Windows (Phone) 8
A Windows Phone első - igen látványos - kudarca után az MS rájött, hogy nagy a baj. Nagy a baj, mondhatni óriási, így tudták, változtatni kell, méghozzá komolyan.
Neki is láttak a fejlesztéseknek, de idővel magának az MS-nek is be kellett látnia, hogy a WP egy annyira rosszul sikerült, zárt és fejlődés képtelen rendszer, hogy lényegében már ők maguk sem tudják megmenteni, így jobbnak látták ha az egész Win CE kernelt lecserélik egy jobban fejleszthető, kevesebb limitációval bíró, modernebb, univerzális verzióra, névleg az NT kernelre.
Nyilván a fejlesztésnek voltak programozástechnikai, illetve biztonsági okai (pl.: Isolated Storage), illetve az MS számára vonzó ötlet volt egy univerzális, rendszerhéjról leválasztott, bárhol bevethető, lényegében "moduláris" "mag" gondolata. A technikai részletekre nem térnék ki (mert nem vagyok szakértője a témának), de annyi bizonyos, hogy a csere minden szempontból szükségessé vált. Az új kernel alapjait a Windows 8 kernelje adta, ennek a végtelenségig lepucolt magját próbálták behúzni a WP alá, ami némi plusz teljesítmény igényért cserébe sikerült is. Az új mag elvileg visszafelé biztosította az appok számára a kompatibilitást, vagy nagyon kevés munkával lehetett az új rendszerre portolni azokat.
Ez idáig szép és jó, a baj azzal volt, hogy ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a következő generációs Windows Phone - pont a kernel csere miatt - nem lesz kompatibilis a már piacon lévő hardverek egyikével sem, tehát lényegében egyetlen korai WP vásárló sem fogja azt megkapni.
Ezzel két komoly probléma volt. Amint a hír felreppent, szinte azonnal alá vágott a WP7-es modellek értékesítésének, hiszen aki egy jövőt álló telefont akart, jobban járt, ha elnapolta a WP-s telefon beszerzését, és kivárta a WP8-as készülékek megjelenését.
Lumia 920 vs HTC 8X - Az első fecskék
A másik komoly gond, hogy az early adopterek ilyen szintű arcul vágása bizony óriási mértékű presztízsveszteség volt az érintett cégeknek, de persze főleg a Nokiának, az MS-nek, és persze a WP-nek, mint OS-nek magának.
Nyilván az MS is érezte a perzselő felháborodást, és megpróbálta oltani a tüzet azzal, hogy a WP7 felhasználók kaptak egy "nesze semmi, fogd meg jól" gesztust, ez pedig a méltán a feledésbe merülő WP 7.8 frissítés volt. Az MS jól megesküdött arra, hogy ez majd de jó lesz a régi rendszeren ragadt felhasználóknak, de a dolog méregfogát nem igazán sikerült kihúzniuk ezzel.
Adott volt tehát egy az első körben csúfosan kudarcot vallott, és fennállásának 2 éve alatt igencsak rossz hírnévre szert tett OS, egy rakás dühös, csúnyán cserbenhagyott korai felhasználó, egy még mindig csak félkész OS, egy kongó Store, és egy olyan UI dizájn, ami láthatóan nem tudott magának tömegeket megnyerni.
Na most minden normális cég - már csak a józan paraszti ész mentén gondolkodva is - itt kezdte volna kb. elölről az egészet. Itt, a történelem ezen pontja egy tökéletes alkalom lett volna ahhoz, hogy „ISSZONYATOSAN” komolyan átdolgozzák a WP-t. De ezt elmulasztották.
És ezzel lényegében aláírták a saját halálos ítéletüket. De megint előreszaladtam.
A WP8-nak úgy kellett volna megjelennie, hogy minden szinten átgondolja a koncepciót.
Nem mondom, hogy a csempéket dobni kellett volna, mert én még a mai napig hiszek a koncepció létjogosultságában. Bár annak a gyakorlati megvalósítása másodjára is borzalmasan pocsék lett. Főleg, hogy az igazán fontos változások a "motorháztető alatt" zajlottak, a felhasználói felület szabad szemmel szinte mit sem változott. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy sem szebb, sem izgalmasabb, sem jobb, logikusabb vagy könnyebben használható nem lett.
A csempék, és a borzalmasan unalmas dizájn, a testreszabhatatlanság alapvetően megmaradt. Persze kaptunk több színt (egész pontosan 21-et), mégis, valahogy továbbra sem sikerült a rendszert széppé, látványossá, izgalmassá tenni. Nem sikerült meglépni azt, amit az XP után a Vistával és az Aeróval sikerült (de főleg a Win7-el, amiben már stabil is volt az Aero). Hogy egy szép, átlátható, légies, kellemes, testre szabható környezetet teremtsenek. Sajnálatos módon még a WP 8 sem érte el azt a szintet, ahogyan anno a WP7-nek kellett volna megjelennie (erre a szintre egészen a WP 10-ig várni kellett). És míg így is, a sok változás után is rettenetesen sok gyerekbetegsége maradt a rendszernek, amit - természetes módon - a WP7-ből örökölt. Mert - mint mondtam - az MS nem volt kellőképpen radikális, nem mert, vagy nem tudott eleget, és jó irányban változtatni a WP-on, hogy az már a tömegek számára is vonzóvá váljon.
Még mindig nem volt átlátszóság, nem volt háttérkép beállítási lehetőség, a rendszer még mindig csak egy hangerőszintet volt képes kezelni (tehát ha lejjebb vettük a zene hangját, azzal a csengőhangot is lejjebb vettük, stb.), még mindig nem volt értesítési központ, a böngésző továbbra sem volt hajlandó megjegyezni a jelszavakat (elvileg biztonsági okokból, ami akár még érhető is, másfelől az MS implementálhatott volna egy mesterjelszavas védelmet) és még hosszasan lehetne sorolni a hiányosságokat.
Persze a WP8 hozott pár régóta várt újítást is. A WP8-as telefonokba végre szinte kivétel nélkül bekerült az SD kártya támogatás, lehetett végre állítani a betűméretet öt fokozatban, megjelent a továbbfejlesztett multitasking, bevezetésre került a Jessica Alba (róla még később beszélünk) által demózott "Gyereksarok" funkció, és megérkezett az NFC támogatás (habár ez már a WP 7.5 Tangban debütált először).
"Van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja"...
Első hallásra talán azt mondhatnánk, nem is lett olyan rosszul sikerült váltás a WP8. És igen, hozott sok - mára nagyon várt - újítást, de ezek későn jöttek, és kevesek voltak. Maga a WP még mindig ugyanaz az unalmas, testreszabhatatlan, nehézkesen működő, átgondolatlan, logikátlan rendszer volt, mint korábban, még mindig nagyon komoly kompromisszumokra késztették a felhasználókat, és még mindig több fejfájást okoztak az embereknek, mint örömet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
