A hazai helyzet fokozódik, de az sajnos nem az állások mennyiségének növekedését, vagy esetleg a szociális ellátórendszer bővülését jelenti, hanem inkább azt, hogy a legszívesebben honfitársaink egy része a vadlibák példáját alapul véve átteszi működését valamelyik fejlettebb országba. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy mivel mostanában otthon nem hagyják élni az embert, így inkább mondjuk kihúzna Angliába.

Ezzel teljes mértékig egyet tudok érteni, főleg hogy már darab ideje Manchester utcáit és bevásárlóközpontjait koptatom. Elvégeztem egy főiskolát, lediplomáztam, aztán hirtelen ott álltam az élet küszöbén egy kis spórolt pénzzel a kezemben és nagyjából nulla protekcióval a hátam mögött. De okos leszek, szép és ügyes, gondoltam magamban, találok én munkát seperc alatt, hisz képességeim vannak, sőt, valamennyit bizonyítottam is az életben.

Nagyjából ebben a hitben teltek napjaim, illetve némi folyóbor baráti társaságában. Néha egy pár helyre beadtam az önéletrajzom és vártam. Nem kifejezetten a sült galamb számba való nagysebességű becsapódására, inkább csak arra, hogy valahonnan visszajelezzenek, van munka. De a helyek kilencven százalékáról még annyit sem kaptam. Gondolom válságban drága az email, vagy valami ilyesmi. De én csak rendíthetetlenül küldtem továbbra is mindenkinek életem elég érdekes ívben hajló rajzát és töltöttem az időt, mely néhol csigalassúsággal múlt, néhol pedig csak úgy rohant.

Viszont már az ötvenedik elutasítás és nemválaszolás után úgy éreztem, hogy ez nem kell nekem. Pedig nem akartam sokat. Havi százhúsz ezer forintot és egy munkát, ami ráadásul többféle területről is lehetett volna. De nem lett, úgyhogy úgy döntöttem, hogy felkeresem egyik ismerősöm, aki történetesen honpolgárok külföldre való közvetítését végzi rabszolgának. Gondoltam, ha már ennyit szenvedtem, hogy az otthoni GDP-t növeljem, akkor igazán kamatoztathatnám tudásom külföldön, mint mondjuk mosogató, felszolgáló, vagy éppen raktáros. Hisz erre van szükség.

És így sikerült aztán második nekifutásra állást találni a kies Manchesterben. Illetve csak majdnem. Inkább azt mondanám, hogy így sikerült csalódni szépen a szervezett munka és állásközvetítő irodákban, méghozzá szép nagyot. Sajnos volt szerencsém különösebb utánajárás nélkül kimenni idegenbe, így sikerült néhány rossz tapasztalatot összeszedni és új szenvedésekkel gazdagodni. Arról, hogy mik is voltak ezek, majd a következő cikk fog szólni.

Blog angliáról és a szállások, illetve a munka viszonyáról: http://hungland.blogspot.com/
Anglia egyik legnagyobb apróhirdető oldala: http//www.gumtree.com
Angllia legnagyobb netes árverője: http://ebay.co.uk
Euwork: http://euwork.hu/