Előzmények

Bevezető

Eredetileg egy kicsit részletesebb, hosszabb hozzászólásnak indult ez a bejegyzés, ám szándékosan elkerülve a parttalan hitvitában végződést, jobbnak láttam itt, a Logout hasábjain beszámolni az eddigi tapasztalataimról.

De lássuk, miről is lesz szó!

Manapság az androidos okostelefonok egyre gyorsuló térnyerésével a technokrata réteg játékszeréből néptelefonná nőtte ki magát a rendszer. Nem csoda, hiszen elképesztő rugalmasságával, funkcionalitásával ez a rendszer áll a legközelebb az asztali számítógépekhez. A következőkben egy régi Android felhasználó kezdeti iPhone-os benyomásainak történetét olvashatjátok.

(Aki nem szeretné végigolvasni a következő litániát, az írás végén megtalálja a kigyűjtést.)

Előzmények

Itt szeretném - még idejében - közbevetni, hogy egyszerűen nem lehet eltekinteni a készülékek összevetésétől sem, mivel az iOS-t használó mobiltelefonok száma igen csak korlátolt, tehát ha iPhone-ról beszélünk, ott egy bizonyos szinten adott a kézzelfogható élmény is. Azért igyekszek az Apple termékére fókuszálni, hiszen az androidos készülékekből számtalan létezik, így nem lenne célszerű bármelyikkel is összehasonlítani.

Hol is kezdődött az egész? A Samsung Galaxy S, majd S2 után végül egy Note-ról váltottam iPhone 5 készülékre. Használtam gyári ROM-ot, később cseréltem funkciókban gazdagabb kernelt, kipróbáltam főzött ROM-okat, illetve alternatív megoldásokat is, mint a pl. MIUI, vagy a CyanogenMod. Azért is esett a választásom a Galaxy sorozatra, mert a nyílt bootloader és a szabadon letölthető kernel forráskódok miatt ez a sorozat a legfelkapottabb és legjobban támogatottabb a fejlesztők részéről. Hogy értsétek, miről van szó: a 2010-ben bemutatott Galaxy S készülékre a mai napig elérhetők heti-, sőt napi szinten fejlesztett házi kernelek, ROM-ok. Továbbá nem olyan régen még adtak ki hozzá gyári firmware-t is!

Így a felhasználók a legfrissebb Jelly Bean verziót is használhatják az egyébként még ma is elegendő erőforrásokkal rendelkező eszközön. Mindenképpen megemlítendő, hogy a firmware frissítés még a kevésbé rutinosak számára is pofonegyszerű: telefont USB-n PC-re dug, szerviz szoftver elindít, ROM fájl megfelelő helyre betallóz majd Start... Nyilvánvalóan ehhez is kell némi előzetes tájékozódás, de számtalan guide és video tutorial áll rendelkezésre ennek elsajátításához.

Továbbá a sorozathoz - amennyiben hivatalos hazai forgalmazótól vásároltuk készülékünket - jár a prémium szervizfutár is, ami annyit tesz, hogy telefonon vagy interneten keresztül megrendeljük a javítást, és lehetőség szerint otthonunkban, munkahelyünkön, vagy bármilyen erre alkalmas helyen el is végzik a javítást.

Mindezeket csak azért írtam le, hogy érzékeltetni tudjam, mennyire el voltam kényeztetve az elmúlt néhány évben, illetve, hogy pici betekintést nyújthassak abba, amiért a "gagyiműanyag szappantartósok" milliói úgy odavannak.

Nézzük az iPhone-t! Korábban volt 3GS készülékem, de ajándékba kaptam és így azonnal meg is hirdettem, hiszen ott volt nekem az S2, amitől semmiképpen sem váltam volna meg. Amíg kerestem a vevőt rá, egy hétig használtam párhuzamosan a Samsung mellett. Azt hiszem, ezalatt a kis idő alatt kedveltem meg, és ekkor ültettem el a magját magamban, ami mostanra érett be. Rövidke tapasztalatom alapján akkor konstatáltam, hogy ez a rendszer (akkor még 4.2.1) mennyire lágy és gyorsan reagál az S2-höz képet. Csak néhány alkalmazást töltöttem le hozzá, mint pl. a Facebook klienst, ami sokkal jobb volt akkor, mint az Android platformon elérhető társa. A Safari böngésző is sokkal jobban tette a dolgát, mint a robotos, illetve az akkoriban használt, számomra kedves Firefox vagy Boat Browser.

Aztán ott volt az iPhone 4, ami teljesen levett a lábamról: a stílusos fém és üveg, a gyönyörű kijelző és a korábbi rövid tapasztalataim miatt elkapott az "instant get" érzés. Végül nem lett instant, sőt még csak get sem... Talán ez volt az első hiba, amit elkövettem, hogy nem vettem akkor meg.
Ide kívánkozik még, hogy munkám során közelebbi kapcsolatba kerültem az iPad2-vel is, próbaképpen sokat használtuk arra, amire kitalálták: webezés, YouTube, Facebook, játék. Így azért volt alkalmam többször is belekóstolni az iOS világába. Igaz, már akkor fölmerült az első megoldásra váró feladat, miszerint jó lenne munkára is használni a vasat, pl. hálózatról egy-egy Excel fájlt megnyitni, de az idő rövidsége miatt nem feküdtem rá a témára, így annyiban is maradt.

Az elhatározás

Az elhatározás

Mindig is szerettem kihozni a holmijaimból a maximumot, javarészt ezek határozták meg a választásaimat. A Note-tal sem volt ez másképp. Alapvetően egy nagyon jó készülék, nyilván, hiszen egy csúcskategóriás eszközről beszélünk, mégis rejtett magában még kiaknázatlan lehetőségeket, amelyeket nem volt nehéz a felszínre hozni. A telefonok hackeléséről egy külön fejezet fog szólni, mivel alapvetően a gyári állapotokat is elegendő összehasonlítani, így a root jogosultság, illetve a jailbreak használatából eredő előnyöket nem szeretném első körben ide keverni. Nézzük hát az okokat.

Az egyik folyamatosan jelen lévő jelenség, ami bosszúságot okozott számomra, az a rendszer lag volt. Az Android a Jelly Bean-ben bevezetett Project Butter-rel sem érte el a célt: én konkrétan nem vettem észre semelyik modern készüléken a jótékony hatását. Ezzel szemben az iPhone-on nem tapasztalható micro lag. Az is megakad, de nem úgy. Nem "receg", hanem folyik, egyszerűen sokkal jobb a szemnek. De most nem is feltétlenül azokra a micro lag-ekre gondolok, amik egy lista (pl. névjegyzék) átgördítésekor szembetűnik, hanem az egyéb operatív tevékenységet zavarókra, mint pl. amik egy kétujjas nagyításkor tapasztalhatók.

Kifejtem: ha egy képre ráteszem a két ujjam, hogy kihúzzam a kijelző széléig, először meg sem mozdul. Majd ahogy távolodik egymástól a két ujjam, egyszer csak behozza a késést és odaugrik. Onnantól már ugyanolyan gyors, mint iOS-en. Még az is lehet, hogy direkt ilyen, elkerülve a véletlen mozdulatokat. Minden esetre rettentően zavaró, főleg, ha csak néhány millimétert akarok nagyítani egy képen. Hasonlóan idegtépőre tud lelassulni szövegbevitel közben is: előfordult, hogy 0,5-1s is eltelt a billentyű megérintése és a karakter megjelenése között. Mindenképpen meg kell itt jegyeznem, hogy ez nem a gyári billentyűzettel és weboldalak böngészésekor, űrlapok kitöltése közben, Desktop módban történő böngészéskor fordult elő leginkább, amit akár nevezhetünk speciális körülménynek, továbbá nagyban függ magától a weboldaltól is, de én így szerettem használni és ilyen weboldalakra szeretek írni. Igen, talán bogaras vagyok, de éppen erről szól ez az egész írás is, hogy mennyire felel meg nekünk az egyik vagy a másik. Az iOS ehhez képest azonnal reagál az ilyen jellegű kérésekre.

A másik, sokkal húsba vágóbb problémám az ébresztő. Vagyis annak nem működése. Mint tudjuk, az Android nem képes kikapcsolt állapotban ébreszteni, erre a repülő módot ajánlják. Ezzel nincs is semmi gond, repülő módban a telefon egy éjszaka alatt alig 1-2%-nyit fogyaszt az akkuból. A baj az ún. deep sleep-pel van, ami a telefonnak egy alacsony órajelű állapota, amelyben szinte nem is fogyaszt. Ilyenkor a CPU órajele kb. 1-5MHz között van, és csak a legalapvetőbb szolgáltatások ébresztésére vár. Többek között az ébresztőjére is. Igen ám, de néha mélyebben alszik, mint kellene, így egyszerűen megáll a belső órája is, ami csak így leírva vicces, hiszen reggel 8-kor arra kelni, hogy milyen jól kialudtad magad, már nem olyan funny. Nyilvánvaló, hogy ez egyedi probléma; más ROM, más kernel kombinációjával talán a legtöbbünk soha nem is találkozott ilyen jellegű hibával. Én igen.

Mivel egy igen rugalmas, és szinte végletekig testre szabható rendszerről beszélünk, így jogosan merül föl az igény ennek teljes körű kiaknázására. Sajnos ez nem mindig érhető el. Számomra megmagyarázhatatlan, hogy pl. a beépített YouTube alkalmazást miért nem lehet bizonyos eseményekhez rendelni, mint ahogyan a többit. Ha pl. a Facebook kliensben meg szeretnék nézni egy videót, akkor első alkalommal fölkínálja, hogy melyik programot társítsa az ilyen jellegű kérésekhez. Kijelölhető bármelyik telepített böngésző, de a YouTube nem. És hát ugye Jelly Bean, tehát nem támogatott a Flash, így a böngészőben sem játssza le. Persze elérhető már működő Flash Player, de az egyrészt nem túl jó, mert képi hibákat hoz pont a YouTube videóknál, másrészt azért egészen más a YouTube kliens, mint egy böngészőben szórakozni a miniatűr betűkkel, teljes képernyővel, stb.

A következő, ami zavart, hogy a nem megfelelően megírt alkalmazások magukkal tudták rántani az egész rendszert. Míg az iOS esetében egy megfagyott alkalmazást egyszerűen a középső gombbal ki lehet lőni, ez az Androidnál nem így van. Ez abból adódik, hogy nem egy elkülönített szálon futtatja a rendszer ezeket az alkalmazásokat. Vagy ha mégis, hát nem túl jól.

És ott van maga a telefonálás. A hívásfogadás és hívás befejezés nem olyan gyors, mint szeretném. Hiába telepítettem delay eltávolító segédprogramokat, hiába állítottam be, hogy telefonhívás közben ne csökkentse a CPU órajelét, volt, hogy többször is meg kellett érinteni a hívás befejezése gombot. (Hozzáteszem, hogy ezek már root jogosultságot igénylő tweak-ek!) Apróság ez is, mégis meg tudja keseríteni az ember életét.

Hasonlóan a többi Android rendszert futtató okostelefonhoz, a Note is szenvedett a csekély akkumulátoros üzemidő keresztjétől. És bár a Note méreténél fogva is képes volt az átlagosnál 1,5-2-szer nagyobb kapacitású áramforrást magában cipelni, a hatalmas kijelző és a rendszer optimalizálatlansága ezt a készülékcsaládot is "egynapossá" degradálta. 3G hálózaton történő böngészéssel 1,5 óra alatt kitakarítható volt az akkumulátor. Igaz, ha csak időnként használtam arra, amire való, akkor elketyegett 2 napot is. Ha otthon és a munkahelyünkön is Internet-közelben vagyunk, akkor ezzel nincs probléma, de ha órákat kell tömegközlekedési eszközön töltenünk, akkor már az.

Mint látható, fentiekkel az ember simán együtt tudna élni, na jó, az ébresztés az azért egy erős kompromisszum, bár jó eséllyel ez a többségnél nem jelentkező probléma.

A végső lökést a Note-om rohamos értékvesztése adta. Az ember tisztában van azzal, hogy az ilyen jellegű holmijai nem lesznek drágábbak már, így bizonyos értékvesztéssel mindenképpen számolnia kell. Sosem vettem még bejelentés után egyből új készüléket, néhány hónapot mindig tudtam várni, hogy az első 10-20%-os áresést elkerüljem. Viszont a Note hiába jobb szinte minden paraméterében, mint az aktuális "S" párja, egy rétegtelefon. Az emberek félnek tőle, elutasítják, kinevetik. Ez meg is látszik a használtpiaci árán. Ezzel ellentétben az iPhone a legkeresettebb eszköz, elég csak megnézni itt a Hardveraprón, hogy pörögnek a topikok. Tavaly a legolcsóbb i4-es 70e- volt. Most 60. Ugyanez Note viszonylatban 100 és 75...

És végül, mivel kedvesem elejtette szeretett telefonját, minden adott volt a vérfrissítéshez.

Átállás

Az átállás

Az első dolog, amivel szembe találtam magam a SIM kártya kérdése volt. Mivel 3 éves elmúlt a kártyám, nem kockáztattam meg, hogy a rajta található méretes chip-et megvágassam. Kértem hát egy újat, aminek 4500Ft-os árát szerencsére a cég T-s üzletkötője nullára tudta redukálni. Ez már micro SIM volt. Igazából kérhettem volna rögtön nano SIM-et, de mivel egy pár hétig egy i4-et tudtam csak használni, nem akartam vacakolni addig adapterekkel. Gondoltam, mire megjön az i5, addigra intézek átalakítót és megvágatom valahol.

Az első kis akadályt az adapter beszerzése jelentette, mivel a T-webshopban 100 Ft körüli áron kínálják, a GSM boltokban meg 1000-1500 Ft körül alakul egy készlet, így nem volt kérdéses, hogy merrefelé veszem az irányt. Előre féltem, hogy kisebb értékesítési pontokban nem lesz ilyen átalakító, és majdnem igazam is lett, mivel az eladó hölgy kérdésemre csak egy "hogy mit?!" kérdéssel válaszolt. Óriási szerencsémre éppen ott volt az üzletvezető, aki rávágta, hogy persze, van, és előhozott pár zacskóval. A probléma ott csúcsosodott ki, hogy ez egy T-s termék, így mindenképpen a sales felületen kellett intézni a filléres tételt. A lényeg, hogy 50 percbe telt a művelet.

A következő feladat volt - munkaidő közepe lévén -, hogy nagyon gyorsan használhatóvá tegyem a telefont legalább annyira, hogy a névjegyeket szinkronizáljam. Korábbi tapasztalataimból okulva meg sem próbáltam a GMail applikációval, mivel arról tudom, hogy konkrétan nem működik. Nem ajánlja föl a kontaktok behúzását, csak a levelezését, a naptárét és a feladatokét. Ezen sem a beépített fiókokban történő megfelelő beállítás, sem az app letöltése és konfigurálása nem segített. A GMail címlistából viszont ki lehet exportálni többféle formátumba is a komplett kontaktlistát, így az Apple által támogatott .VCF-be is.

Legnagyobb meglepetésemre az iTunes ezzel nem tud mit kezdeni, egyszerűen nincs lehetőség az importálásra. Outlook szinkronizációt ugyan be lehet állítani, meg van is beépülő modulja az Outlook-hoz, de ez gyakorlatilag semmire sem jó. Van POP3 és IMAP fiókom is, egyiket sem látta.
Kollégám tanácsára aktiváltam az iCloud fiókomat, aminek webes(!) felületén már megtalálható az importálás menüpont, így sikeresen végrehajtottam a feladatot. Annak ellenére, hogy ez korántsem felhasználóbarát (az Apple filozófiáját tekintve: "hülyebiztos") megoldása a problémának, nem neheztelek ezért a rendszerre. Ez ilyen, sikerült, örüljünk.

A készülék - iPhone 5

Térjünk ki kicsit az iPhone 5-re, de csak nagyon röviden, hiszen nem a készülékek szubjektív megítélése a témánk, hanem a rendszer, ami mögötte van. Kíváncsi voltam, hogy az iPhone 4 után mivel rukkol elő az Apple, hiszen egy nagyon jó design-t csak elrontani lehet. Ez valamennyire be is jött, hiszen az új készülék szerintem kevésbé elegáns, mint amit felvált. A vékonyabb készülékház és a matt fényezés természetesen megállja a helyét a sorban, bár a súlycsökkentéssel (illetve annak jobb eloszlásával) vesztett egy kicsit a minőségérzetéből. A kijelzője a 4/4S típusokéval összevetve romlott: a korábbi modellekhez képest a betekintési szög jelentősen rosszabb.
A készülékház sajnos rettentően sérülékeny: a finom megmunkálás és hajszálvékony élek nagyon gyorsan csorbulnak, az alumínium pedig még mindig egy lágy anyag. A festék ennek ellenére jól bírja, tehát a technológia igen jó. Ugyanígy a kijelző előlapja is nagyon könnyen karcolódik, mindenképpen ajánlott fólia használata.

Fontos megjegyeznem, hogy Super AMOLED kijelző után teljes mértékben használható ez az IPS panel is, nem zavaró a magasabb fekete szint. A nagyobb PPI-érték, a magasabb fényerő és a fehér szín kárpótolnak. A hangminőség továbbra is kiváló, a kihangosító funkció talán a Nokia 6230 sztereó hangszórói óta most először használható számomra: erőteljes és megfelelő frekvencia tartományban szól. Sőt, a hangrögzítés is tökéletes: a mikrofon nagyon érzékeny, dinamikus és szinte zajmentes.
A gombok kézre állnak, nyomáspontjuk kiváló, tehát nem sok panasz érheti a masinát! Pár hét tapasztalat alapján az akkumulátoros üzemidő az én felhasználási szokásaimat tekintve nagyon pozitív előrelépést jelent, mivel adott esetben 3 napig is elvagyok töltés nélkül. A 1,5-2 órás nyúzási idő (azaz 3G-n netezés) az iPhone 5 esetében minimum 4 órára tolódik ki. Barátnőm viszont éppen ellenkezőleg, szomorúan számolt be arról, hogy mire beért a munkahelyére, már 70% alá merült a telefon. Javasoltam, hogy kapcsoljon át 2G-re és a helymeghatározást is lője ki, de másnap is lemerülés közeli állapotban ért haza. Ezek szerint a zenehallgatás sokkal jobban merítheti a készüléket, mint egy droidost, mivel alapvetően ebben térnek csak el a felhasználói szokásaink.

A rendszer

A Rendszer

Jöhet a testre szabás! Nagy elánnal estem neki a korábban már kinézett párhuzamos applikációk telepítésének, ám hamar kedvem szegte az iTunes szoftver, ami a 3GS időszakomból maradt emlékeimhez képest valóságos szörnnyé változott. Én még ilyen összevisszaságot nem láttam! Biztosan nem én vagyok a célközönség, és egészen más oldalról közelítettem meg, mint ahogyan kellett volna, de tény és való, hogy nagyon nehezen boldogultam vele.

Kezdve azzal, hogy az appok három helyen is föllelhetők a programon belül, a zenék szinkronizálása sem túl egyértelmű, illetve az egész egy nagy katyvasz. Persze, néhány nap elteltével már rutinosan kezeltem, de ettől még nem tartom jó szoftvernek sem ergonómiáját, sem működését tekintve. (Mindenképpen ide kívánkozik, hogy a fentebb említett iPhone 4 készülék a barátnőmhöz került, aki teljesen kezdőként hasonlóan furcsán piszkálgatta az iTunes-t.) Vegyük például a kezdeti fölállását, amikor is összeszedi a gépen található zenéket. Mivel a gépemen kb. 15GB zene van, mindet behúzta.

Gondoltam, kijelölöm a listában azokat, amiket csengőhangnak szeretnék használni, mivel nem hallgatok telefonról zenét sem gyalog, sem az autóban. Igen ám, csakhogy az a kijelölés nem az a kijelölés, amire én gondoltam. Nagy nehezen megtaláltam azt a részt a programban, ahol be lehet kapcsolni a zenék szinkronizálását, de az általam kijelölteket nem kínálta föl. Vagy az összeset rátolom, vagy bizonyos tag-ek alapján választhatok. Köszi. Kénytelen voltam hozzáadni őket a lejátszási listához, mert van ilyen szűrési feltétel. Mondanom sem kell, hogy a telefonon is "Utoljára hozzáadott" almappában szerepelnek ezek a számok...

Hogy néz ez ki Androidon? USB-n csatlakoztatom a telefont a számítógéphez, majd a megjelenő háttértárra egyszerűen csak átmásolom a kívánt zeneszámokat, pl. Intézővel bármelyik mappába.

A következő pofon a csengőhang kiválasztásakor ért. A készüléken nem látszanak a rátöltött zenék a kiválasztási listában. Helyette ott az iTunes Store, tölts le onnan egyet. Ám legyen, lássuk mi van ott! Minden. Leszámítva azt az apróságot, hogy jelenleg 1,49 EUR az ára. Érted?! Fizessek majd' 500Ft-ot egy rohadék csengőhangért? Azt tudtam, hogy iOS-on sokkal több a fizetős app, mint a Play!-ben, és hogy az egész arra van kihegyezve, hogy pár száz forintonként hagyj ott havonta sok ezer forintot, de ez már túlzás. Rövid kutakodással persze találtam rá megoldást, de már azon izgultam, hogyan fogom kedvesemnek betanítani a mozdulatsort... Androidos olvasóink kedvéért megosztom a szükséges tennivalókat:

1. Jelöld ki iTunes-ban az adott zeneszámot, de egyszerre csak egyet!
2. Jobb klikk, majd infó megtekintése.
3. Az opcióknál állíts be egy tetszőleges időtartamot, ami nem lehet több, mint 30s!
4. OK után újból jobb klikk, AAC verzió kérése.
5. Keresd meg a meghajtódon a létrejött .M4A fájlt!
6. Nevezd át .M4R-re!
7. Húzd be az iTunes-ba, és megjelenik a Hangok között.
8. Ne felejtsd el újból jobb klikkel, az infó mutatása alatt visszaállítani az idő intervallumot!
9. Szinkronizálás után már kiválasztható lesz csengőhangként a listából a kívánt hang.

Tulajdonképpen ez sem nehéz, másodikra-harmadikra simán megy bárkinek.

Hogy néz ez ki Androidon? A korábban átmásolt zeneszámok alapból beállíthatók bármilyen jelző- vagy csengőhangként.

Jöhetnek a további beállítások! A WiFi és a Bluetooth beállítások egyértelműek, nagyjából megegyeznek az Andoriodon találhatókkal. A hozzáférési pont szolgáltatás viszont már említésre méltó, mivel kicsit más, mint droidon. Lehetőség van a WiFi és USB mellett Bluetooth-on is megosztani a telefon mobilinternet kapcsolatát. Viszont az SSID nem írható át szabadon, csak a passcode. Úgy érzem, a BT miatt most az iOS-nak jár a pont, a hálózat nevének módosítása nem egy életbevágó kérdés. (Feltehetőleg ha átnevezed magát a készüléket, akkor az SSID is megváltozik)

A következő furcsaság az Értesítések. Itt egy kicsit másképp rendezte el az Apple a beállításokat, mint a Google. A telepített, illetve meglévő alapvető szolgáltatások itt sorakoznak föl, már amelyiknél aktuális a notifikáció. A furcsa az, hogy itt is lehet némelyik apphoz kapcsolódóan jelzésmódot kiválasztani, némelyeket viszont csak a Hangok menüpont alatt tudunk konfigurálni. Itt egy helyre van összegyűjtve az összes app, tehát elviekben átláthatóbb, nem kell minden programot elindítani és ott beállítgatni, mégis nekem kevésbé tetszik, mivel nem egy menüpont alatt van a hangbeállításokkal, hanem máshol. Igaz, itt az értesítések egyéb módja is beállítható, hogy hol jelenjenek meg, ami iOS specifikus dolog, ilyet az Android nem tud, csak az értesítési sávon jeleníti meg a dolgokat, a képernyő közepére vagy a zárolt képernyőre nem teszi ki.

Hogy néz ez ki Androidon? Ott az esemény fajtákhoz lehet jelzéstípust rendelni. Ezek alkalmazásonként testre is szabhatók, felülírhatók.

Megszokás kérdése ez is, nem tartom nagy problémának ezt. Sokkal inkább az, hogy iOS-en nincs annyi konfigurálható értesítés fajta, mint amennyi valójában van. Így pl. ha bekapcsoltuk a rezgést a csengőhanghoz, akkor az ébresztéskor is rezegni fog. Ugyanígy nem változtatható meg pl. a Facebook Messenger jelzése sem, mert csak. Kimaradt.

Érdekes módon azt be lehet állítani, hogy az immáron egy ideje elérhető legördülő értesítési sávon milyen sorrendben jelenjenek meg az értesítések. Szerintem tökfölösleges, úgyis rátapintok és megnézem őket. Kivéve persze, ha állandóan látszó "értesítésről" van szó, mint pl. az alapból futkorászó tőzsdei adatok, vagy az időjárás-előrejelzés. További bosszantó dolog, hogy ha egy értesítést szeretnék törölni, akkor azt nem lehet azonnal megtenni, előbb nyugtázni kell és csak azután engedi törölni, tehát kétszer kell megnyomni az aprócska gombot.

Hogy néz ez ki Androidon? Az értesítések érkezési sorrendben szerepelnek a legördülő notifikációs sávban. Az egyes értesítések hosszabb nyomvatartással kibonthatók, előnézet kérhető. Az értesítések egyetlen gombnyomással egyszerre is törölhetők.

A Beállítások menü többi része is megszokást igényel. Leginkább ezt is az átláthatatlanság, és a logikátlan strukturálatlanság jellemzi. Most sok iPhone használó fölhördül, hogy ez mekkora hülye, ha még ezt sem tudja kezelni. Nem erről van szó. Nyilván mindent meg lehet tanulni, idővel mindenhez hozzászokik az ember. Az iPhone beállításai az Androidhoz képest nagyon átláthatatlanok. Olyan érzése van az embernek, hogy minden van mindenhol. Van egy Általános almenü, ahol be lehet állítani a biztonsági funkciókat, a dátumot és időt, a kisegítő lehetőségeket, a billentyűzetet és a telefonnal kapcsolatos dolgokat. Mint például a 2G-3G használatot, az egyes programok hálózati kapcsolati engedélyeit, de a hívással kapcsolatos beállítások már kikerültek a főmenübe, közvetlenül a többi app közé. Továbbá érthetetlen módon itt is megtalálható a személyes hozzáférési pont beállítása, ami a főmenüben is. (Két hét használat után már kezdem rutinosan kezelni, de megszokni nehéz lesz.)

Szót érdemel az iPhone 5 iOS 6.1-es frissítése is, amely lehetőséget ad az LTE hálózatok használatára. Mivel az előfizetésemhez nem kapcsolódik ilyen szolgáltatás, nem volt létfontosságú számomra a frissítés. Szerencsére még időben megkérdeztem a fórumban, hogy a frissítést követően hogyan szabályozható a mobil adatforgalom. Ha nem tettem volna, most nem tudnám csak 2G-n használni a készüléket, ugyanis erre nincs mód a frissítés után. Jelenleg kapcsolható a 2G - 3G üzemmód, a frissítés után már csak 2G/3G - LTE lenne kapcsolható. Mondanom sem kell, hogy ez jelentősen csökkentené az elérhető akkumulátoros üzemidőt.

De vegyük csak tovább sorra a lehetőségeket. Szintén a Beállítások főmenüből közvetlenül állítható a kijelző. Itt szerényen csak a fényerőt tudjuk akár automatikusan is szabályozni, illetve a fő- és zárolt képernyők hátterét áll módunkban kiválasztani. Se egy színprofil, se egy betűtípus... Szintén a fő beállítás menüből érhetők el az Adatvédelmi beállítások. Itt szabályozhatók az erőforrásokhoz és adatokhoz való hozzáférések. Tulajdonképpen ez így egy logikus kigyűjtés lenne, ám picit furcsa, hogy az összes GPS-szel kapcsolatos dolog is ide lett bekeverve. Míg Androidon nem szabályozhatjuk, hogy az egyes alkalmazások milyen adatainkhoz férhetnek hozzá, addig erre itt megvan a lehetőség. Ugyanakkor itt sincs sok beállítani való, mivel a programok itt nem akarnak semmihez hozzáférni a felsoroltak (névjegyek, naptár, fényképek) közül. A legfájdalmasabb pont a helymeghatározás, amit gyakorlatilag nem lehet testre szabni, csak az adható meg itt is, hogy mely programok használhatják fel a pozíciónkat.

Hogy néz ez ki Androidon? A helymeghatározást engedélyezhetjük, vagy letilthatjuk az egyes alkalmazásokban egyesével. Általánosan beállítható, hogy a szolgáltató tornyait használja közelítő helyadatok kinyerésére, vagy a GPS-t a pontos helyzet meghatározására. Továbbá kapcsolható a segítő érzékelők (mint a digitális iránytű és a giroszkóp) használata is.

És a maradék: gyakorlatilag az összes szoftver megjelenik a Beállítások alatt, ömlesztve. Akkor is, ha amúgy magában a szoftverben is van beállítási lehetőség. Ugyanezek a szoftverek megtalálhatók az Általános Használat alatt is, ahol látszik, mennyi helyet foglalnak, más nem.

Hogy néz ez ki Androidon? Az alkalmazások menüpontban megtalálhatók a telepített szoftverek, ahol ellenőrizhető a méretük, törölhető bizonyos eseményekhez rendelt alapértelmezettségük és létrehozott adataik, beállításaik is. Futásuk megszakítható, illetve az alkalmazás eltávolítható.

Alkalmazások

Alkalmazások

Amint túlvagyunk a beállításokon, jöhet a másik nyakleves, maguk az alkalmazások. Míg 2 évvel ezelőtt az iOS applikációk jobbnak tűntek, mint a robotos társaik, mára az androidos fejlesztések nemhogy beérték, de meg is előzték az iOS-en is megtalálhatóakat. Nyilvánvalóan ez nemcsak az iOS hibája, hanem a fejlesztőké is, de sok esetben maga a rendszer szabhat gátat bizonyos funkciók elérhetőségének. Szubjektív véleményem, hogy magát az AppStore-t mind PC-n, mind a mobil eszközön sokkal rosszabbul építették föl, mint a Google a sajátját. Egyszerűen nehezebb kezelni: a keresés, a keresési eredmények és azok megjelenítése, tagolása sokkal átláthatatlanabb. A releváns találatok nevetségesek, nem jelentenek alternatívát az adott programmal szemben. Olyan érzése támad az embernek, mintha a több millió applikáció nem is lenne igaz, alig pár darab létezne.

A másik, abszolút tényszerű megállapítás: az alkalmazások mérete. Megdöbbentő volt már régebben is számomra, hogy egy-egy alkalmazás miképpen lehet az androidos társának 4-5-szöröse? Amíg Androidon átlagosan néhány megabájtosak a programok, itt. 4-5 megabájttól indulnak. iOS-en teljesen megszokott a 30-100 megás méret, amivel rövid időn belül lehet nullázni a mobilnetet. És ez igaz néha teljesen apró, jelentéktelen kis programocskákra is.

Egyébként itt jegyezném meg azt is, hogy néhány hetes tapasztalatom az, hogy Androidon nem szivárgott ennyire az adat sem. Barátnőm szólt, hogy egy hét alatt lezabálta valami az 500 megáját. És nem használta másképpen, mint a Galaxy S-ét, sőt, talán még kevésbé is, mivel sok szoftverre nem is talált alternatívát. (tehát: Facebook, GMail, póker, meg valami tamagocsi). Nekem 4GB-os csomagom van, így nem vettem észre ezt.

De nézzük akkor az alkalmazásokat!

Megállapítható, hogy az ingyenesek kb. kétszer annyi, és sokszorosan idegesítő reklámot tartalmaznak. A TuneIn rádió például egy hirdetőtábla, ami mellesleg zenét is szolgáltat. Érdekessége, hogy kilépés után is pörgeti az adatforgalmat, ez jól látható a saját forgalomszámlálóján is. Így számunkra ez felejtős.

Aztán ott a Facebook. Ez már nagyjából ugyanúgy működik, mint a testvére, csak pár apróságban tér el: ilyen a képkezelés, ami itt egyszerűen csak más, nem jobb, nem rosszabb. Nagyobb különbség a hivatkozások kezelése, mivel itt egy saját kis böngészőben nyílnak meg a linkek, amikből lehetőség van átváltani Safari-ra. Androidon ez teljesen más, ott ha rábökünk egy linkre, akkor fölajánlja a linket kezelni tudó alkalmazásokat, hogy válassz belőlük, mivel nyissa meg. Itt lehet később alapértelmezetten is megjelölni egy adott alkalmazást. A másik, számomra fontos eltérés az üzenetkezelés. Míg droidon lehetőség van egy beszélgetés törlésére, addig itt csak archiválni lehet. Ez nagy hiba. Ugyanez igaz a FB Messengerre is. Illetve a fentebb említett, "in app" beállítások sincsenek meg, így nincs lehetőségünk egyedi értesítési hangot, illetve rezgés módot kiválasztani, továbbá az ellenőrzés gyakorisága sem módosítható.

A YouTube kliens is más, legfeltűnőbb hiányossága, hogy nincs HQ gomb, így csak kis felbontásban élvezhetjük a videókat. (Erre létezik patch, ha föltörjük a telefont, illetve van számos alternatív YT kliens, amikkel működik.)

Web böngészőkből is jóval szegényesebb a kínálat. Az általam nagyon kedvelt Dolphin Browser itt még csak a 7-es verziónál tart, és ez meglátszik a tudásán is sajnos. Itt is van Chrome, valamint egy Mercury Browser, ami leginkább a Boat Browser-nek, vagy a Maxthon-nak lehet a párja. Legszomorúbb közös tulajdonságuk, hogy egyikük sem képes automatikusan tördelni az oldalakat. Igaz, erre Androidon is csak a Dolphin képes, de itt nincs egy sem. Ezt tartom jelenleg a legnagyobb problémának az egész iPhone-mizériával kapcsolatban!

Ráadásul szinte semmilyen beállítási-testre szabhatósági lehetőség nincs ezekben a böngészőkben. Ugye az iOS eleve nem támogatja a Flash tartalmak lejátszását. Elvileg a Puffin Browser tudja kezelni, de fizetős és úgy sejtem, hogy eléggé mankós megoldás lehet, így nem próbáltam ki. A HTML5-tel nem lenne gond, de én Desktop módban használom a böngészőket, így folyton be akarja tölteni a Flash-t. Alig néhány oldal intelligens annyira, hogy ne ütközzek ebbe a hiányosságba. A böngészők kapcsán ki lehet jelenteni tehát, hogy az androidos társuk paródiája, konkrétan egy Opera Mini szintjén van az összes. Vagyis még ott sem.

Jó hír viszont, hogy a Google alkalmazásai nagyszerűek! Kicsit komikus ez a tény, de tényleg így van. A legjobban használható applikációkat a Google szállítja az alapvető programok tekintetében. A keresőjében működik a Voice, elérhetők a webes alkalmazásai, mint az Olvasó, a Drive, a Google+ és a többi. De a letölthető alkalmazások is remekül működnek, pont olyan jók, mint Androidon. A GMail kliens messze jobb, mint az iOS beépített levelezője. Elég annyit, hogy tud törölni levelet...

Aztán ott vannak a rendszerszintű szolgáltatások. Komolyan meglepődtem, hogy a LED-et lehet egyáltalán vezérelni, hogy létezik zseblámpa alkalmazás. Hogy miért? Nos, sajnos olyan alapvető dolgokat nem tudtam eddig elérni, hogy USB-s pendrive-ként használjam a telefont. AirDroid-hoz hasonló, WiFi HotSpot-ot kreáló, webes felületen elérhető megoldás van sok, de simán Mass Storage mód nincs. Elvileg az iTunes súgója írja, hogy át lehet váltani tárhely módra, de ezt a gombot nem találtam már meg. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az adott gépre föl kellene telepíteni egy iTunes-t is...

Ha már szóba került a LED: a kamera a fókuszáláshoz nem használja. Érthetetlen, így gyakorlatilag nincs is értelme a villanónak, mivel az elkészült kép homályos lesz.

A fájlküldés egyik készülékről a másikra már annyira klasszikus példája az iOS rugalmatlanságának, hogy nem is kívánok ennél többet foglalkozni vele. Persze léteznek mindenféle alkalmazások, amik vagy működnek, vagy nem, és leginkább fizetősek. Egyelőre még nem találtam megfelelőt, de ez nem zárja ki, hogy van.

Következő megoldásra váró probléma a hálózatkezelés. Nekem igenis szükségem van arra, hogy a munkahelyem fájlszerverét elérjem WiFi-n. Ez egyelőre úgy tűnik, hogy megoldhatatlan. Létezik több félmegoldás, ami otthoni NAS-ok elérését biztosítja, de abszolút zárt környezetben - és mind fizetős. Ha pl. szeretném telefonon megnézni az egyik sorozat epizódot, vagy lejátszani egy zeneszámot, akkor azt a hálózatot kezelni tudó program saját lejátszójával tudom csak megtenni. Ergo nem képes az iOS fájlrendszerébe áthúzni semmit! Hiába van akármilyen szuper médialejátszó programom, azzal nem fogom tudni megnyitni a fájlt.

Ugyanez igaz a legdrágább Office alkalmazásokra is: csak akkor használhatom, ha támogatják a hálózati elérést is. De egyelőre olyan is alig van, amelyik kezeli a Dropbox-ot. Olyan meg egyáltalán nincs, amelyik képes Dropboxból megnyitni egy jelszóval védett Excel fájlt, és oda el is menteni. Szerintem ez teljesen általános igény. Már aki egy kicsit munkára is használná végszükség esetén a telefonját. Megjegyzem, a Dropbox-ban pont nem munkával kapcsolatos dokumentumot őrzök, hanem teljesen privát .XLS-t. És a legviccesebb, hogy mindez igaz iPad-re is, ami abból a szempontból kritikus, hogy mostanság igen sok üzletember járkál a nevezett tablettel: abba jegyzetel, azon néz meg terveket, táblázatokat, tehát totálisan üzleti felhasználóként használja az Apple egyetlen ilyen (tablet) termékét.

Nézzük a többi alapvető, mindennapi életet befolyásoló dolgot. Először is vegyük a billentyűzetet. Nekem mindig is tetszett, hogy egy ekkora kijelzőn, a viszonylag nagy kezemmel szinte tökéletesen pontosan tudok gépelni. Ezt nagyon jól megoldották az Apple-nél. De itt ki is merült minden jó tulajdonsága a beépített billentyűzetnek. Azaz az egyetlen billentyűzetnek, mivelhogy iOS-on nem cserélhető! Úgy kell használnunk, ahogyan azt valaki elképzelte. Nincs smiley szerkesztő, nem is lehet ilyet egy gombnyomásra beszúrni, nem jelenik meg mindig az országkód végződés választó sem, ahol meg igen, ott meg magyarra állított rendszer esetében sem a .HU az alapértelmezett, hanem a .COM. A hosszan nyomás ideje nem módosítható, a választható ékezetes karakterek sem, szóval elég fapados.

Jó pont, hogy itt is van adatforgalom számláló. Ennek kapcsán rá is kerestem gyorsan egy kicsit okosabb megoldásra, és találtam is számos alkalmazást ennek monitorozására. Most nem is ez a lényeg, hanem ennek kapcsán eszembe jutott, hogy az ilyen rezidens programok vajon tényleg rezidensek? Ugyanis alapból csak egyféleképpen ellenőrizhető, hogy egy program fut-e vagy sem: a feladatkezelő megnyitásával. Félő, hogy ha kilövök egy ilyen alkalmazást, onnantól nem számolja az adatmennyiséget... Ez azóta is sötét folt. Mármint, persze, ki lehet próbálni, de nem vagyok akkor sem biztos abban, hogy megbízható. Ugyanígy egy ébresztőóra alkalmazásnál sem lennék benne biztos, hogy ha kilövöm a taskok közül, reggel ébreszteni fog.

Tovább haladva a rendszer UI rejtelmeiben, nekem nagyon hiányzik a hosszan nyomás lehetősége, mint afféle "jobb klikk". Itt egy SMS-t vagy levelet, híváslista tételt úgy tudok törölni, hogy át kell lépnem szerkesztés módba, majd kijelölni a kívánt elemeket, aztán törlés. Néhány helyen lehetőség van az elemen történő balra húzással is előhozni a piros törlés gombot, de nem mindenhol. Apróság, de megszokást és plusz időt igényel.

Nem úgy a tárcsázó! Sajnos az pofon egyszerűre sikeredett. A numerikus billentyűzetről nem kereshetők prediktív módon a névjegyek, tehát mindenképpen át kell váltanunk a névjegy listára, ha meg akarunk keresni valakit. Itt jobb oldalon ugyanúgy megtalálható a gyorskereső sáv, amivel kezdőbetűnként lehet ugrálni a kontaktok között, de csak az első betűre lehet szűkíteni, a másodikra már nem, ahogyan azt további balra húzással a Samsung telefonokon lehetséges. Mint ahogyan az sem lehetséges, hogy kapásból SMS-t küldjünk az adott személynek, mindenképpen meg kell nyitni a névjegyet. Maguk a névjegyek sem választják külön, hogy a látható adatok mely fiókból is származnak. Ha pl. szerepelnek a céges Exchange adatbázisban, fönt vannak Facebook-on és szerepelnek a GMail névjegyek között is, meg nem mondja senki, hogy az adott információ honnan származik, valamint szerkesztéskor hová is fog elmentődni. Alul azért látszik néha, hogy milyen névjegyek vannak összekapcsolva, de más nem.

Firmware-ek, jailbreak, root - Összegzés

Buheráláls (firmware frissítés, jailbreak, root) és összegzés

Ezen a téren is jelentős hátrányban vannak az almások, mivel az Apple nagyon szigorúan védi a rendszerét, megőrizvén mindenek fölött annak pénzügyi jövedelmezőségét. A legnagyobb különbség így nem is a gyári segédprogramokkal történő módosításokban áll, hanem az egyéb lehetőségekben. Egy iPhone-ról nem lehet például olyan biztonsági mentést készíteni, amit bármikor vissza tudunk rá tölteni. Míg ezt Androidon megtehetjük egy Nandroid backuppal, addig az iOS-hoz le kell töltenünk az adott firmware gyári változatát és visszaállítás után vissza kell tölteni a beállításokat külön. Már ha vissza tudjuk tölteni a gyári firmware-t, ugyanis az Apple mindig csak a legfrissebbet engedélyezi. Ennek kikerülésére is van számos trükk, de maradjunk annyiban, hogy az esetek nagy részében nem lehetséges a downgrade.

Érdekes módon a fájlrendszer megnyitását sem ugyanarról az oldalról közelítették meg a két táborban. Alapból egyik rendszeren sem láthatók a rejtett attribútumú rendszerfájlok, és nincs rendszergazda jogosultságunk a készülékek fölött. Androidon egyszerűbb elérni, hogy root jogosultságot szerezhessünk, az iOS-t nehezebb rávenni ugyanerre, és a beépített védelmek hada miatt több lehetséges kimenetel is adott. Ezekre nem térnék most ki, a lényeg az, hogy ha kijön az adott szoftver verzióhoz az aktuális untethered jailbreak, akkor ugyanott vagyunk, mint a rootolt robotosnál.

Ennek ellenére iOS-en jóval szegényesebb a kínálat, már ami a lehetőségeket illeti. Amit Androidon alapból megtehetünk, még az sem mind elérhető. Például a billentyűzet nem cserélhető (csak skinezhető), nem létezik másféle tárcsázó program, sem. Illetve iOS-en csak így érhető el, hogy élő háttérképünk legyen, hogy az egyetlen launcherben lapozáskor különféle áttűnési effektek legyenek, vagy hogy kezdetleges widgeteket tehessünk ki a képernyőre. Csak így telepíthetők külső forrásból alkalmazások, amelyek nagy része még így is fizetős a Cydia store-ban. Ezek a tweak-ek is csak foltozzák a rendszert, mivel a legtöbb nem rendszer szinten oldja meg a problémát, hanem furmányosan kerülik meg azt. Ha pl. egy rezgéses visszajelzést állítok be a billentyűzeten történő gépeléskor minden leütéshez, az csak akkor működik, ha a rezgést általánosan engedélyeztük előtte. Ha egyedi csengőhangot szeretnék beállítani egy alkalmazásnak, akkor a jelzést nem csengőhangként, hanem médiaként fogja lejátszani. Hogy ezzel mi a baj? Csupán annyi, hogy ha előzőleg néztünk egy videóklipet YouTube-on vagy zenét hallgattunk és mindezt nem maximális hangerővel, hanem halkan, akkor bizony az egyedi csengés is halk lesz. Vagy néma, ha a videót hang nélkül élveztük. Tehát az oldalsó két hangerő szabályozó gombot hiába nyomkodjuk.

Tehát ahhoz, hogy valamelyest élhető legyen a rendszer, egy Androidról érkezőnek kötelező manőver a jailbreak, különben rettentő unalmasnak és körülményesnek fogja érezni a mobil eszközét. Ráadásul az iOS gyorsasága és megbízható működése a funkciók bővítésével, így a külsős fejlesztők bevonásával elindul az Android felé. Néhány helytelenül megválasztott alkalmazással hamar hazavághatjuk a rendszert és könnyen újratelepítés lesz a próbálgatásból.

Röviden, tömören

Nem szaporítom tovább a szót, jöjjön akkor hát a gyűjtés, miben rosszabb az iOS, mint az Android:

- mindenképpen használni kell az iTunes szoftvert
- első használat előtt (újratelepítés után) aktiválni kell a készüléket
- egyedi csengő- és jelzőhangot körülményes beállítani
- nem változtatható meg minden eseménynek a jelzése (hang és rezgés)
- az audio/video hangerő nem állítható menüből, kizárólag az aktuális lejátszóból
- nincs FM-rádió
- nincs egyszerű fájl másolgatás
- nincs egyszerű fájlküldés (Bluetooth, WiFi Direct, NFC, IrDA.)
- nincs alapvető hálózatkezelés (LAN)
- alapvető programok funkciói, testre szabhatósága nevetséges
- nem szabható testre kellőképpen a billentyűzet
- nem cserélhető a billentyűzet
- nem szabható testre megfelelően a launcher (kötött ikon pozíciók, widgetek hiánya, stb.)
- nem cserélhető a launcher
- nem szabható testre a lockscreen (gyorsindítás parancsikonok, kinézet, működés, biztonság)
- nem cserélhető a lockscreen (csak a kép)
- nem választhatók az eseményekhez alapértelmezett programok
- nincs SMS kézbesítési jelentés
- nem szabható testre a hívásátirányítás (átirányítod mindet vagy sem, nincs szűrési lehetőség)
- nincs szabványos videó hívás
- nem szabható testre a tárcsázó (működés, kinézet, stb.)
- nem cserélhető a tárcsázó
- tárcsázóban nincs prediktív gyorskeresés, mindenképpen át kell menni a kontakt listába
- nem változtatható meg a rendszer betűtípus
- LED segédfény nem működik fókuszáláskor, sötétben így nincs fotózás
- nincsenek gyors-hivatkozások a WiFi, BT, GPS és adatforgalom gyors ki-bekapcsolásához
- a helymeghatározáshoz mindenképpen szükséges a GPS bekapcsolása (pl. időjárás előrejelzéshez)
- AppStore kezelése nehézkesebb
- letölthető alkalmazások mérete hatalmas
- párhuzamos alkalmazások iOS-en funkciószegényebbek
- a legtöbb normális alkalmazás fizetős
- az ingyenes alkalmazásokban található reklámok rettentő zavaróak
- Facebookban és Messengerben nem törölhetők az üzenetek (csak archivál)
- a böngészők nehezen jegyzik meg a jelszavakat, nem őrzik meg a sütiket (pl. PH! lapcsalád)
- nincs flash (sok bank weboldalán a belépés flash-alapú)
- nincs automatikus szövegtördelés és helykitöltés egyik böngészőben sem
- nincs lehetőség külső forrásból alkalmazást telepíteni
- nem menthető le a teljes rendszer image-e, valamint nem állítható vissza bármelyik korábbi állapot
- a rendszer fájlrendszere teljesen izolált a külső forrásoktól, nincs átjárhatóság semmilyen szinten

Természetesen a fenti dolgokkal az Androidról érkezők szemszögéből vizsgáljom a kérdést, így mindenképpen tanulságos volna egy fordított irányból jövő váltás történetének elolvasása is, ahol csak az iOS előnyeiről, vagy még inkább az Android viszonylagos hátrányairól számolnának be a felhasználók.
Nyilvánvaló, hogy kis utánajárással sok probléma megoldható, illetve az idő múlásával a legtöbb kényelmetlenség a megszokással és a rutinnal tovatűnik, nem marad meg minden bosszúság. Ezért kérem, hogy a hozzászólások ne egymás ócsárolásáról szóljanak, hanem építő jellegükkel segítsék az átállást mindenki számára.

Sajnos azon iPhone tulajoknak, akik nem, vagy csak rövid ideig használtak Androidos készüléket, nem is hiányzik a fent felsoroltak közül talán semmi, lévén, nem is ismerik a számtalan lehetőséget, amit a másik rendszer nyújthatna. Remélem, hogy egy másik cikk keretében hamarosan bemutathatom sok-sok képpel, milyen élhető az Android.