Barkácsolás

Pár sorban összefoglalnám a lényegesebb dolgokat és az általam használt szerszámokat, amik jelentősen megkönnyítik a dolgunkat.

Tudni kell, hogy az alumínium profilokat két méteres szálakban árulják és a kívánt méretre kell szabni, melyre lehet lesz lehetőség az üzletben, de többnyire inkább nem. Ehhez szükségünk van minimum egy fémfűrészre, de jobban járunk egy sarokcsiszolóval és vágókoronggal. Egy munkaasztal és satu remek szolgálatot tehet, de némi segítséggel boldogulhatunk ezek nélkül is. A sorjás élek eldolgozására fémreszelőre lesz szükség, különben csontig hatoló vágásokat szerezhetünk szerelés közben (erre figyelni kell akkor is, ha méretre vágva vesszük). De egy kiálló sorjás él egyébként is veszélyes, így ez feltétlen szükséges lépés mielőtt valaki belenyúl vagy nekimegy elhelyezéstől függően.

Én facsavarokkal rögzítettem a síneket, amikhez először több helyen meg kellett fúrnom a sínt és kézzel süllyesztettem a furatokat, így a facsavarokkal közvetlenül tudtam rögzíteni a bútorlapra. Ez így barátságosabb megoldás, mint a szirsz*r műanyag pattintós konzolok (amik egyébként nem is olyan filléres tételek, megéri nyomtatni, aki teheti). Hátránya, hogy kell egy fúrószál készlet és fúrógép. A konzolok rögzítéséhez elvileg elég egy csavarhúzó is.

A vezetékeket próbáltam elrejteni, így a szalag végénél ejtettem egy U alakú bevágást a sín végébe (vágókorong vagy fémfűrész, esetleg reszelő), kellő szélességben a vezeték átmérőjéhez. Ezen bemetszések alatt a bútorlapot megfúrtam, előkészítve a helyet a vezetéknek.

A kábelcsatornát is kétméteres szálakban adják, de könnyebb méretre szabni. A szekrényre egyszerű feltenni, csak egy-két facsavar kérdése, viszont a falhoz szükségünk lesz tiplikre és fal fúróra.
Az útba eső polcok éleit meg fához való lapos reszelővel a legegyszerűbb bemetszeni.

A vezetékeket forrasztottam, így jó ha van egy szabályozható forrasztóállomás vagy forrasztópáka. A páka viszont általánosságban véve nem igazán alkalmas a finom munkákhoz (kivételek mindig vannak akik szeretik szívatni magukat), viszont a vezetékezéshez éppen ideális.
Forrasztóónból szerintem a legkönnyebben az ólmozottal lehet dolgozni, amiben van folyasztószer is.
A vezetékek lecsupaszításához a legjobb egy automatikus vezetékcsupaszoló; ha nincs kéznél én oldalcsípőfogót szoktam még használni.

A csupaszított végekhez zsugorcsövek kellenek - szintén elektronikai boltokból - ezt vagy hőlégfúvóval applikáljuk fel, vagy valami egyéb piromán módon.

Jól jöhet még egy ragasztópisztoly amivel szűk helyeken, sarkokban csak odabiggyesztettem egy-egy pöttyöt szakaszonként, belenyomtam a vezetéket és tart, mint a Taft. A projekt doboz is ragasztóval került fel a helyére. Meglepően szilárdan.

Az alsó szekrények alján és hátulján - már ahol odafértem - kábelrögzítő bilincseket használtam szöggel. Ehhez kalapácsra lesz szükség.

A projekt dobozhoz koronafúrót használtam a PIR szenzor méretéhez igazodva. Mellette egy furatba beragasztottam a fotoellenállást, a végére pedig vágtam egy lyukat az UTP kábelnek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!