Üdv a nyájas olvasónak!

Ezt a blogot azért hoztuk létre, hogy amíg itt vagyunk Barcelonában, addig a kevésbé szakmai anyagokat itt postoljuk, egyfajta élménybeszámoló jelleget adva ezzel a dolognak.

Bog & Bocha

Update: itt a folytatás!

2008.02.09.

Megjöttünk!
Bocha most repült életében először, kicsit parázott, úgymond. De szerény személyem megnyugtató kisugárzása, belülről fakadó magabiztossága, a bátorító tekintet (szánalmas vagy, te csíra), meghozták az eredményt és túlesett első levegőbe emelkedésén.

Úgy néz ki, hogy szinte a teljes hazai telekommunikációs sajtó képviseltette magát a repülőgépen, mivel nagyjából ez az egy közvetlen járat van Budapestről Barcelonába. Ha megpurcantunk volna, akkor most egy ideig nem lenne mit olvasni itthon, az fix.

Megérkezés után beköltöztünk egy igen nívós, egy csillag alatti besorolású luxushotelbe, amelynek azonban van néhány előnye:
- egyetlen ablaka van a szobának, ez a kádból nyílik, s egy belső udvarra néz, ahol egy étterem kerthelysége található, bónusz spanyol akusztikus gitáros énekes LIVE.
- ingyen WLAN 0-24, 10 perces szünetekkel (ilyenkor pihen)
- angolul nem beszélő spanyol recepciós csaj, aki pont annyira borostás, mint én.
- közel a Rambla (38 másodperc gyalog), s találtunk közértet is

Elmentünk enni, és útközben meg is találtuk az első szakmai postolnivalót: telefonfülkébe oltott Nokia 3210, íme a kép, errefele minden telefonfülke ilyen.

Barcelona egyébként még mindig istenkirály. Itt az emberek élnek, senki sem botránkozik meg semmin, 20 fok van (yeah), ráadásul folyamatosan olyan a sétálóutca, mintha fesztivál lenne... Holnap úgyis mászkálunk, úgyhogy lesznek képek is.

BarcelonaBog

Update: a tegnapi nappal kapcsolatban én is írok valamit innen a Barce stadion elől, ahova már úgy fél órája nem tudunk bejutni, viszont láttuk Ronaldinhot. Az egyik legfontosabb részt, nevezetesen a kajálást illetve az étteremkeresést Bog úgy ahogy van kihagyta. Szóval miután elfoglaltuk a szállást, eldöntöttük, hogy kajálunk valamit, mivel semmit nem ettünk aznap. Az enyhén fesztiválos hangulatú sikátorokban legalább fél órát kerestünk éttermet, természetesen a Barcelonában már jártas Bog mondta az irányt, közel voltunk ahhoz, hogy elvesszünk itt, otthonunktól távol, de megtaláltam a kiutat. Végül valami pizzériában kötöttünk ki, egy üveg Rioja-val indítottunk, ami éhgyomorra megtette a hatását, jókedvűen ettük meg az egyébként nem valami jó kaját. Az éjjelnappali keresés szintén lassan ment, de találtunk. Bog egy üveg Kas nevű itókát vett, ami a Fanta citrom helyi variánsa, csak sokkal faszább, egész nap azt kerestünk a városban, de csak egy Trina nevű cuccot találtunk, ami szénsavmentes.

A mai nap a tegnap estére is rátett egy lapáttal, durva városnézés, elképesztő, hogy milyen hangulat van itt. Este Sony Ericsson parti előtt, a HTC Touch Cruise cikk befejezése után nyomok is egy nagyobb lélegzetvételű postot róla. A képen a Barca stadion előtt free WLAN... innen született ez a post.

Update 2: közben Bog aktivizálta magát, és megkérdezte a jólláthatósági mellényes fószert, hogy ugyan miért nem mehetünk be a stadionba. A prózai válasz: 2-ig volt nyitva.

BarcelonaBocha

2008.02.10

Reggel kávéztunk a Ramblan, aztán elmentünk a Fira bejáratához regisztrálni, ez gond nélkül össze is jött. A tavalyi oldaltáska helyett most frankó fekete hátizsákot kaptunk. Bocha rá van pörögve a metróra, üres és eldobott sangriás dobozt fényképezett, a japó turisták pedig nem nagyon értették.

Úgy fest, hogy komolyan készülnek a holnapi megnyitóra, a Samsung nem sokat tökölt, hanem a bejárattal szemben levő házra egy az egyben felragasztotta a Soul nevű telefonjának reklámját. Jönnek a képek a kiállítás bejáratáról, értelemszerűen kattintásra nagyobbak lesznek:

BarcelonaBog

2008.02.11, éjjel 1:08

Ma már baromira nem posztolunk ide semmit, mert még most is a Sony Ericsson híreket dobáljuk fel az Arénára és az Arsenalra...

BarcelonaBog

2008.02.10, minden, ami éjjel előtt történt

Tegnap kicsit elcsúsztunk a postolással, mivel a nap vége nem pont úgy alakult, ahogy terveztük. Részt vettünk az igen elcseszett Sony Ericsson sajtóbulin vagy min, erről Bog elvileg fog írni egy igen olvasmányos élménybeszámolót, én inkább nem megyek bele, mert félek, hogy elszabadulnak az indulatok, kommentezni mindenesetre fogom. Lényeg a lényeg: 7 új készüléket mutattak be, mi pedig ezekről írtunk éjjel 2-ig. Én a sajtóbuli előtti dolgokról írok egy kis élménybeszámolót.

Tegnap minden tökéletesen indult: 9 körül felébredtünk - bár nem arra, hogy besütött a nap, mert ablak még mindig nincs -, első programunk a press kártyák beszerzése volt. Előtte beültünk reggelizni egy kávézóba, cappucino meg vmi hülye nevű szendvics, amit minden sarkon lehet kapni. A lényeg, hogy szép nyugiban megkajáltunk, közben elgondolkodtunk azon, hogy basszus, ezt így kéne csinálni mindig. Itt Barcelonában egyébként mindenki rohadt ráérős, senki nem idegeskedik meg rohangál, egy arcot láttunk a metrón, aki nagyon sietett, rá is fázott, mert rossz kijáraton ment ki, úgyhogy visszaküldték a securityk. Kaja után szépen leslattyogtunk a metróhoz, jegyvásárlás, 5 perc sorbanállás az elromlott kapunál, de mivel nem siettünk, abszolút nem volt para. A zöld (hármas) metró Liceu nevű megállójánál lakunk, ezt már tavaly elkezdték felújítani, még mindig nincs pl. burkolat, szóval azért a spanyolok sem kapkodják el a dolgokat. Nekünk ez azért jó, mert mindig időben leszállunk, elvégre ez az egyetlen állomás, ami háborús övezetnek néz ki.

A metrószerelvények is nagyon csecsék, három típusút különböztettünk meg. Van egy nagyon hosszú fajta, nincsenek kocsik, az egész egybe van nyitva, hosszra körülbelül Combino a négyzeten. Látszik rajta, hogy nem új konstrukció, nem valami high-tech, de mégis működik rajta minden, halk, durva. Van egy régebbi típus, ott külün kocsik vannak, nem szeretjük. Új fajtán még csak egyszer tudtunk menni, de az tényleg rendben van. Szóval megérkeztünk a Firához, Press Register pultok, mindenki nagyon mosolyog, megkaptuk a kártyát, a WiFi jelszót, egy hátizsákot, benne "all the informations you need", valamint egy BKV (azaz TMB, Travel Metropolitans de Barcelona, vagy valami hasonló) bérletet. Innentől nagy királynak éreztük magunkat, minden rendben ment, megérkeztünk, van szállás, belépő, mi kell még? Esetleg a jóeső érzés, hogy ma 200 méteres sor állt ott, ahol mi mindent elintéztünk két perc alatt. Tudunk, na.

Ja, a metróval kapcsolatban még valami: valamelyik közeli megállónál úgy lehet átszállni a másik vonalra, hogy kb. 5 métert kell sétálni, és ott van egyből a másik peron, párhuzamosan. Bognak mondtam, hogy ej, ez bizony nem egy Deák tér, Barcelona-szakértőnk bólogat, hogy igen, ez _mindenhol_ ilyen faszán van megoldva. Kövezkető átszállásunkkor persze egy 300 méter hosszú alagúton kellett átsétálni, ami azután általánossá vált, egy átszállás legalább 5 percet vesz igénybe, szerintem fél Barcelona alatt végigsétálunk, mire át tudunk jutni egy másik szerelvényre.

Megvoltunk a napi tervezett programmal, jöhetett a városnézés. Első körünk a kikötőbe vezetett, épp fel volt vonva - azaz el volt úsztatva - a híd, megvártunk pár ladikot, utána átsétálhattunk a MareMagnum nevű bevásárlóközpontba, aminek a külseje nagyon frankó tükrös, fotóztuk is magunkat rendesen. Persze nem shoppingolni mentünk, otthonhagyott asszonyaink ajándékaira csak később fogunk szert tenni (mivel először tudni kéne, hogy mi a rákot vegyünk), célunk az akvárium volt, ami Bogot idézve: "olyan, mint Tropicarium, csak faszább".

Én még nem voltam ilyen helyen, ezért eléggé bepörögtem, pedig igazából csak halak és spanyol kissrácok voltak bent tonnaszámra. A halak viszont nagyon érdekesek, vannak olyan hatalmasak, hogy az tényleg hihetetlen. Bent sajnos elég kevés fény volt, vakuzni nem lehetett (meg nem is lett volna értelme), ezért maradt az ISO1600, ami kicsit megdobta a zajszintet. A legbutább tekintetű halakról sajnos nem lettek valami jók a képeim, bár lehet, hogy Bognál akad pár, majd feltolja őket.

Halacskák után kaja, persze pizza+sültkrumpli+kóla kombó, mert olyan kupont kaptunk, 12 pénzért meg is kajáltunk ketten. Ezt követően elnéztünk a Barca stadionhoz, ez már külvárosi részen található, sokkal kevesebb ember van, mint bent, de a házak arrafelé is nagyon jól néznek ki. Mint arról már tegnap beszámoltunk, a létesítmény be volt zárva, Bog csalódott volt, mert be akart öltözni Messinek, viszont ugye nem tudta megvenni a maskarát. Utána séta visszafelé, örültünk, hogy milyen jó sok az ember a belvárosban, Bog a pálmákra is nagyon pörgött, mert már unja a sok jegenyét otthon. A Ramblán hatalmas élet, az igen színvonalas Budapest Parádé nyugdíjas teázásnak tűnik ehhez képest. Nagyon jó ez a város.

BarcelonaBocha

2008.02.10, a rettenetes esti SE parti

Vissza az időben kicsit, Sony Ericsson press conference élmények, 2008.02.10

A Sony Ericsson vasárnapi sajtótájékoztatója olyan szinten volt béna, hogy egy nemzetközi, nagy horderejű bejelentésözönhöz annyira passzolt, mint panelház homlokzatára a gipsz stukkó. Egyrészt kint volt valahol a bánatban a külvárosban, ami odáig nem gond, hogy metróval eljutottunk valameddig (ja, a legkirályabb nevű megállóig: Bogatell), onnan viszont totál nihil, kábé mint Pesten a XX. kerület éjjel. Szerencsére más sajtósok is arra kolbászoltak, egyiküknél volt GPS, úgyhogy 10-12 perc séta után megérkeztünk a bejárathoz, amit onnan ismertünk fel, hogy ordas nagy sor volt.
Álltunk, mint a hülyék (mi lett volna, ha esik?), mire végre valami PR-os kikolbászolt, és szólt, hogy aki regisztrált, menjen előre. Meg is tettük. Bejutottunk egy olyan létesítménybe, mint a Tűzraktér itthon (IX. ker), szóval egy lepukkant gyárépület, több terem, labirintus jelleggel, és sehol nem volt egy darab szék sem, komolyan.
A legnagyobb teremben voltak a bejelentések. Ötvenezer ember, kevés helyen, állva, a pódium mögött lila installáció. Aztán elkezdődött a prezentáció, aminek tartalmára a "bullshit" igen gyenge kifejezés.

Most azon a részen talán ugorjunk át, hogy minden modellről meg volt indokolva, hogy az miért baromira kafa és miért pont ez kell a piacnak, aztán jött a fő-bullshit: a vision. Ezektől a jelek szerint nem csak mi borultunk ki, sokan fogták körülöttünk a fejüket, de a lényeget azért tolmácsolnám: a vizsön az, hogy mostantól az a legfontosabb, hogy növeljék a felhasználói élményt (eddig mi a frász volt a cél?), de angol eredetiben a legjobb: Sony Ericsson Life Expreince, vazze.

Mikorra már leizzadtuk a zakónkat, végre ki lehetett menni. Az est fénypontja: a kijáratnál 1 gigás M2-USB adaptert osztogattak. A bejelentett telefonokat három szobába rendezték, úgymint zene (itt csak a szerencsétlen W980i figyelt), fotó (a két C sorozatú modell), illetve "user experience", itt volt az összes többi. A kaja mindanhol ugyanaz volt, kis falatkák hurkapálcán, nekem nagyon bejött, de a kollega ízlése egy cseppett kényesebb, mert nem eszik olyat, amiben a következő dolgok szerepelhetnek: hal, tengeri akármik, gyümölcs és zöldség. Rántotthús viszont nem volt, de hazafelé még bevágott két sajtburgert, tud élni, na.

Persze az Xperia nevű csodacucc csak vitrinen keresztül volt látható, meg egy tagnak volt a kezében, de finoman szólva sem volt a szeren szoftveresen. A többi kütyüt sikerült úgy megvilágítani, hogy a lehető legbénább képek készülhessenek, a spanyol vörösbor (unknown edition) viszont nem volt rossz. Az egész balhé viszont hatalmas csalódás, rossz helyszín, rossz szervezés, rossz dumák a prezentáción. Azért azon viszont napokig röhögtem, hogy Bochát leszólította egy meglepően korrekt külsejű csaj azzal a szöveggel, hogy ő úgy emlékszik, hogy találkoztak New York-ban. Bocha amilyen bamba, nem használta ki a lehetőséget, pedig egyértelmű, hogy mire ment ki a nap legnagyobb bullshit szövege...:-)

BarcelonaBog

Ezzel be is telt a 30.000 karakter, amit a logout enged, új írást nyitunk, az nem lesz címlapos, link itt.