Az informatika virágkorában élünk. Számítógépek vesznek körül minket minden oldalról, segítik, irányítják életünket, mindennapi teendőinket és az általuk okozott stressz visz minket a sírba idővel.

Feltéve és borítékolva, hogy jelen írás olvasói az egységsugarú átlagpolgárnál kockább létformát képviselnek, nyilván mindegyikük találkozott már azzal a problémával, hogy éppen azok az adatok nincsenek kéznél, amire szükség lenne. Az IT-ipar persze régen készen áll a megoldással, el is nevezte nemes egyszerűséggel kiszolgálónak, szervernek ezeket a berendezéseket. A szerverek sokáig az iparág csúcstermékeinek számítottak, ahogy azonban a számítástechnika egyre jobban beszivárgott a mindennapokba, mára eljutottunk odáig, hogy egy 'home server' már nem luxus többé - aki nem ismeri Tom O'Connor kiváló művét a témában, az kattintson hamar a képre:

Egy ügyesen összerakott, jól megtervezett és profik által előkészített home server azonban nem olcsó mulatság. És különben is, hol marad a móka és kacagás, a jól végzett munka öröme, és a művünk miatt érzett büszkeség, ha nem magunk tákoljuk össze otthonunk lelkét és agyát, ami annyi örömet és bosszúságot fog még nekünk okozni a továbbiakban.

Nyilván valamennyien bóklásztatok már félig-meddig céltalanul az apróhirdetések között, aztán megláttatok valamit, ami azonnali must-have érzést keltett bennetek, hiszen ilyen jó áron ilyen jó cuccot azonnal meg kell venni! Ilyesmit éreztem én is, amikor találtam egy Intel D945GCLF alaplapot az apróhirdetések között egész potom 13e Ft-os áron. Átrágtam magam a kapcsolódó fórumtémákon (két releváns téma is van, egyik általában az Atom processzorokkal, a másik ennek a lapnak az utódmodelljével foglalkozik). Szegény lap kapott hideget is, meleget is, sokan felhánytorgatták neki a gyenge processzorteljesítményt, a melegedést, a 945-ös chipset fogyasztását, illetve az integrált videóvezérlő hiábavaló küszködését a HD tartalmakkal, én azonban mindezek ellenére is láttam fantáziát a projektben.

Mi kell még egy itthoni szerverhez, ha van egy aprócska (mintegy 17x17 cm méretű egy mini ITX alaplap, mint amilyen ez a példány is) alaplapunk belehegesztett processzorral? Memóriamodulom volt itthon egy levedlett 512MB-os példány, ez kezdetnek éppen megteszi. Különben is, a mai memóriárak mellett mennyit érhet egy ilyen modul? Talán ezer forintot? Merevlemezből még szinte túlzottan jól is állok, három éppen használaton kívüli modellből is választhattam, hogy ki költözzön össze az új szerzeménnyel. Végül a legnagyobb példányt szavaztam be egyhangúlag, ez egy 250GB-os Seagate SATA2 HDD, használtpiaci értéke talán 6-7 ezer forint az enyémhez hasonlóan lejárt garanciával. Optikai meghajtóval nem vesződtem, nem akarok én HTPC-t csinálni valamiből, ami eleve kevéssé alkalmas erre a célra, csak az adataimat őrizze híven, azzal már jó szolgálatot tesz. Telepítéshez meg úgyis van a háznál egy külső USB 2.0-s slim optikai meghajtóm márcsak a subnotebookok miatt is.

Mindezekre tehát még pénzt sem kellett kiadni, yesss! Egy komoly gond viszont akad, mégpedig a ház és táp kérdése. Lehet persze szerezni valami ütött-kopott, megsárgult egyenvajszínű számítógépházat sokadik tulajtól, 300W-os Codegen táppal, szinte ingyen, de személy szerint sajnálnám ilyen helyre tenni a személyes kiszolgálómat, és különben is: miért vesződnék ilyesmivel, amikor szinte fillérekért (na jó, egészen pontosan hatezer forintért) az enyém lehet egy IBM S50 minigép háza egy 225W teljesítményű Delta tápegységgel?

Készen áll tehát minden, hogy összerakjuk a saját home szerverünket a gyári példányok, vagy a manapság ugyancsak egyre népszerűbbé váló NAS eszközök több tízezer, de inkább százezer forintos árához képest szinte bagóért.

Projektünk azonban nem ér itt véget, sőt, szinte itt kezdődik, hiszen még éppen csak az előkészületeken vagyunk túl. Ha a beszerzett alapanyagokat össze akarjuk állítani késztermékké, akkor bizony meglepetések érhetnek bennünket, de rutinos kockaként persze mi jó előre felkészültünk. A felkészülés elsősorban abból állt jelen esetben, hogy felkerestük Zoltán kollégát, aki kis cégünk karbantartási vezetője, és kipuhatoltuk, hogy milyen csokoládét szeret. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert bár a mogyorós a favorit, de igazából nem válogatós, így az elektronika és fémmegmunkálás terén szerzett hiányos tapasztalatunkat kiegészíthetjük az övével, hiszen első blikkre látszik, hogy az alaplapi tálca bizony útban lesz, és a tápegység vezetékei is rövidebbek, mint amire szükségünk van. Kezdésnek lássuk a tápegység problémáját. Szacsee kolléga hasonló témájú írásából kiindulva jó előre felkészültem egy döglött Codegen tápegységgel, ami donorként próbálta jóvátenni, amit apósom alaplapjával művelt korábban, így némi vagdosás, forrasztás és szigetelés után lett egy hosszított kábeles Delta tápegységem, ami már remekül csatlakoztathatóvá vált a kis atomos alaplap megfelelő foglalataihoz. És mindez csak egy tejkrémes Milka csokiba került! Persze ezzel még mindig nem oldottuk meg az alaplapi tálca problémáját, de egy kis növényhatározóval áthidalhatjuk a problémát átmenetileg, a telepítés idejére legalábbis.

Igen, az alaplap alatt az ott egy kis növényhatározó, vastagságban pont jó volt, hogy elférjen a lap, a csatlakozók pedig még pont elfértek a hátsó panelnél.

A lezárt első panelnél jól látszik azonban az újabb buktató, amire nem készültem. A merevlemez teljesen ráhajlik az északi híd hűtésére, így azon hiába dolgozik egy kis aktív zajkeltő, bezárt gépháznál pár perc alatt nyolcvan fok fölött volt szinte minden komponens hőmérséklete. Nincs mit tenni, a merevlemeznek költöznie kell. Sajnos ez nem egy egyszerű művelet, hiszen a ház egyes elemeit csavarok helyett szegecsek tartják össze, ráadásul olyan masszívan, amit kínai terméknél ritkán látni, látszik, hogy lelkes IBM-es fejlesztőmérnökök irányították a munkát, ez viszont most nekünk kivételesen nem jó hír. Zoltán kolléga egy újabb tábla csokoládéért azonban készségesen hozta a megoldást: a szegecseket bizony kifúrni lehet, nosza vonuljunk az állványos fúróhoz a műhelyben, és pikk-pakk, kezemben a merevlemezkeret, aminek a legjobb helye a táp fölött lenne, ott nem zavar semmit, viszont belelóg az optikai meghajtó keretébe. További szegecsek eltávolítása után kezembe vehettem ezt az alkatrészt is, azonban a megoldáshoz nem jutottunk közelebb, hiszen a ház előlapja egy lemezből készült a meghajtók fedlapjával, és ez még mindig zavaróan belógott a ház belsejébe. Az előre menekülést választottuk, és egy speciális fémvágó dekopírfűrésszel fél perc alatt megszabadultunk a felesleges anyagtól, és voila: máris felfogathattuk a merevlemezkeretet a hátrafelé nyíló tetőre, ahonnét szépen kulturáltan rázáródik a tápra, és mindjárt nem zavarja senki (lég)köreit.

És ha már mindezzel megvoltunk, akkor visszakerülhetett végre a kis növényhatározó is a polcra, hiszen születtek végre lyukak az alaplap távtartóinak is, amiket egy gyors menetvágós kör után helyükre csavartunk, és már rögzíthettük is az alaplapot.

Van még persze pár finomításra váró apróság, a bekapcsológomb bekötésére még mindig nem bírtam rájönni. Négy kábel van rákötve, ebből két sárga és két fekete, persze lehetne vele próbálkozni is, de erre még sem erőm, sem energiám nem volt, és pillanatnyilag a csokiból is kifogytam, de szerencsére nem is szándékozom ki-be kapcsolgatni a gépet, elvégre ez mégiscsak egy szerver... Átmeneti megoldásként mindenesetre úton van egy mezei kéttűs bekapcsológomb, egyelőre kivezetem a hátlapra, meg amúgy sem baj, ha van itthon ilyesmi.

Addig is íme a kiszolgáló munkában:

Természetesen - ahogy bármi, amit magunk készítünk - nem készült még el 100%-osan, és talán soha nem is fog, hiszen úgyis mindig lesz valami apróbb-nagyobb teendő vele, de épp ez a szépsége az ilyen projekteknek. És különben is: nekünk, kockáknak is kell valami hobbi, amivel eltölthetjük a hosszú téli estéket.

Kalandra fel, hát, aki kocka, home servert mindenkinek!

Frissítve 2009-01-22

Kisebb-nagyobb javítások, további módosítások képekben és címszavakban:

Az Intel D945GCLF lap gyári bordáit sokan keveslik a felhasználók közül, én a lehető legegyszerűbb megoldást választottam a kiváltásukra. Kettévágtunk egy P3-as hűtőbordát a középső lefogató mentén, kicsit lecsiszoltuk, és ez került rá az északi hídra, és a processzorra is. Az eredeti lefogatókat is tudtam használni, pont jó helyen volt egy gyári vágat a bordán, amin át tudtam húzni őket - szerintem ez a P3 bordák nagy részén megvan, de bontóban biztosan engedik megnézni. Hogy az új bordák együtt mennyit segítenek a hűtésen, azt nem tudom, de a súlyúk legalább kétszerese még a nagyobbik gyári bordának is, a processzoron lévő gyári játékborda pedig még papírnehezéknek is csak szélcsendben lenne elég.

Az oka, hogy nem tudom megmondani, hogy passzívan milyen hőmérsékletűek a gép kritikus részei, a következő képen látszik. Egy 12 cm-es, kivezetéssel három fokozaton szabályozható Antec ventilátor került az északi híd fölé, ami a legkisebb fokozaton húzza ki a házból a meleg levegőt, szinte teljesen hangtalanul. A rendszer jelen állapotában (idlenek nem mondanám, de nincs is komolyan terhelve) az északi hídra 32 (hiába, a nagy venti pont efölé került), a CPU diódára 46, a CPU-ra 36 fokot mond az Everest. A gyári hűtéssel ezek az adatok mind közelebb voltak a 60 fokhoz, mint az 50-hez, 5V-ra levett gyári minihűtővel pedig 60 fölé is könnyedén felkúsztak. Emellett még a merevlemez is csak 37-38 fokos a korábbi 43-45 fokkal szemben.

Dekopírfűrésszel vágtunk neki egy kerek lyukat, az esztétikum kedvéért később kap majd egy rendes ventilátorrácsot is, a mostani fémháló csak a különböző játékok, üveggolyók, tollak, ceruzák, radírok, hajcsatok, és a két gyerek kezében megforduló bármilyen egyéb ön-, köz-, és számítógépveszélyes tárgyak gépbe bejutását hivatott ideiglenesen megakadályozni. A dolgát mindenesetre teszi így is a berendezés, még ha kicsit indusztriális hatást is kelt:

Frissítve 2009-01-31

Sikerült szereznem egy fogyasztásmérőt, így már a fogyasztási adatokkal sem maradok adós. A rendszer hálózatra csatlakoztatása után (konnektorba be) azonnal 22W-os értéket jelzett a műszer, ennyit vesz fel tehát a 225W-os Delta táp kikapcsolt állapotban. A gép indításánál azonban megnyugodtam. A WinXp alatt autostarttal induló néhány program (Daemon Tools, Everest, uTorrent) indulása után 25W körüli értéken állt meg a mutató (engedtessék meg ez a kis képzavar a digitális kijelző ellenére). Everest és SuperPi tesztekkel próbáltam terhelni a masinát (az eredmény olyan siralmas lett, hogy le sem merem írni), miközben 27-28W környékére kúszott fel a fogyasztás, és produkált egy-két 30W körüli peak értéket. Kiegészítésként: a modemem 11 (D-Link 360R), a router (Linksys WRT54GL) pedig 12W-ot nyel el a hálózatból. Az állandó internetkapcsolat, netmegosztás, letöltés, és hálózati kiszolgálás tehát összesen óránként kis ráhagyással 50W energiát vesz fel, ami 42 Ft-os kWh-nyi árral számolva havi szinten 1.533,- Ft-ba, éves szinten pedig 18.396,- Ft-ba kerül nekem. :D Belegondoltatok már?