Kedd reggeli állóháború a BAH csomópontnál.

Ahogy körbenézek a piros 139-en, szinte minden tekinteten látom a feszültséget. Kinél lemondással, kinél reménnyel szinezve. Állunk a dugóban. Várunk, mást nem tehetünk. A 61-es villamos szemtelenül száguld el mellettünk.

Körülöttem a fiatalok "bedugózva" függetlenítik magukat a szokásos reggeli hisztitől. Négy irányból négyféle ritmus zúdul a még ébredező agyamba.
A csuklóban - velem szemben - idős házaspár áll. Látszik rajtuk, hogy nem minden nap járnak Budapesten. Nagyon elveszettnek tűnnek ebben az urbánus világban. A bácsika a mocskos üvegen keresztül kinéz a mocskos városra majd a feleségéhez fordul:

- Nézd Anyukám, nyílik ott az aranyeső!