1

A 13. H osztály megindult a 112-es terem felé. Csütörtöki nap, 7. óra előtti szünet, egy kis izgalom a levegőben, mindenki menne vissza a kollégiumba, de előtte még egy szódolgozattal, és egy feleléssel meg kell birkózni angolból. Ez a nap nem olyan, mint a többi. Este a várt sulis disco majd másnap diáknap! A diáknapot mindenki szereti. Jó, kicsit kiszakadni a szürke hétköznapokból, az unalmas, vagy stresszel teli órák tengeréből, mint tanárnak, mint diáknak kell egy kis aktív pihenés. Legyen az film- vagy teaszoba, tanár-diák szerepcserés játék, paintball célba lövő verseny az udvaron. Nem csak ezt az eseményt várjuk, hanem a csütörtök estét leginkább. Az érzés furcsa, hiszen ez az a hely, ahova nap, mint nap azért járunk, hogy valami újat tegyünk hozzá a tudásunkhoz, és ezt meg is mutassuk a számon kérő tanároknak. A főszereplő, most nem a stressz, a jegyek miatti izgulás lesz. Egy kis kikapcsolódás, egy kis bulizás, (egy kis csajozás)… Pont itt ebben a gimnáziumban… Kíváncsi vagyok, hogy mennyire öltöznek majd ki a csont ötös fiúk-lányok. Kiderül, hogy a „tudok élni” tárgyból hogyan teljesítenek… nem vagyok se rossz, se jó tanuló, de ha kell élni is tudok.

Mit keresek a földön? Jaj, de fáj a fejem!
-” Mi van, megint melyik csajt bámultad?”- szűrődnek a hangok a tudatomba… Egy ezred másodperc sem telik bele, már össze is áll a kép. Kihagytam egy lépcsőfokot lefelé menet, és elterültem a széles folyosón, mint a gyalogbéka… Dan, az osztálytársam és nagyon jó barátom segít feltápászkodni a padlóról…
-”Melyik csajt nézted ennyire?”- kérdezte még mindig mosolyogva.
-”Egyiket sem, csak elgondolkoztam”- mondtam, kissé kábultan.
-”Inkább azon gondolkozz, hogy kiről másoljuk le a házit! Utána meg Listening-et nyomunk, úgyhogy szedd össze magad tesó! Most még a sulira koncentrálj, koleszba menet meg már elereszthetjük magunkat! Addig is Keep Walking!”
-„Azt megmondom, ránk fér már egy alapos lazítás… Este bevetés lesz!”- mondtam felvillanyozódva.
Az óra unalmas volt, az utolsó percekben végig az órámat néztem. Legyen már vége. Megszólal a csengő… összenézünk heten, a hét fő bolond, majd a csatakiáltás. „THIS IS SPARTA!!!” Ölelés, puszi, röpködő poénok, badarságok, a tanár elképedve nézte, hogy mit csinálunk.
-„Tanár úr ne tessék félreérteni, mi egy nagy család vagyunk, az óra jó volt ne tessék félreérteni, nem azért kiáltottunk fel!”- mondta Hugo
-„Te, mondom jobb lett volna, ha inkább csöndben maradsz!”- mondtam a röhögést nagy nehezen megállva.
Visszaértünk a kollégiumba, mivel másnap nem lesz tanítás, ezért összegyűltünk a szobában, kitártuk az ablakot, élveztük a tavaszai napsütést, és az enyhe fuvallatokat, a halk zene társaságában. Dan megtörte a csendet:
-„Tesó aztán ugye ma sem játszunk szerzetest?”- kérdezte.
-„ Ugyan már Dan! Itt a tavasz, vadászidény van!- üvöltöttem, majd harsogott a szoba velem együtt, mikor megismételtem az utolsó mondatot. Elfeküdtem az ágyamon, hallgattam, ahogy jókedvűen felelevenítik a közös emlékeket, a kalandokat, a kirándulásokat, természetesen a lányokat sem kifelejtve a sorból.
Hallva a történeteket, én is elmerültem a gondolatok, és az emlékek világában. Osztálykiránduláson a Bakonyban, az idegenvezető lánya, szegény tényleg azt hitte, hogy a ritka növényeket szeretnék megnézni a közeli tisztáson. Vagy a székely csajszik mikor Romániában voltunk… Eszembe jutott, édesapám céges-családos bálja, meg utána a fejmosás… „Kisfiam! Azt mond meg nekem, hogy miért pont a főnököm lányát kellett magadhoz édesgetned? Ha kirúgnak, akkor te veszed meg a Balaton-parti nyaralót!” Kellemes emlékek. Milyen jó is volt. Vajon a ma este is hatalmas élményt fog tartogatni? Remélem, megint óriásit bulizunk a srácokkal. Kíváncsi leszek, hogyan csípik ki magukat a kitűnő lányok… Csak a tanulás terén kitűnő a teljesítményük? Mindenféle gondolat kerített a hatalmába, miközben elaludtam.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!