Ebben az írásban a Székely Ivánnal készített riportra ([link]) szeretnék néhány gondolat erejéig reagálni.

Először is nem feltétlenül érzem egyenletesnek az emberek hozzáállását a saját adataik védelméhez. Egészen addig, amíg úgy érzékelik, hogy hasznuk származik az adatszolgáltatásból, örömmel teszik, még akkor is, ha az így szolgáltatott adatokat az ő kárukra alkalmazzák. Itt a különböző hiper és supermarketek pontkártyás rendszereire gondolok, amik segítségével pontosan tudják azonosítani az egyes vevők vásárlásait, vásárlói kosarait, ráadásul ezen kártyák igénylésekor további kényes adatokat is kérnek tőlünk, igaz opcionálisan „ajándék” fejében. Az így szerzett információ segítségével úgy alakítják ki a vásárlóteret, az aktuális akció-kat és a teljes üzleti profilt, hogy a lehető legtöbb pénzt költsük el. Ez az adatszolgáltatatás teljesen önkéntes, törvényes, de én mégsem érzem helyesnek vagy erkölcsösnek. Érdekes adat, hogy becslések szerint Angliában az áruházláncok több adatot tartanak nyílván a lakosságról, mint az állam. Ezt a tényt kívánom szembeállítani azzal, ahogy a munkahelyeken a munkavállalók egyből tudatos, saját adataikat nagymértékben védő polgárokká válnak.

Most térjünk át a munkahelyekre, az ott dolgozók adatainak védelmére. A kiinduló paradigmánk az lehetne, hogy a munkaadó azért fizet a munkavállalónak, hogy a munkaidőben dolgozzon. Amennyiben ez a munka részben vagy teljes egészében számítógépen történik és internet hozzáférést is igényel, a munkáltató akkor is joggal várja el, hogy munkavégzésre használja a munkavállaló az eszközt. Ennek ellenére ahogy a [link] címen található cikkben is olvasható, lényegében az egész világon bevett gyakorlat, hogy a számítógéppel dolgozó alkalmazottak egy jelentős része saját célra is használja a gépeket és internetet. Ez akkor kezd probléma lenni, ha a munka rovására megy, vagy biztonsági szempontból kritikus oldalakat keres fel. Székely Ivánnal készült interjúban nagyon helyesen állapítja meg, hogy korlátozásokkal lehet védekezni a nemkívánatos tartalmak elérését, ez egészen addig jól működik, amíg a munkakör ellátásához jól behatárolható szoftverek, hálózati erőforrások szükségesek. Viszont, egy rugalmasabb munkakörnél, nincs lehetőség olyan korlátok felállítására, amik pontosan a megfelelő erőforrásokhoz engednek hozzáférést.
Székely Iván megfogalmazása szerint: „ahhoz van joga a főnöknek, hogy megkövetelje az alkalmazottaitól, hogy munkaidőben a rendelkezésükre álló eszközökkel a munkájukat végezzék. Ahhoz azonban már nincs joga, hogy azt figyelje, hogy ha az alkalmazott nem dolgozik, akkor mit csinál milyen weboldalakat olvas és mennyi ideig.”. Ezzel a megállapítással két ponton lehet probléma, az egyik a mennyi ideig a másik a milyen weboldalakat. Az első azért problémás, mert ha ilyen módon lehetne bizonyítani, hogy a munkavállaló az ideje 20-30%-át, vagy még többet más tevékenységgel tölt, miközben a munkahelyi kötelességek teljesítése nem megfelelő, akkor alapja lehetne az elbocsátásnak. A második azért problémás, mert, egy esetleges behatolás, vírusfertőzés, vagy más incidens esetén segítséget nyújthat a rendszergazdáknak a fertőzés forrásának felderítésében, továbbá a munkáltató szemében bizonyára más megítélés alá esik például a prohardver olvasásával eltöltött idő és az xxx „olvasásával” eltöltött idő. Ezeken felül pedig nem elhanyagolható az sem, hogy a számítógépen dolgozó alkalmazottak sokszor hozzáférhetnek a cég bizalmas adatainak egy részéhez is, amiket a munkaadó természetesen szeretne biztonságban tudni.

Összességében nem azt akarom mondani, vagy éreztetni, hogy nem fontos a törvények betartása és betartatása, vagy nem fontos saját bizalmas adataink megvédése, csupán arra próbálok rávilágítani, hogy következetlenek vagyunk ezen a téren és esetenként érzésem szerint jogosak a munkaadók igényei ezen a területen, bár jelenleg törvény sértőek. Megítélésem szerint egy olyan világban élünk, ahol az emberek jogai sok területen nagymértékben előtérbe kerülnek, ami nem is lenne baj, ha a kötelességek teljesítése iránti igényünk és munkáltatónkkal szembeni lojalitásunk is legalább ennyire fontos lenne.