Hirdetés
Ma este ismét furcsa téma gondolata vetődött fel bennem, de kétségtelenül ez is az élet egyik érdekes része. Nem is olyan régen be kellett feküdnöm két hétre a kórházba. Nagyon vártam a hazajövetelt és amikor elérkezett az idő, hogy másnap indulhatok, akkor már izgalommal teli vártam, hogy eljöjjön a reggel. Összepakoltam, elindultam haza és amint beléptem a kis bejárati ajtónkon akkor megcsapott az a jól ismert, bár már kicsit elfelejtett otthoni illat. A ház, a bútorok, a benne lévő emberek és egy család illata, ami mindig olyan nyugalommal és biztonsággal tölt el. Gyerekkorom óta ebben élek, de igazán csak akkor tűnik fel, amikor pár hétre elszakadok tőle.
Minden egyes kis bensőséges családi fészeknek van egy ilyen egyedi és szavakkal leírhatatlan illata. Aki elég ügyes szinte kiolvashatja belőle az ott élők tulajdonságait Hihetetlen erejük tud lenni az illatoknak, képesek egy pillanat alatt ezernyi érzést kiváltani az emberből.
Amit én mindig imádtam, az a hosszú, frissen mosott haj illata Sosem értette régen a kedves, hogy mi tetszik nekem benne és néha korholt is, hogy miért szagolgatom a haját, de valahogy sosem tudtam betelni vele. Magával ragadott és mindig újra és újra érezni akartam az illatot, ami hozzá tartozott. Fura, de néha ezek az illatok is nagyon tudnak hiányozni. Már talán el is felejtettem milyenek is, de az érzés még bennem él, amiket ki tudtak váltani belőlem. Néha megyek az utcán, megérzem azt a parfümöt, ami egykor az ő kedvence volt és egy pillanatra összezavarodom, megállok, szétnézek, szinte elvesztem a tájékozódásom és csak kutatom ki is ennek a csodálatos illatnak a gazdája. Egy illat hozhat magával ezernyi emléket, jót és rosszat, de az biztos, hogy sosem jelentéktelen. Mindig sugall valamit, mindig mesél és mindig rávilágít valamire.
Ilyenkor jut eszembe egy régi mondás, amit oly sűrűn is emlegettem: ''Egy illatban a világ...''
