Minap gondolkoztam el ezen a kijelentésen. Igen, tényleg érzem, és tényleg mélyen. Hogy a zsigereimben vagy sem, azt nem tudom. De bizsereg, felpezsdít vmi finom érzés.

Szerintem ilyet érezhet a medve a téli álmából kelve. A méh, amikor először repül ki a kasból a hosszú hideg után. A hüllők, amikor kiássák magukat a földből. Érzik a tavaszt. Mélyen belül. Beléjük van programozva, hogy mikor kell felébredni, és elkezdeni megint energikusabban élni.

Úgy gondolom, ez bennünk is megvan. Természetileg kódolt. Ahogy elkezd sütni a nap, az emberek arca mosolyra derül. A meleg napsugarak simogatják a bőrünket, és elindítanak egy folyamatot, ami miatt strapabíróbbak, lelkesebbek és boldogabbak leszünk.

Szeretem a tavaszt. Bár őszintén szólva minden évszakban találok szépet, és nincs kedvencem. A mostani téllel az volt a bajom, hogy nem is volt igazán tél. Hógolyózni, szánkózni, hóembert építeni és hóangyalt kifeküdni szeretek a hóban. És mindenzt persze a lányokkal. Ezek közül azonban egyiket sem csinálhattam a télen. Emiatt vártam is már egy kis változásra.



És megjött. Nyílni kezdtek az ibolyák, a nárciszok, a kulcsvirágok. A fák rügyezni kezdtek, és némelyik már virágba is borult. Óh, de csodaszépek. A madarak csiripelnek reggelente, ha kinyitom az ablakot. És nem csak a kis szürke verebek hangját hallani. (Igaz, ők is jópofák.)
Nem kell már olyan vastag kabát, sapka, és bundás csizma. Helyette pulóver is elég. Mennyivel könnyebb így mozogni. Nem véletlen az állatok bundaváltása sem.

Ahogy felkaptuk a pulcsit, mehetünk is az udvarra. A gyerekek sokkal jobban elfoglalják magukat kint. Felfedeznek, mozognak, építenek, segítenek a kertben. Rajzolnak az aszfaltra, hintáznak, homokoznak, bicikliznek, rollereznek, henteregnek a fűben. Este pedig jót alszanak a friss levegő miatt.

A szerelem is megjelenik. Kinél így, kinél úgy. De biztos, hogy robban. Emlékszem kamaszkoromban tavaszzal volt, hogy egyszerűen elkapott a szerelem érzése. Senki konkrét emberbe nem voltam szerelmes, csak egyszerűen pezsgett a vérem, és repkedtem. És majd szétvetett. Így felnőtt fejjel, pedig egészen másképp, de vmi hasonló érzést élek át. Boldog vagyok, és élvezem, hogy érzek, hogy vannak bennem ilyen érzések. Sokkal színesebbé teszik az életemet, és bámulatos, hogy milyen összhangban vagyunk a természettel ezen a téren is.

Holnap remélem sütni fog, mert a mai esős nap kicsit lelassított megint. Ha pedig sütni fog, akkor menjetek ki a napra, és fürödjetek meg a meleg napsugarakban. Hagyjátok, hogy átjárja testeteket az a kellemes érzés, amit csak a tavasz tud adni.

Vagy csak én gondolom ezt? Ugye nem? Ti is érzitek?