Egy félresikerült biliárdjáték, és a 8-as golyó.

Létra nekicsapódott a biliárdasztalnak, majd halkan összedőlt. Alán leoporolta magát, és lebiggyesztett ajkakkal szemlélte félig felszakadt ingzsebét. Szája egy hatalmas pofon okán volt lebiggyesztve, és enyhén ellilulva, az ingzsebét a közben összecsuklott Létra Charlie amortizálta le, mikor eldőltében megkapaszkodott benne.
Johny előmászott a biliárdasztal alól, és fejét tapogatta.
- Apám? Hogy mekkorát tud ez ütni a dákóval?
- Minek tartod oda? – nézegette Alán a púpot – A végén olyan lesz a fejed, mint a fekete 8-as. Na eridj, mosakodj meg.
A kocsmába és Létra Charlie-ba kezdett visszatérni az élet, mindenki visszaült a helyére – akinek időközben ez technikai akadályba ütközött, annak hoztak új széket. A csapos új italokat, mi pedig Charlie-t szedtük elő a pult alól, utóbbi igen megviselt állapotban leledzett Alán pofonjától. Kikisértük az ivó elé, hogy kérdőre vonjuk hirtelen felindulásáért, de alélt állapotára való tekintettel lemondtunk róla. Magától úgysem beszél. Mikor meggyőződtünk róla, hogy kisebb kilengéssel, de képes biztonságosan haladni, útjára engedtük.
- Megmondom Billnek, mekkora szemetek vagytok, és majd meglátjátok! Eridj má’! – kiáltott vissza arcát simogatva, fél szeme villámokat szórt. Utóbbi megjegyzése annak a kóborkutyának szólt, amelyik heves érdeklődést tanúsított Charlie jobb lába irányába – amúgy szexuálisan.
- Azt is mondd meg neki, hogy ha pofozkodni akar, ne tohonya alakokat küldjön! – replikázott Alán – ja, és a jobb szemedre tegyél marhahúst. Marha!

Visszaültünk az asztalhoz, rendeltünk egy újabb kör árpalevet, majd kérdőn néztünk a toalett felől érkező Pufók Johny-ra, akinek feje enyhén tojásformát vett fel. A képen azon sem javított, hogy füléből vér szivárgott.
- Uraim, a jövőben kérem a kulturális helység előtti utcafronton intézzék családi ügyeiket, ha kérhetem – tette le elénk Pultos a söröket. Pultos tipikus kocsmáros kinézetű, amúgy jószívű ember volt. Erősen kopaszodó, szuszogós, kövér ember, negyvens évei végén - esténként görbe utakon járhatott, nem vizezte a pálinkát, és a sört a vonal fölé töltötte. Erre már korán rábeszéltük.
- Megmondtam már, hogy minden károdat megtérítik Billy-ék. Gondoskodom róla. –nyugtattam meg, és kivettem egy üvegszilánkot Johny fejéből. Pultos morgolódva távozott a tekepálya irányába, ahol Tünye épp a bábukkal verte egy régi adósát.
- Köszönöm srácok, igazán hálás vagyok – rebegte Pufók Johny. Nevét onnan kapta, hogy bár nem volt kövér, arca mégis a csecsemőkre jellemző pirospozsgás, pufók formájú volt, állandó, jókedvü mosoly játszadozott rajta, és mindenkiben együttérzést keltett. Kivéve persze azokban, akik később biliárd dákóval verték be a fejét. Johny sötétbarna haja most kócosan, vizesen és enyhén véresen állt egybe, és egy koszos zsebkendőt szoritott oda, ahol feltételezhetően a dákóval ütközött. Szerény, kissé szégyenlős, de jóeszü srác volt, egyéni humora mindenkit elvarázsolt néhány sör után. Legfőbb ismertetőjele már jónéhány hete az volt, hogy jegyben járt!
- Na mesélj csak, kispofám, mivolt ez a heveny nézeteltérés? – emelte fel sörét Alán – Mit akart tőled Létra?
- Billy küldte. Azt mondta, tudom, hogy miért kapom. Hát srácok, bevallom, nemtudom. Vörös Billt fél éve láttam utoljára, amikor ellopta a bicajomat. De nem bántam, mert szét volt már rozsdásodva.
- Meg mert amúgy is hüje vagy – tóditottam, majd lehajtottam a maradék sörömet, mielőtt megmelegszik.
- Jólvan, haggyatok má’ – mondta Johny, és megszédült kissé. – Azthiszem megyek, ledőlök kicsit. Megviselt ez a biliárdozás.
Fizettünk, és hazakisértük barátunkat a kaszárnya kapujáig, majd átadtuk Sánta Bobnak, aki épp az ügyeletes kapus volt. Mivel takarodóig volt még két óránk, a város fele vettük az irányt.
- Hallod komám, ha te nem vagy ott, jól helybenhagyja Johny-t. – mondtam Alánnak.
- Fenét, Johny jó bunyós, ha nem hátulról támadják. Egyébként meg te hol voltál?
- Ragyással üzleteltem, háttal az játékasztalnak. Minden olyan hirtelen történt. – szabadkoztam.
- Ja – köpött ki Alán – Létra bejött, rendelt egy rumot, bedobta, aztán felkapta a dákót, és lesújtott Johny fejére. Aztán még ütött volna, csak rábeszéltem, hogy netegye.
- Rábeszélted… -bólogattam, és eszembe jutott a pofon, ami akkorát csattant, hogy még mindig csengett a fülem töle – pedig nem én kaptam. – Mit akarhatott?
- Nemtudom barátom. De kiderítem! – villantotta meg sátáni vigyorát Alán.
Csendesen ballagtunk a körútra vezető kihalt kis utcán, ahol Mary klubbja várt minket a hátralevő két órában.