- Mi történt? – hangzott a kérdés a nyomozótól, miközben lassan, elgondolkodva fújta ki a szivarfüstöt, fehér ködöt képezve az arca előtt.
Késő sötét éjszaka volt, valahonnan ventillátorok hangját hozta a szél, száraz meleg levegő áramlott mindenfele, valahol messze egy kis zeneszó hallatszott "You shock me all night long".
- Nem tudjuk, Jack. - hangzott a tömör válasz az egyik helyszínelőtől – Ami biztos, hogy nagy mennyiségű adat sérült meg, jó része ment tönkre, és mintha hiányozna is néhány file.
- Jó, folytassák. És értesítsenek, ha jutottak valamire, én körbenézek a környéken. – azzal elindult lehetséges szemtanúkat, árulkodó jeleket keresni.Benézett néhány könyvtárba, megpróbálta a kárt felbecsülni, de ez a rendetlenség miatt szinte lehetetlennek bizonyult.
Hiába volt a sok figyelmeztetés, kérés, oktatás, azért sem hallgatnak a userek a biztonságiakra, a főgépturkászt meg nem érdeklik a userek ügyes bajos dolgai, pedig ő a Központból biztos tehetett volna valamit. Hoppá, a főgépturkász, ha valakinek, akkor neki biztosan kell tudnia valamit. S azzal sietősen a főgépturkász irodája felé vette az irányt.
A főgépturkász, vagy ahogy hívni kellett, Rendszergazda Úr, (bár mindenki csak gyökérnek hívta a háta mögött), kellemetlen alak volt, Istent játszott, pedig semmi oka nem volt rá. Talán 3 gépet kellett felügyelnie, amik folymatosan mentek, mindent automatikusan csináltak, sőt garanciájuk miatt szinte semmivel nem kellett komolyabban foglalkoznia.
Gyakorlatilag alig csinált valamit, de mindig előre be kellett jelentkezni hozzá, ha beszélni akart vele az ember. Ezek a beszélgetések mindig rövidek voltak, a főgépturkász szinte csak tőmondatokban beszélt, az ember folymatosan érezte, hogy melegebb éghajlatra kívánják, és ideje lenne befejezni a társalgást, mert fontos dolga van. Ezek a fontos dolgok, miben merülnek ki, senki sem tudta, de mindenki sejtette. A film, a warez, a chat és hasonló általa letiltott tevékenységek folyamatos művelésében, bár mindent tagadott, még a főnökség előtt is. De akkor miért visz ki naponta 20-30 DVD-t a cégtől? Bezzeg ha valamit archiválni kell, akkor "Nincs!", "Elfogyott!", "Menjen a beszerzési részlegre lemezért." válaszok kombinációja volt a várható válasz.
Lassan közelített a nyomozó az irodához, szíve egyre gyorsabban kalapált, nem szeretett idejönni. Kopogott, és választ sem várva benyitott, tudván ez most cég érdek, nem érnek rá protokoll szabályokra. És ekkor érte a meglepetés. A főgépturkász, nem a székében ült, villámló tekintettel, ahogy ilyenkor szokott, hanem izzadva, pólóra vetkőzve rohangált a saját gépe és a szerverek között.
A főgépturkász felnézett, megalázkodó tekintettel, de mikor látta ki érkezett hozzá, tekintete villámokat szórt és mérgesen felmordult:
- Mivan?
- Történt valami az egyik user gépével, és nem tudjuk még mi, esetleg megnézné?
- Kiével?
- Az egyik fejlesztő gépe fura dolgokat művelt és akkor szólt le a támogatásra. Konkrétan még mi sem tudjuk.
- Értem. Most nem érek rá. Oldják meg.
- Rendben.
- Ajtó.
A nyomozó sértett önérzettel, célja elérése nélkül elment. Pedig ha a főgépturkász tudta volna, hogy jobban jár ha megnézi, lehet még meg is köszöni az információt.
Jack végigsétált az ismerős úton, hogy megnézze rendesen megy-e a letöltés a mellékhelységben. Dolga és a járulákos folyamatok végeztével, megcélozta a legközelebbi kóla automatát, hogy legyen egy kis input, mielőtt megkezdi a nyomozás érdemi részét.
Amiben biztos volt, hogy a főgépturkász idegessége olyan eseményre utalt, ami alapján elkezdhette ő is a nyomozást.
Amint megérkeztek a helyszínelők, feltették az asztalára a gépet és elkezdték szétszerelni, másolatokat készíteni. Az első néhány percben kiderült, egy elég komoly vírus és trójai fertőzés nehezíti a munkát. Így először antivírust akrtak bevetni, de nyomozónk résen volt és megtiltotta. Azonnal egy elszeparált tesztkörnyzetbe vitette a gépet, ahol kordában tudták tartani a kártevő áradatot.
Végre nekikezdhettek a nyomozásnak. És ekkor csillant fel a szeme a nyomozónak, és rebegett magában egy hálaimát, hogy legalább a userek egy része hallgatott rájuk, van fent tűzfal a gépen és minden esemény-loggolás is aktiválva van. Amikor kiderült, hogy a tűzfal egy alap behatolás érzékelőt is tartalmaz, a nyomozó a menyországban érezte magát.
Azonban derültsége gyorsan szertefoszlott, mivel a log file elég hiányos volt, látszott rajta, hogy törölték a tartalmát. Épp csak néhány bejegyzés szerepelt rajta. Azonban volt néhány érdekesség is, ami szemet szúrt a csapatnak, így elkezdték módszeresen átvizsgálni a gépet. Az egyik másolatot vírusirtóval scannelték, és elemezték az eredményt. Hozzáfogtak a log file-t alaposan elemezni, melyik program, mikor hova akart csatlakozni.
Ezeket az eredményeket alig várta a nyomozó, máris kereste a "kis füzetecskét", amit Ő állított össze, hogy teljesen képben legyen a hálózattal, mivel a céges hálózat állítólag soha sem volt dokumentálva, vagy ha volt is, már rég nincs meg. De ezzel úgysem ment volna sokra, mert azóta milliószor bővítették, sőt szinte teljesen átépítették már.
Így elővette fiókjából azt a 200 oldalnyi lefűzött jegyzetet, amiben ő ledokumentálta a hálózatot, a saját elképzelése szerint.
A lapok szépen, enyhe surrogással engedelmeskedtek a kereső ujjaknak. Mí végül valahol a könyv 1/3-a környékén, meglett a keresett válasz. Az IP címek kavalkádja elárulta, mi volt az a cím, ahonnan a legtöbbet volt kapcsolódási kérelem. Egy helyszínelő lépett be hirtelen az irodába, és adott oda izgatottan egy papírt a nyomozónak:
- Nézd csak ezt a filet! Nem tudjuk mi ez, csak azt hogy elég sűrűn kapcsolódott az internetre, sőt gyanítjuk, folyamatos kapcsolatot tartott fent, egy kinti géppel.
- Ez az, köszönöm. Azt tudjátok, mit csinált még ezen kívül?
- Csak annyit, hogy utánanéztünk még 1-2 gépen, néhol megtaláltuk.
- Rendben, azonnal vizsgáljátok meg azokat is, és hasonlítsátok össze az eredményeket a mostaniakkal.
- Rendben. Öö, kávéhabos az orrod, nem mondták még?
- Kösz. - és azzal nevetve letörölte, mert megértette, miért nézett rá néhány kolléganője olyan furcsán, és a srác a délutáni megbeszélésen, nem cikizni akarta.
Kezdett összeállni a kép, egy gyanús file, egy gyanús kommunikáció, hiányzó adatok.
- Meg van! - esett be az ajtón egy munkatárs. ("Ez a hülye küszöb, legközelebb kitöröm a nyakam, egyáltalán, minek ide küszöb, mikor sehol máshol nincs.")
- Mondd. Mondd!
A második, kicsit hangosabb felszólítás hatásos volt, hadarva ugyan, de elmondta a technikus, mi is a felfedezés tárgya. Jack mostmár mindent tudott, egy kicsit elkezdett viszketni a tenyere, végre a főgépturkász, ez a nagyképű, fellengzős, utálatos majom alá piríthat, nem is kicsit. Egyedül az aggasztotta, hogy nem fér hozzá a szerverekhez egyelőre, így csak az a bizonyítéka van, amit a userek gépén megtaláltak, illetve az elképzelése, hogy mi is történt. De kockáztatni jó, elvégre Rubiknak is bejött a kockázás.
Határozott léptekkel elindult a főnökség irodája felé. Megált az ajtó előtt, és elgondolkodott, "Lehet vissza kellene még menni egy kicsit, pontosítani a az eseményeket. Nem, egyelőre elég lesz, ezzel már tudunk mit kezdeni."
Kezét kicsit határozatlanul a felemelte, és kopogott.
- Tessék!
Nyelt egyet, most szeretett volna visszafordulni, de már késő. Összeszedte magát és határozottan benyitott. A kilincs kicsúszott a kezéből, és az ajtó kivágódott. Az iroda kicsit sötétebb volt, mint a folyosó. A folyosó fehér fala, a kívülről beáramló fény, valamint a kivágódó ajtó, mely a falon koppant, a nyomozó belépőjét egy kommandós behatolásához tette hasonlatossá. Az irodában minden tekintet a belépőre irányult. Nyomozónk most vette csak észre, a főgépturkász épp előadást tartott valamiről.
- Ez ám a belépő. - jegyezte meg a Főigazgató némi mosollyal a bajsza alatt.
- Elnézést, kicsúszott a kezemből a kilincs.
- Sebaj. Halljuk mit tud a ma estével kapcsolatban elmondani.
- Jó híreket hoztam, rájöttünk a csapatommal, mi is történt.
- Azt, hogy mi történt tudjuk, azt mondja meg, ki a felelős, kinek a hibájából történt adatlopás?
A felelősség és hiba hangsúlyából érezhette ez a valaki, reggel már nem kell jönnie dolgozni.
- A konkrét felelősséget nem tudom megállapítani, csak azt tudom, hogy az internetről jött a támadás.
- Az lehetetlen. Le van tiltva minden. Valaki biztos vírusos MAGÁN levelet kapott és felelőtlenül megnézte. - mint a tigris úgy támadott rá a nyomozóra a főgépturkász.
- Az lehet így van, ennek ellenére a vizsgálat azt mutatja, kintről jött a támadás.
- Milyen bizonyítéka van erre? - kérdezte az informatikai részleg vezetője. A kérdés, bár cinikusnak hatott, jószándékot takart.
- IP címek, port számok, és elcsíptünk 3 filet, ami az egész támadásban kulcsfontosságú volt.
- Értem. Kérem fejtse ki bővebben.
Mindenki feszülten figyelt, a főgépturkásznak mintha hirtelen melege lett volna, levette a pulóverét.
- Valaki kívülről behatolt a rendszerbe, a 1412-es portot használva. Ez valószínűleg naplózva is lett. Ezután a legelső IP cím, ami nem forgalomirányítóhoz tartozott, támadás alá került. Ez volt az a gép, ami meghibásodott, szerencsénkre, mert így a támadó nem tudta eltünteti a nyomait. Felmásolt 3 programot. Az első egy hálózati lehallgató program, a második egy kommnikációs program, a harmadik egy egyszerű vírustár. Lehallgatta a hálózatot, megszerezte az IP címeket, és elkezdett további gépeket figyelni, illetve átvenni az uralmat felettük. Az elsőkénkt megtámadott gép volt a központi gépe, arról vezényelte a támadást. Mivel vírusokat is találtunk a hálózaban, valószínűleg a támadás nyomait akarta elfedni, de meghibásodott a gép, így megszakadt a kapcsolata. Szerencsénkre így megmaradtak a nyomok.
- Milyen alkalmazáson keresztül jotottak be? - kérdezte fejlesztés vezető, előre dörzsölve a tenyerét, hogy végre valakit kirúghat, életében először.
- Egy fájlcserélő alkalmazáson, ami elvileg tiltva van, legalábbis a biztonsági szabályzat szerint.
- Biztonsági szabályzat? Az mi? - kérdezte az informatikai vezető.
- Úgy 2 hónapja küldtem egy e-mail-t az igazgatóságnak, illetve a Rendszergazdának, melyben biztonsági javaslataimat összegeztem, illetve az általam elkészített hálózati dokumentációt is mellékeltem.
- Igen?
- Igen!
- Ez úgy látszik elkerülte a figyelmünket, dehát nagy volt a hajtás az utóbbi időben. - próbálta nyilvánvaló hanyagságukat vigyorogva enyhíteni az igazgató helyettes.
- A lényegen mostmár nem változtat. Valaki egy fájlcserélőt használt a hálózaton. - vettete oda a Nyomozó hanyagul.
A rendszergazda elkezdett fehéredni, és amíg senki nem figyelt rá, felhajtott egy kancsó vizet, hogy kiszáradt torkát megnedvesítse.
- És mivel a felhasználóknak nincs idejük ilyesmire, illetve le is vannak állítólag tiltva az ilyen alkalmazások, így olyasvalaki lehet a bűnös, aki képes a hálózati korlátozásokat felülbírálni.
- Most engem gyanúsít?
- Én nem gyanúsítok senkit, csupán indokolni szerettem volna, miért kérem a vezetőséget, hogy engedjen hozzáférni a központi naplószerverhez.
- Azon nincs semmi gyanús, már átnéztem. - emelte fel hangját a rendszergazda.
- Értem, de azért hadd kérdezzem meg, egyáltalán tudja milyen címeket kell keresnie?
A kínos csendet a főigazgató törte meg.
- Rendben, hozzáférhet.
Azzal a kis csapat átvonult a rendszergazdai szobába, a konzolhoz. Belépéskor Jack egyből felfigyelt a kis gépre ott a sarokban, mivel nem hasonlított egyik cég gépére sem. A rendszergazda belépett a rendszerbe és átadta a terepet a Nyomozónak.
Néhány oldal átböngészése után egyből meg lett, a forrás cím, azonban a kutatás tovább folyt. A Nyomozó nem akarta futni hagyni a bűnőst, akiről már tudta, hogy a főgépturkász, csak bizonyíték kellett rá. És meg is lett. Átjelentkezett a központi, fő forgalomirányítóra és ott volt a bizonyíték, egy nyitott port átirányítva.
- Ime a bizonyíték arra, amit már sejtettem. Egy nyitott port, ami arra a gépre van átirányítva.- mutatott a sarok fele.
- És az a gép mi célt szolgál?
- Az a gép nem tartozik a céghez, és ide csak a rendszergazdának van bejárása.
- Ezt azonnal magyarázza meg! - fordult a főigazgató a rendszergazdához.
Kínos csend.
- Nos, rendben. Azonnali hatállyal ki van rúgva.
Hősünk melle dagadt a büszkeségtől, visszavágott a sok megalázásért.

Köszönet a nyelvi hibák javításáért Viszlát kollégának.