2020. március 29., vasárnap

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Az internet társadalmi és kultúrális hatásai

  • (f)
  • (p)
Írta: |

A cikk eredetije megtekinthető a http://enkidu.elte.hu/~afuhl/tanul/filo/net/filo.pdf...

[ ÚJ TESZT ]

Hirdetés

A cikk eredetije megtekinthető a http://enkidu.elte.hu/~afuhl/tanul/filo/net/filo.pdf linken.
Eredetileg publikálta: Fuhl Ádám [ratty42@gmail.com]

A Cyberpunk, mint lehetséges jövő (vagy jelen?) a globális hálózatok szempontjából.


Mi is a Cyberpunk? Teszi fel a kérdést bárki, akit még nem fertőzött meg - a mai információs szupersztrádán ömlő - popkultúra dömpingje. Akinek még elképzelése sincs arról, honnan jött és hova tart ez az egész és mire is való. Csak beállt a sorba a többiek mögé és egyszerű fogyasztó vált belőle. Holott a válasz a kérdésre igen egyszerű. A Cyberpunk már nem csak egy sci-fi irányzat, egy írók fejében létező massza, amit papírra vetnek, és ezzel örömet okoznak hatalmas rajongótáboruknak. A Cyberpunk már nem a jövő. Itt van körölöttünk. Akkor is, amikor az ember belép a számítógépére, csatlakozik az internetre, a mobilját használja, amikor a metrón ülve hallgatja az mp3 lejátszóját, vagy amikor éppen blogot ír. De mit jelentett eredetileg a szó? Pontosan definiálni nem is nagyon lehetett.

William Gibson Neuromancer című regényéből kiindult egy tudományos-fantasztikus irányzat, melyből jelenség lett. Később persze megpróbálták ráhúzni a stílust majdnem mindenre, aminek kicsit is köze volt az alapkoncepcióhoz. A műben egy szinte tökéletesnek mondható jövőképet kapunk: a világ túlvan egy utolsó világháborún. Az utána újjáépült Földön a nagyvállalatok már-már olyan mértékben elhatalmasodtak, hogy az államok helyett egyszerűbbé válik a cégek fennhatóságáról beszélni. Lassan beteljesülni látszik ez a kép, bár kérdés, hogy túl vagyunk-e az utolsó világháborún? Emberek milliárdjai csatlakoznak a világot behálózó Mátrixba nap mint nap. A társadalmi differenciálódás nagyobb, mint valaha. A helyzet folyamatosan romlik. Gibson maga nem technokrata, a digitális világ vízióját egy régi, szalagos írógépen rögzítette. Akkor még nem tudhatta, hogy az elképzeléseinek nagy része valóra fog válni. Akkoriban még nem létezett a World Wide Web. Az emberek ugyanúgy élték az életüket a reklámokból ömlő termékek használata nélkül is.

Az eltelt 23 évben a világunk sokat változott. Azonban előtte érdemes, sőt, szükségszerű röviden áttekinteni a hálózatok evolúciós fejlődését, hogy pontosabb képet kaphassunk arról, miért is jutott meghatározó szerephez az internet mai kultúránkban. A számítógépes fejlődésről igen hosszan lehetne diskurálni, de szorítkozzunk a lényegre: a hálózat létrejötte után a felhasználása egyáltalán nem volt triviális. Sokáig csak magányos hackerek játszótere volt, nagyközönség nélkül. Azonban 1994-ben ez véglegesen megváltozott. Sir Tim Berners-Lee egy Nect Cube-on létrehozta az első web szervert, és megírta az első böngészőt, valamint a HTTP-t. Ebből a kezdeti próbálkozásból 13 év alatt olyan szintre fejlődött, ahol már talán, sőt biztosan milliárdok használják. A fejlődése ma is exponenciálisan növekszik.

A hálózatban rejlő potenciált észrevették a cégek is. Az 1990-es évek közepén a Szilícium völgyben létrehozott cégek közül néhány mára már jelentős gazdasági hatalommal bír. Ami még fontosabb, hogy információval rendelkeznek a fogyasztókról. Olyan információkkal, amelyekkel kapcsolatban adatvédelmi specialisták aggályaikat fejezték ki. Azonban ez senkit nem zavar. Legalábbis a szolgáltatásokat használják. Bíznak a cégekben. A folyamat vajon meddig folytatódhat? A gibsoni jövőkép látszik beteljesülni. Végül a társadalom két csoportra lesz majd osztható: a cégek alkalmazottaira, akik robotolással töltik egész életüket, látszat szabadsággal, valamint lesznek a kívülállók, akik rájönnek a folyamat negatív hatásaira is. Sajnos az utóbbi csoport valószínűleg igen kis létszámú lesz. Igaz lett a mondás: miután megszülettél az életed csak arról szól, hogy dolgozz és fogyassz, majd dögölj meg. A gibsoni vízióban bemutatott Mátrixot azonban mindenkinek használnia kell majd. Az egész világ affelé tendál, hogy gyakorlatilag mindent rá kell kötni a hálózatra. Gondoljunk arra, hogy manapság internet nélkül nem is tud mozdulni az ember. Az interneten levelezünk, kapcsolatot tartunk a rokonainkkal, barátainkkal. Sokan már ma is az interneten intézik pénzügyeiket. És nemsokára eljutunk oda, hogy e-kormányszervezetek lesznek. Az egyszerű felhasználók számára már így is túl sok a feldolgozandó információmennyiség. Aki nem tud alkalmazkodni, azt úgyis beolvasztják.

Azt azonban elmondhatjuk, hogy az internet széles körben való elterjedése lényeges változásokat hozott. Szociális, tudományos, művészeti szempontból egy új forradalomnak lehetünk tanúi. Kiber társaságok élik mindennapjaikat fórumokon, irc csatornákon. Új kommunikációs formák fejlődnek ki és olvadnak be a folyamatosan változó információs áramba. A kiadók klasszikus rendszere valóságos végkorát éli. Mindenki azt publikát, amit akar, azt ír le, amit akar. A problémát már csak az okozza, hogy a szerzői jogi rendszereket nem ilyen használatra találták fel. Folyamatos problémákat okoz a multimédiás tartalmak cserélése és az innen-onnan forrásmegjelölés nélkül átvett szövegek. A megoldás még várat magára. Használhatónak tűnő elképzelés a nyílt licenszek használata. Egyre többen használják a Creative Commons-t saját tartalmaik licenszelésére, de a fogyasztóknak még fel kell nőniük a probléma kezeléséhez. El is érkeztünk a másik óriási evolúciós ugráshoz, ami egyenesen következik a fentebb említett klasszikus kiadói rendszer csődjéből. Régen az ''abszolút'' igazság le volt írva a könyvekbe, tanították az egyetemeken. Most viszont bárki hozzáférhet ezekhez az anyagokhoz, szerkesztheti őket lásd wikipedia. Felmerül a kérdés, hogy egy egyszerű felhasználó minek higgyen. Mivel bárki bármit leírhat és az megjelenik az interneten, ezért azt bárki el is olvashatja. Onnantól viszont már az olvasóra van bízva, hogy el is hiszi-e az olvasottakat. És ez itt a nagy baj! Most már nem csak egyszerű szemlélők vagyunk, hanem mi is résztvevők vagyunk az információ áramlásában. Az eddigi kommunikációs formák ezt nem tették ilyen mértékben lehetővé.

Felmerül egy másik probléma is a gigászi információmennyiség rendezésével kapcsolatban. A honlapokat meg is kell találni, hogy elolvassák azokat. A hálózatok kapcsolódásai külön tudomány témakörét képezik, de egy egyszerűsített felületet így is kaphatunk. És itt jön a képbe a Google. A keresőóriás sikertörténete talán mindenki számára ismert. Sajnos az adatok kezelésével kapcsolatos aggályok ismeretlenek. Ahogy fentebb írtam, megbízunk a cégekben. Ha a Google-ban találunk valamit, akkor az is ''abszolút'' igazság? Az információ rendezésének módját gyakorlatilag egy cég dönti el? Csak azokat a találatokat mutatja meg, ami ''szerinte'' fontos? Persze, megvannak a keresési algoritmusok, amiket egy nem Google munkatárs nem láthat, tökéletesen érthető módon. Ha a felhasználók nem tudják eldönteni, hogy minek higgyenek, majd eldöntik helyettük. Így vissza is jutottunk a Gibson által megjósolt jövőképhez.

Felhasználók milliárdjai csatlakoznak a már lassan tökéletesen moderált, világot átszövő hálózathoz, miközben sejtelmük sincs róla, hogy mi is zajlik körölöttük. Példának megemlíthető Kína, ahol köztudottan cenzúrázva van az internet. Ki tudna úgy élni, hogy tudja az ember, amit lát, az cenzúrázva van. Amit lát, azt megengedett olvasni? Pedig valójában az egész világháló cenzúrázva van, csak mi nem vesszük észre. És természetesen, mert nekünk nem mondják meg... Pedig a változások már szemmel láthatók. A környezet szennyezése hatalmas méreteket ölt. Ez lett az ára a kapitalizmusból kifejlődött multiknak, melyek léradikális trehoztá a fogyasztói társadalmat. Amit nem tudunk elfogyasztani azt dobjuk ki; de hova? Természetesen oda, ahol senki nem látja. Legalábbis a Vezetők nem foglalkoznak vele, csak ők ne lássák. Sajnos a túlzott szennyezések árát nem unokáink fogják megfizetni, hanem már a mi generációnk is. A Tsunami elmosta az üdülőtelepeket, Katrina kisasszony meg a szegénynegyedeket. Ilyenkor sajnálkozhatnak a gazdagoknak és szervezhetnek giccses adományozó rendezvényeket, aztán mehet a verseny. A radikális időjárást hazánkban is tapasztalhattuk 2006 Augusztus 20.-án, pedig Nyugat-európaihoz képest csak ideköhintett a vihar. Nem vártuk, meg is lett az eredménye. Csak akkor lehet változtatni a dolgokon, ha már késő? Amikor már nincs kiút? Véleményem szerint már nincsen. Persze a szűrt információ, ami a hálózaton ömlik az ember nyakába nem tartalmaz ilyen híreket. Legalábbis nem a popkultúrából ömlik, tehát nincsen, csak annak a szűk rétegnek, aki már látja ezt a jövőbe mutató tendenciát.

Végső megoldás természetesen nincsen. Már évtizedek óta tart a fogyasztók és a cégek közötti folyamatos harc. Úgy látszik a fogyasztók vesztettek, holott ők úgy tudják, nyertek. Mégsem boldog senki. A posztmodern társadalmi berendezkedés következtében az emberek önzése, elidegenedése és félelme jobban tükröződik a mindennapjaikon, mint valaha. Élik a saját életüket nem törödve semmivel és senkivel...

A negatívumoktól eltekintve azonban mindezek mellett megfigyelhető egy technikai fejlődés, ami pozitívum is lehet, legalábbis, amíg nem fajul el. A hálózatok fejlődése természetes velejáróként magával vonzza a felhasználók napi rutinjának átalakulását. Ez azonban nem feltétlenül rossz. A technika fejlesztését már nem magányos hackerek végzik egyedül egy poros pincében, hanem az éjjelente hálózaton függő fiatalok és öregek csoportja, akik kiemelkednek a popkultúra által ömlesztett szennyekből és saját maguk szórakoztatására írják a programokat, cégektől függetlenül, szabadon liszenszelve, szabadon felhasználva. Azonban ez a kis csoport nem tudja megváltani a világot. Ha még el is érne valamit, ami a cégek érdekeit veszélyeztetné, valószínűleg úgyis útjába állnának. A posztmodern gondolkodásmód megnyílvánulása talán itt a legerőteljesebb, de minden hiába, ha végül úgyis mindnyájan agyatlan zombiként fogunk bejelentkezni a hálózatra, hogy megkapjuk a napi adagunkat, miután valamelyik multinál ledolgoztuk azt a napi 8-10 órát.

Hogy ez a tendencia - ahová tartunk, ahol állunk és ahol voltunk - jó-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Ahogyan azt is, hogy kell-e neki a popkultúra, vagy megelégszik egy villódzó zöld monitor termináljával, kávésbögrékkel és pizzásdobozokkal körülvéve próbál kimaradni a mainstream vonalból. Vagy megfelel neki az, amit a fejébe nyomnak, hogy ne kelljen gondolkodni, csak használni a dolgokat és látszatboldogságban élni az életet. Mindenki válassza azt, ami a szükségleteit legjobban kielégíti. Azonban előtte gondolja át, hogy valóban szükségesek számára azok a szükségletek, valóban kielégítőek mind szellemi, mind fizikai mivoltukban?


Ezt a művet Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Hungary Licenc alatt tették közzé.

http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/hu/

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.