Ha megtartják úgy jó…

Te szükség nem elhagy [szoba]. Marad ülő asztalod és figyel. Te szükség még akkor sem figyel, egyszerűen várakozás, éppen tanul lesz nyugodt, és még, és magányos. A világ fog szabadon adódik neked hogy leleplez. Annak van nem choice az fog begördít extázis lábaid. (Kafka)

2007 januárjában álmodtam, hogy ott állok a számítástechnikai nagykereskedés bejárata előtt meztelenül és nézem, ahogy zárják be az ajtaját, mert záróra van.
A tulajdonos megkérdezte tőlem, hogy kérek e még valamit, mert akkor visszamegy és kiszolgál. Illedelmesen mondtam, hogy nem, persze nagyon zavart az is, hogy meztelenül állok előtte, úgyhogy miféle illemre lehet ilyen helyzetben gondolni?
Végül elmentek haza. Váratlanul lejött az égből egy fehér és arany mintázatos papi ruha, amit rám öltöttek és nagyon kemény, merev anyagból készült. Más nem rémlik az álomból, de nagyon emlékezetes maradt, olyan íze volt az egésznek, mint valami ígéret.

Nehéz álmot hitelesen visszaadni, mindenkinek más kép és intenzitás jön le ebből a pár sorból. Lehet rá legyinteni, hogy ez tényleg csak álom.
Az én esetemben azonban lett folytatása a való életben is. A számítástechnikai cégem tönkre ment, a gazdasági okokra most nem szeretnék kitérni, a lényeg, hogy az intenzív osztályon várja a guga bt., hogy túléli vagy elhantolják.

Mióta Bánkra költöztünk az életünk gyökeresen megváltozott.
A két gyerek hihetetlenül jól érzi magát, nagyon várják a nyarat, naponta kérdezik, hogy apa mikor jön a meleg? Hegyet mászni, tóra fürdeni, gombát szedni, kirándulni messzire gyalog, szalonnát sütni, bográcsozni az erdőkben és sokat fotózni. Gyönyörű a környék, pár lépés és két hegy találkozásánál van egy völgy, patak…csend.
Ma reggel megjegyezte a nejem, hogy milyen fantasztikus ez a madárcsicsergés, reggel 5h után feléled a környék és csivitel a madárhad. Mondtam neki, hogy majd veszünk egy légpuskát

A Benjamin 4 éves múlt, Ő Budapesten is és itt is csak egy 4 éves gyerek formáját hozta. Ott is igyekeztünk neki hangulatossá és egy gyermek számára élvezetessé tenni az életét, itt viszont erre korlátlan lehetőség nyílik. Csak egy egyszerű kutyasétáltatással is el lehet Őt kápráztatni, ha elmegyünk a fenyvesbe és a kilátóhoz. Budapesten nem volt nekik semmilyen háziállat, de itt már van kb. 10-15 macskájuk, ami a környékről hozzánk jár enni és van egy kutyánk a Pupák, akit kidobtak egy autóból és befogadtuk.
Leventének a Budapesti évek zűrösen alakultak. Veleszületett rendellenesség, hogy 30-40 másodperc múltán elveszti a figyelmét az órákon. Nem tud koncentrálni hosszasan.
A feladatokat lassan oldja meg és elkalandoznak a gondolatai.
E miatt nagyon sokat szenvedett a tanároktól és az osztálytársaitól. Ehhez hozzá jön még az is, hogy módszeresen letiltottuk az elmebajos mesékről pici kora óta. Pom-Pom meséin, Lolka Bolkán, Varázsceruzán és Kockás fülű nyúlon nőtt fel ill. hasonló mesék.
Miután iskolába került nagyon hamar szembesültünk azokkal, akik viszont nem lettek eltiltva. Nem minősíteném, de rendszeresen ütötték verték, a szemüvegét összetörték, vagy a fogát verték ki.
Eleinte azt tanácsoltam neki, hogy kérjen segítséget a tanártól. Az első ilyen után a tanár is ellene fordult, aztán már én is elég tanácstalan lettem. 4.–es volt, amikor az osztályfőnöke azt mondta neki, hogy ha ilyen hülye gyereke lenne, a belét kitaposná.
Nahh, szóval volt vele gond rendesen. Nem szeretnék elvakult szülő lenni, ismerem a saját gyerekem hibáit. Örülök neki, hogy vége a budapesti életünknek, azt kell, hogy mondjam a gyerekek és a tanárok is nagyon kifordultak magukból.
Egyszer az iskolájuk előtt elkaptam 6 gyereket, akik bicskával kiszúrták a fiam kerekét. Amelyik kezébe bicska volt, kikaptam a kupacból és a nyakánál fogva leüvöltöttem a fejét. Erre kirohant az épületből a portás, az ügyeletes tanárok és végül az igazgató.
Felelősségre vontak, hogy micsoda viselkedést tanúsítok én a gyerekek előtt, hogy én milyen durva ember vagyok, szégyelljem magam. Ennyi. A srácot még csak elő sem vették. Azt válaszolták, hogy nem kell kerékpárral járni, nem tudnak őrt állítani minden biciklihez. Kérdeztem, hogy a bicska? Mert? Maga szerint motozni kéne reggelente a diákokat? Évek óta ez az első eset, hogy probléma volt.
Az meg a másik véglet, hogy a srácok a suli parkjában füveznek, nincs itt semmi gond.

El.

Levente helyzete gyökeresen megváltozott. A napi panaszt felváltotta a napi öröm, mindig úgy jön haza, hogy apa képzeld…
Reggelente a kutya lekíséri a buszhoz, hazafelé a macskák kísérik, mert mindig félretesz egy keveset az uzsonnájából, és út közben eteti őket.
Itt vált Bánkon önállóvá, mert Budapesten elkísértem Őt reggelente iskolába és érte is mentem, de itt már mehet egyedül és haza is jön. 7:15 kor megy a busz reggel, az út 7km és pár perc alatt ott van a busz az iskola előtt.

Kicsit off, de muszáj elmesélnem a sztorit. Bánk Szlovák nemzetiségi falu, majdnem mindenki beszéli a Szlovák nyelvet és a Magyart. Levente ül a buszmegállóban, várja a buszt. Mellette egy idős bácsi a botjára támaszkodva nézi az utat. Olyan helyzet, amikor az ember érzi, hogy mondania kéne valamit a köszönésen kívül.
Megáll előttük egy autó és a sofőr a bácsihoz fordulva Szlovákul mondott valamit (talán csefácse kalapácse).
Erre a bácsi odafordult Leventéhez és megbökte a vállát.
Te! Mit akar ez?
Levente nem értett az egész jelenetből semmit, csak miután a sofőr is és a bácsi is elkezdett nevetni. A bácsi fia volt.
Folytak a könnyei, és a térdemet csapkodta Levente, úgy mesélte el itthon.

Nemrég elhatároztam, hogy írok egy rövid kis szösszenetet „Soha ne költözz Bánkra” címmel. A cím félrevezető, mert végig Bánk szépségét és érintetlenségét vázoltam volna. Jó, hogy nincsenek óriás plakátok, villamosok, dudálás és por. Embernek érzem magam, mióta itt vagyunk. De most, hogy így elmondtam a történet magvát, már nem fogom megírni

A nejem rövid időn belül talált a szomszédos faluban tanári állást. Budapesten továbbra is működik heti két alkalommal a www.fuvolatanoda.hu, amit Ő egyedül indított el és kinőtte magát. Hétfő, szerda, csütörtök a romhányi iskolában tanít, kedden és pénteken meg a Gizella úton, ahol laktunk. Kicsit feszes neki a menetrend, szokott is panaszkodni, hogy ha valaki bele offol a hétvégénkbe, hogy nincs egyetlen napja sem, amikor csak úgy bámulhatna ki az ablakon.

2007 augusztusban költöztünk Bánkra, már előtte is kaptam ígéretet egy embertől, hogy az egyik nagy multihoz beviszi a cégemet és kell mellém vagy 15 ember s országos szervizhálózatot építhetünk ki a multi alá. Nem is nagyon idegeskedtem, kicsit zavaró volt, hogy tologatták hónapról hónapra, de nyugodt voltam, mert ha elkezdődik, akkor hamar kivakarom magam az intenzívről. December elején kiderült, hogy az egészből nem lesz semmi, mert egy Rt. Beelőzött egy bőrönd pénzzel. Teljes hasonulás, ez az ország soha nem fog változni. A munkát nem én/mi kaptuk.

Januárban már kezdtem zavarba jönni és latolgatni az esélyeimet. Most még van egy kis tartalék, egy darabig kitart, de jön a tavasz. Környéken sehol számítástechnika, ilyen szempontból nyerő vagyok, mert sok település van és 2 kisebb város is.
Belelendültem a hirdetésekbe, jött is pár apró munka, de az ütőeret nem sikerült eltalálnom. Februárba már volt internetem, tudtam könnyen hirdetni, de az időm java részét inkább olvasással töltöttem és azzal, hogy egy csokorba gyűjtsem Istennek azon munkálkodásait, amelyek átlendítettek a holtpontokon.
Ezt szerettem volna másokkal is megosztani és leírni, így elengedhetetlen volt a Biblia olvasás. Régebben úgy gondoltam erre a mondatra: „Mát. 13.9 A kinek van füle a hallásra, hallja”, hogy akinek Isten adta a saját Szent lelkét, az megérti Isten igéjét.
Rá kellett jönnöm, hogy jóval több ez annál. Biblia olvasás közben eddig 3 alkalommal tapasztaltam meg azt, hogy belül megszólalt az igerész, amit olvastam, mint ha valaki szemben ülne velem és mondaná. Utána az leülepszik az emberben maradandóan, kitörölhetetlenül.

Ez volt az egyik:

Ján. 4.34
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

Amikor egyedül ül az ember a szobájában, egy csendes vidéken, halk zene és egyszer csak meghallod Isten szavát…
Nem hétköznapi, igyekeztem elmondani a nejemnek is, ahogy hazajött.
Ühümmm. Nejem ugyanazt a hitet vallja, mint én, de gyakorlatiasabb. Mindent megért és fogad, de jobban szereti a megvalósult dolgokat. Ő is szokott nyugtatgatni, hogy ne idegeskedj, Isten megmutatja, eddig sem hagyott magunkra.
Jó ezeket így együtt megbeszélni és visszaemlékezni olyan helyzetekre, amik szintén kilátástalanok voltak s végül Isten beavatkozott. Csak ne lenne közben az a fránya idő, hosszú idő. Isten nem szokott sietni, kapkodni.

Már két ígéret volta kezemben, az egyik egy álom, amikor lejött az égből a papi ruha és rám öltötték. A másik a Bibliából ez a szakasz.
Aztán jönnek a napok. Megint egy nap, elment egy hét, kettő, megint reggel, megint este, és én a takaró alá bújva összekuporodva.
Gondolkodom.
Mire várunk? Isten mire vár? Minek kell még megtörténnie? Ki van útban, hogy nem tud bevetni, ha egyáltalán akar? Félreértettem volna Őt? Reggel megyek és jelentkezek valami munkaügyi központban, amíg nem stabilizálódik a cégem. Elvállalok akármit. Lapátoltam már szart a tehenészetbe, nem a munkával van baj. Itt a környéken 60 ezer forint az átlagfizetés.

Este bor, leiszom magam, másnap szégyellem és …erre nem volt semmi szükség, nem változott semmi, egy állat vagyok. 3 nap böjt következik, nem eszek semmit, a kávéért is félve nyúlok, de jól esik megkegyelmezni magamnak. Alig várom a negyedik nap reggelét, kiürülve, éhesen, de könnyebb szívvel tele eszem magam. Sült tojás, sült kolbász. Megint szégyellem magam. Jobb lett volna tovább éheztetni magam, undorodom magamtól. Nem lett jobb, hogy ettem. Megint nem eszek egy napig.
Ideges vagyok, feleslegesen szívatom magam, Isten ezzel nincs előrébb és én sem.
Választ szeretnék, valaki, valami történjen. Jöjjön és mentsen meg.
„-Fiam, egy szép napon ez mind a tiéd lesz!
-Micsoda apám? A függöny?
-Nem a függöny, hülye kölyök, hanem amit itt látsz.
A hegyek, a völgyek, és a mocsárvár.”

Kiábrándultan megyek a fenyvesbe sétálni, csörög a telefon. Guga, mi tegyek?
Egyre többen hívnak ez ügyben, lelki életüket …
Többen hívnak, mint akik számítógépet szeretnének javíttatni.
Nehéz szívvel, de válaszolok. Ha valakinek segíteni kell az rajtam is dob, utólag észreveszem, hogy végig úgy beszéltem, mint ha nem is lenne semmi bajom.
A türelmem azonban egyre fogy, Istennek meg van ideje bőven.
Megint este, megint reggel. Kávét kortyolunk az asztalnál és a nejem felnevet.
Judit küldött neki egy levelet, valami Kafka idézet. Csak fél füllel voltam oda, de ahogy mondta feléledt. Rögtön utána azt gondoltam, hogy biztos csak azért, mert ezt akartad hallani te majom. Nem is szóltam róla a nejemnek, de a mondat a fülemben volt, másnap is, és még.
El is felejtettem, legalább is próbáltam. Ilyenkor makacs vagyok, ha valami abba az irányba mutat, akkor inkább dacoskodom, s nem hiszem el, nem veszek róla tudomást.

Mikor húzta Isten a rövidebbet?

Még jó, hogy kaptam egy könyvet. A bánki lelkész adta, rengeteg párhuzamra leltem benne. Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról.
Ellentétes a jellemem, Ő majdnem belehalt az önostorozásba, én helytartó lehetnék a néhai Sodomában. A lelki vívódás igen feltűnő, hogy Isten hosszú ideig nem válaszolt neki és csak gyötörte magát, végül megadta a kimenekedést. S miután azt hitte minden rendben lesz, üdvösséget kapott, még csak utána jött a neheze.
A lelkészünk is mondta, hogy Dávidot mielőtt Isten királlyá tette, előtte farkassal, medvével, oroszlánnal és végül Góliáttal küzdött meg. S miután király lett? A hitélet nem bársonyszék.
Dávidnak egyszer elrabolták a népét. Mikor férfiakkal harcba indult, az asszonyaikat, a gyerekeiket és minden ingóságukat elrabolták. A saját népe ellene fordult, meg akarták Őt ölni. De a Biblia úgy írja le, hogy akkor megerősítette magát az Úrban és Isten válaszolt neki.
Mindenkit és mindent visszakaptak hiánytalanul s még hadizsákmányt is.
Nekem ugyan nincs ilyen súlyos problémám, de azért itt is telik az idő. Március van és még sehol semmi, csak az ígéret, amire támaszkodhatok.
Tegnap este úgy kuporodtam a takaró alá, hogy választ várok. Elég sután szoktam imádkozni. Nem valami hiteles.
Mindenható mennyei atyám után már vagy alszom, vagy arra gondolok, hogy beállítottam a telefont ébresztőre? Nem emlékszem rá, de mindegy is, mert mindig megébredem előtte.
Kicsit belém állt a gyomorideg, hogy mi van ha nem és a gyereket nem tudom ébreszteni, elkési a buszt.
Még is mi lenne? Nem a lábát töri. Itthon marad és elmegyünk a fenyvesbe kirándulni.
Hja, tényleg, milyen jó is lenne ha jönne már a meleg, kisebbik folyton citál, hogy menjünk fel szembe a hegyre. Mehetnénk bármikor, de szalonnát kéne sütni, talán a jövő héten már jó idő lesz… hja ima, jól elkalandoztak a gondolataim.
Megint neki kezdek, próbálok koncentrálni. Mindenható mennyei atyám, Jézus nevében kérlek válaszolj és erősíts meg engem. Van terved velem, vagy tévedtem és mindent félreértettem? Te tudod, hogy nem vagyok egy tétlen ember, szeretnék dolgozni, de eddig pont te voltál az, aki bezárta előttem az ajtókat.
Ajtóról jut eszembe. Bezártam? Mindegy, mert van kutya, itt amúgy sem jár senki. Éber alvó vagyok, kutya vakkant felébredek, amúgy sem tudom mitől félsz. Volt valaha gondod?
Hja hát nem, de lehet az ajtó nyitva és a gyerekek ott alszanak a másik szobában.
Ne azt nézd, hanem hogy van végre külön szobájuk. Jó nagy marha vagy, akármi van mindig azt az oldalát nézed, hogy mi benne a rossz, mitől kell félni.
Jó igaz, akkor nem félek és már aludtam is, rég elfelejtve, hogy miért akartam imádkozni.
Róm. 8.24
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a * Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
A ki pedig a * szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.

A szobám szántóföld volt és valaki súlyos terheket cipelve szántotta a földet, nagyon nem bírt vele és kért, vegyem át tőle a munkát. Láttam mekkora földkupacot cipelt magával és azt, mennyire belefáradt. Kijelölte a helyet, hogy Ő még meddig tud szántani, s onnan nekem kell folytatni tovább a munkát.
Elég nyomasztó álom volt, ráadásul kiabáltak velem, hogy a házunk falán megint ott egy bibliai idézet, már többször mondták, hogy vegyük le.
Felébredtem és arra gondoltam gyorsan leírom, mert ha visszaalszom, elfelejtem. De nem aludtam vissza és eléggé felkavart az álom. Újra és újra visszatekertem, megfejtést remélve, idő van reggelig. Végül megint elaludtam.
Reggel kávé mellett mondom a nejemnek, hogy nemrég kaptál a Judittól egy levelet, amire alig figyeltem oda. Keresd már elő légy szíves.

Nem kell, hogy elhagyd a [szobád]. Maradj ülve az asztalodnál és figyelj. Még csak figyelned sem kell, pusztán várj, csak tanulj meg nyugodttá, csendessé, magányosság válni. A világ felfedi magát neked. Nincs más választása, extázisban a lábaid elé gurul. (Kafka).

Utána elmeséltem neki az álmomat.

Majd hozzátettem, hogy mire kijönnek nyáron a szomszédjaink, az út melletti [széles] [részt]felszántatjuk és bevetjük kukoricával. Szálnak ki családostul az autókból és méteres kukorica, benne kapirgáló tyúkok meg nagy levelű tök, ha nagyon elegánsak akarunk lenni, akkor elengedünk vagy két disznót is, hagy hízzon. Aztán kiállok az út szélére gumicsizmában, hogy hőőőjjj szomszéd, kér egy itókát? Most jött le frissen a cefre pehhheheee