A blogbejegyzésnek azt a címet is adhattam volna, hogy hogyan neveljünk rossz állampolgárokat...

Megmondom őszintén, eddig nekem nem nagyon volt bajom a tömegközlekedéssel. Hosszú évekig azért, mert nem láttam olyat, az utóbbi fél évben meg azért, mert amit láttam, nem volt szörnyű.

De az elmúlt két nap alatt kicsit megfordultak a dolgok. Elgondolkodtam, miért? Nem az, hogy miért fordultak meg a dolgok, hanem miért lett más a véleményem?

Eddig mindig úgy gondoltam, ha a melónak nincs vége, akkor nincs eleje sem... Az idén ma először fordult elő, hogy világosban hazaértem, a többi napon csak egyszer volt, hogy este hat előtt kimásztam a melóból, igaz, az szombat volt. Hét óra felé már a metró sincs annyira tele, de még viszonylag sűrűn jár, a buszokon is van már ülőhely, hajnali 9 után szintén.

Ma fogdokinál voltam, főnök spanyolba, úgyhogy idén először lógtam egy jóízűt... De a sztori tegnap este indult.

Tegnap este metróból fejövés után álldogálok a buszmegállóban, pár méterre a kereszteződéstől. A teljes kereszteződés alatt aluljáró van, emiatt fent se zebra, se gyalogos lámpa. Egy külföldi párocska átrohan a felszínen, egy autó nagyot fékez. Mögötte kedves hölgy elbambul, de a csattanásra visszazökken félig a való világba. Kiszállnak, nézegetik, kiskocsi még kisebb lett, másiknak látszólag semmi komoly, de ki tudja, mi gyűrődött a pakundekli lökhárító alatt.

Külföldi párocska meg csendben osonni kezd. Egy szintén buszra váró fiú utánuk megy, megpróbálja megakadályozni, hogy elszökjenek. Majdnem verekedéssé fajul a dolog, ezért beállok a fiú mellé. 190 centi, 120 kiló, pufidzseki, morc nézés, ez valamennyire elveszi a verekedési kedvet.

Telefon a rendőröknek, az ügyeletes közli, hogy egyezzenek meg. Ha nem sikerül, legfeljebb akkor hajlandók kijönni, de akkor már büntetni fognak. Egyébként is, ha hoppá van, akkor úgyis a követési távolság meg nem tartása miatt van hoppá. Azért ez nem semmi, a rendőrségen az ügyeletes telefonemelgető egy mobilhívás alatt helyszínelt, felvette a tényállást, feljelentett és az ítéletet is meghozta. Méghogy nekünk rossz a rendőrségünk?

Lényeg, hogy a két autós megegyezett, mindenki ment a maga útjára. Engem azért valahol zavart, amikor a kedves hölgy azzal dicsekedett, hogy előző héten egy motoros esett elé... Egyrészt nem kéne azt a jogsit visszaadni, ha ennyire nem megy a vezetés? Másrészt biztos, hogy népszavaztatni akarunk olyanokkal, akik annyit nem fognak fel, hogy adott helyzetben nem azzal kellene dicsekedni, hány hasonló balesete volt mostanában?

Na mindegy. Ma megyek fogorvoshoz, metró lejáratban feltűnően bámuló homeless ácsorog. Majd amikor egy kiscsaj rálép a mozgólépcsőre, utána nyomul. Pechje volt, én hamarabb léptem a lépcsőre, kiscsajtól kaptam is egy csúnya pillantást. Mindegy, belenéztem a homeless szemébe, mélyen, kifejezően, ebből ő megértette, hogy itten nem lesz zsebtolvajlás, csak hirig, ha nagyon ugrál. Úgyhogy azon a mozgólépcsőn ketten haragudtak rám, nagyon. A homeless, mert odaálltam, meg a kiscsaj, mert odaálltam...

Fogtúrás után 4-6 villamos, kivételesen a régi jött. Jóóóó nagy tömeg... pár turhatestvér (C) Jim Carrey, néhányan nekem jöttek. A telefonom még megvan, úgy látom, nem vittek el semmit. Átszállok metróra, lejáróban két égimeszelő rendőr meg egy rendőrnő ácsorog. Kezdésnek jó lenne, hogy ott van három rendőr, de csak kezdésnek jó.

Metróban gyerek torkaszakadtából bömböl. Anyja empatikusan lekever neki egyet jobbról, egyet balról. De mivel a gyereknek ő az anyja, a tudásnak meg az ismétlés, ezért a gyerek félidő után megkapja a második két sallerjét is. Térfélcsere nem volt, pedig az feldobta volna az izgalmakat... Ja, természetesen a kölök tovább skálázott, és rátett még vagy 20db-t.

Feljövök a metróból, indiánosnak öltözött minizenekar (szerintem) perui népzenéjére két pasi pozdorjázza egymást, csaj próbál közéjük ugrálni. Van ott valami magasabb tekintélyű fickó is... Nicsak, apjára ütött a gyermek. Hoppá, bele is rúgott... Viszonylag egyszerűnek tűnik a helyzet, nem is akar senki közbeszólni. Mondanám, hogy olyanok, mint a jó <censored>, de nem vagyok rasszista, pedig ezek tényleg párjukat ritkítják.

Mi ebből a tanulság?

Először is, ha balesetet látsz, húzz el a francba, mert a rendőr nem biztos, hogy kijön, és akkor neked kell szégyenkezned, hogy nem engedted el a baleset okozóit. Esetleg elcsattanhat pár pofon, vagy ha azt a szerencsétlen zászlóst nézzük, lehet ott lőbál is.

A családi vitákba elvileg nem kellene se beleszólni, se belekeveredni, de egyszerűen nem lehet kikerülni. Ha a metró feljáró lépcsőjénél osztják az áldást, akkor nem tudsz mit csinálni.

És mostantól minden tiszteletem azoké, akik tömegközlekednek. Merthogy nekem egy év alatt ilyenolyan manageri meg egyéb idegességek között se ment fel ennyire a vérnyomásom, mint ma délután, az hótziher. Úgyhogy holnap megy a kocsi építkezésre. Jaja, kiöntetem betonnal a hátsó lökhárítót, és utána vigyorogva tépem össze a havi bkv bérletemet.

Ehhez képest sekély öröm, hogy menesztik a minisztert. Kedves tisztelt Takács Albert v2.0! Az lenne a javaslatom, hogy minden nap menjen be egy őrsre, és akit íróasztal mellett talál, azt zavarja ki az utcára. Mert úgy látom, tenni volna mit.

No, megyek Harry Potter 7-et olvasni. Arról legalább biztosan lehet tudni, hogy nem igaz.