Ki mit gondol a zenéről, úgy általában?

Most tettem fel egy albumot, és cikáznak bennem a gondolatok. Megpróbálom őket megfogalmazni.

A zene az megnyugtat, ez biztos. Beteszed a kedvenc zenédet, és csak arra figyelsz. Átadod magad a ritmusoknak. Érzed a zene lelkivilágát, átéled minden másodpercét. És közben boldog vagy, legalábis kizársz mindenkit és mindent. Én gyakran folytatom ezt a tevékenységet, ha valamikor nyugisabb időkre van szükségem. Beteszel egy zenét (szigorúan a te stílusodból valót; ne kezdjél el mást hallgatni, mert más azt mondta az a frankó). A sokadik hallgatás után, már szinte tudod a mű minden percének változásait. Ellazít és közben az csinálsz, amit akarsz.

A zene össztökél. Ez biztos, ilyenkor van időd gondokodni, legalábbis ilyenkor mindig végiggondolom életem jelenlegi szakaszait. Van időd a hobbidnak szentelni az időd. A legjobb dolog a világon. Én reggelente mindig zenével ébredek (nem rádió), és egyszerűen jobb kedvem lesz tőle, és nagyon megéri.

Néztem minap egy videót: [link] Érdemes végignézni, mert a mű csak egy alaphangnemet és egy fődallamot tartalmaz, az összes többit ők komponálják valós időben (aka improvizáció). 2:41-nél nézzétek meg: Eugene Wright-nak az a mosolya a videóban, hát ilyet még videón nem láttam: én is ilyet szeretnék egyszer elérni: átadni teljesen magamat a komponálás művészetének, úgy, hogy semmi se érdekeljen csak a zene, amiben épp benne vagyok. Alkotni valamit, ami nekem (is) tetszik, mert sajnos ma már nem könnyű megfelelni önmagamnak (legalábbis nekem nem, elég szigorú feltételeket szabok magamnak). De nézzéték végig a videót, lehet látni, hogy minden résznél tökéletesen odafigyelnek egymásra, mert különben elcsúszna az egész, és nem szólna jól. Az a rész is jó, mikor Eugene szólózik a bőgőn, és Dave besegít neki kis akkordokkal: Eugene ezt is egy mosollyal viszonozza.

Ha formációban játszol (még nem volt alkalmam benne, de remélem lesz), akkor odafigyelsz társaidra, hogy a fő mondanivaló megegyezzen mindegyikőtöknél. És ha már összeszoktatok, akkor nincs az az ember, aki ne figyelne oda rátok, hogy mennyire együtt játszotok: de persze ez nem könnyű: sok gyakorlás és egy kis alap tehetség is kell hozzá.


Az írás alatt Dave Brubeck Quartet, Paper Moon c. albuma szólt.