Shine on You Crazy Diamond...



Hogy mi a Pink Floyd? Aki tudja a választ, makacsul rejtegeti, esélyt sem adva korunk generációjának a megfejtésre. Ha lenne egy ládád, kizárólag a Te titkoddal, átnyújtanád másnak annak kulcsát? Te lehet hogy igen, én nem tenném, sőt, mélyre rejteném. Ellenben kezébe adnám a térképet, mely a kulcshoz vezet. A Pink Floyd-mapet. Egy gyűjteményt, az összes megjelent zenéjükből. Ráerőltetném nemzedékek útmutatóját, lelkek megmentőjét, a Földre szállt angyalt, melyet nagybetűs MUZSIKÁNAK hívnak odafent, s nem hazudok, ha azt mondom, jónéhányan idelent is.

Mi is az a Pink Floyd?

Maga az élet. Állításommal nem tévedek sokat, ezt megannyian tudják, illetve tudni vélik. Menjünk biztosra.

Nem bocsátkoznék szám- vagy életrajzelemzésekbe, nincs rá szükség. Olyanokhoz szól írásom, kik nem a sztárvilág bugyrainak kifordításáért szeretik, szerették a Floydot, olyanokhoz, kik talán agymenésem hatására veszik elő édesapjuk/édesanyjuk poros bakelitlemezeit, cédégyűjteményét, olyanokhoz, akik valamiféle földöntúli utasítást követve indítják azonnal fájlcserélőjüket, s adják át magukat eme kifogástalan, tökéletes érzésnek, melyet egykor Pink Floydnak neveztek.

Zenetörténet ide vagy oda, Pink Floyd márpedig együttél majd Mozarttal, Chopinnal s társaikkal, mikor a világ óriásit fordul, kifordul, megpördül, s jó ideig nem áll meg. Erősebben küzd majd a Floydhallgató a legkeményebb harci drogot nyelőnél, a hazaszeretőnél, a pokolba készülő katonánál, kiket kudarcokkal teli életének legszebb pillanatai készítenek fel a dicső halálra, s aranylépcsőn jut a Mennyek Kapujához, elhallgat egy utolsó Floyd dalt, s kerül bűnei miatt a pokolra, ahol a zenének se értéke, se ereje... Megéri.

Is there anybody in there? Megannyian nem találjuk belsőnk legszebb értékeit, megannyian siklunk el a gondok felett, magunk mögött felégetett, értékvesztett anyaföldet hagyva, sivár, kietlen világot leképezve, szenvedve, mint rendesen. Hová vezet az út? Ők tudták, tudják ma is, mégsem mondják ki soha. Inkább megírják, zenébe foglalják, ahogy tették anno zsenik, művészek, talpnyalók s fanyalgók, festők, kik vászonnak vélték Világunkat, s átfestették, színesítették azt.

Bármely színt is szerettél, eszköz helyett célt mutattál.

Beszéltek nekünk Pénzről, egy Falról, mely nem pusztán fal, de vízválasztó, hamis útmutató, gerjedésgátló, kegyetlenkedő is volt egyben, Visszhangokról világokból, hová sosem kerülhetünk anyagi létünkben. Drogról, Holdfogyatkozásról, harcoló embertársainkról, kiket a politika kietlen sivataga szárított ki, Reményekről, Téglákról a Falból, társadalmunk Kutyáiról, Disznóiról, örök fényű Gyémántokról, Pokolról, a Végzetes Fagyról, mely zordabb az örök tűznél is, s végül mindent elemészt, karöltve az Atom Szívű Anyával...


Számtalan életkép, számtalan megoldás, irányelv...


Egy zenekar, melyet sosem felejtek. Rózsaszín felhő lelkem kék egén, oda nem illő színárnyalatokkal, csendélettel. Maga a tökély...