Mindig is kedveltem azokat a dalokat, melyek eltalálták az arany középutat a szinte érthetetlenül személyes és az abszolút jellegtelen tartalommal bírók között. Így a hallgató szinte sajátjának érezheti, nem csupán passzív élvezője. Másik előnye az ilyen számoknak az, hogy nem csupán a szerzője, hanem más előadók által is hiteles lehet, így több feldolgozásban is piacra kerül, különböző stílusban előadva.
Egészen 1966-ig nyúlik vissza a történet, ekkor született meg a For once in my life című remekmű, a Ron Miller és Orlando Murlen alkotta szerzőpáros révén, akik valószínűleg nem gondolták, hogy olyat alkottak, ami rengeteg énekes pályájára óriási hatással lesz. Mindketten a Motown Records-nak dolgoztak, mely akkoriban az egyik legnagyobb stúdió volt, és fontos szerepet játszott az afro-amerikaiak könnyűzenei iparba való bevonásában. Sűrűn előfordult tehát, hogy egy dal nem egy konkrét előadó számára készült, hanem a szerződtetett dal- és szövegírók eladták szerzeményeiket egy stúdiónak, és a producerek, tulajdonosok döntöttek az előadó kilétéről.
Jean Dushon és Barbara McNair
Hirdetés
Mégis úgy alakult, hogy az első lehetőséget egy Jean Dushon nevű hölgy kapta, aki nem a Motown Records-nál volt szerződve, ám Miller úgy érezte, ő a megfelelő énekes a dalhoz. Természetesen amint az MR megtudta, hogy Miller szerezte a dalt, követelte, hogy azonnal adja át a kottákat, és fel is vetették Barbara McNair-rel. Hamar kiderült, hogy felesleges volt a sok hűhó, egyik változat sem ért el sikereket, úgy tűnt, a dal megy a süllyesztőbe. Talán ez is az oka annak, hogy égen-földön nem találtam felvételt a két hölgy produkciójáról.
Aztán eltelt egy év, valaki leporolta, és nagy hirtelen három előadó kezébe is odaadta a kottát, felismerve azt, hogy egy férfi által másként fog csengeni ez a dal. Az első ezek közül a The Temptations egyik tagja, Paul Williams volt. 1968-ban, a The Supreme és a The Temptations összeállt egy közös TV show erejéig, ahol Williams többek között elénekelte ezt a balladát is. A kritikusok szerint, ez az előadás volt Williams karrierjének csúcsa, a tökéletes dal, mintha neki írták volna. Részben igazuk volt, nagyon erőteljes produkció volt, de ez a dal nem csak számára tartogatott sikereket. Tony Bennett repertoárjának is hihetetlenül sikeres darabja lett, olyannyira, hogy egészen 2000-ig minden egyes koncertjén elénekelte. Ő maga úgy nyilatkozott, hogy a For once in my life tette őt igazán sikeressé, mert bár ismerték előtte, ezzel a dallal robbant be a köztudatba.
Tony Bennett és Paul Williams
De nem szabad elfeledkeznünk egy fiatal tehetségről, aki szintén 1967-ben kapta meg az anyagot, amiből készített egy upbeat feldolgozást. Elsőre megbukott az igazgatói szűrőn, Berry Gordy nem hagyta jóvá a túlságosan átdolgozott verzió felvételét. Egy évvel később aztán sikerült megpuhítani a szőrös szívű fejest, és egy single erejéig támogatta az ekkor mindössze 17 éves Stevie Wonder-t. Talán pályája egyik legjobb döntését hozta meg ezzel, óriási sikert aratott a születésétől fogva vak, virtuóz ifjú változata. Sorra zsebelte be a díjakat, számtalan filmben hallhattuk és a mai napig az egyik legismertebb változat, jómagam is az ő előadásában hallottam először.
Az évek során jópáran feldolgozták a dalt, többek között - a kevésbé ismerteket említve csak - Frank Sinatra, Ella Fitzgerald, Dean Martin, Vonda Shepard és Michael Bublé is. A számomra tökéletes verzió 2006-ban készült, a megércesedett hangú Tony Bennett és Stevie Wonder duettjében ott van több évtized tapasztalata és tudása, egyszerűen felülmúlhatatlan.
For once I can say
This is mine, you can't take it...
