Szombaton, délután háromnegyed háromkor úgy döntöttem, hogy a frissen felújított, biciklimet jól kiprobálom. 2 útírányon gondolkodtam, az egyik, hogy elmegyek Vác felé, a másik, hogy Dunakeszit látogatom meg. 3 órakor el is indultam Alsógödről, majd elhatároztam, hogy Dunakeszi felé megyek el, mert arra még úgysem voltam annyira.

Feltekertem a bicikliútra, majd nekivágtam. Különösebb gond nem is volt, a táj szép, a levegő jó, kicsit meleg is volt, de a biciklin nem volt nagyon melegem, mert volt egy menetszél, és egy sima hol szembe- hol oldalszelem. Igazán nemvolt okom a panaszra. Gödről kiérve, szépen, korrekten megcsinálták a bicikliutat, ezt azért mondom, mert úgy kb 2 éve még nemvolt kiépítve cangaút.

Dunakeszire érve, sokan voltak az úton, de szerencsére a bringásokat annyira nemakadályozták. Keszin a dunapart nagyon szépen kivan alakítva, mármint ott ahol én láttam, nemcsoda, hogy vonza az ottani helybélieket.

Azthiszem egy tábla jelezte, hogy a bringaútnak itt vége, de erre már nememlékszem jól, lehet, hogy nincs ott tábla és csak a képzeletem tette oda, hiszen onnantól nemvolt jelzés. Innen jött a kisebb kalandozásom, elkezdtem keresni, hogy merre is lehet az a bizonyos út. Felmentem a kettesig, de ottsem láttam jelzést, majd vissza az utlsó ismert pontig. Alaposan körülnéztem, de semerre sem láttam jelzést. Gondoltam biztos a kettes melett kell elmenni, hiszen Dunakeszi után jóval, ott van egy darab friss bicikliút.

Akkor probáljuk megtalálni. Megyek-megyek a főút melett a járdán, majd egy kereszteződésnél megálltam, jól körülnéztem, de sajnos semmi erre vonatkozó táblát nemtaláltak szemeim. Jó, akkor próba szerencse, menjünk tovább. Megyek-megyek, vagyis pontosabban, tekerek-tekergélek, majd a jól megszokott, kissé leamortizált biciklis táblát találtam. Gondoltam, végre, megvan. Nagy lelkesen megyek tovább, hiszen már a jó úton vagyok. Majd egyszercsak nem olyan bringaútnak tűnt ott a járda.
Sebaj, volt már úgy, hogy nemvolt tábla és jó felé mentem, de sajnos nemvolt most szerencsém. Visszamentem, majd a kórháznál láttam két, kettes csapatot, majd a táblát is, ami mutatja h merre van a bringaút.

Na akkor gyorsan kerestem egy lámpát, és átmentem, majd útánuk iramodtam. Megint találtam egy párt, na mondtam magamban, ők biztos tudják, hogy merre van, követem őket, akkor nemlehet túl nagy baj.

Egyre telt az idő, egyre beljebb tekertem Dunakeszi szívébe. Követtem azt a párt, és kiderült, hogy nem is a bicikliútón mennek, hanem csak hazafelé tartottak. Na bumm. Mehetek vissza.

Hírtelen eszembejutott, az a kép, amikor az apukámmal mentük a kocsival Budapest felé, (ott kintebb, nem a főúton hanem ott a reptér felé, ahol lehet látni a vasútot is) és, hogy ott van egy bicikliút.

Áttekertem a felüljárón, majd megkerestem a főutat ami elvisz arra. Meg is lett, a bicikliút is. Jó sokáig tekertem, majd elértem a végét.

Pestre érkeztem. Ha már ittvagyok pest határában, akkor elmegyek az egyik rokonom vendéglőjébe ( Szomjas Teve [link]) meglátogatni őt, biztos örülni fog. Elkezdtem bojongani, hátha ráismerek a környékre. Nagy köröket leírtam, minden nagyobb utcába bementem, de csak nemlett meg. Mivel már későre állt, és már kezdtem fáradt lenni, és vizet sem vittem, ezért inkább úgydöntöttem, hogy hazamegyek.

A hazaúton az emelkedőkön majd megdöglöttem, de szerencsére nemvolt semmi defekt vagy egyéb egész nap. Vissza Dunakeszire, át a vasút fölött, vissza a kiépített dunameletti bicikliútra, majd haza. 18 órára haza is értem, jól elfáradtam a 36 kilóméter tekeréssétől, de legalább jóvolt mozogni eggyet. Hazaérve azon töprengtem, hogy milenne, ha holnap elmennék Vác felé. A következő cikk erről fog szólni.

Folytatás: [link]