Utóhatások

Nokia

Nem egyszerű feladat az utóhatások feltárása. Kezdjük talán a Nokiával. Nyilván a Nokia sok hibát követett el, a WP-s éra előtt. A legkomolyabb hiba, hogy az iparággal egyetemben ők sem vették észre, hogy mit fog elindítani az iPhone. Mire észrevették, már félig halottak voltak. Igaz ugyan, hogy próbáltak reagálni az iPhone-ra - olyan "csodákkal", mint az 5800 Xpress music -, de a symbianos kísérleteik olyan hatástalanok voltak az iPhone ellen, mint ha valaki egy kaviccsal, meg egy csúzlival próbálna lelőni egy lopakodó vadászbombázót. És sajnos a MeeGo sem volt sokkal hatásosabb fegyver.
2010-re pedig - mikor a látóhatáron felbukkant az MS - lényegében már a csőd szélén álltak. Ezért is döntöttek úgy, hogy ahelyett, hogy beléptek volna az akkor már nagyon zsúfolt és kompetitív piacra, N+1-edik androidos gyártóként, elfogadják az MS pénzét, és azon szépen kibekkelik az ínséges időket. Cserébe csak annyit kellett tenni, hogy tolják az MS szekerét.
Ehhez az MS pedig minden szükséges támogatást megadott. Pénzt, paripát, fegyvert. Azaz pénzt, OS-t, és egy új CEO-t, Elop személyében.

És a Nokia tette is a dolgát, tolta is a szekeret, nem is kis lendülettel. Munkásságuk sikerét jól mutatta, hogy nem csak hogy meghatározó lett a WP-s gyártók között, de idővel közel 80, később 90% fölötti részesedés szerzett az amúgy igencsak csekély piacon.

Persze tegyük hozzá, ehhez valószínűleg az is kellett, hogy az igazán komoly gyártók lényegében kvázi kerülték a WP-t. Mert persze a Samsung és az LG is adott ki WP-s telefont, de egyikük sem vitte túlzásba. Pedig azért megnéztem volna egy S6 Edge-et, vagy egy S7-et WP-vel.

Igen ám, de hiába a siker a buborékon belül, ha maga a buborék egy ipartörténeti kudarc, és a Nokia tudta, ha lejár az MS-tal kötött megállapodása, és elfogy a pénz, vége lesz a jó világnak. A cég élt már meg nehéz helyzeteket korábban is (a TV-s korszak vége, az ITT Nokia megvan még?), és tudták, hogy a legjobb módja a cég fennmaradásának, ha megszabadulnak a ballaszttól.
Ügyesen kizsarolták hát az MS-ból, hogy vásárolják fel a készülékgyártó részlegüket, ők maguk pedig a hálózatok felé fordultak, nem is kis sikerrel.
Mint egy utolsó jókívánság-gesztusként visszaadták az MS-nek a kölcsön CEO-t, Elopot, és megtették igazgatónak Rajeev Surit.

De a story nem ér véget itt. Mielőtt továbbmennénk, érdemes lenne foglalkoznunk a WP rajongók két sarkalatos állításával. Az egyik, hogy a Nokia nem lett volna sikeres az androidos vonalon.

Ez egy olyan állítás, amit addig szajkóztak a WP rajongók, míg szép lassan a magyar szaksajtó is hinni kezdett ebben az állításban, több hivatalos cikkben is megemlíti, hogy az androidos vonal nem jelentett volna egyet a Nokia automatikus sikerével.
Ez a felvetés - szerintem - egy gigantikus nagy ostobaság, mindjárt ki is fejtem, hogy miért gondolom én ezt.

A Nokia nem lett volna sikeres Androiddal... tényleg??? Pffff...

A volt töritanárom mondta mindig, hogy nincs olyan, hogy „mi lett volna, ha”. De én fellövöm ezt a magas labdát. Mi lett volna, ha a Nokia az Androidra tesz. Nem lett volna sikeres? Elemezzük kicsit a helyzetet.
Mit csinált a Samsung, amivel az androidos gyártók csúcsára jutott? Kezdetben a butatelefonos korszakban már bevált Nokiás stratégiát alkalmazta. Névleg egyszerre tarolta le a piacot 100 fajta és féle, olcsó, színes telefonnal, amik egymástól szinte alig különböztek, másfelől alaposan odapörkölt a piacnak az évenkénti egy csúcsmodellel. Ezt leszámítva semmiféle exkluzivitást nem tudtak beleadni a sztoriba. A középkategóriás készülékeik rém vackok voltak, és a csúcskategória, az S széria sem volt a helyzet magaslatán a korai években. Hol volt még az exkluzív fém, üveg ház, a hajlított AMOLED kijelző, a vízállóság, a dupla kamera, az ujjlenyomat-olvasó... sehol.
Nézzük, meg, hogy jobb volt-e bármivel az Ace vagy a Young sorozat, mint bármelyik (alsó) középkategóriás Lumia. A válasz a nyilvánvaló nem. Sőt. Én ki merem jelenteni, hogy egy Nokia 5-6-7-es sorozat, bármelyik Ace versenyzőt fél lábon lepipálta... volna, ha Androiddal (és a hozzá kötelező több RAM-mal) kerülnek piacra, és nem WP-vel.

Ace 2 vs Luma 510

De nézzük meg a csúcskategóriát. Hasonlítsuk össze mondjuk a Galaxy SIII-at, a Lumia 920-szal. Lényegében szinte ugyan az a kijelző (4,5 illetve 4,8 inches, 1280*720-as IPS (szerk: és OLED) panelek), ugyan az a proci (sőt a 920-ban ketyegő Qualcomm MSM8960 Snapdragon S4 Plus még jó 10% pluszt rá is vert a Samsung Exynos 4412-esére), ugyan az a háttértár (32 GB) és RAM (1 GB) mennyiség, kamerában vitathatatlanul a Lumia volt előnyben a jobb rekeszértékű lencsének, és a PureView technológiának hála, a Samsung viszont bővíthető volt SD kártyával.
Az anyaghasználat tekintetében mindkét telefon műanyagból volt, ámbátor a Nokia polikarbonát háza mérföldeket vert az SIII bili műanyag kialakítására.
Adott tehát két lényegében egyforma tudású telefon, sőt, sok szempontból a 920 még rá is vert az SIII-ra, csak míg a Samsung 70 millió darab fölött értékesített az SIII-ból (csak előrendelésben elment 9 millió darab), addig Lumia 920-ból maximum 4-5 millió darabot adott el a Nokia.
A fenti szám becslés, mivel nem találtam infót a ténylegesen értékesített darabszámról. Ami biztos, hogy a megjelenés után 2 hónappal már 2,5 millió eladott darabszámnál tartott az eszköz, ezt követően az értékesítések meredeken zuhanni kezdtek. Ez idő tájt negyedéves szinten kb. 4-5 millió telefont adott el a Nokia, ami max. 20 millió telefon egy év alatt. Ha azt vesszük, hogy az eladások 10%-át kitette a 920 (bizonyos országokban csak 3-4%, de pl. az USA-ban az - amúgy nagyon csekély mennyiségű - eladások 16%-át tette ki a 920), az még 2 millió telefont jelent. Tehát maximum 5 millió telefonról beszélhetünk.

Két közel egyforma tudású telefon, mégis mi indokolhatja a 14-szers szorzót az eladási mutatókban??

Adott tehát két egyforma telefon, az egyikből 70 milliót adnak el, a másikból maximum 5 milliót. Ezt igazából semmi mással nem lehet magyarázni, csak és kizárólag a WP sikertelenségével.

Akkor most felteszem a kérdést. Van az olvasók között bárki, AKÁRKI, aki ezek után tényleg elhiszi, hogy a Nokia Androiddal még ennél is sikertelenebb lehetett volna?

Ha most valaki feltette a kezét, az gondolkozzon el a következőn még pluszban. A Samsung pont ebben az időben kezdett komolyan vehető gyártóvá válni, hiszen butatelefonos korszakban nem igazán volt egy szinten az akkori nagyokkal.
A Nokia pedig ekkor még a telefonos iparág egyik legnagyobb neve volt. Nem egy feltörekvő kínai márka, aki gari nélkül árul készülékeket az interneten. A Nokia ekkor még igazán patinás márka volt, bődületes rajongótáborral, legendás hírnévvel, stb.

Arról nem is beszélve, hogy képzeljük el, hogy ha az a plusz lendület, és energia, amit a WP-s telefonok fejlesztésébe fektettek, az mondjuk az androidos piacon csapódik le.
2012-ben kinek (melyik androidos gyártónak) volt PureView kamerája, vagy bármi, ami akár csak megközelítené azt? Kinek volt ingyenes, offline navigációja (a már emlegetett HERE)??
Senkinek. Olyan versenyelőny volt ez a cég kezében, ami teljese bizonyossággal kijelenthetően megnyert volna nekik bármilyen háborút. És mi lett volna, ha nem a Samsung ad el 70 millió flagship telefont egy évben, hanem a Nokia? Vagy legrosszabb esetben is megfelezik a piacot?
Nos azt hiszem, még 35 (de még 10-15 vagy 20) millió eladott flagshippel is jóóóóval sikeresebb lehetett volna a Nokia az Androiddal, mint WP-vel.
És fordítva is igaz, nem tudtak volna annyira bénák lenni, hogy a WP-s szereplésüket alulmúlták volna.

A WP rajongók következő állítása az volt, hogy soha nem lesz androidos Nokia.
Hát szigorúan nézve ez az állítás már az Asha vonal forkolt Androidjával megbukott, de nagyvonalúan lapozzuk át ezt a kérdést, és tekintsük át helyette a post WP-s időszakot.

Lett ugyanis androidos Nokia. Majdnem. Amint lejárt a Microsoft 3 éves névhasználati joga - amit a felvásárlással szerzett - a névhasználat joga visszaszállt a Nokiára.
Ekkor azonban a finn vállalat úgy döntött - számomra kicsit érthetetlen módon - hogy nem akar teljes egészében visszaszállni a készülékbizniszbe.
Azt természetesen megértem, hogy nem akartak új gyártósorokat felépíteni, de simán élhettek volna egy amolyan Apple-féle felállással, ahol ők tervezték volna a készülékeket, és bérgyártókkal legyártatták volna.

Egy androidos telefon... Nokia felirattal... :)

Ehelyett egy kicsit megtekerték a dolgot a finnek. Fogták a Nokia márkanevet, és kilicencelték a finn alapítású HMD Globalnak, de úgy, hogy az anyacégnek joga van részt venni a telefonok fejlesztésében, tervezésében, sőt, vétójoguk is van, így tehát ha egy telefon nem üti meg az általuk elvárt mércét, az adott készülék nem kerülhet piacra.
A Nokia ezzel akarta megakadályozni, hogy a Nokia - még mindig jól csengő - márkaneve alatt olcsó, kínai gagyitelefonok árasszák el a piacokat.
Ügyes.
A fentieken túl viszont nagyjából mindent a kínaiak csinálnak, lényegében ők tervezik a telefonokat, ők gyártják, és értékesítik azokat, valamint a terméktámogatás, és mindennemű logisztikát is a kínaiak végeznek. A szaksajtó ezért sokszor hivatkozik a HMD Globalra úgy, mint "kínai cég".
Konkrét számokat még nem nagyon látni a neten, de az eddig látottak alapján az a feltételezés adja magát, hogy ez az üzleti modell bevált. Nagyon úgy fest, hogy igen is van (az anyacég bábáskodásával készült) androidos Nokia, és feltehetően igen sikeres.
Még úgy is, hogy a mostani Nokia csak árnyéka a korábbi önmagának.
A HMD pedig okosan, ügyesen használja ki a márkanévben rejlő lehetőségeket, és szép sorjában hozzák vissza a régi nagy neveket, mint például a 8-as sorozatot, azaz a legendás Sirocco-t.
Arról nem is beszélve, hogy a HMD nem csak az okostelefonokat fejleszti, hanem meglátta a (ha mást nem, reklám) potenciált a klasszikus telefonokban is, és feltámasztották - az amúgy meglehetősen rosszul sikerült - 3310-est, és a Mátrix telefont, a 8110-est.
Haladnak, haladgatnak.

Modernkori (marketing) klasszikus

Persze lehet nyitni, egy eszmei vitát, hogy akkor most a HMD Global alatt megjelenő Nokia valójában Nokia-e, a tény attól még tény, hogy vannak Nokia névvel, logóval ellátott androidos telefonok a piacon, és ha nem is konkurálnak ugyan a Samsunggal (vagy akár a Xiaomival, vagy bármelyik feltörekvő márkával), de láthatóan érnek el apróbb sikereket.
Ezzel pedig a WP rajongók két nagyon sarkalatos állítása is csúnyán megdőlni látszik, még úgy is, hogy ha a WP 2010 és 2017 között "mindent megtett", hogy porig rombolja a legendás finn márka nevét, hagyatékát.
Ha őszinte akarok lenni, persze én magam is örülnék, ha láthatnánk még a piacon a valódi Nokia által tervezett és gyártott, igazi finn Nokia telefont, de úgy fest, erre még várni kell egy kicsit. Ki tudja, talán újabb 7 évet??

Ballmer

Óh igen, Steve Ballmer. Említettem már, hogy nagyon tisztelem Ballmert azért, ahogy a Microsoftot a világ egyik legnagyobb és legstabilabb cégévé tette. Regnálása alatt a Microsoft megháromszorozta bevételeit és megduplázta profitját. Tagadhatatlanul jó üzletember. De pocsék, ami a termékfejlesztést illeti.

Maga az alapötlet, hogy be kell lépni a telefonok piacára, nagyon is jó ötlet volt. Mert látható, hogy van ám pénz a mobilban, sőt, lassan már csak ott van igazán nagy della. De az, hogy a WP-re, mint koncepcióra ő rábólintott, az olyan mértékű hiba volt, ami - mint már tudjuk - később az állásába került (meg még 20 000 ember állásába). Sosem lett volna szabad hagynia, hogy ez a koncepció a piacra kerüljön. Vagy ha már mégis hagyta, legkésőbb a WP8-cal elölről kellett volna kezdeni mindent. Új dizájn, új funkcionalitás, új minden.
De Ballmer nem hallgatott a kritikára, és nagyon az Apple-t akarta másolni, miközben ironikus módon a Google az Androiddal pont azt a stratégiát másolta, amivel anno az MS az asztali gépes környezetben sikeres lett.
És mi sem mutatja jobban a helyzet paradox mivoltát, hogy egy Windows-on felnőtt átlagfelhasználó ezerszer is jobban érezte magát az androidos környezet viszonylagos nyitottságában, testre szabhatóságában és logikájában, mint a WP-s telefonok zárt, Apple-re hajazó szigorában, testre szabhatatlanságában, és főleg logikátlanságában.

Az ember, aki még 2007-ben, élő adásban jóízűt nevetett az iPhone-on, 2014-ben már kifelé pakolta a cuccát a Microsoft CEO irodából. Persze őt nem rúgták ki. Hogy a Westworldöt idézzem, "egy ekkora birodalom atyját sosem rúgják ki (innét csókoltatom Brian Krzanich-et, akinek azért ezt is sikerült összehoznia - hiába, ha valaki szeret döntögetni... Moore-törvény, titkárnő, egyre megy), csak megkérik, hogy vonuljon vissza".
Hát Ballmert is megkérték, aki nagy sértetten le is vonult a pályáról. Csak hogy rögtön fel is sétáljon egy új pályára.
A Microsofttól való távozásakor 2 milliárd dollárért vásárolta meg a Los Angeles Clippers kosárlabdacsapatot. A 35 milliárd dolláros magánvagyonából vita nélkül telt rá. A városi legenda szerint új tulajként az első dolga volt a csapat berkein belül kitiltani az Apple cuccokat, hogy Microsoft termékekkel helyettesítse azokat.
Kíváncsi lennék, hogy most milyen telefont használ.

Elop

Elop kemény dió. Legalábbis sokan így gondolják, pedig szerintem nem az. No de nézzük a tényeket.
2010 szeptemberében vette át a Nokia CEO pozícióját, és 2014 áprilisában, a microsoftos felvásárlással szűnt meg a pozíciója.
Négy év. Egy kormányzati ciklus. Ez alatt Elop elérte, hogy a Nokia részvényei 38%-ot veszítettek az értékükből, a 33%-os okostelefon-piaci részesedésük pedig 3% alá olvadt.
A fenti számok tükrében sokan a világ legrosszabb CEO-i között tartják számon a "redmondi falovat", ahogy a korabeli argó csúfolta.

A korabeli ábrázolás Elop vezérről...

Regnálásának ideje alatt sok konteó forgott a személye körül, többek között vádolták azzal is, hogy szándékosan értékteleníti el a Nokiát, azért, hogy aztán a Microsoft felvásárolhassa.
Az értelmesebb emberek szemében ez már akkor is bődületes nagy ostobaságnak tetszett, lévén az MS-nek lett volna pénze saját készülékgyártó üzletágat létrehozni, ha akar, sőt, a jóval egyszerűbb bérgyártói modellt is alkalmazhatták volna. Szintén, ha akarják. De a Microsoft soha nem akart készülékgyártóvá válni. Ők pusztán egy versenyképes szoftverrel akartak piacra lépni.
Pusztán azért, hogy egy készülékgyártó részleget felvásároljanak, sem matematikailag, sem másmilyen logika mentén nem érte meg nekik a saját jó hírüket csorbítani, mi több, még az asztali Windowst is évekig "tönkre vágni".
Nem. Egyértelműen hülyeség volt már az elejétől ez az összeesküvés-elmélet. Amit aztán a történelem be is bizonyított pár évvel később, mikor tényleg megtörtént a felvásárlás, majd másfél évvel később a Microsoft az egészet 7 milliárd dolláros veszteségként írta le. Közben meg kirúgott 20 ezer embert, és bezárta az összes gyárat. Nyilvánvalóvá téve ezzel, hogy a felvásárlás csak egy kényszer volt, és hogy soha, még csak a hátuk közepére sem kívánták.

No de akkor miért volt ilyen rossz CEO Elop?
Elárulom a megfejtést. Egyáltalán nem volt rossz CEO. Igaz jó sem. Egész egyszerűen ő nem volt CEO. Elop egy bábfigura volt, egy kirakatarc.

Tudjuk, hogy egy nagy cég vezérigazgatójának lenni nem egyszerű feladat. Az embernek elég okosnak kell lennie, hogy lássa a jövőt, hogy jó útra vigye a céget. Elég ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy ezt akkor is le tudja nyomni az igazgatótanács és a részvényesek torkán, ha az pillanatnyi (1-2 negyedéves, sőt 1-2 éves) vesztességgel jár. Mert mint tudjuk, a részvényeseket semmi nem érdekli, csak hogy negyedévről negyedévre többet érjenek a részvényeik. Nehéz nekik elmagyarázni, hogy ha áldozatot kell hozni azért, hogy 2-3 évvel később sokkal sikeresebb legyen a cég. Nagyon sok CEO bukott bele már ebbe a harcba. Többek között Steve Jobsot is tették már ki az Apple-től, mert az elképzelései túl nagyvonalúak voltak. És a profitot hajszoló vezetés csődbe vitte az Apple-t, amit a visszakönyörgött SJ tett ismét technológiai vezető vállalattá. Hála annak, hogy tudott stratégiai távlatban gondolkodni, és nem az aktuális pénzügyi negyedév részvényárfolyamát nézte.

Ugyanakkor a fenti megállapítások csak a klasszikus értelemben vett CEO-kra igaz. Nagyon sok példát láttunk már arra, hogy egy CEO csak egyetlen, jól meghatározott céllal érkezik egy céghez. "Csináld meg ezt, takarítsd el azt, szolgáld ki a részvényeseket, építsd le a céget, építsd fel a kínai üzletágat", stb.

És hát van az úgy, hogy a CEO pozíció egy kapcsolati pozíció. Vannak olyan CEO-k, akik pusztán csak kirakatemberek. Szimbólumok. Szimbólumai valaminek. Esetünkben egy partnerségnek. Elop nyilvánvalóan egyetlen céllal ment a Nokiához, méghozzá, hogy a cégen belül felszámoljon mindent, ami nem a WP-hez kapcsolódik, és a WP felé terelje a Nokiát. Ezt az "Égő platform" memójával meg is tette, ezzel belökve a hajót, aminek a kapitányi hídján bambán vigyorgott az azt követő 4 évben.

Ennyi az ő története, nem kevesebb, és nem több.

Namármost tegye fel a kezét az, aki komolyan elhiszi, hogy bárki más nagyobb sikereket érhetett volna el. Teljesen mindegy, hogy kit raktak volna a Nokia élére, mindenki pont ugyan ilyen pályát futott volna be. Esetleg pár hónappal előbb vagy később érte volna utol a sors a céget.

Miért? Tehetitek fel a kérdést. Azért, mert a Nokia mindent, de mindent megtett, ami hatalmában állt, a WP sikeréért, de a WP halálra volt ítélve. Mert - ahogy ezt eddig kifejtettem - egy rosszul sikerült OS volt. Viszont a WP fejlesztéséért nem a Nokia felelt, hanem a Microsoft. A Nokiának nagyjából semmilyen (vagy csak abszolút marginális) ráhatása nem volt a WP fejlesztésére. Pusztán csak rá voltak kényszerülve arra, hogy azt használják.
Nyilván tudták, tudhatták, láthatták a Nokiánál is, hogy a WP egy hulladék, de nem tudtak semmi tenni ellene.
Maga Elop sem tudott volna semmit sem tenni ellene. Maximum kimondhatta volna, hogy "gyerekek, ez sz@r", és másnap nem lett volna munkája. De szerintem egy 1,4 millió dolláros éves fizetést hozó állást nem igazán akar egy Elophoz hasonló elvtelen végrehajtó feladni (és valljuk be, így lett volna ezzel nagyjából mindenki). Neki kellett a pénz, meg kellett az a 6 milliós bónusz, amit még kapott a fizuja mellé, meg kellet az a 18,8 millió eurós bónusz is, amit az MS felvásárlás után kapott.
Neki más nem kellett. Ő nem Steve Jobs volt. Nem látnok. Nem egy megalomán reformer. Csak egy öltönyös bürokrata. A tehetségesebb fajtából.

Egyéb iránt Elop karrierje már nem volt hosszú életű az MS-nál, letolta még a kötelező köröket, majd 2016-ban a Telstarhoz, egy ausztráliai telkóhoz távozott. Hogy magától ment, vagy küldték, az már nem derül ki a hivatalos feljegyzésekből.

Microsoft

No igen, a főkolompos. Szerintem a rekord hosszúságú cikkem elég jól körbeírta, hogy a WP lényegében az MS hibájából ment csődbe. Mert egy rossz oprendszert félkész állapotban dobtak piacra, és nagyjából mindent megtettek azért, hogy a saját dolgukat nehezítsék menet közben.
De felmerül a kérdés, hogy ki valójában a felelős a WP ipartörténeti kudarcáért.
Nos „a legközvetlenebbül felelős Miles Bennett Dyson”. Ja nem, az egy másik történet. :)

(You know what I mean?!)

Ha komolyan vesszük a kérdést, nyilvánvalóan nem lesz egyetlen konkrét felelős. Ha ez a Formula-1 lenne, erre azt mondanánk, tipikus versenybaleset. Ez tipikus - már az elejétől kezdve elrontott - nagyvállalati projekt.

A CEO, vagy az igazgatótanács kitalál valamit. Leküldi az utasítást. Megalakulnak a megfelelő részlegek. Kutatás-fejlesztés, dizájn csapat, programozók, és a projekt elindul, a gépezet működésbe lendül.
Igen ám, de az első hibákat már nagyon korán elkövetik. Előállnak egy új és nagyon ígéretes, sőt alapjaiban véve jó ötlettel. De rosszul valósítják azt meg. Rossz a rendszer mögött meghúzódó logika. Rossz a dizájn. Rossz megközelítést alkalmaznak.
Nem mérik fel a nagyközönség igényeit, vagy nem jó teszik azt. Több ponton is komoly, nagyon komoly hibákat követnek el.
Bevallom őszintén, én ha WP-s telót fogtam a kezemben, folyamatosan azt éreztem, hogy azok az emberek, aki a UI-t tervezték, még csak hallomásból sem ismerték az ergonómia és a pszichológia fogalmát.

Olvastam egyszer egy pszichológia könyvet, amiben volt egy nagyon érdekes fejezet, ami az emberi agy működésének, és a közlekedésbiztonságnak a kapcsolatát magyarázta.
Az 1970-es években a svéd autótervezők elkezdték "újraalkotni" az autók belső dizájnját. Ennek okán igyekeztek minél egyedibb belső tereket kialakítani. Például olyan műszerfalakat csináltak, ami tükörszimmetrikusak voltak. A kilométeróra balról jobbra járt, a fordulatszám mérő meg jobbról balra. A vízhőmérséklet-mérő fentről lefelé mozgott, az olajnyomásmérő meg lentről felfelé. Nagyon jól néztek ki ezek a műszerfalak, de a gyárnak feltűnt, hogy az ilyen típusú autókkal 70%-kal több baleset történik, mint a korábbi modellekkel. Elkezdték vizsgálni az okokat, és rájöttek, hogy a sofőrök a megszokott 1-2 másodperc helyett, 6-8 másodpercig nézegetik a műszerfal mutatóit. Egész egyszerűen azért, mert az emberi agy sokkal nehezebben dolgozza fel a mutatók által jelzett értékeket, ha a mutatók "össze-vissza" mutatják az értékeket, mintha minden mutató egy irányba jár. Mert az előbbi esetben minden mutatót külön kell értelmezni: "hol a nulla, hol a skála közepe, a mutatott érték akkor most jó, vagy nem?"
Míg ha minden óra egy irányba mozog, az agy automatikusan tudja a kiinduló pontokat, és "pillanatok alatt" feldolgozza az így kapott adatokat.
Márpedig az könnyen megérthető, hogy miért volt több baleset ezekben a kocsikban, ha a sofőr 1-2 másodperc helyett 6-8 másodpercig bámulta a műszerfal mutatóit.

No hát ez érződött folyamatosan a WP-n. Hogy egy káosz háza az egész. Hogy a dolgok nem ott vannak, ahol logikusan lenniük kellene, hogy nem úgy működnek, ahogy várnánk.
Ehhez még tegyük hozzá a testre szabhatóság hiányát, egy borzalmasan unalmas, ingerszegény kezelő felületet (ami ráadásul az összes WP-s telón ugyan olyan volt), kevés és rossz minőségű appokat, és már meg is érthettük, hogy miért lett óriási kudarc a WP.

Pedig a MS nagyon akarta, hogy sikeres legyen. Még az asztali Windowst is hajlandó volt feláldozni a nemes cél érdekében. Olyannyira, hogy még a Windows 10 sem tudott annyira visszatérni a gyökerekhez, hogy sikeres OS legyen.
Mert, bár végre eltakarították az asztali gépen is kötelezően az ember arcába nyomott tabletes, touch fókuszú módot, maga az OS még mindig nagyon "WP-s". Flat dizájn, ingerszegény kinézet, szanaszét kavart beállítások.
Jól látszott, hogy mennyire nem szeretik ezt az emberek azon, hogy még az ingyenes frissítés évében sem nagyon akart terjedni, még úgy sem, hogy az MS trükközéssel és erőszakkal próbálta a felhasználók akarata ellenére Windows 10-re frissíteni a korábbi rendszereket (Win 7 és 8).

Szerencsére azért szépen fejlődik a Win10, minden nagyobb frissítéssel jobb kicsit, de ha nem szúrják el ennyire az elején... egész más dimenziókban mozoghatna most az OS.

És akkor beszéljünk kicsit a jövőről. Van a Microsoftnak egy Store-ja, ami eredetileg azt hivatott volna szolgálni, hogy keresztplatformos alkalmazások sokaságának legyen a tárhelye. "One Windows", szólt a szlogen, és az UWP lényege pont az volt, hogy mindenféle eszközön tudd futtatni a kedvenc appodat. Telefon, PC, laptop, tablet, Xbox, stb.

A helyzet viszont sajnos az, hogy jelenleg az UWP ugyanúgy haldoklik, mint a WP anno. A Microsoft dedikáltan ezzel a platformmal szeretnél leváltani a mostani Win32/64-es API-t, jó ötlet ez, kérdem én?

Először is, jól látható, hogy telefon fronton az MS kapitulált. Egy eszköz kiesett a fentiek közül. Az Xbox alapvetően nem appok futtatására kitalált eszköz, hanem egy játékkonzol, főleg játszani fogják megvenni az emberek, sőt, maga az MS is tervezi az egész konzolt kiváltani valami online stream szolgáltatással, tehát megint ki fog esni egy eszköz.

A tableteknek még érdekes lehet a Store, és az UWP, de igazából jól látszik, hogy gigantikus kudarc minden olyan windowsos tablet, ami nem x86-os procival lép a piacra. Bukott anno a Surface RT, buktak az újabb ARM procis tabletek, amik emulálni próbálják a kalsszikus Windowst (és abból is csak a Win32-t tudják emulálni jelen állás szerint, sőt, még azokat is csak durva megkötésekkel, szóval ez így ebben a formában megint kuka).
Az olcsó windowsos tabletek rettenetesen gyengék, használhatatlanok, a komolyabb hardverrel ellátott tabletek (Core M, Core iX) rettenetesen drágák. 3-4-500 ezer forint környékén mocorognak, és azok, akik ilyen tabletet vesznek, sokkal inkább használják a tabokat laptophelyettesnek, semmint tabletként. Ráadásul ezek a tabletek jellemzően pont, hogy a klasszikus x86-os programokat használják nagyobb mértékben, semmint a store kínálta lehetőségeket.
Szóval innen nézve, amíg a hardverek árai nem csökkennek arra a szintre, hogy már egy 200 dollár (100K HUF - tudjátok, úgy jön ki, hogy 200 USD + vám + áfa + szállítás és kisker haszon) körüli gépen is élvezhetően futhasson a Windows, addig az MS-nek lényegében a tabletpiac is kiesik, illetve marginalizálódik.
Marad tehát az asztali környezet, ahol erős tud lenni az MS és a notebook szegmens, de pont ezeken a területeken meg semmi értelme a Store-nak, és senki nem is használja.
Tehát lényegében a Store felesleges, és erősen haldoklik.

Ehhez még tegyük hozzá, hogy a gyakorlatban (nem elméletileg, hanem az eddigi gyakorlat alapján) az UWP appok rosszabbak mint a klasszikus Win32/64-es testvéreik, így adja magát a kérdés, hogy valóban ebbe az irányba akar menni az MS. Jó ez az irány?

Szerintem nem. Kicsit ugyanazt érzem, mint a WP-vel, hogy ez így rettenetesen kevés, és felesleges. És ha csak valamilyen nagyon komoly változás nem történik, akkor ez az egész halálra van ítélve. Természetesen jöhet még olyan változás, ami elindít valamit, de jelen állás szerint az irány rossz, és minél tovább erőlteti az MS, annál fájóbb lesz később az a sok ablakon kidobott év, és dollár.

Jolla

Róluk még nem volt szó egész mostanáig. A Jolla egy telekommunikációs vállalat, mely 2011 márciusában alakult. A céget azon ex-nokiás dolgozók alakították, akiket az Elop éra elején épített le a cég.
Ugye volt róla szó, hogy Elop azzal kezdte a nokiás pályafutását, hogy az összes nem WP irányú projektet lelőtte. Indokolta ezt a mára már kultikussá vált "Égő platform" levelével. Lényegében ez volt az a pillanat, mikor a MeeGo fejlesztéséről végleg letett a Nokia.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, néhány embert kirúgtak, néhányan maguktól távoztak a Nokia berkeiből. Egy pár tucat ex-nokiás azonban összedugta a fejét, és megalapított a Jolla céget, azzal a szándékkal, hogy az új cég keretein belül vigyék tovább a MeeGo fejlesztését.
A Jolla amúgy finnül dingit jelent, egy pici vitorlás hajót, ami a rossz nyelvek szerint egy fricska akart lenni Elop "Burning Platform" memójára.
A Jolla által fejlesztett régi/új OS neve stílusosan Sailfish OS lett. Az OS amúgy megélte, hogy felkerüljön egy - szintén Jolla fejlesztésű - telefonra is.

Egyébként emlékszem még rá, hogy mikor jöttek a hírek, hogy az ex-nokiások új céget alapítanak, egyáltalán nem hittem a cég sikerében, de jót nevettem rajta, hogy "mekkora lenne már, ha sikeresebbek lennének, mint az a trágya WP". És bizonyos értelemben ez így is lett. Igaz ugyan, hogy a Sailfish OS-nek sosem volt százalékban mérhető piaci részesedése, de a WP-vel ellentétben a mai napig egy létező (habár nagyon marginális) operációs rendszer.
Legutóbbi hírek szerint az oroszokkal akarnak összeállni. Úgy látszik, van az a pénz, amiért kiveszik belőle a backdoort (vagy beteszik a moszkvait).

Hát ennyi!

Oh, Bill Gates még mindig a világ egyik leggazdagabb embere, és még mindig Androidot használ (már a komornyik, aki tárcsáz helyette).

Jessica Alba pedig még mindig színésznő, és még mindig iPhone-t használ.