Fagyos virsli

No kedveseim, hiányoztam?
Most bepótolom, hogy elmulasztottatok, ember legyen a talpán, aki végig tudja olvasni.
Menet közben lesz vagy tíz végszó.
Ahogy a falunk lelkésze mondaná: izgalmas.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, ez nem a www.adrenalin.hu pehehhheee :)

Mát. 11.15
A kinek van füle a hallásra, hallja.

Ezen a feltételes módon már sokat gondolkodtam. Mind a négy Evangélista használta a kifejezést. A Jelenések könyvében többször is mondja Jézus: akinek van füle a hallásra, az hallja.
A Bibliában vannak részek, amiket egyszerűen nem olvasok el, mert nem találok benne semmit. Tele van erőszakkal, a zsidók pusztítják a környező népeket, asszonyoktól a gyerekekig levágnak mindenkit, majd később viszontvágják őket és sírnak Istenhez, jaj miért esett meg ez rajtuk. Nem nagyon értettem, miről szól, a próféták csak azt jövendölik, hogy ellened megyek, gyökerestől kiszaggatlak, elpusztítalak, rommá leszel és emlékezet sem lesz rólad.
Na mondom nagyszerű, van e nélkül is épp elég bajom, csak ideges leszek tőle, és gyorsan átlapozok a Példabeszédek vagy a Prédikátor könyvéhez. Isten azt mondta, hogy ezen a földön nem volt és nem is lesz Salamon királynál bölcsebb ember, de többször ki van hangsúlyozva, hogy ezen a világon Isten bölcsessége mindennél többet ér. Bár nem tudom pontosan, mit ért ez alatt, de hiszek benne, ezért szívesen olvasgatom mindkét részt.
1998-óta olvasok Bibliát, eddig 3-4 alkalommal jártam úgy, hogy egy-egy mondat, mint ha nekem szólna, csak nem akartam bemagyarázni magamnak, nehogy abba a hibába essek, hogy keresek valamire választ, s ha szimpatikus feleletet látok, akkor nagyobb figyelmet fordítok arra a mondatra.
De tegnap világosan rájöttem valamire. Foglalkoztat egy probléma, pontosabban egy ember.
Életemnek lezárult egy szakasza, néhány feszültségekkel teli, gyülekezetben eltöltött évek, egy csődbe ment vállalkozás, adósság hegyek s végül minden tehertől megszabadulva lakáseladás s költözés vidékre, egy kis faluba, Bánkra. Az eltelt tíz év, annak ellenére, hogy a feleségemmel mindketten hittünk Istenben, szinte csak zúgolódással telt. Ha éppen a nejem volt jobb passzban, akkor Ő tartotta bennem a lelket, néha meg én beszéltem a lelkére.
Sok energiát fektettünk a gyülekezetbe mindketten, de nem térült meg, csak üres ígéretek maradtak utána.
Ennek köszönhetően panasz, panasz hátán és a mi szempontunkból helyrehozhatatlan állapot alakult ki a szívünkben. Persze a lelkem legmélyén tudom, hogy Isten bármikor megváltoztathatja ezt, és akkor engednem kell neki.
A gyülekezetünktől elszakadtunk és szilárdan elhatároztuk, hogy soha többé nem megyünk egyetlen gyülekezethez sem. A szakítás után megpróbáltam eljárni pár gyülekezetbe, felkerestem mindenféle ágazatot, de borzalmasan éreztem magam, taszított a légkör mindenhol.
Közben eltelt néhány év, a Bibliát kezembe sem vettem, szándékosan kerültem, csak néha került a felszínre egy-egy mondat a lelkemből, hogy ne csak a magad hasznát keresd, blá-blá-blá. Meg amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal. Rögtön felzúdultam magamban és megkeseredett a lelkem, hisz az elmúlt 10 év másról sem szólt, mint hogy kihasználtak bennünket. Valaki szólt egyet s azon voltunk mi hamarabb, hogy a kedvében járjunk. Viszonzást azonban nem kaptunk senkitől (kivéve a családot).
Szóval ilyen állapotban kerültünk Bánkra, itt viszont kiegyensúlyozottá vált a légkör. Megszabadultunk a rengeteg adósságtól, feszültségtől és valóra vált egy régi álmunk, egy gyönyörű faluba, mesés környezetbe költözhettünk, saját kertes házba, az ajtó előtt macskával s fistelgő kéménnyel.
A falubeliek közvetlenek, figyelmesek és hétvégenként templomba járnak. Felkeresett a helyi Evangélikus lelkész, becsöngetett és beszéltünk pár szót.
Nagyon nem akartam biztatni, hogy aktív templomba járó ember leszek, de tetszett a hozzáállása, ezért vasárnap elmentem az Istentiszteletre. Kialakult közöttünk egy közvetlen párbeszéd Istenről és eleinte úgy látszott fellelkesül a beszélgetéseink nyomán. Azonban két hónap elteltével, mikorra megismerte a teljes hitemet, bizalmatlanná vált és rideggé.
Ha találkozok vele, érezhető feszültség van a levegőben, a gondolatait elrejti előlem, vagy ha alkalmat talál, akkor nyíltan felelősségre von, és burkolt támadásba lendül.

Én magam is elbizonytalanodtam miatta és sok kérdés merült fel bennem, amire nem találtam a választ. Miért kerültem én pont ebbe a faluba? Eredetileg nem is ide akartam költözni, de végül csak erre vetett a sors, a házat is meglepően jó áron sikerült megvásárolni, ezt többen mondták azóta, hogy nagy szerencsénk van. Végig gondoltam az elmúlt éveket, a jelenlétemet az Interneten, hogy mit láthattak belőlem az emberek? Mennyire tudták megismerni Istent általam? Emlékszem, órákig írtam a sztorikat és élveztem, ahogy dicsérgetnek, hogy ez jó volt guga, ez tetszett, csak így tovább. A lelkem legmélyén azonban tudtam, hogy ez nem helyes, nem erről kéne beszélnem, mert így a saját magam dicsőségét építem. Isten nem ezért ismertette fel Magát velem, nem ezért jelentette ki Magát nekem, hogy a zűrös életemet tálaljam mások elé, csípős öniróniával megfűszerezve. Ez által hozzám kerülnek közel, nem Istenhez.

Tegnap aztán világos feleletet kaptam erre kétszer is. Első alkalommal csak kerestem valamit, lapozgattam és megakadt a szemem a következőn:

Eféz. 4.29
Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
Eféz. 4.30
És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.

Ritkán érzek ilyesmit, álmomban szoktam néha ennyire nyilvánvaló kijelentéseket kapni. Jeges borzalom futott végig rajtam, ez igaz lenne, valóban ilyen állapotban vagyok?
Azt tudtam, hogy ha létezik Istennek a legrakoncátlanabb gyermeke, az én vagyok, de ezt is csak úgy pajkosan gondoltam, mint ha Istennel lehetne viccelni. Tudtam, hogy néha túl messzire mentem s Isten nem nézi jó szemmel, de ez a mondat elég fenyegetően hangzott és szó szerint belül szólalt meg. Pedig csak lapozgattam a Bibliát.
Egész nap rosszul éreztem magam tőle, s úgy éreztem, minden passzol.
Isten elvette tőlem a megélhetésünket biztosító cégemet, a körülmények, ahogy mostanában élünk, mind erre utal, hogy rossz úton járok.
S mindezeken felül teljes magabiztossággal hirdettem Evangéliumot a helyi lelkésznek s ez konfliktushoz vezetett. Jogosan gondolhatja magában, hogy ez az ember nem azonosítható azzal a beszéddel, amit hirdet.
Magamba is szálltam s elhatároztam, hogy végére járok a dolognak.
Először is azt szerettem volna tudni, hogy a hitem, ami szerint élek, az helyes e. Igazságot hirdetek e? Vagy csak a saját gondolataimat ötvözöm az Evangéliummal?
Maga az a tény, ahogy megismertük Istent és az eltelt évek alatt, ahogy beavatkozott az életünkbe, az bizonyság volt számunkra és abból lehetett erőt meríteni.
De mindenkiben felmerül a kétely egyszer, hogy vajon jó helyen van e?
Mindenki teljes lelki nyugalommal hisz Istenben, hirdeti Jézust, jár gyülekezetbe, adakozik, tervez, s Jézus mégis azt mondja, hogy az egyiket felveszi, a másik ott hagyatik. A tíz szűz példázatában is ötöt bolondnak nevez, és nem jutnak be a mennyországba.
Próbáltam megvizsgálni a hitemet s azt, amit hirdetek, hogy eltér e Isten igazságától. Volt egy kis szabadidőm s nekiálltam olvasni a Bibliát s konkrét választ kerestem.
Egyszer a lelkészünk azt mondta, nincs olyan helyzet az életben, amikor ne fordulhatnánk Istenhez bizalommal. Ez most akkor pont egy ilyen nincs olyan helyzet.
Nyomasztott a lelkiismeret, hogy minek hirdettem Evangéliumot pont egy lelkésznek s most magam ellen fordítottam, ill. volt egy éjszakai álmom is, ami tele volt jelképekkel s nem nagyon értettem miről szól.

Az álmomban itt voltam Bánkon, bár a helyszín inkább város volt és ismeretlen, de tudtam, hogy itt vagyok. Utánfutóval költöztünk és nem találtuk az utcát. Megálltam két ember mellett, hogy megkérdezzem, merre kell mennünk. Nem szóltak egy szót sem csak átadtak egy papírlapot. Miután átvettem, éreztem, hogy nincs visszaút, be lettem csapva. Rögtön üldözni kezdett egy ember két fekete lóval, félelmetes, jeges borzongás és hogy nem menekülhetek. Falak mögé bújtam, dombra, hegyre mentem de a lábam alig vitt, nehéz teher volt és nem bírtam küzdeni ellene, nem tudtam menekülni. Egy sarkon kis majmokat láttam, amint marcangolták egy nagy döglött majom tetemét, gusztustalan volt és odanyúltam, hogy leseperjem Őket, de belemartak a kezembe. Majd apró kecskéket láttam, amint felfalták egy nagy döglött kecske tetemét, próbáltam a lábammal lerúgni őket, de újra és újra visszamentek és az egyik kis kecske belevigyorgott gúnyosan az arcomba.
Végül egy erő megragadott és felemelt a levegőbe, alacsony, békalencsés víz felé repített, amiből nagy, kaporszerű növények álltak ki. Mindegyik pihenőhelynek látszott és vártam melyiken fog letenni. Próbáltam kinyitni a szemem jobban, hogy lássam, milyen messze visz még, de nagyon homályos volt a távolabbi rész. Egyik helyen elengedett és nagy lelki béke szállt meg, tudtam, hogy megmenekültem a két fekete lovat hajtó embertől.
A vízben nagy halak voltak, két fajta, és ahogy a vízbe nyúltam, maguktól a kezemhez tapadtak. Kiemeltem Őket és próbáltam beletömni a táskámba, közben némelyik úgy látszott, hogy leesik vissza a vízbe, de nem tudott. Miután a többit elraktam, azokat is kényelmesen meg tudtam fogni. A táskámból közben kiesett öt régebben fogott kishal. El akartam indulni, de mindenhol kerítések, telkek voltak. Egy ember nyúlt a kulcsáért, hogy kinyissa a kapuját, de előtte megkért, hogy segítsek neki. Megkérdezte, hogy mit fogtam s csak a kis halakat vallottam be, amiket már régebben fogtam. A nagy halakat nem mertem bevallani. Ez az ember, akinél a kulcs volt azt mondta, böjtölnöm kell s lesz pénzem, majd kinyitotta a táskáját, ami tele volt pénzzel.
Aztán a falu lelkésze biztatott, hogy versenyezzünk, neki egy sárga lova volt, nekem meg semmi, de úgy állítottam be magam, mint ha már régen versenyeznék lovakkal, és sok díjat nyertem volna. Nyomasztott a magabiztossága, meg hogy hazudtam. Neki ott volt a lova és kihívóan mondogatta, hogy akkor mutassuk meg, kié gyorsabb.
Lóverseny helyett egy kék pöttyös labdával játszottunk s egyszer csak vastüskékre dobtam a labdát s kidurrant. Lelkileg nagyon összetörtem és csalódott voltam.

Izzadtan, csatakosan és elképedve ébredtem fel, nagyon zaklatott az álom s hogy nem tudom miről szólt. Aztán a mondattól a Bibliából, ami belül megszólalt, teljesen kikészültem.
Mi lesz így velem/velünk? Mit akar tőlem Isten? Egész eddigi életem folyamán pontosan tudtam, hogy Istenhez tartozom, hisz maga Isten jelentette ki magát nekem és vezetett ahhoz a lelkészhez, aki megismertetett Isten igazságával.
Erre kiderül, hogy dobhatom az egészet sutba, és kezdhetek mindent előröl? Kihez forduljak segítségért, ha bajban érzem magam?
Ez most akkor pont egy ilyen nincs olyan helyzet, hogy ne fordulhatnék Istenhez tanácsért.

Elkezdtem olvasni a Bibliát, de megint a szokásos kinyújtom azért az én kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne.
Becsuktam, újra kinyitottam, megint megverem, ellapoztam s végül eszembe jutott egy mondat Jeremiás könyvéből, hogy Isten két, három alkalommal kegyelmez meg az embernek életében és fordítja magához. Elkezdtem keresni és egyszer csak megszólalt belül a hang, ahogy olvastam:

Jer. 15.19
Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.

Abban a pillanatban értettem meg, hogy mit jelent az, akinek van füle a hallásra az hallja. Ez nem feltételes mód, hanem felszólító mód és valóban hallom.
Elolvastam többször is, nehogy abba a csapdába essek, hogy ezt én akarom a magam megnyugtatására olvasni. Ez a mondat gyökeret vert a lelkemben és bizonyságot adott számomra, hogy nem a hitemmel és azzal van baj, amit hirdetek, hanem a magatartásommal.
A magatartásomra később még visszatérünk.
Volt egy apróság, amit kerestem de nem találtam, mégpedig azt a kétszeri, háromszori alkalmat, amikor Isten magához fordítja az embert.
Kérjük a közönség segítségét, vagy hívjunk fel valakit?
A számítógép segítségével találtam meg és nem Jeremiás könyvében, hanem Jób könyvében. Ez teljes mértékben jellemző a felületességemre.

Jób. 33.13-30
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak * szüntelen való háborgásával. Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

Nagy megnyugvás ez az ember lelkének, mikor feleletet kap.
Az elmúlt évek másról sem szóltak, mint a naponkénti dobzódásról.
Kerestem az alkalmat, hogy haverokkal elmenjünk italozni, esténként alig vártam, hogy vége legyen a munkának, szaladt a lábam sörért és ültem a gép elé írni. Néha a nejem ébresztett hajnalban, mert ott aludtam el az asztalra dőlve és még a fejemben volt a gondolat. Próbáltam úgy tenni, mint aki csak pár percre elbóbiskolt, reggel meg ugrottam talpra, az éjszakának nyoma sincs. Este aztán újból kezdődött minden, naponként elbuktam Isten előtt.
Eszembe jutott, hogy többet olvasok Bibliát, többet hirdetek Evangéliumot, jobb ember leszek, de mindig ugyanaz volt a vége, mint Péternek:

Mát. 26.33-35
Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.

Jó gondolatnak, helyesnek tűnik Jézust követni és a tanításai szerint élni, de valami hibádzik, képtelen vagyok rá önmagamtól.
Emberek előtt tetszelgek, hogy vagányabbnak tűnjek, káromkodok, mint a kocsis, a kedvüket keresem, hogy elfogadjanak, s legbelül mindvégig tudom, hogy helytelen.
Isten nem ezt bízta rám.
Már gyerekkoromban is megvolt bennem az íráskészség, verseket, történeteket írtam, de nem mentem vele soha semmire.
A napokban gondolkodtam rajta, hogy mit tudok felmutatni az életemből?
Nem vagyok iskolázott és okos ember, mert ellógtam a tanításokról és a vizsgákon épp csak átestem. Otthonról nagyon korán, már 17 évesen leléptem, mert majdnem börtönbe kerültem s emiatt nem tartott rám igényt sem apám, sem anyám. Azóta megbocsátottam mindent mindenkinek, mert tudom nem véletlenül történt úgy, ahogy eljutottam Budapestre, Istennek célja volt velem s az életemmel. Budapesten sem voltam sikeres ember, bár végig egyedül tartottam el magam s igyekeztem, hogy befutott, elismert vagy híres ember legyek. Csak egy kis falusi házat sikerült összehoznom Szigetszentmártonban és ennyi.
Hiába küzdöttem azért, hogy tisztelt legyek, hiába tartottam rá igényt, hogy becsületem legyen. Mindig az lett a vége, hogy jól van hülye gyerek.
Csak nevettek rajtam és megvetettek. Később megnősültem, lett két szép pulya, családi vállalkozás s ráadásul még Istenben is hittem, kész a mennyország.
Úgy gondoltam apám felnéz majd rám, mert én jó vállalkozó leszek, és sok pénzt keresek. Nem lesz gondom semmire. Végül ide jutottam Bánkra, de nem bánkódom.
Ennek is célja volt csak éppen lassan értem meg.

1 Kor. 1.27-31
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.

Arra jutottam, hogy kár erőlködnöm annak érdekében, hogy a szüleim előtt becsületet vívjak ki magamnak. Vagy egyáltalán bárki ember előtt. Mert, ami le van írva, Isten tartott végig abban az állapotomban, hogy bolond és megvetett senki legyek. Ha tarthattam volna valakinek magam, akkor Istent soha sem fogadtam volna el. A lelkemben belül az önteltségem, a magabiztosságom és a hiúságom, becsvágyam lenne az úr.

Arra jutottam, hogy egész életemben az egyetlen felmutatható siker az, hogy Isten a gyermekének nevez s vezeti az életemet, szemmel tart és nem hagyja, hogy eltévelyegjek végleg a saját fejem után.

Még Budapesten volt egy álmom éjjel, a számítástechnikai nagykereskedés ajtajában álltam s már záróra volt. A tulajdonos bezárta az ajtót de mondta, ha szükségem van valamire, kinyitja s kiszolgál. Mondtam neki, inkább nem és észrevettem, hogy meztelen vagyok.
Zavart, hogy ott állok az utcán meztelen egy olyan ember előtt, aki többre vitte az életben, mint én. Látszódott az erőlködésem, egy szánalmas kis senki vagyok, aki minden erejét megfeszítve próbál a felszínen maradni.
Álltam ott előtte s leszállt az égből egy papi ruha, nagyon kemény anyagból volt, arany hímzésekkel teli, pont illett rám, de szégyelltem előtte a papi ruhát, legbelül éreztem, hogy inkább azt az utat járnám be, hogy tiszteletet vívjak ki eme ember előtt.

Megsemmisültem.

Arra jutottam, hogy ha már elbaltáztam minden lehetőséget életemben, akkor ezt az Istenes dolgot nem fogom.
Nemrég hallottam egy sikeres vállalkozót nyilatkozni, hogy szerinte mi a titka. Azt válaszolta, hogy a befektetett munka és munka és munka, lankadatlanul, töretlenül és hittel.
Láthatóan nem a templomból szaladt ki, ennek ellenére mély nyomott hagyott bennem a válasza, hogy a saját munkájába vetett hitet így tudta kamatoztatni.
A Biblia tele van ígéretekkel, hogy így lesz meg úgy lesz, ha az én utamat járod.
Bár nem egy hó végi fizetéspapír, ami után lehet reklamálni, hogy kevés, de ígéret.
Most még nem látszik, most még csak azt tapasztalom meg, hogy problémák vesznek körül s nagy ritkán Isten beavatkozik az életünkbe és enyhít rajta.
Rájöttem, hogy nem lehetek sikeres és tiszteletre méltó meg híres, mert a legjobb képességeimet latba vetve jutottam ebbe az állapotba.
Ha rajtam múlt volna, már megtörtént volna.
Előfordult már, hogy egy-egy jó sztori írása közben jött a gondolat: ide pont illik egy Bibliai idézet, de inkább nem. Nem akartam megbántani vele senkit és nem akartam magam ellen fordítani Őket. Ha ritkán írtam is a hitéletemről és megtűzdeltem Bibliai dolgokkal, akkor rögtön jött, hogy ne már, ezt most minek? Inkább el sem olvasom, legközelebb szólj előre ha Jézusról írsz, mert akkor bele sem kezdek.
Végig éreztem a különbséget, hogy ha a saját pikírt történeteimet tálaltam, akkor gratuláltak, ez az guga, írj még.
Kialakult bennem, egy állapot, hogy majd írok, ha valaki kérdez, majd hirdetek Evangéliumot annak, akit Isten előkészít, és könnyen fogadja, minek a konfliktushelyzet?
Ráadásul történt egy érdekes dolog. Megrendeltem az internetet, de csak ígérgettek, három alkalommal mentem be, de semmi. Majd egyszer kijöttek és mondták, hogy hamarosan, ez három hónapja volt. Próbálkoztam másik szolgáltatónál is, nem vállalták, mert ez az utca kiesik és egy ügyfél miatt felesleges kiépíteni.
Ezen a héten keddi napon a matávtól is kijött egy alkalmazott műszaki felmérésre. Közölte, hogy megoldható, de kell telepíteni egy oszlopot a kertünkbe, mivel messze vagyunk attól a ponttól, ahol futnak a vezetékek és tartani kell a magasságot a teherautók miatt.
Nagy örömömben mindjárt nekiültem és megírtam ezt a sztorit, hogy ha lesz netem, akkor legyen mit közreadnom:

Fagyos virsli

Nyúlok be a fagyasztóba négy pár virsli, kinderek reggelije, mindkettő egy bajnok. Virslit alapban tilos adni, venni, enni de ez kivételt képez. Van a környékünkön egy maszek hentes, nem sajnálja a virsliből a belevalót, ha megfőzöd nem dagad hurka vastagságúra, a színe nem fehér (tudom ha hús színű sem jelent semmit) és nem remeg, mint a kocsonya.
Dolgoztam öt évet egy húsipari segédanyagokat forgalmazó cégnél, mint raktáros. Megfordultam néhány húsüzemben és láttam furcsaságokat. Nem is eszem azóta azt a palettát. Például ott a füstölt kolbász, ami vaj puha. Nem kell bedőlni neki, létezik füstaroma olaj. Még gyors vegyfüstölésnek sem vetik alá, hozzáadják az olajt és olyan lesz az illata, mint ha. Könnyű megismerni, hogy melyik húsüzemben füstölik, ha fellógatják a rúdra, akkor a saját súlyának köszönhetően a rúddal érintkező rész ellaposodik ill. A belső felületén láthatóak a füstölés nyomai, a kolbász bőre elszíneződik. Amelyik csak aromás az szép kerek mindenhol és egységes a színe.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, ez nem a www.kolbasz.hu pehehhheee :)
Fejtem le a virsliről a műbőrt és rakom a forrásban lévő vízbe. Van egy trükköm, az edénybe alig egy deci vizet rakok, nagyon hamar felforr és utána lefedem. Mások teletöltik az edényt és miután forr, beledobálják a virslit és úszik a vízben s a kelleténél nagyobb vízmennyiséget vesz fel ha ázik benne, mert a melegen tartást úgy érik el, hogy benne hagyják.
Szóval elég egy kis mennyiségű víz, ami gőzzé válik, a virslit a húsüzemben egyébként is előfőzik.
Mindegyik rudat kettévágom, hogy kényelmesebben elférjen a kis edényben, majd tálalás után a tányéron. Négy pár virsli kettévágva az 16db, a 15. után kísértésbe esem és beleharapok az utolsó virslibe, először csak egy jeges falat, aztán megeszem az egészet és ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy kivegyek a fagyasztóból még egy párat, a felét annak is elmajszolom jegesen.
A katonaságra vezethető vissza ez a vonzalom a jeges élvezet iránt.
Én még másfél évet voltam katona s pont egy olyan időszakban, amikor egy éven keresztül elvtársnak kellett szólítani a felettesem, majd az utolsó félévben úrnak.
Micsoda lelki törést okozott ez, ha véletlenül kicsúszott a szánkon, hogy elvtárs, akkor büntetést kaptunk érte.
Egy bizonyos szempontból szerencsésnek is mondhattam magam, mivel megszabadultam egy elég nagy tehertől. Előtte kb. egy héttel történt incidens nyomán, magas rangú makkosok látogattak a laktanyába és az egész ezredet kivezényelték vigyázmenetbe. Gondoltam megviccelem Őket, tűzpirosra festettem a bakancsomat és kifényesítettem átfestő cipőboksszal, dolgoztam rajta egy fél napot mire elértem a kívánt hatást.
Én voltam a legmagasabb, így a sor elején állva vertem a galoppot a tűzpiros és fénylő bakanccsal. Nem díjazták s nem is vették poénosra a helyzetet.
Vigyázmenet után azonnal a politikai tiszt előtt találtam magam s felelősségre vontak.
Zvolenszki honvéd mi volt ez?
Idéztem a szolgálati szabályzatból, hogy a bakancsnak milyennek kell lennie. Ápoltnak és tisztának, a színe azonban nincs meghatározva.
Fogdát helyezett kilátásba és a büntetés mértékének a végleges határozatát elnapolta.
Ez volt az én szerencsém, mert mire meg tudta volna hozni a döntését, addigra megszűnt a pozíciója, nem volt többé kommunizmus, nincs többé szükség politikai tisztre.
Pedig fene az anyját, mikor bevonultunk Mengele módjára tartott az ezrednek oktatást, hogy mit tartsunk szem előtt s kés élességűre húzódott a szája, emlékszem borzasztóan féltem tőle.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, ez nem a www.kommunizmus utolso lehelete.hu pehehhheee :)
Nem tudom milyen szemléletnek volt köszönhető az, hogy a katona úgy lesz jó katona és kemény ha szopatják.
Cipő, bakancs?
Nemrég láttam egy filmet az amerikai hadseregről, mérnökök hada dolgozik rajta, a tervezéseken, hogy minél kényelmesebb bakancsot állítsanak elő, ami minden terepviszonyon megállja a helyét, erős, tartós és könnyű legyen. Ezen (is) múlik az ütőképességük.
Ez a magyar honvédségnél úgy festett, hogy nem számít fél számmal kisebb vagy nagyobb, kutyát sem érdekelte ha véresre törte a sarkamat vagy a lábfejem egy lábujjal keskenyebb lett. Áhh, katona maga, majd megszokja. A gyakorló nadrágom öt centiméterrel kisebb volt a kelleténél, két napig bokavillantóval futkorásztam a reggeli tornán. Utána egy másik laktanyából hozattak csak nekem egy garnitúra egyenruhát.
A reggeli torna is megérne külön pár oldalt, mert valószínűtlen csodadolgok avatatlan szemtanúja lehettem, vagy is ha a Bibliába ilyesmi bekerült volna így vezették volna fel.
Az öreg katonák zöme azonnal eltűnt egy erdőben cigarettázni, leültek a bokrok mögé és a füstfelhőből lehetett csak következtetni rá, hogy ha felderítésre kerülne sor, hol s merre kéne keresni Őket. A sorakozó előtt azonban bevizezték a pólóikat, mint ha maratoniról térnének vissza.
Nem volt kétség a magyar hadsereg ütőképessége felől szikrányit sem.
Azt tudni kell, hogy a tisztek, akik közvetlenül foglalkoztak a sorállománnyal, szinte kivétel nélkül elvált, alkoholista és morálisan megkérdőjelezhető életvitelt folytatott. Viszont remek operaénekesekké váltak volna ha képzik Őket, mert a hangorgánum, hangorkán, ahogy fröcsögő nyállal ordítottak sorakozót, vér nem maradt fagy nélkül.
Reggelihez sorakkkkkozóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!

S elérkeztünk mindjárt történetünk sarokkövéhez, a menü.
Három napos kenyér, fagyos vaj, fagyos párizsi és forró tea + 15 perc.
A friss kenyeret azért nem adták oda, mert ha bevetésre kerülne sor, akkor az ezred azt vigye magával. A vaj és a párizsi szeletelve de a fagyasztóból kivéve (frissen), a tea nem kérdéses, a 15 perc is érthető. Ha valaki arra vetemedett, hogy a fagyos téma mellé elfogyasztotta a forró teát, annak menten kihullottak a fogai.
A párizsit néha váltotta a vajastepertőkrém, phőőőjjj de gusztustalan állagú és ízű valami. Volt még egy büszkesége a laktanyai étlapnak, a csoki konzerv. Cukrozott cipőpasztának hívtuk, mint a kiskaliberű májkonzerv, csak valami ehetetlen ragacsot aplikáltak belülre. Biztos kitüntették s idő előtt nyugdíjazták magas végkielégüléssel az ötletgazdát. Mit nem adnék a gyönyörért ha egyszer megetethetném vele.
Két választása volt az ember fiának. Vagy megette a fagyos cuccot száraz kenyérrel, vagy forró teát ivott. Egyik reggel teáztunk, másik reggel a fehérje állományra építettünk. Katona szopatva jó, s akkor még a pszichológusok is pöttyös gumilasztival játszottak, nem volt kihez fordulni. Na de ne szaladjunk ennyire előre, ez nem a www.csernus.hu pehehhheee :)

Hozzászoktam a jeges felvágottakhoz, jeges fokhagymás, jeges olasz, stb.
Micsoda örömünnep volt ha valakit hazaengedtek és hozott magával egy kis hazait, vagy látogatója jött és feltankolták a szekrényét minden földi jóval. Füstölt házikolbász, rántott csirkék, krémesek, sült húsok, töltött mindenek, kolozsvári szalonnák és piték meggyesen.
Sajnos ez nekem nem jutott osztályrészül mivel közel 8 hónapig nem hagyhattam el a laktanyát, szegülések miatt büntiben voltam. De a körlettársaim, a korai elvtársak s a kései bajtársak gondoltak rám is és adtak kóstolót.
Hétvégéken felragyogott az én napom, összeszedték a sorállományt és vittek bennünket a tisztek házait építeni. Délben sör, kiemelt kalória, kaja a tiszti konyháról, hiányoltam is a jeges felvágottat.
Este felraktak bennünket a platóra és irány a laktanya. Téglahordás, malterkeverés, betonozás után jól esik a hideg zuhany, nem mindegyik századnál volt melegvíz, katona szopatva jó, attól keményszik.
Ha most megmerné tenni egy tiszt, hogy kis fusi házépítésre igénybe vegye a sereg platósát vagy a zsoldosokat, mennyire hurcolná meg a média?
Szívesen végeznék egy felmérő szavazást a lakosság körében, hogy háborús állapot idején merre vennék az irányt? Kisorsolnék hűtőt, energiatakarékosat vagy valami nagyképernyőst. Köszönjük a szavazatokat, nézőink 95%-a a legközelebbi határt választotta, 4,9% maradna otthon és csak a parlamenti képviselőknek, államtitkároknak volna lehetőségük a kiemelt védelemre, külön gépre egy biztonságos szigetre s több generációra elegendő kézpénzre.
Köszönjük, hogy a hazát szolgálta, az utolsó kérem kapcsolja le a villanyt és az óraállást írja ki az ajtóra, mert a napokban jön a leolvasó.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, ez nem a www.jelenesekkonyve.hu pehehhheee :)

Némileg kitérnék a büntire és a szegülésekre, hogy teljesebb legyen a kép. Az első komolyabb húzásom a szekrényem volt. A körlet falán fénykép, hogy miként kell kinéznie. Nagyjából mindenkié rendben volt kivéve kettőt. A Wenner Gabié, aki a leszerelésünk napján elhunyt autóbalesetben ill. az enyém. A Wenner be sem jött a körletszemlékre, enyém volt a megtisztelő feladat, hogy kinyissam és megmutassam a rumtól bűzlő és villódzó szemű törzsőrmesternek. Én takarítottam a törzsőr irodáját rendszeresen s tudtam hol tartja a napi fél liter rum adagját, próbáltam feltűnés nélkül óvni az egészségét és minél többet elfogyasztani előle, sosem tudta meg.
Mikor kinyitottam a Wenner Gabi szekrényét kiömlött az összes ruha a földre. Gyűrött ingek, gatyák, zoknik, pornó újság, kajamaradék, egy pár kolbász újságpapírban és üres boros üveg. Kínosan vigyorogtam és azonnal jött az ukáz. Zvolenszki honvéd! Azonnal rakjon rendet a Wenner szekrényében.
Igenis...
De előtte mutassa a magáét!
Igenis...
Döbbent csend az ajtónyitás után. Mi ez Zvolenszki honvéd?

A szekrényben precíz rend, de minden máshol és olyasmi is volt ott, aminek nem szabadott volna ott lennie.
Egy öltöny civil ruha, a fiókban gazdag zenei választék, kazetták és előkelő helyen a döglött macskám, amit a mai napig megtartottam. Az a macska mumifikálódott és kiszáradt teljesen, kifőztem és lelakkoztam, úgy néz ki, mint a nyolcadik utasból az alien. A cigányok rettegtek a szekrényemtől, azt mondták ez a fickó egy állat. A civil ruhára azért volt szükség, mert kapus szolgálatban voltam s csendes hétvégéken lenyúltam a tisztek kerékpárját a tárolóból. Egy kis önkényes eltávozást eszközöltem a város menti erdőkbe és a folyóhoz fürdeni, egyszer bemerészkedtem a városi strandra, pont Zoltán Erika koncert volt, az első sorból néztem végig, katona voltam, mindenhova bemehettem ingyen.
Végül megdőltem, akár a melegrekord. Ellopták az egyik hadnagy kerékpárját tőlem, futottam vissza a laktanyába. De sajnos meglátott egy tiszt az állomáson.
Az egész század elé kiállítva szégyenített meg a törzsőr, jó sok rumot lenyomhatott, olyan Pavarotti áriát zengett el. A dolognak nem volt tétje, laktanyafogság, immár a többedik. Előtte ugyanis elfogott az ügyeletes tiszt a laktanya kantinjában, amint női ruhába öltözve, parókában táncolok.
Balogh hadnagy identitásától vezérelve úgy döntött, hogy létrehoz egy kis színjátszó kört és cigányzenekart. De nem volt dobosuk és énekesük. Én remekül játszottam kantán, és kanalazni is tudtam profin, az énekes szerepét is elvállaltam, így lettem cigánylány.
Kaptam öltözetet, fodros szoknyát, peckes mellet, parókát, magas sarkút (láttál már 45-ös magas sarkú cipőt? Én hordtam is).
Az arcomat bekenték cipőboksszal és szóljon a napsugár, az volt a zenekar neve.
Színpadra vittünk egy darabot és én ültem a doboknál, kantáztam, kanalaztam, dorombon játszottam s énekeltem, hogy zöld alma a hónom alatt haaaaaaaajjj, piros kendő a fejemen jaaaaaaaajjj.
A szöveget Balogh hadnagy írta, a darabot Ő rendezte, a szerepeket Ő osztotta és a támogatást is Ő intézte. Szerzett buszt, kvártélyt, kosztot, hangszereket és ruhákat a fellépéshez.
Soha nem értünk el semmilyen helyezést, de mindegy is volt, számomra az volt a lényeg, hogy kimozdulhattam a laktanyából.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, ez nem a www.kolompar.hu pehehhheee :)

A laktanyafogságot azzal ütöttem el, hogy próbáltam a korai elvtársak s kései bajtársak kedvében járni, Őket megnevettetni. Az egyik haveromat Rónyait ott hagyta a barátnője, őrségben volt éjjel az üzemanyagraktárnál, gondoltam meglátogatom s felvidítom. Egy nálamnál nagyobb Lenin képpel mentem ki a toronyhoz és a reflektor fényénél próbáltam közel lopódzni hozzá. Rám húzta a géppityut, rám hívta az ügyeletes tisztet, megijedt talán Lenintől s így kaptam a meglévők mellé még további laktanyafogságot.
Egyik éjjel meg én voltam őrségben és kiloptam jó előre a torony közelébe a színpadi kellékeket + a gitárt. Egy járókelő értesítette az ügyeletes tisztet, hogy a külső fronton egy nő gitározik a toronyban.
Lafo, az nem folyószámla, hanem halmozott laktanyafogság.
A laktanyának volt egy központi stúdiója, ahol bemondták a hangosbemondóba a mindenkit érintő közleményeket. Minden körletben egy hangszóró, ebédlőben, a századok közötti téren, a sportpályán.
Rájöttem ha a mono magnóm hangfalkimenetére rákötöm a kapusszoba felett húzódó vezetéket, akkor mindenhol hallható lesz a zene. Éjfélkor kezdtem el bejátszani a mjúzikát, nem volt hangos, sőt kifejezetten cérnavékony, de ha csöndben maradtál, akkor pontosan lehetett érteni, hogy miről énekel a CPG vagy Venom, Kreator, Destruction, Sodom, szóval ilyen kis kellemes zenék.
Soha nem jöttek rá, hogy ki tette és hogyan, pedig nagy hajtóvadászatot indítottak a sikeres felderítés érdekében. Csak gondolkodniuk kellett volna, kinek a fiókjából kölcsönözték a tisztek a zenéket? Amadinda, Makám, Art of Noise és még sorolhatnám a különlegesebbnél különlegesebb magyar és külföldi zenéket, amit itt a világ végén lévő s a hazát hűen lealkoholizáló tisztek soha nem tudtak volna beszerezni.
Egyszer egy tiszt azt mondta rám: Zvolenszki honvéd maga Sátánista!
Ezt mire alapozza hadnagy Úr...?
Egy döglött macska van a szekrényében...hmm?! Fordított keresztet hord a nyakában és csak a gond van magával!
Akkor még Ő sem tudta és én sem, hogy valójában mindketten Sátánisták voltunk.
Mert, aki nem Isten gyermeke, az a Sátán gyermeke. A Biblia legalább is így fogalmaz.
A fordított keresztet azért levetette a nyakamból.
Erre megorroltam. Nem elég, hogy nem engednek ki a laktanyából, még azt is megmondja mit hordjak a nyakamban.
Bosszúból leragasztottam az ajkam alatti részt, mint ha megvágtam volna magam borotvával. Azt a részt nem borotváltam egy hónapig, mikor kellően megnőtt, hogy már pödörni tudtam leborotváltam mindkét szemöldökömet és kopaszra nyírattam a hajamat.
Százaaad!
Reggelihez sorakkkkkozóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!

...?? Mi a fa...
Zvolenszki honvéd! Mi az ott magán, mi történt magával???
Kis kecskeszakállat növesztettem titokban, ha már Sátánista lettem és fénylett a szemöldököm. Erre nincs jogszabály, nem tudtak megbüntetni érte, ha csak nem a fagyos párizsi.
Borzasztó látványt nyújtottam, eldugtak mindenki elől.
Annyira, hogy azon a héten el is vezényeltek egy másik laktanyába, jó messzire onnan.
Boldog voltam. Pontosabban Boldogon a lokátorosoknál, őket sokkoltam a látvánnyal. Gyorsan összehaverkodtam az ezred feketebárányával, aki a mentőkocsit vezette és hozzáfért tisztaszeszhez is. Kotyvaltunk almából, narancsból, jégkrémből és tiszta szeszből koktélt. Phőőőjjj de kemény volt, elindultunk a zöld UAZ-al a laktanyában, hogy valakit megmentünk.
Egy betonoszlop bánta és a kocsi oldala. Vizes kenyérrel tömtük be a rést és befestettük zöldre, egy darabig nem vették észre, de mire kiderült és kihullott a kocsi oldalából a kiszáradt kenyérbél, addigra annyi hülyeséget csináltam, hogy jobbnak látták megszabadulni tőlem.
A kecskeméti repülősökhöz kerültem. Jó hely volt, enni is adtak rendesen és a kutya sem foglalkozott velem, napközben a laktanyából is kimehettem, nem kérdezték hova, csak este kellett lejelentkeznem. Már éppen kezdtem volna megbecsülni magam, mikor egyik reggel kiosztottak rám egy kis vitrintakarítást és mindent elszúrtam.
Egy előtérben, amelybe két hosszú folyosó futott bele vitrinek voltak és abban élethű bábúk repülős, űrhajós gúnyába öltöztetve. A feladat az volt, hogy a bábúkat kiemelve a vitrineket belülről ki kellett porszívózni és az üvegeket lemosni kívül, belül.
Létráról kiemeltem mind a 12 bábút és a folyósón sorba állítottam Őket. Miután végeztem a vitrinek glancolásával elkezdtem visszarakni a helyükre, de előtte sorra lekezeltem mindegyikkel.
A látvány a következő: leborotvált szemöldökű, kék mackós, piros zoknis, tornacipős alak gratulál a kiképzésen résztvevők mindegyikének.
Közben a folyosó végéről közelített felém egy magas rangú delegáció és kérdezgették a parancsnokot, hogy mi történik éppen s milyen eredményekkel zárult a kiképzés?

Azonnali hatállyal elvezényeltek vissza a kiinduló pontra, a megszokott jeges párizsihoz.
Törzsőr örült nekem. Zvolenszki honvéd maga jó nagy marha hallja! pehehhheee :)Na de ne szaladjunk ennyire előre, ez még nem a www.tortenetvege.hu

Vége volt a kopasz korszaknak, vége volt a gumi korszaknak, katona szopatva jó s végre megöregedtem, eljött az utolsó hat hónapos időszak, mindenért kárpótolva lettem.
Az ezred fegyvermestere reggelente kért maga mellé egy embert, hogy takarítsa a fegyver raktárt és a fegyvereket. Beosztottak mellé s másnap újra engem kért. Előtte nem ismertem Őt, mert a fegyverraktár elszigetelt helyen volt, nem találkoztam a törzszászlóssal soha. Tiszti kabinban ebédelt, sorállománynak soha nem vezényelt. Azt mondta a századosunknak, hogy minden nap én menjek, mert az eddigi emberek ellógták a munkát, a felét sem végezték el s azt is csak hanyagul. Én voltam az első ember, aki precízen és szóról szóra megtettem mindent, amit mondott. Így megúsztam a reggeli tornákat is, mert ébresztő után egyből az ügyeletes tiszthez mentem s kértem a fegyverraktár kulcsát. Hajnalban kávét főztem, hallgattam a Kossuth rádiót, olvasgattam az öreg könyveit, újságjait. Rendet tartottam az öreg körül, porszem sehol, makulátlan rend, a fegyverek leolajozva, ahogy kérte, tanította. Nagyon megkedvelt az öreg, bölcsebb és türelmesebb volt a többi tisztnél, nem is ivott.
Egy darabig gondot jelentett a kaja, mert csak ebédelni jártam be, de később ez is megoldódott. A fegyverraktár szomszédságában volt a sertéstelep, azokról az arcokról szinte semmit sem tudtam, mert ott aludtak a telepen minden nap. Na ezek a srácok aztán tényleg jól éltek, néha levágtak egy disznót és beírták, hogy beteg volt. Csináltak kolbászt, szalonnát és a felét eladták a közeli tanyákon vagy elcserélték borra, pálinkára. A sertéstelepről simán ki lehetett jutni éjjelente, mert a trágyalé egy mély gödörben folyt ki a láposba és átment a laktanya kerítése alatt. Éjjelente kijártunk, senki sem tudott róla. Borozgattunk a tanyákon és üzleteltünk a sertéshússal. Soha többet nem mentem fel aludni a körletbe, ha valaki nagyon sípolt hogy menjek létszám ellenőrzésre, akkor talán, de az sem nagyon érdekelt.
A tisztek örültek, hogy nem láttak, addig sincs gond velem. Tudták, hogy napközben ott vagyok az öreg mellett a fegyverraktárban, éjjel meg a sertéstelepen.
Ágyő fagyos virsli, pehehhheee :)

Utózönge:

A közelben van ez a maszek hentes, a virslijét tudom ajánlani, de megkóstoltam a májast is, azzal sincs baj. Csak a teljesebb kép kedvéért mondom, hogy elköltöztünk Budapestről Bánkra.
Ez egy 700 lélekszámú kis falu, 10 éves álmom/álmunk teljesült ezzel, már rég vágytunk egy ilyen helyre. 5 perc séta és egy hegy kellős közepén találom magam, magas fák, sűrű lombok, csönd és ha belekiáltok, hogy höhhhnyeee, akkor nem borzadnak el a szomszédok és nem könyökölnek ki az ablakon.
Végre a nevem miatt sem érzem magam bajban ha kérdezik. Régebben mindig betűznöm kellett, hogy zé, mint, vé, mint, o, mint vagy ha nagyon untam akkor csak a keresztnevemen mutatkoztam be.
Üdvözlöm, Zoltán vagyok és megszorítottam a kezét.
De itt Bánkon szinte mindenki szki, vagy szky vagy ics vagy csics. Egyszer sem láttam felhúzott szemöldököt, hogy miiii??? Nyugodtan mosolyogva bemutatkozott a bácsika, hogy Suhovszky pehehhheee :)

Üdvözöljük Bánkon! Ön haza érkezett.

Egészen keddig úgy gondoltam Istennek köszönhető az, hogy nem kötik be az internetet, egyszerűen nincs rá szükségem a saját magam érdekében. Majd mikor neszét vettem, hogy mégis lesz, akkor nekiálltam fagyos virslizni és írás közben sűrűn törölgettem ki a trágár szavakat, mert úgy éreztem ez kicsit sok lenne az én számból, pedig a forgónyomaték kedvéért igazán jól egybecsengett a tartalommal. Majd éjjel jött az álom a majom tetemet evő majmokkal, kecsketetemet evő kecskékkel, fekete lovakkal, halakkal, pöttyös labdával s másnap az a belső hang, hogy semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.

S végül szerda késő délután egy mindennél világosabb és pontosabb felelet:
Jer. 15.19
Erre így szólt az ÚR: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.

Arra jutottam, négy láb jó, két láb rossz, hogy éljek az egyszerű farmos hasonlattal.
Isten igéje jó, fagyos virsli rossz. Meg lettem intve efelől és jó lesz észben tartani, ha újra internet közelébe kerülök, akkor ne értéktelen beszédekkel traktáljalak benneteket, hanem olyannal, ami alkalmas a tanításra és Isten megismerésére ösztönöz. S ha elővesz is néha az érzés, hogy odafigyeljek a jaj guga ezt nem kéne, szólj előre ha Istenről írsz, mert egy várossal arrébb költözök, akkor a válaszom az: Istennek kell kedvezni, engedni.

Csel. 5.28
Mondván: Nem megparancsoltuk-e néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok * ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek + vérét.
Csel. 5.29
Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, * hogy nem az embereknek.

Tényleg, nem tudja valaki mit jelentenek a szövegben a csillagok meg néha a plusz jel?

Arra jutottam, hogy a magam dicsősége helyett Isten dicsőségét fogom keresni, a magam sikere helyett Isten sikere szeretnék lenni. Ez sajnos az emberek szemében elég szánalomra méltó, sőt magam is érzem ezt.
Istentől megkapni az ígéreteit hosszú folyamat és nem túl látványos, de ez nem egy választott út, Isten szólt bele az életembe és Ő volt az, aki így alakította, hogy semmi és megvetett legyek, akire csak legyinteni lehet, jól van Zolikám, jól van hülye gyerek.
Ezzel az eggyel tudom magam nyugtatgatni, hogy a végcél nem ez. Persze én is szívesen büszkélkednék, hogy nézd ezt tettem, vagy ezt elértem s íme itt van minden munkám gyümölcse, s te akkor felnéznél rám. Guga ez igen, csak így tovább, te már egy sikeres és befutott ember vagy, nincs szükséged Istenre.
De csak Istennel tudok dicsekedni, arra meg nem vevő és nem büszke senki.
Érzem legbelül azt, amit régen a próféták, hogy még ha Isten emberéhez szólok, az is megvet.
Szégyellem azt, ami rám bízatott, elrejteném inkább és a világ szerint próbálok érvényesülni, a világnak megfelelni, hogy elfogadjon, lehessek én is valaki, akit Istenként tisztelhettek, csodálhattok, nem pedig egy szimpla kis senki.

Leültünk a nejemmel számot vetni, hogy tulajdonképpen miért is zúgolódunk, vagy mi a hiányunk? Van szép kertes házunk mesés környezetben. Van mit dolgozni rajta, de hisz csak alig lakunk még benne, nem lehet elvárni tőlünk, hogy olyan állapotban legyen, mint ha évtizedek óta laknánk. Van is tervünk vele bőven.
Két szép gyerekünk, mindkettő égetni való. Nem kell őket orvoshoz vinni minden nap, nem kell tolókocsiba rakni és látni, másé hogy szalad.
A házasságunk is rendben, nincsenek válságos szakaszok. A nejemnek van munkája is, amit szeret s ha az enyém újra beindul majd eléldegélünk szerényen.
Esténként azonban elég lehangolt vagyok, a régi pörgős életemhez képest most ingerszegény (Interszegény) a környezet. Telefon nem csörög, csak a madár csicsereg. Nincs kihez szólni napközben, körülöttem csak a macska sündörög. Munkám is csak az van, hogy vágjak fát. Igen ám de elfogyott s vidéken ha nincs mivel fűteni az igen nagy gond. Mikor láttam, hogy fogy már jó előre imádkoztam, hogy mennyei Atyám te tudod s látod miben szenvedünk hiányt. Aztán eljött a nap és sehol egy kocsi fa, de még csak egy botocska se, ami az égből hullott volna alá.
Vagy is pont, mert akkora hó volt, a súlya alatt leszakadt a környéken néhány fa vaskos ága. Egy nap a telekszomszédom kérdezte, hogy látom fával fűt, átdobálhatom? S öl fákkal örvendeztetett meg, úgy két hétre való.
Aztán maga a falu lelkésze hozott fel a kocsi csomagtartójában összevágott fát és mondtam is magamban, lám-lám. Ez így fog menni egész télen, mint a zsidók kivonulásánál a manna, hogy ne gyűjts magadnak két napra valót?
S megint eljött egy nap, hogy nincs mivel fűteni, mi meg a tél derekán. Sorsot vetettem s a meggyfánkra került a sor. Beteg is, építkeznénk is a helyére jövőre, de hülyén fest majd a hiánya s a rokonok is meg a szomszédok is egyből tudják, áhh ezeknek nincs pénzük tűzifára, kivágják a gyümölcsöst. Hentesnél is mikor kérek 5kg csirkefarhátat, hiába teszem mellé, hogy macskának lesz, az eladó nagyon jól tudja az asztal körül este mi magunk torkoskodunk.
S milyen igaza van, mindkét kezem zsíros hmmmmmm csak úgy csorog, a macskának meg a csontja jut.
Meggyfának éppen a végére jártunk mikor eszembe jutott az egyik lelkész, azt mondta, hogy ha szükséged van mindig Istennek és csak Istennek tárd fel, s ha bármit szeretnél kapni, akkor hirdess Evangéliumot.
Azzal nincs gondom, hogy csak Istennek feltárni a problémáimat, embernek nem szoktam panaszkodni, ne lássa a nyomoromat. De kinek hirdessek itt Evangéliumot? A macskámnak?
Az egyetlen ember, akivel itt Istenről lehet beszélni az a falu lelkésze. A kocsmába mégsem állíthatok be, hogy na uraim, itt az alkalom, térjenek meg és adjanak egy krigli sört.

Gondolkodtam s megírtam a falu lelkészének az elmúlt hetek beszélgetései nyomán a bűnbocsánat teljességét, majd nagy örömmel és bizalommal átadtam neki.

A bűnbocsánat teljessége

Mát. 12.31
Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
Zsid. 6,4. 6. 10,26. 1 Ján. 5,16.
Mát. 12.32
Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, * annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
Márk 3,29. Luk. 12,10. 1 Tim. 1,13.
Mát. 12.37
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Mát. 12.37
Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből ismertetel hamisnak.

1998-óta foglalkozom számítástechnikával, szervizeléssel és szoftveres beavatkozással.
Eddigi pályafutásom során csak egyszer fordult elő, hogy az elvégzett munka után az ügyfél azt állította, hogy a számítógép továbbra is hibás. Működésképtelen állapotban hozta be, alkatrészcsere és szoftver újratelepítés után azonban működőképes és hibátlan állapotban adtam át.
Ennek ellenére nem tudta üzembe helyezni és használni, be sem bírta kapcsolni a gépet. Ez a probléma a saját tájékozatlanságából fakadt nem az elvégzett munkám minőségéből.
Mivel az ügyfél kb. 100 kilométerrel lakott arrébb így csak telefonon keresztül tudtunk kapcsolatot tartani ill. az ő elmondására tudtam csak hagyatkozni.
Miután pontosan végrehajtotta az utasításaimat sikerült elindítani a számítógépet.
Ezt azonban megelőzte egy közel kétórás idegeskedés és többszöri telefonálás az ügyfél részéről. Minderre nem került volna sor, ha pontosan azt teszi már a legelején, amit a számítógép átadásakor mondtam.
Képletesen szólva az ügyfél azért került ebbe a helyzetbe, mert az én szakmai ismeretem helyett sokkal jobban bízott a tudatlanságában. A számítógép átadása és üzembe helyezése közötti időpontban a saját szavaim helyett nagyobb hangsúlyt kaptak a saját gondolatai.

A Biblia a lélek számára készült használati utasítás, amely mögött Isten áll. Isten szándéka és gondolatai velem kapcsolatban ugyanazok most, mint a valamikori Ádámmal, Ábrahámmal, Mózessel, Noéval és még sorolhatnám.
Isten szava nem egyszerűen értelmezhető az ember számára. Isten és Jézus tettei sem könnyen elfogadhatóak, mert ütközik az emberi elme által megtapasztalt dolgokkal. Annak ellenére, hogy az emberi tudás szünet nélkül tágul és egyre nagyobb tudásra áhítozunk, csak azt tudjuk elfogadni ami a tudásunk körén belül esik vagy ahhoz nagyon közel.
Pl. Jézus borrá változtatja a vizet, vagy meggyógyít egy 38 éve betegen fekvő embert.
Hogy tudta ezeket megcsinálni? Ha én is tudnék ilyet, akkor jó lenne.
Ezek automatikus gondolatok és azonnal tetten érthető benne a Sátán szava, amit Éva fülébe súgott: megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten.

Jézus tetteit, képességeit látva nem Jézus szívét szeretnénk megkapni, hanem a képességeit, hogy utána mi magunk is tudjunk olyat tenni nélküle.

Rögtön a Biblia elején találkozhatunk egy szerviz kontra ügyfél típusú esettel, amelynek az emberiségre nézve nagyon komoly következményei lettek.
Isten szava ez volt az emberhez:

1 Móz. 2.16
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

1 Móz. 2.17
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, * bizony meghalsz.

Közben kitérnék egy 1990 környékén velem történt dologra, ami kapcsolódik ide. Felvételre jelentkeztem munkaügyben az elektromos művekhez. Az első tesztünk a kb. 50 jelentkezővel együtt abból állt, hogy én elsőként beléptem egy szobába, felolvastak egy történetet és azt kellett átadnom szóban az utánam következőnek, majd annak is ugyanúgy tovább kellett mondania az utána jövőnek. Mivel én elsőként hallottam, így nagyon kíváncsi voltam, hogy az utolsó ember milyen történetet fog mesélni. Nagyon meglepődtem, mert nyomokban sem hasonlított arra, amit nekem felolvastak. Közben mindenkinél számolták, hogy hány szót tudott átörökíteni és a teleírt A4-es oldalból az utolsónak csak 3db szó jutott. Nagymama, emelet, zongora. A többi szót maguk a teszt alanyok menet közben kicserélték csak úgy, mint a történet elemeit.
Ennek a dolognak igazi tétje akkor nem volt, de Isten szavával szemben ha így járunk el, annak a vége szó szerint halál.

Nézzük csak Évát, hogy mikor a Sátán megkérdezte tőle, hogy Isten mit mondott nekik, akkor mit hallunk vissza.

1 Móz. 3.1
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
1 Móz. 3.2
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
1 Móz. 3.3
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
1 Móz. 3.4
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

Éva Istenre hivatkozva azt válaszolta, hogy: azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
De ez a rész: „meg se illessétek”, ez nem Istentől származik, ez Éva saját gondolata volt.

A Bibliában lévő használati utasítások a lélek és a bűn kapcsolatát írják le, azt a folyamatot, hogy Isten miként tett ígéretet az ószövetségi embereknek a bűn eltörlésére a jövőbeni Jézus által. Az újszövetségben pedig már arról olvashatunk, hogy hogyan vált valóra.

Ha egy általam elvégzett hibátlan munkára az ügyfél azt mondja, hogy ez nem munka, mert a számítógép ugyanolyan rossz állapotban van, akkor jogos e ha felháborodom és haragra gerjedek? Természetesen nem, mert szervizesként nem ez a feladatom, hogy az ügyfeleimmel dühösködjek. De ha Isten elvégez egy munkát és azt mondja róla, hogy tökéletes, s én ezzel szemben azt állítom, hogy ez nem így van, annak már súlyos következménye lesz.

Sajnos ha a tudatlanságomból fakadóan dühös leszek Istent nem tudom felhívni telefonon, hogy azonnal mondja meg miért nem működik a dolog. Nincs is rá szükség, ezért készült a Biblia, hogy minden lelkünkkel kapcsolatos kérdésre választ kapjunk.

Jak. 1.17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a * kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Kezdjük el boncolgatni a bűn kérdését. Ezzel kapcsolatban Isten azt mondja, hogy:

Zsid. 10.16
Ez az a szövetség, * melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
Zsid. 10.17
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
Zsid. 10.18
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
Róm. 11.27
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
Ján. 19.30
Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.

A bűn ebben a világban egészen Jézus halála pillanatáig volt jelen, utána megszűnt létezni, Jézus győzedelmeskedett a bűn felett.
Nos ezt nem könnyű elfogadni, főleg a mai világban, ami sokszorta felülmúlta már Sodomát és Gomorát.

Isten azt állítja, hogy Jézus áldozatával eltörölte a bűnt és nem emlékezik többé rá.
Ha megkérdeznénk tőle, hogy hol van a bűn, akkor a keresztre mutatna, hogy oda lett felszegezve.
A bűn Isten szerint most is ott van a kereszten, de elég megnézni hozzá egy esti híradót, hogy hitetlenkedjünk.

Nos ez sem több egy szerviz kontra ügyfél esetnél. A bűn csak az emberek gondolataiban létezik, Isten már eltörölte.

Isten igazsága ez: A bűnt eltörölte és az embertől csak azt várja el, hogy ebben az elvégzett munkában higgyen, ehhez minden segítséget megad.

Csel. 2.38
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

Ha valaki ezt megteszi mi történik vele utána? Mit mond az ilyen emberről a Biblia?

Luk. 18.13
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Luk. 18.14
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, * megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Csak egy olyan ember kér a bűneire bocsánatot, aki nem hisz abban, hogy már meg vannak bocsátva. Vegyünk egy egyszerű példát. Valaki felismeri Isten előtti állapotát és elkezd gyülekezetbe járni. Megtudja, hogy Isten megbocsátotta a bűneit. Erre az emberre Isten azt mondja, hogy „megigazulva méne alá az ő házához”.
Ez a valaki a következő héten is eljön a lelkészhez és bűnvallást tesz, majd feloldozást kap alóla.
Ha Isten igazságában hinne és Jézus cselekedeteire figyelne, akkor pontosan tudná, hogy az a bűn, amit elkövetett ott van a keresztfán eltörölve s Isten már nem emlékezik rá. E helyett a saját cselekedeteire figyel és bűnös embernek vallja magát hétről-hétre. Ha Istent megkérdezzük, akkor azt válaszolja, hogy már elvégeztetett és ez az ember is bűnbocsánatot kapott, igaz ember lett és szeretné neki adni a Szent Lélek ajándékát.

Ez az ember azonban azt gondolja magáról, hogy én bűnös ember vagyok és minden héten megy bocsánatot kérni az elkövetett bűneire. Valójában nem Isten igazságában hisz, hanem a saját tudatlanságában. A gondolataiban még ott van a bűn.

Erre a Biblia azt válaszolja, hogy:

Ésa. 55.7
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, * és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.

Senki sem veheti Isten szent lelkét addig, amíg a lelkében és a gondolataiban bűn van. Isten sem és a Szent Lelke sem fér meg a bűnnel, a bűn a mennyországba sem mehet be.

Ján. 9.31
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja * meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.

Vegyünk megint egy egyszerű példát. Valaki, aki hosszú ideje gyülekezetbe jár és minden hétvégén bocsánatot kér az elkövetett bűneire és azt vallja, hogy Ő bűnös ember, nos Ő imádkozik csendben. Majd megbeszélik a lelkésszel a jövő heti teendőket, adakozik a perselybe és nyugodtan elindul haza.

Meghallgatta Isten az Ő imáját? A Biblia szerint nem, mert:

1 Pét. 3.12
Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön.

Lépjünk tovább és keressünk példát az igaz emberekre. A Biblia sok helyen kiemeli és megjegyzi ha valaki igaz ember, mert Isten szempontjából Ők különlegesek és kiemelt figyelemmel bírnak.

Kik ezek az igaz emberek?

Ján. 1.12
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
Ján. 1.13
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

Származik Istentől bűn? Bármit tesz, vagy gondol annak semmi köze sincs a bűnhöz, mert Isten szent. Minden tőle származó dolog megszentelt. Ha én Istentől születtem lélekben, akkor én is szent vagyok. Ugyanúgy semmi közöm sincs a bűnhöz, mint Istennek. Ez a valóság.
Bár testben vagyok és a testet Isten bűn alá rekesztette, ezért vétkezem. De nem nyugtalankodom miatta, mert minden valaha elkövetett és jövőbeni bűneimnek a tulajdonosa maga Jézus, aki megvásárolta és megváltott.
A lelkem azonban tiszta és szent. Ezen keresztül tartok kapcsolatot Istennel, ezen keresztül imádkozok és ezen keresztül olvasom Isten igéjét.

Van is erre konkrét példa a Bibliában:

Róm. 8.26
Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Csel. 10.44
Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet.
Csel. 10.45
És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra * is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.

Isten az embereket kettéválasztja életükben is és haláluk után.

Ján. 16.8
És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
Ján. 16.9
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;

Róm. 4.8
Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít.
2 Kor. 5.19
Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, * és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.

Van egy nagyon ellentmondásos rész a Bibliában

1 Kor. 12.3
Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, * a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és + senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent ** Lélek által.

Ezzel szemben Máténál azt olvashatjuk, hogy:
Mát. 7.22
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! * nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
Mát. 7.23
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek * titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

Miért mondja ezt nekik Jézus? Mi az, amit nem ismert?

Íme:

2 Kor. 5.21
Mert azt, a ki bűnt * nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő ** benne.

S ha én bűnbocsánatot kaptam, akkor nem bűnös ember vagyok többé, hanem Isten igazsága Ő benne.

Gal. 2.17
Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen.
Gal. 2.18
Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé.
Gal. 2.19
Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
Gal. 2.20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

Ha valaki bűnbocsánatot kap és újra és újra bocsánatot kér az önmagát teszi bűnössé. Az elkövetett bűneinek önmaga a birtokosa, mivel nem hisz Isten igazságában, munkájában és Jézus véráldozatában. Ez a Szent Lélek káromlása, miszerint Isten ugyan a bűnt eltörölte, számára már nem létezik, elvégeztetett. S az emberek mégis azt vallják magukról, hogy bűnösök vagyunk.
Ez azt jelenti, hogy Jézus véráldozata az Ő bűneire nem volt elegendő s bocsánatot is azért kér, mert nem hisz benne, hogy Isten már megbocsátotta.

Van azonban olyan is, mikor Jézus másképpen válaszol.
De előtte nézzünk végig egy folyamatot a Biblia alapján, ami az újjászületést vázolja:

Ján. 6.44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Ján. 6.45
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak * lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
Ján. 6.46
Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az * látta az Atyát.

Aztán egy másik helyen szintén kizárja az ember önmaga akaratából elvégzett megtérést.

Ján. 1.12
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
Ján. 1.13
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

Ján. 15.3
Ti már tiszták * vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
Ján. 15.4
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
Ján. 15.5
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, * én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

S, miért van szükség arra, hogy az emberi cselekedeteket Isten kizárja a megváltás folyamatából?

1 Kor. 1.27
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
1 Kor. 1.28
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
1 Kor. 1.29
Hogy * ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.

De ha mégis dicsekedni támad kedve valakinek, arra is van utalás:

Jer. 9.24
Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes * és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.

2 Kor. 10.17
A ki * pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

Valamit muszáj megemlítenem a Szent Lélekről. Az teljesen egyértelmű, hogy bűnös ember szívébe Isten nem tud beköltözni.

Van egy hely a Bibliában, ahol Pál apostol pontosan rávilágít a lényegre:

Róm. 5.8
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk * meghalt.
Róm. 5.9
Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.

A bűnről múlt időben beszél, mert az Ő szívében Istentől kapott helyes hit és igazság volt.
Ez alapján tudta azt mondani, hogy bűnösök voltunk. Én kb. 2000 évvel utána születtem és ugyanezt kell, hogy mondjam, bűnös ember voltam, bűnbocsánatot kaptam, igaz ember lettem s kitöltetett a szívembe Isten Szent Lelke.

Róm. 5.5
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, * ki adatott nékünk.

De számomra a legkézenfekvőbb igehely ez:

1 Kor. 2.9
Hanem, a mint meg van írva: * A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
1 Kor. 2.10
Nekünk * azonban az Isten kijelentette az ő + Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
1 Kor. 2.11
Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
1 Kor. 2.12
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
1 Kor. 2.13
Ezeket prédikáljuk is, nem * oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
1 Kor. 2.14
Érzéki ember * pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert + bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.
1 Kor. 2.15
A lelki ember * azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
1 Kor. 2.16
Mert ki * érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Összegezve pedig a saját szavaimmal úgy fest, hogy ha vagyonnyilatkozatot kell tennem, akkor elmondhatom: van egy kulcsi nyaralónk, egy bánki családi házunk és egy Suzuki személy autónk + egy Yamaha robogónk, ez az összes vagyonunk.
Ha beírnám a szomszéd házát a nyilatkozatba és az esztergomi érsek ékszergyűjteményét, akkor biztosan büntetést kellene kapnom érte.
Ugyanígy ha valaki arra kötelez, hogy valljam meg a bűneimet, akkor csak a vállamat tudom megvonni, hisz nincs mit megvallanom. Nem a szememmel kötöttem szövetséget, hogy a saját cselekedeteimre helyezzem a hangsúlyt. Isten kötött velem szövetséget, Ő vonogatott Jézus irányába, hogy megismerjem. Ő törölte el a bűneimet, Istentől született igaz ember vagyok, az Istennek Szent Lelke lakik bennem, a testem Isten temploma. Jézus második visszajövetelekor azért a Szent Lélekért jön, amit kiárasztott a földre.
Senkiben sem lehet Szent Lélek, akinek a lelkében bűn van, Őket nevezi a Biblia bolond szüzeknek, mert ugyan Istenben hisznek, Jézust prédikálják, de nem a Szent Lélek által, hanem a saját emberi igazságuk által.
Ellenben ha bűnösnek vallanám magam, ha arról a bűnről, amit ma elkövettem vallást tennék, hogy én követtem el, akkor bizonyára Isten ítélete alá esnék. Minden valaha elkövetett és jövőbeni bűnöm tulajdonosa maga Jézus, az Ő véráldozata Istennek sokkal többet ér, mint az én hetenkénti bocsánatkérésem, ami puszta emberi gondolatból származó, emberi cselekedet.
Isten csak Jézus cselekedeteit fogadja el, az enyémet nem. Ádámnál is láthattuk, hogy Ádám szemében helyesnek tűnt fügefa levelével eltakarnia magát, de Isten elvette tőle és adta cserébe a bőrruhát, amely Isten igazságát jelentette ill. Jézus előképe volt.
Isten egyáltalán nem bízik meg az emberben és a cselekedeteiben sem. Ha engedte volna Ádámnak, hogy a fügefa levelével takarja el magát, akkor Ádámnak azt hetenként cserélni kellett volna, hisz elszárad, tönkremegy.
Ugyanígy nekünk sem engedi Isten, hogy hetenként cselekedjünk önmagunkért. A megváltás és a bűnbocsánat teljessége nem tőlünk függ és nem is attól, hogy bocsánatot kérünk vagy sem. Az eleve egy elvégzett munka, Isten 100%-osan eltörölte a bűnt.
Ha ebben a világban maradt volna még bűn, akkor Isten ezért Jézust vonná felelősségre, nem az embert.
De Jézus már mondta, hogy „elvégeztetett”. Nincs több munkája vele, még annyi sem hogy megbocsásson.

Halott embernek sem készítünk vacsorát, nem létező bűnről sem teszünk vallást 

Végezetül pedig hagy mutassam meg, hogy van azért olyan is, akire Jézus azt mondja, hogy ismerem Őt:

2 Tim. 2.19
Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.

Ez egyben azt is megmutatja, hogy sok olyan van, aki hamisságot hirdet és cselekszik, holott Krisztus nevét vallja.

Mát. 12.37
Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből ismertetel hamisnak.

Azt a teljesség kedvéért el kell mondjam, hogy a falu lelkésze egyáltalán nem örült az írásomnak. Mondta ha elfogadná, amit hirdetek több száz év hagyományát kéne kidobnia. Hitbéli kérdésekben nem állunk ugyanazon az oldalon.
Mondtam is neki semmi gond, Isten majd rendet tesz.
Ráadásul már aznap, mikor a lelkésznek odaadtam az írást megoldódott a tűzifa problémánk. Feleségem fodrásznál volt és elkotyogta, hogy magunk alatt vágjuk a fát.
Semmi gond, nevetett a fodrász hölgy s felhívott valakit, aki másnál sokkal olcsóbban szállított egy kocsi fát ill. fizethettünk két részletben is. Este nem győztem végignézni a rengeteg fán s még bosszankodtam is, hogy kellett nekem fa, most állhatok neki behordani meg szép rendbe rakni. Aztán egész család hangos zene mellett vigyorkodva kivonult s behordtuk az udvarba.
Fakérdés letudva, aggódtam miatta eleget s most, hogy itt van az udvaron szinte természetes.
Nagy buzgalmamban megírtam a másodikat, a hurrikánosat. Konkrétan nem a falu lelkészének szántam, de neki is odaadtam. Arra számítottam, hogy ha bekötik a netet, akkor közre adom.
A falu lelkésze azt mondta rá izgalmas, onnantól aztán kihűlt a leves, majd megfagyott.
Isten igéje jó, fagyos virsli rossz pehehhheee :)

Kathrina hurrikán kontra Ábrahám

Ámós. 3.6
Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne?

1 Móz. 18.20
Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
Alámegyek azért és meglátom, vajjon * teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

Leveleztem egy New Orleans-ban élő, keresztény gyülekezetbe járó hölggyel s a levelezésünk alkalmával kitértünk a szörnyű hurrikán hatásaira is. Egészen addig nem vallottam színt a gondolataimról ezzel kapcsolatban, amíg a hölgy el nem ejtette azt a mondatot, hogy Istennek semmi köze nem lehetett a hurrikánhoz, mert Isten szeretet, tőle nem származik gonosz, szerinte ez a Sátán műve volt.

A hölgynek elkerülte a figyelmét az Ámós. 3.6.
Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne?

Mikor idéztem számára az igehelyet arra hivatkozott, hogy az az Ószövetség része és ne ragadjak ki mondatokat a Bibliából, mert meg van írva:

Jel. 22.19
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent + városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.

Ezek után a hölgy megsértődött és többet már nem írt levelet.

Nos, kezdjük el visszafelé bontani a történetet. Ha a hölgy szívében Jézus szíve, a Szent Lélek lett volna, akkor neki ugyanúgy kellett volna reagálnia, mint annak idején tette Jézus.
Vagy fordítva? A hölgy igaz keresztény ember, akkor Jézus az első Őt ért sérelemnél, mikor a zsidók vádolták, sarkon fordult volna, hogy én ezt nem csinálom tovább?
Ha valaki a Bibliából idéz és kiragad egy mondatot, azzal nem vett el a teljes Evangéliumból.
Maga Jézus is idézett az Ószövetségi prófétáktól a zsidóknak, ha így nézzük megdőlt az egész, semmi nem ér, cseréptörés, te vagy a hunyó. Lehet rajtakaptam Istent egy elkövetett hibán? Ha így lenne különszobát kapnék a mennyországban lakájjal, komornyikkal.

Na de viccet félretéve, szinte már közhelynek számít, hogy Isten szeme előtt semmi sincs rejtve, mindenről tud és mindenható. Csak éppen nem hisszük el. Mert ha elhinnénk, akkor azt is kézpénznek vennénk, hogy ha New Orleans-ban lett volna ötven igaz ember, akkor Isten megkegyelmezett volna nekik azért az ötvenért.
De nem volt ott negyven sem, de még harminc sem vagy húsz, vagy tíz.
S hogy honnan veszem ezt? Ugyanazzal az Istennel alkudozott Ábrahám, akinek a parancsára elpusztult New Orleans. Ezt a bajt bizony az Úr szerezte, mert Isten nem változik.

Jak. 1.17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Isten valóban szeretet, szereti az embert, de az ember bűnét azt nem. Én is nagyon szeretem a két fiamat, Leventét és Benjámint, de ha valamelyik beteg lesz, akkor a betegségüket már nem szeretem. Mindent megteszek azért, hogy eltávolítsam azt tőlük.
Isten is mindent megtesz azért, hogy eltávolítsa az emberek szívéből a bűnt.
Ha Isten olyan eszközökhöz nyúl, ami sok ember számára tragikus, akkor biztosak lehetünk benne, hogy már nem maradt számára más lehetőség.

Jóel. 2.13
És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.

Azt olvashatjuk, hogy késedelmes a haragra, egy másik helyen meg úgy mutatja be, hogy hosszútűrő érettünk, hogy némelyek el ne vesszenek.

Az ember mióta Ádám befogadta a Sátán szavát, azóta önmaga ítéli meg, hogy mi jó és mi rossz. A Kathrina hurrikánt lehet nevezni rossznak és ítélni gonosznak. De ha Istentől származik, akkor inkább az okát kell megkeresni sem, mint megítélni.
Isten a bűn ellen harcol, a fia vére által eltörölte a bűnt a földről, számára a bűn nem létező dolog.
Én megkérdeztem ezt a hölgyet a levélben, hogy önmaga szerint Ő igaz ember vagy bűnös?

- természetesen bűnös vagyok, válaszolta. Miért? Hisz minden ember bűnös vagy nem?

Nos nem így van:

Mát. 12.37
Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből ismertetel hamisnak.

Ill.

Ján. 16.8
És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
Ján. 16.9
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;

Ember számára megtévesztő lehet, hogy ott egy hatalmas város, gyülekezet, Jézust hirdetik és mégis ilyen dolgok történnek velük. Istent azonban nem lehet megtéveszteni, Ő látja az emberek lelkét és azt, hogy abban bűn van.
Jézus maga mondja ki, hogy nem helyes ha bűnösnek vallom magam:
Ján. 8.24
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.

Sok olyan gyülekezet létezik (bolond szűz), amelyik hisz Istenben, hirdeti Jézust, de nem Isten igazsága alapján, hanem a saját gondolataik alapján.

Ezt olvashatjuk a Mát. 21.18-ban.
Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
Mát. 21.19
És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.

Ha hozzáadjuk azt, hogy Jézus minden pillanatban Isten igéjére figyel és azt keresi, akkor ezt a példázatot nem lehet félreérteni, mert:

Luk. 4.2
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével.

A terméketlen fügefa azt a gyülekezetet, azt az egyházat példázza, amelyik messziről élőnek, üdének, szép zöldnek, lombosnak látszik. Kívülről nincs különbség egy termő és nem termő fügefa között, mert vastag, húsos levelek borítják mindkettőt. De Jézus ha a külsőnek mögé néz, nem talál termést rajta. Abban a gyülekezetben egyetlen igaz ember sincs, ezért Jézus megátkozza, hogy ne is teremjen többé. Ha abban a gyülekezetben legalább egy igaz ember lenne, akkor másként járna el.

Ján. 15.1
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Ha Jézus olyan gyülekezettel áll szemben, ahol Isten igazságát hirdetik, akkor, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
Betérünk egy gyülekezetbe, felolvasnak a Bibliából, énekelnek, adakoznak, segítenek egymáson, kiadványokat készítenek, vagy Jézus életéről filmet, nagyszabású rendezvényeket szerveznek, ahol Jézusról, Isten igéjéről prédikálnak s Isten mégis megtagadja őket.

Isten nem arra figyel, hogy az a gyülekezet mekkora, mennyit adakoznak vagy, hogy mennyire régi hagyományokra épít. Isten csak egyetlen dologra figyel, hogy az ott jelenlévő emberek szívében van bűn vagy nincs. Bűn és igazság alapján ítéli meg Őket.

Isten előtt az ember egyáltalán nem megbízható. Egyetlen emberi cselekedetet vagy közeledést sem fogad el. Isten csak azt ismeri el ha Jézus cselekedik értünk valamit. Egyedül Jézus munkálkodása áll meg Isten előtt.
Péter példája ezt nagyon jól megmutatja, mikor fogadkozik Jézus előtt, hogy haláláig követni fogja vagy, amikor igazolni akarja magát, hogy ha hét alkalommal megbocsát embertársának az elégséges.
Jézus mindkét esetben elutasította, de nem kárhoztatta ezért.
Ha emberi cselekedet közbenjárhatna Istennél, akkor Jézusra egyáltalán nem lett volna szükség. Isten akkor az embereket a saját cselekedeteik alapján vonná felelősségre, hogy ki mennyire volt ügyes és mennyire tudta megtartóztatni magát a bűntől.
Nem bízhatunk önmagunkban sem azáltal, hogy mi átlagos emberek vagyunk, mert nem szoktunk törvénybe ütköző dolgokat csinálni. Isten elé nem a cselekedeteink kerülnek, hanem a lelkünk, s ha a lelkünk bűnös, akkor nem juthat be a mennyországba, mert ott csak szentek lakoznak.
Közöttünk is, ha valaki fertőző beteg, azt elkülönítik, karanténba zárják addig, amíg meg nem gyógyul. Ezt azért teszik, hogy megóvják az egészséges embereket attól a súlyos betegségtől.
Isten is ugyanígy viszonyul a bűnhöz. Az ember lelkét és a bűnt szeretné kettéválasztani, ha sikerült, akkor a bűntelen lélek Isten szent lelkét kapja ajándékba. Isten abban a szent lélekben már megbízik, mert a sajátjából adta. Ha egy bűntelen, szent ember imádkozik, akkor Isten arra odafigyel és reagál rá. Istennek élő lelke van, Jézus azért jött a földre, hogy az Isten előtt bűntől holt lelkeket újra életre keltse.

A Biblia is megmutatja, kijelenti ezt, hogy Isten előtt kétféle ember van, holt és élő.
Az ember számára az az élő ember, aki mozog, beszél, dolgozik, házasodik. Megholtnak tekintjük azt, akiből kimegy a lélek, és a testét eltemettük.
Isten ezt nem így különbözteti meg. Mivel Isten lélek, így csak a lélek alapján s arra nézve ítél.

Mát. 8.21
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Mát. 8.22
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.

Hogyan tudna halott ember eltemetni egy másik halott embert? Buta lenne Jézus, hogy ezt nem tudja vagy felelőtlen, önző? El akarta terelni a tanítványa figyelmét a halott édesapjáról? Vallási fanatikus lenne, hogy hagyd a fenébe, ne törődj vele, neki már mindegy, úgy is meghalt.
Jézus halottnak hívta a tanítvány apját is és a körülötte élő zsidókat is, akik majd valószínűleg a hagyományaik szerint később eltemetik.

Íme itt a válasz:

1 Kor. 15.45
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

Jézus feladata az, hogy az Isten előtti bűnös lelkünket, amely halott lélek, mivel Isten igéjére nem reagál, azt újra életre keltse, a bűntől megszabadítsa és Isten lelkét adja helyette, amely később már be tud menni a mennyek országába.
Péter hiába fogadkozott Jézusnak, hogy követi Őt addig, amíg a lelke halott volt, a saját szívéből hiába akart megbocsátani másoknak. Jézus ezt nem hagyta jóvá.
Puszta emberi akarat, amely elbukik, ha igazi akadályokkal találja magát szembe.
Péternek előbb a bűntől kellett megszabadulnia s később, miután a szent lélek kiárasztatott a földre, az által tudta követni Jézust, Isten szívéből meg tudott bocsátani valóban.

Ma reggel a tévében láttam egy riportot, ahol meghívták a haragos feleket, hogy béküljenek ki a kamerák előtt. Rövid beszélgetés után a riporter arra buzdította Őket, hogy váljanak el békével, adjanak egymásnak egy puszit. A hölgy szívében igazi, oktalan gyűlölet volt és így képtelen volt erre, a riporter is elismerte, hogy sajnos ez nem fog sikerülni. Kikísérték Őket a stúdióból és témát váltottak. Én utána is csak arra a riportra gondoltam s eszembe jutott Péter, ahogy magában végiggondolta a dolgot, hogy Ő, ha nagyon megerőlteti magát, akkor talán hét alkalommal meg tudna bocsátani egy embernek. Az ember szívéből lehetetlen egymásnak megbocsátani, az igazi szeretet, elnézés, megbocsátás és másokért való áldozatvállalás Jézusban van elrejtve.

Miért vallja magát valaki bűnös embernek? Az valóban helyes gondolat és igaz, hogy minden ember lelke bűnös, mivel egy embertől származunk, aki maga bűnbe esett.
Ha az időben visszamegyünk 50 évet, akkor én még nem léteztem. De most itt vagyok, 50 évvel ezelőtt viszont még apám ágyékában voltam. Ha visszamegyünk 100 évet, akkor még apám sem létezett. Ő akkor még a nagyapám ágyékában volt. Ha az időben visszamegyünk egészen a kezdetekig, akkor minden valaha megszületendő ember benne volt Ádám ágyékában, mindenki tőle származik. Mivel Ádám lelke halott volt Isten előtt, így mindenki örökli a lelki halált és a bűnt automatikusan.
Sok ember felháborodik azon, ha egy csecsemőre azt mondjuk, bűnös. Szerintük a csecsemő ártatlan, mert még soha nem vétkezett. Ez így van, de a lelkében bűn van a születése pillanatában. Isten előtt nem azért lesz valaki bűnös, mert elkövetett valamit. Pont fordítva, azért követ el bűnöket, mert a lelkében bűn van, maga a cselekedet csak egy külső tünet.
A 11 éves fiam például a napokban internetezett és szeretett volna levelet írni egy olyan lánynak, akivel korábban konfliktusa volt. A lánynak ugyanolyan telefonja volt, mint a fiamnak. A lány telefonját ellopták és utána a fiamat gyanúsította meg az egész osztály előtt, hogy ellopta. A fiam számára ez nagyon kellemetlen volt és valahogy a tehetetlensége ellenére szeretett volna visszavágni.
Ezért kitalálta, hogy álnéven fog neki bosszantó levelet írni, megbántani Őt. A feleségem vette észre és elmagyaráztuk neki, hogy ennek bizonyára az lesz a vége, hogy lebukik, s ha kiderül még nagyobb szégyen fogja Őt érni.
Utána azon gondolkodtam, hogy hogyan jutott neki eszébe az ötlet, hogy neten keresztül s álnéven?
Tőlem vagy a feleségemtől soha nem láthatott ilyet, de nem is hallhatott, nem is biztattuk Őt ilyesmire. Az Ő lelkéből származott ez, az elrejtőzés, a másik ember megcsalása, becsapása.

Ádám a bűnbeesés után rögtön elrejtőzött Isten elől és mikor Isten megkérdezte, hol van, akkor azt válaszolta, hogy megijedt, mivel meztelen volt.
Ádám előtte is meztelen volt Isten előtt, maga Isten teremtette meztelennek. Ádám számára nem a meztelensége volt a probléma, hanem a szívébe költözött bűn, a lelke meghalt és már nem tudott közösséget vállalni Isten szent és élő lelkével.
Mintha a fiam holnaptól bujkálna előlem, mert szeplős. Tudom, hogy szeplős, szeplősen származik tőlem, ez nem probléma. Ha viszont a szívében olyasmit gondol velem kapcsolatban, amit rejtegetni akar előlem vagy bárki elől, akkor elbújik, akár egy álnév mögé.

Jézust, ha megkérdezték, Ő ki, soha nem válaszolt másként, nem mondott be más nevet, hogy a lópatkós fia vagyok Jeruzsálemből, nem én jöttem a bűnt eltörölni, mert az félelmetes dolog és rettenetes, utálom, jaj nem akarok szenvedni és meghalni. Ha lehet, menjen valaki más.

Mindig is azt válaszolta, hogy Ő Isten fia, az igazság hirdetője, Isten szent lelke lakott benne, amely valójában igaz és tiszta. Csak ezzel a szívvel tud Isten közösséget vállalni és csak az ilyen lélek tud igazán áldozatot vállalni, az emberiség bűneiért meghalni és azt eltörölni véglegesen.

Én sem tudok másként válaszolni. Istentől született ember vagyok, a lelkem Istentől származó és szent, bűntelen. Mivel Istentől születtem, ezeket a tulajdonságokat automatikusan örököltem, nem kellett érte tennem semmit.
Erre lehet azt mondani, hogy micsoda szemtelenség, hogy valaki igaz embernek vallja magát.

A fiam szemtelen vajon, ha bevallja, hogy Ő szeplős? Nem az Ő érdeme, tőlem származik, így automatikusan szeplős lett, nem kellett érte tennie semmit.

Ján. 1.12
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
Ján. 1.13
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

Isten szent, ezért bármi, ami tőle származik megszentelt és igaz.

Ez a hiba a New Orleans-i gyülekezettel, mivel mindenki bűnösnek vallja magát, így nem Istentől születtek. Hiába van gyülekezetük, ha minden ember lelke halott a bűntől.
Nem Isten gyülekezete, hanem bűnös emberek gyülekezete.

Jer. 23.18
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
Jer. 23.19
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
Jer. 30.23
Ímé, az Úrnak szélvésze, haragja tör elő, és a rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul.
Jer. 30.24
Nem szűnik meg az Úr felgerjedt haragja, míg végbe nem viszi, és míg meg nem valósítja az ő szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot.

Ezek a sorok tényleg az Ószövetségből valók, de olvashatjuk, hogy az utolsó időkre szólnak.
Az a New Orleans-i hölgy nem jól ismeri Isten szívét, mert Isten ugyan jó és igazságos meg szeretet, ez nem vitás. De valamiért mégis elpusztította a gyülekezetüket és sok testvérük meghalt a viharban. Ha valóban Isten gyülekezete lett volna, akkor Isten megtisztította volna Őket, ahogy ígérte, hogy teremjenek számára még több gyümölcsöt.
Isten a jóságát és szeretetét elrejtette Jézusban, általa eltörölte a bűnt a világból és arra többé nem figyel. Jézus által igaz emberek lehetünk. S ha ennek ellenére mégis bűnösnek valljuk magunkat az nem más, mint hitetlenség. Hiába hiszünk Istenben, Isten mégis azt mondja, hogy Istentelen, mert nem Isten igazságában hisz, hanem a saját gondolataiban.

Mondok egy egyszerű példát. Én számítógép szervizben dolgozom, jól ismerem a számítógépek felépítését és pontosan megtudom határozni a hibáikat.
Egyszer egy kispénzű anyuka jött be hozzám és vásárolt egy számítógépet a 3 gyerekének otthonra. Monitort már kaptak ajándékba s mivel nem tudta megmondani milyen típus, így elmondtam neki ill. megmutattam hogyan állíthatja be otthon a képernyő frissítését minél magasabb felbontásra. Előttem végig is csinálta a szervizben lévő monitorral s én megnyugodva engedtem el a számítógéppel.
Otthon azonban már másként kezdett gondolkodni. Valakit megkérdezett és az azt válaszolta neki, hogy minél nagyobb hertz-en működik a monitor, annál nagyobb a fogyasztása.
A hölgy nem akart magas villanyszámlát fizetni, ezért a legalacsonyabb felbontáson üzemeltette a monitort és a 3 gyermeke a villódzó képernyőt volt kénytelen bámulni közel két hónapig. Ez csak akkor derült ki, mikor rendeltek tőlem egy dvd olvasót a gépbe s felajánlottam, hogy kiviszem a lakásukra s beépítem a számítógépbe. Akkor vettem észre csak, hogy milyen hibát követett el egy helytelen információ alapján.
Nagyon megkönnyebbült mikor helyesen informáltam és beállítottam a monitort.

Ez történik akkor is ha Isten igéjét nem úgy fogadjuk, ahogy van, hanem a saját gondolataink alapján.

Isten azt mondja szent és igaz vagyok, mert Jézus eltörölte a bűneimet. Az lehet, de Isten nincs itt és Jézus sem, én meg tegnap sört ittam, csúnyán beszéltem és megkívántam felebarátom házát s feleségét.
Ezek az én gondolataim és cselekedeteim. Ha a saját gondolataimban és cselekedeteimben hiszek, arra figyelek, akkor ez a végeredmény. Isten azonban nem az én cselekedeteimre figyel, mivel azok nem igazak. Csak akkor figyel rám ha az igazságban hiszek.
A bűn nem létező dolog, Jézus a véráldozatával eltörölte s legyőzte a Sátánt. Elvégeztetett.

Régen a szomszédomnak volt egy nagy kutyája s mindig kirohant az útra, ha valaki arra ment. Én már előre belegyorsítottam a kerékpárral, hogy a házuk előtt csak elsuhanjak és a kutya ne érjen utol. Ez egy csahos kuvasz volt, s egy alkalommal elütötte egy autó. Hallottam róla de nem bíztam meg az információban, a házukhoz közeledve ugyanúgy felgyorsítottam, s ugyanúgy vert a szívem a félelemtől. Pedig akkor a kutya már rég a föld alatt volt elásva.

Mivel Jézus halála már megtörtént így nekünk sincs a bűnnel semmi dolgunk.

Róm. 7.14
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.

A testünk bűn alá van rekesztve, Isten rekesztette bűn alá, hogy:

Róm. 11.32
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

A testünk miatt halálunkig vétkezni fogunk, de a testet Isten már halálra ítélte. A lelkünk viszont Jézus cselekedete által bűntelen és igaz, ez Isten igazsága, ez a Jézus által elvégzett munka. A vétkeink miatt nem kell nyugtalankodnunk, nem arra kell figyelni, hanem Isten igazságára.

2 Kor. 5.18
Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
2 Kor. 5.19
Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
2 Kor. 5.20
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
2 Kor. 5.21
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ő benne.

Isten nem tulajdonítja nekünk a bűneinket, Jézus a tulajdonosa minden valaha elkövetett és jövőbeni vétkeknek. Rám s minden emberre Isten azt a feladatot bízta, hogy az Ő igazságát hirdessük, hogy békét kötött velünk. Nem bűnösök vagyunk, hanem Isten igazsága Jézus Krisztusban.
Ezt kell hirdetni New Orleans-ban is és mindenhol, mert ha Isten egy városban talál tíz igaz embert, megkegyelmez az egész városnak azért a tízért.

Zsolt. 148.8
Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik.

S most itt tartok.

Bizonytalan vagyok, mert a falu lelkésze egy felkészült s tanult ember, ez a hivatása. Nagyon könnyen talál rajtam fogást, én meg gyöngének érzem magam, nem tudok feleletet adni sokszor. Itt van ez a szent lélek dolog is, azt mondja visszavehető.
Hiába Isten adja, nem biztos, hogy végig bennünk van, mert ott van pl. Saul.
Zavart, mert nem tudtam neki felelni s az, hogy pontosan tudtam mi az igazság, de a Bibliában nem tudtam megmutatni hol van.
Ma azonban erre is feleletet kaptam, mielőtt nekiálltam írni elhatároztam, hogy böjtölni fogok. Azért, hogy Isten világosan jelentse ki mi a szándéka velem. A Bibliában az áll, hogy a bennünk lévő szent lélek mindenre megtanít, az az a lelki fül, amire Jézus azt mondja, akinek van az halljon vele.

Ahogy olvastam egyszer csak megint megszólalt egy mondat, mint ha állna velem szemben valaki és lenne hangja. A többi mondat felett átsiklok, néha nem is értem, elkalandoznak a gondolataim s egyszer csak befékez.

Ján. 6.37
Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.
Ján. 14.16
És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
Ján. 14.17
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
Ján. 14.26
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben * küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

Ezen van a hangsúly: hogy veletek maradjon mindörökké.
Isten ha bármi okot látna, hogy visszavegye, akkor odaírná, hogy: ha azonban.

Ez a böjtölés dolog is érdekes, hetente kétszer elhatározom, hogy ma nem eszem, vagy azt hogy három napig. Egyszer sikerült hét napig koplalnom. Általában úgy bukok el, mint az első ember Ádám. Nejem hazajön és megkérdezi nem eszel? Nem szoktam kérkedni előtte, hogy figyelj, én most megpróbálok jó ember lenni és nem eszem, majd látványosan szenvedek, ágyra dőlve, eltorzult arccal meg ilyenek.
Magamban elhatározom, majd jön a vacsoraidő. Nejem jóízűen falatozik s mint egy észrevét titkosan szól, hogy apa gyere egyél velem. Elcsábulok s elhatározom, hogy majd holnap reggel.
Másnap azonban én főzöm az ebédet s úgy döntök kóstolás nélkül nem megy. Na csak egy falatot, de aztán olyan finom, hogy ott egye meg a fene az egészet, délelőtt úgyse ettem, majd megint jön, hogy másnap.
Este jön haza a fiam, egész nap nem ettem, ingerült vagyok. Ülünk az asztalnál, szörcsög evés közben, nagyokat nyel, a falat alig megy le a torkán, majd hangosan kortyolja a teát. Az egész túl hangsúlyos, magamban majd megőrülök, mindjárt kiosztok neki egy nyaklevest, hogy egyél rendesen. A nejem felsóhajtott mikor úgy döntöttem inkább eszek egy keveset, na végre, aztán kerül az asztalra bor is. Mindjárt könnyebb lett a szívem.

Ma azonban nem úgy keltem fel, hogy böjtölni akarok, tudtam hogy böjtölni fogok, étel sem volt a hűtőben csak annyi, ami a gyerekeknek kellett.
Nem is voltam feszült, mint máskor és nem is éreztem azt a terhet, hogy most küzdenem kell az éhséggel. Reggel 9h óta írok s olvasom a Bibliát, közben sorra kapom a válaszokat.
Nehezteltem magamra a Kathrina hurrikán miatt, hogy túlbuzgón megírtam, mert az Evangéliumhirdetésre válaszul kapott tűzifa felbiztatott.
Ennek nyomán azonban a falu lelkésze elfordult tőlem s a szívébe nyilvánvaló harag költözött.
Miközben a számomra könnyen értelmezhető Prédikátorok könyvét olvasgattam, ez ötlött a szemembe, ez jutott a fülembe, szinte hallom:
Préd. 7.16
Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne * bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?

Tényleg, nem tudja valaki mit jelentenek a szövegben a csillagok meg néha a plusz jel?

Kicsit időben visszakanyarodnék ez év nyarára, amikor megkeresett egy cég vezetője s munkát kínált hosszú távra. Annak a beszélgetésnek a nyomán elhúzódott ez a dolog, vártam rá, hittem benne, egészen arra alapoztam a következendő időket s erre a dologra szintén ma kaptam választ Istentől.
Ennek a cégnek a vezetője egy nagy multinacionális cég alvállalkozója lett volna s megpályázott egy munkát, aminek én lettem volna a kivitelezője.
A megállapodásunk szerint szeptember elsején indult volna a munka.
Elhúzódó technikai tárgyalásokra hivatkozva elhalasztotta október elejére, akkor még örültem is neki, mert legalább marad bőven időm a házra. Festés, javítások és egyéb.
Később egy aláírás miatt november eleje lett belőle, majd végül december egy, de addigra én már letettem róla, nem számítottam rá. Párszor felhívott telefonon s magyarázkodott, de lélekben már hazaköltöztettem a céget Bánkra. Elhatároztam, hogy mint az eddigi években is mindig a saját otthonomban végeztem a saját munkámat, így itt is ezt szeretném. Bánk egy számítástechnikai szerviznek kifejezetten jó hely, közel s távol sincs hasonló cég, akik olyan szolgáltatást nyújtanának, mint én. Ráadásul könnyen ismerkedem és könnyen teremtek kapcsolatot.
Milyen remek is lesz, itt fenn a hegyen ülök a kis szervizemben, elkávézgatok, hallgatom a rádiót s egyszer majd megöregszem.
Nemrég felhívott ismét ez a cég vezetője, hogy sajnos nem Ő nyerte meg a pályázatot, hanem egy részvénytársaság és egy belsős embere megsúgta neki, hogy cserébe letettek egy nagyobb összeget.
Ez van, nyugtatgattam, hogy Magyarországon vagyunk, itt nem változnak meg a viszonyok csak névlegesen.
Ez a tény is csak megerősíteni látszott abban az elképzelésemben, hogy dolgozni én Bánkon fogok.
Ma dél körül csörög a telefon s a cégvezető mondja, hogy szia itt vagyok Bánkon a buszmegállóban, merre laksz?
Két perc múlva kezeltünk a házunk előtt, hogy jó itt a levegő, szép környék.
Leültünk beszélni vagy két órát s számomra világossá vált, hogy csak hitegeti saját magát. Fáj neki, hogy lenyúlták előle a jót s most azon ügyködik, hogy a nyertes részvénytársaságnál vállaljon munkát s azt adja ki nekem.
Így azonban túl nagy a kör, az én megtermelt 100 forintomból akar majd megélni a multi, a nyertes rt., az alvállalkozója és én. Még ha be is indulna a gépezet és tudnék termelni, nincs rá garancia, hogy nem rakják ki a szűrét és keresnek más alvállalkozót, persze még az sem biztos, hogy egyáltalán megkapja a munkát.
Tervezetet készítettünk és számoltunk árakat, nekem nagyon erős kételyeim vannak afelől, hogy ez működőképes lesz.
Túl nagy csalódás volt az nekem, hogy hónapokig vártam rá s végül pofára ejtették.
Jobb a kis haszon ám de biztos kereset.
Úgy gondolom ha Isten az eddigi problémáimra választ adott és megintett, akkor továbbra sem hagy el és nyilván megjelenti mi a szándéka, milyen munkát bíz majd rám, mi lesz a megélhetésem. Noha magam képtelen vagyok normális módon imádkozni vagy valamit komolytalanság nélkül kérni, azért nem vagyok magamra hagyatva.
Egyik lelkészünk mondta, hogy órákat szokott tölteni imádkozással, sosem értettem.
Az én gondolataim általában 1 percen belül elkalandoznak.
Odáig tudom nyomon követni, hogy mennyei Atyám Jézus nevében kérem lásd meg a szükségleteinket és kérlek enyhíts ezen vagy azon, majd kitérek a gyerekekre s eszembe jut, hogy Benjaminnak nincs befizetve az ebédje, semmi gond, reggel veszünk ki kártyával s kilencre odaérünk. De lehet, hogy a nejem tárcájában van még annyi, akkor nem kell bemenni Rétságra s ha tankolni akar, majd tankol a kártyáról.
Eltelik kb. 10-20 perc így és beverem a szunyát. Reggel felkelek s csak röhögök magamban, hogy na guga, szépen imádkoztál, fene a sündörgőd s egy félmosoly a szájam szegletében, amit igyekszem elrejteni Isten elől. Isten igéje jó, fagyos virsli rossz.

Róm. 8.26
Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a * Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Róm. 8.27
A ki pedig a * szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.

A falu lelkészével pedig többé nem heveskedek:

Fil. 3.15
Valakik annak okáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:

Itt a vége, fuss el véle, ez a www.mindenszki.hu pehehhheee :)