.
Nem szoktam panaszkodni, némán tűrök.
Éjfél elmúlt mire el tudtam aludni a negyedik gyógyszer hatására.
Másnapra nyoma sem volt.
Internet/google ON, gyomorfekély.
Tulajdonképpen stressz, pedig alapjában véve nyugodt ember vagyok, az utolsó egy évben azonban szégyenletesen megőszültem, magamnak is hazudok, vagy nem akarok tudomást venni róla, hogy lassan felettem is elketyeg az idő.

A keresés utáni találatok azt mondják, hogy kávé, alkohol, zsíros ételek tilos.
2 bögre kávéval indítok szokás szerint, fajanszlátogatás után vetek egy pillantást, hogy nem e véres, mert akkor kórház ON.
Semmi, makacs típus vagyok, kolbászt reggelizem tojással, sonkával.
Este megkóstolom Jani bácsi pálinkáját, szerintem mindenre gyógyír, testi, s lelki bajokra is. A biztonság kedvéért elrágcsálok egy kis vöröshagymát, mint az almát, hozzá pár gerezd fokhagymát. Már lángol a szám, a pálinka feledteti, lecsúszik vagy 2dcl, aztán lesz belőle három is.

Alszom, forgolódok, hajnal, próbálom kitalálni mennyi lehet hátra reggelig.
Feszít a húgyhólyagom, kitántorgok a vécére, óvatosan, észrevét titkosan.
Iszom egy nagy pohár vizet a fürdőkád csapjából, mert kiszáradt a szám.
Kótyagos vagyok, félúton az álom és ébrenlét között, próbálom felidézni az álomképeket.
Mielőtt elaludnék a benti budin, vissza vánszorgok.
Magamra húzom a még test meleg takarót, jólesik.
A fogaim közé veszem a takaró szélét, szopó reflex, megnyugszom tőle.
A nejem azt mondja rá aranyos, nem nevet ki, csak kacag rajta, amikor látja.

Mindjárt 4h, a füles rajtam, kezdődik a dumakanyar, előtte hírek, benne vagyok.
Vagy csak álmodom, minden összefolyik, ébren lenni is szeretnék, érteni a mondatokat, de nem tudom kivédeni, elalszom, a mondatok, a hangok beépülnek az álmomba.
Kalácska Gábor ON, vagy OFF? Nem tudom felmérni.
Esetleg Kati néni? 20 éve nem láttam, egyáltalán ki vagyok?
Neki van igaza, nem véletlenül kérdezte, teljesen kivagyok...
Csak nem veszek róla tudomást, elodázom a problémát, abban a hitben, hogy majd megoldódik.
Nem fog megoldódni.
Ébredés ON.
Már Bocskorék nyomják a szöveget, az is beépült az utolsó álmomba, próbálok nem hangosan röhögni, a nejem, és a gyerekek még alszanak.

Nagy pohár víz ON.
Nejem is pislákol.
Kávéfőzi.
Most nem fáj a gyomrom, elhörbölök két bögrével megint.
Nem tudok, vagy nem akarok változtatni a szokásaimon.
Pipa a teraszon.
Meddig mehet ez így?
Apa, mit kérsz reggelire?
Nekem mindegy, amit te.
Főzi mama cool básza sütve + tojás.
Tipikus vega kaja.
Lehet túl sem élem.
Ki vagyok én? Csak egy nyomorult préda a halálnak.

Én ON.
Aztán OFF.

Megint egy este, alszok hajnalig, kakasszóra ON.
Dumakanyar a fülessel.
Kicsit kimaradtam.
A halál kopog az ajtón, de kint a tábla, nem látja?
Kérem ne zavarjanak.
Álljon arrébb, keressen egy másik ajtót, nekem még dolgom van.
Terveim.
Így nem mehetek el, hogy nem hagytam itt semmit, eddig csak fogyasztottam.

Láttam egy filmet, fickó elé lerakták az asztalra, amit egy hét alatt megevett, s megivott.
Elképedt.
Márkás tömény szeszek, 3 rekesz sör, sütemények, húsok, egészségtelen konzervek, gyors éttermi kaják, rendelt pizza, stb...

Piknolepszia ON.
Elfelejtettem, hogy hová akartam kikanyarítani a történetet. Pedig tudtam, hogy miként kötöm össze az elejét és a végét frappánsan, de jött egy durva radír.
Akár el is hallgathattam volna előletek, mert később mindig eszembe jut.
Ez a radír egyre sűrűbben fordul elő velem.
Biztos veled is előfordult már, hogy beszélgettél valakivel, aztán egy hirtelen reset.
S mindketten tanácstalanul néztek egymásra, hogy mit akartam mondani?
Miről volt szó?
Nem jöttök rá, elkezdtek beszélni másról, s hirtelen beléd nyilal, hogy hja...
A homlokodhoz csapsz.
Állítólag az agy önvédelmi reflexe, csak nem tudom mi ellen.
Túlgondolkodás, vagy valamire pont rájönnénk olyankor, amire nem szabadna?

Helyzetjelentés OFF.

Illetve dehogy.
Napok óta zaklatott vagyok egy ember miatt, nem hagy nyugodni a sorsa.
Szép háromszintes házat épített, pazarul berendezve, valószínűleg tömött buksza, pontosan nem tudom miből élt, de az autója kb. annyit ért, amennyit egész életem alatt keresek.
Van egy kislánya, tényleg kicsi, talán 5-6 éves lehet. Feleségéről nem tudok semmit, rég elválhattak, úgy hírlik külföldre költözött. Emberünk egy szép napon fogta magát és meghalt, fúú el sem hittem, hogy ez az ember? Tényleg ennyi volt az élete? Megbetegedett, bevitték a kórházba és vége.
Egy testvére volt, akivel hosszú évekig haragban állt. Nem beszéltek egymással. Az anyja nagyon idős, az is távol lakik. Pár nap után megjelent a testvére a háznál egy teherautóval, mindent felpakoltak és eltűntek az alvégen.
Szóval tök értelmetlen az egész, a házat is árulják, csak tippelni tudok, hogy a gyors haszon érdekében áron alul. Csak gondolkodom rajta, hogy mit ér a felhalmozott vagyon. Az az ember nagyon zárkózott volt, néha elmentem hozzá melózni. Rendelt számítógépet félmilláért, csak dolgozni kellett neki, ragaszkodott a Dell-hez, na arra nem nehéz elkölteni ennyi pénzt. Egyedileg konfigurált, mindenen rajta a logó, teljes irodai felszerelés, hatalmas hangfalak.
Más letérdelne, ha ennyi pénzt költhetne számítógépre, emberünk fel sem vette. Mondta, hogy a hangfalat ki se bontsam, levittük a pincébe, mert nem akarta használni, volt a lakásban még kettő nagyobb hangrendszer, akkora lcd tv, hogy biliárdozni lehetne rajta.
Aztán megjelent a testvére, és mohón elvitt mindent, érdemtelenül, a házra is rátenyerelt. Eddig nem sokra vitte, mától nagykanállal esznek, mert van némi sejtésem, hogy a bankszámla sem volt sovánka.
Ezek csak tippek, lehet semmi köze a valósághoz.
A legjobban az zavar az egészben, hogy nem bölcs ember kezébe kerül.

Egyik telekszomszédommal borozgattunk a teraszon, kérdeztem tőle, hogy látott e már halott embert közelről?
Elkomolyodott, s mondta, hogy igen.
Még Budapesten volt egy ügyes kezű ezermester ismerőse, egyszerű munkás, de nagy tiszteletben állt. Ez az ezermester örökölt egy távoli rokonától 3 nagy értékű ingatlant. Közel 100 millió forintért értékesítette őket, mert neki nem volt szüksége rá. Egyedül élt egy lakótelepi lakásban, nem akart rajta változtatni. Addig sem vetette meg az alkoholt, elsörözgetett esténként, de miután szert tett a pénzre, belecsapott a sűrűjébe. A műhellyel szemben, ahol dolgozott, volt egy nívós étterem, elég magas árakkal. Reggeli után kiment meginni 2-3 sört, ebéd után is, munkaidő után is megtette, és még haza is vitt a táskájában. A pincérek imádták, vastagon jattolt, néha meg is hívta őket egy rundóra, amit nem biztos, hogy elfogyasztottak, de azért elszámolták a tételt.
Az étterem mellett volt egy kis közért is, ahol tizedáron hozzájuthatott volna a sörhöz, de ő ragaszkodott a kiemelt bánásmódhoz.
Nagyon csuma gazdag emberek járhattak abba az étterembe, finom ruhákba, elegáns társasággal. Ő mindig egyedül ment, egyszerű ruházatban, a pénze miatt elnézték neki.
Ráadásul nem egyszeri vendég volt, hanem Isten tudja meddig szórta ott a pénzét, a lényeg, hogy egyszer csak elfogyott. Szomszédom nem mesélte el, hogy mi másra költött még az ezermester, de dolgozni már nem dolgozott. Eladta a lakótelepi lakását és beköltözött a műhelybe, a sztori ugyanonnan folytatódik, a pénzt szó szerint leengedte a torkán.
Teljesen leépült a szervezete. Szomszédom javasolta neki egy rosszullét után, hogy menjen el orvoshoz, nem Ő köszöni jól van.
Miután elfogyott a lakása ára, és annyi pénze sem maradt, hogy étkezzen, hajléktalanokat fogadott be éjszakára. Azok látták el étellel és itallal.
Nap közben mentek a dolgukra, este megjelentek.
Szomszédom néha vitt neki rendes főtt ételt és próbálta jobb belátásra bírni.
Aztán egy reggel a földön fekve találta, valami rendellenes pózban, de azt hitte ébren van, mert ahogy besütött a nap és a nyitott szemét megvilágította, olyan volt, mint aki épp fel akart kelni.
Ő csukta be az ezermester szemét.

Mára ennyi, valahány név a naptárban.
Nektek adósotok vagyok a Beparipa folytatásával.
Elárulom, hogy írom, nincs vége, de az interneten már nem olvashatjátok :)
De belefogtam egy másik regénybe is, aminek a címe: Világítótorony.

Az önkéntesen vállalt, monoton életvitelbe próbálok belevinni izgalmakat. Egy férfi, akinek kalandos élete volt, menekül a törvény elől + rövid távú amnéziában szenved, elvállal egy 6 hónapos munkát. Egy világítótornyot őriz, és közben elmélkedik, keresi az élete értelmét (megtalálja) mindentől távol, és egyedül.

A nejemnek meg adósa vagyok egy másik hosszabb lélegzetvételű írással, ami arról szól, hogyan ismerkedtünk meg, s miket kellett neki elviselni miattam pl. mostanáig.

Más terveim nincsenek, szerencsére már süt a nap, azt a hallgatólagost meg úgy is túlélem veletek együtt, bukni fognak, csúfosan, ez a sorsuk, ez a világ rendje, nekünk meg a napsütés.
Jut eszembe, a hűtőben van egy tábla főzi mama-féle vastaghúsos, füstölt szalonna, megéheztem.

OFF.