(avagy) Ilon mindenkit csókoltat.
Tárcsáztam, kicsörgött, felvették.
- Szia Ilon, megismered még a hangom?
- Szia Te lókötő! Még ma is olyan kappan hangod van, mint régen.
- Na, akarsz még nyilatkozni?
Akart. Megdumcsiztuk, találkoztunk.
Aki nem olvasta Jani történetét, nem tudja mihez kötni a továbbiakat.
Előzmény: [link]
- o -
Szia-szia, puszi-puszi, ölelgetés, egymás megropogtatása.
- Mit mondjak, nem lettél fiatalabb, de sose a szépségedért szerettelek. - Mondta Ilon.
- Hát tudod, Te sem lettél Miss Antarktisz...
- Mindjárt megharaplak! Na, ezért még kapsz.
Kaptam. Laza könnyedséggel belökdösött a közeli presszóba, közben jól hátba vágott. Asztal reserved, magyarán foglalt, készült a találkára. Rámutatott a székre, és én engedelmesen leültem. Pincér jött, Ilon rendelt, engem meg sem kérdezett. Sör került elém, ahogy Jani előtt is az volt. Gyanus lett a dolog, rákérdeztem. Ilon igazolta, Jani pont itt ült, ahol én, és a sör is azonos márka.
Ilon belekortyolt italába, hátra dőlt a széken. Innen kezdve beszéljen ő.
- Babán ráéreztél a nevekre. Jani tényleg olyan ''janis''. Ő a Jani, ha megjelenik valahol. Én meg egy szottyadt nő vagyok, ahogy írtad, illik rám az Ilon. Vállalom, maradok Ilon.
Sülve-főve együtt voltunk, ez igaz, és én is szerettem Janit. Tiszta szívemből. De természetemnél fogva mindig mindent irányítani akartam, az én akaratomnak érvényesülnie kellett. Arra is szükségem van, hogy gondoskodhassak valakiről. Janit nem lehet irányítani, gondoskodni se kell róla. Sok álmatlan, átsírt éjszaka volt az ára, hogy kimondtam a kegyetlen mondatot: maradjunk barátok.
Ilon nagyot sóhajt, rágyújt. Néz a kifújt füstbe, de szeme valahova messze fókuszál.
- Hozzá is mehettem volna, ha a szívemre hallgatok. Az eszem mást mondott. Egyszerűen nem akartam egyikünket sem szerencsétlenné tenni. Pár napig, talán pár hónapig boldogok lettünk volna, aztán nem bírtam volna magammal, és elkezdek dirigálni. Gyeplő kézbe, gyí, amerre mondom. Jani talán tűrte volna egy darabig, de aztán jól nyakonvág, mert megérdemlem. Bokán rúgom, hasba szúrom, akármi, de válás a vége.
- Az eszem mást mondott. Mostani férjemet választottam, aki egy anyucika kedvence, elkényeztetett fiúcska. Igen, fiúcska, nem férfi. Ami a kezébe kerül, az eltörik, elszakad, elromlik, egy teát sem tud megfőzni. Ő kellett. Ha azt mondom, hogy sarokba térdelsz, megteszi, minden az én akaratom szerint történik. Gondoskodni is kell róla, és nekem pont erre volt, és van szükségem.
- Ezért is lettem tanár. Ohó, majd gondoskodhatok sok kis lurkóról. Hát ez nem jött be. Ezeknek a suhancoknak nem gondoskodás, hanem fegyelem kéne. Elküldhetnek az anyámba, és én nem tehetek semmit. Még egy pofont se adhatok, mert akkor kirúgnak, vagy megver a gyerek apja.
Ilon eldörgöli a csikket, előre dől, és a szemembe mered.
- Slampos vagyok? Te találtad ki, hogy ezt írod, vagy ezt Jani mondta? Még egy mesét is írtál nekem akkor régen, hogy a piszkafa is talál társat. A motolla épp rá vágyik. Gebe vagyok, nem érdekel. A passzos cuccokat nem szeretem, a kényelem fontosabb. Lezseren, ha úgy tetszik, slamposan öltözöm. Szóljanak meg, nem érdekel. Jani felhívott, és még aznap találkoztunk. Rohantam volna egy butikba, és vettem volna divatos hülyeséget? Az akartam lenni, ami vagyok, semmi több. Egy számmal nagyobb cucc, de legyen kényelmes.
Ilon megint hátra dől a székben.
- Annyi, de annyi probléma van az ember életében, mostanában a tanárok élete sem könnyű. Bármikor kirúghatnak, emelt óraszám, gátlástalan gyerekek. Egyre nagyobb gond a megélhetés, a rezsi csak nő. Az égvilágon mindent nekem kell intézni, a férjem egy dedós szintjén áll. Igaz, nem kellett volna, de nagyon jól esett végre panaszkodni. Általában nincs kinek. Janira zúdítottam világfájdalmam, pedig nem ezért találkoztunk. Hiba volt, elkövettem, beismerem.
Ilon kortyol az italából, és megint rágyújt.
- Hát igen, felkínáltam magam Janinak. A férjemet a nászéjszakán is nehéz volt magamra rángatni. Nagyon hamar kiderült, és megbeszéltük, hogy benne nincs vágy, csak aziránt, hogy legyen, aki kiszolgálja. A gyerekeket kipréseltem belőle, mert csak tőle akartam, ha már hozzá kötöttem az életem. Tovább azonban nem kínoztam. Szabadságom teljes, azt csinálok, amit akarok, csak a kaja legyen férjem előtt, meglegyen a kényelme. Volt, és van is szeretőm. Nem válogatás nélkül, nem vagyok céda. Egyszerre csak egy, és igényesen válogatva.
- Itt volt a ragyogó alkalom, hogy eltölthessek egy mámoros pásztorórát azzal, akihez szenvedélyes érzelem kötött valaha. Jutalmazni akartam Janit, de ha őszinte akarok lenni, inkább magamat a kihagyott lehetőségekért. Semmi nem történt köztünk annak idején, mert Jani túl gyengéd, kíméletes volt. Tiltakoztam, ő meg komolyan vette.
- Tessék, ha úgy tetszik, ribanc vagyok. Bánja a franc, hogy kinek mi a véleménye. Érdekel az valakit, hogy nem azzal fekszem le, akit szeretek? Érdekel az valakit, hogy a férjemet sem tudom magamra rángatni? Nagy úr az ösztön, és a vágy. Lefekszem nap mint nap valakinek, akit nem is szeretek, nem vonz hozzá semmi, viszont diszkrét, és...
Ilon gondosan eldörgöli a cigit, és a szemembe néz.
- Most szabadkozni kezdesz, hogy kisdolgod van, és lelépsz. A söröd fizetem, meg ne lássam, hogy a pincérrel tárgyalsz.
- Ugyan már, Ilon, ne butáskodj.
- Értsd már meg, nekem erre szükségem van. Egyszerűen így akarom.
Ilon szeme egyre gyanúsabban csillog.
- Menj már!
- Hát izé, ne haragudj Ilon, kisdolgom akadt...
- Jó, menj csak.
Mentem. Inkább menekültem. Egy kicsit átéltem Jani helyzetét, holott én csak egy haverja vagyok Ilonnak.
Másnap telcsi, minden huszáros, lelki béke rendben.
Ilon átolvasta az írást, kihúzott belőle, módosított pár sort, hozzá is tett. Az olvasható végtermék abszolút egyetértésével jelenik meg. És persze csókoltat mindenkit.
