Egy ideje a munkám Lengyelországba szólított. Félve és előítéletekkel telten hoztam meg ezt a döntést, de akkor nem is gondoltam volna, mennyi természeti szépséggel és alapvetően jó fej, vidám emberrel ismerkedek majd meg. Van azonban egy súlyos árnyoldala is az itt tartózkodásomnak. Varsóban lakom és nem messze innen, egy kisvárosban dolgozom. Minden nap vezetek, de az autós közlekedés „másságát” máig képtelen voltam megszokni.

Mióta megérkeztem és pár napra rá, mikor majdnem meghaltam, egyfolytában tervezem egy összefoglaló mű megírását az itteni közlekedésről. Remélem, a tapasztalataim segíthetnek annak is, aki autóval vág neki, hogy felfedezze Lengyelország valóban csodálatos tájait.

Habár az itteni vezetők stílusát akarom leginkább kidomborítani, rájöttem, hogy mindez nem lenne érthető néhány háttér-információ nélkül. Ezért pontokba szedem az észrevételeimet, hogy egy kicsit követhető legyek.

Lengyelország közlekedési sajátosságai
Úthálózat:
Az egyszerű mellék- és főutak olyanok, vagy inkább olyanabbak, mint Magyarországon. Brutális kátyúkba lehet belefutni szinte mindenütt. A nyomvályúk néhol akkorák, mint egy normális útpadka. Érdekes, hogy sok főútvonal szélén, kb. 1 m-es sáv van kialakítva. Nem tudom, hogy hivatalosan milyen szabályok vonatkoznak erre a szaggatott, vagy folytonos vonallal elhatárolt részre, de több érdekes funkciója is van. Kisebb járművek (kerti traktor, bicikli, robogó) és gyalogosok használják rendszeresen – akár forgalommal szemben is ! Tekintve hogy el van választva az autós közlekedéstől, ELVILEG ez jó is lenne. Csakhogy az autók is előszeretettel használják, vagy kényszerítik egymást a használatára. Ha a szembejövő úgy ítéli, hogy neked még van elég helyed lehúzódni, akkor simán előzésbe kezd. Külföldiként, erre senki nincs felkészülve az első hetekben. Ezeken kívül még a főútra kanyarodók is szokták használni ezt a leállósáv-bicikliút kombinációt, mintegy gyorsítósávvá kinevezve. Ha pedig az út szélén gombát és erdei gyümölcsöt áruló kofák vannak, akkor ez a sáv a vásárlók parkolója.
A városokat és szinte az egész országot autóutak hálózzák be. Ezek 2x2 sávosak és néha nehéz azonosítani őket csak úgy ránézésre. Az itteni KRESZ két fajtájukat különbözteti meg: Középen kettéválasztott és elválasztás nélküli pályák. Minőségük a tükörsima és a csak harckocsival járható szintek között változhat. Rengeteg gyalogátkelő, betorkolló utca és lámpás kereszteződés ad plusz halálfélelmet a rajtuk való utazás közben.
Autópályák is vannak – állítólag. Ha Magyarországról Pozsony érintésével utazunk és Csehországból lépünk be Lengyelországba, akkor itt öt (5 !!!) km-t tudunk (a 400-ból) autópályán haladni Varsóig. Nagyon kevés van és többnyire véletlenszerűnek lehet mondani az elhelyezésüket. Varsóból például egyetlen autópálya sem indul. Ha Poznanba akarsz menni, előbb meg kell tenned egy jókora utat a kertek alatt, mire autópályára lelsz. Ami persze fizetős és kapukkal, nem matricával. Asszem, erre az úttípusra nem is kell több szót vesztegetni.
Forgalomszervezés
A legfurcsább, hogy a lámpák „kissé” másképp működnek, mint azt megszokhattuk más országokban. A legveszélyesebb az „irányított zöld” működése. Ez ugye szabad utat ad a kanyarodónak, az egyenesen haladóktól függetlenül. Lehet, hogy csak kevés helyen jártam a világban, de ahol eddig megfordultam, ott csak akkor engedett el a lámpa, ha minden irányból biztosítva volt a kanyarodásom. Na, itt erről szó sincs ! Ha itt, a kis zöld nyíl kisívű jobb kanyarra csábít, akkor nagyon körbe kell nézni, mert keresztben még nagyban özönlik a forgalom. Semmi szabad út, vagy biztosított kanyarodás ! (Na ebbe haltam majdnem bele, mikor egy kamion vagy százzal elrobogott előttem balról – vagy egy centire !) Balra kanyarodást legtöbbször semmi sem segíti. A két irányból érkezőket elengedik telizölddel és lehet küzdeni. Nagyban hozzájárul a dugókhoz, hogy ilyen esetben néhol csak 2-3 autó tud bekanyarodni a piros előtt és a kanyarodó sáv akár egy kilométerre is visszatorlódik.
Végül pedig a váltások ütemezése. Zöld hullámot még nem tapasztaltam. Talán sehol sincs több kereszteződés vezérlése összekötve. Ha igen, még nem jöttem rá a logikájukra. Ezen kívül, iszonyú hosszú üresjáratok vannak a váltások között, mikor mindenkinek tilos és csak várakozunk. Ha a gyalogosok lámpája pirosra vált, még 7-8 másodperc, mire elengedik az autókat. A legtöbb helyen, ha a gyalogos akkor indul, mikor a lámpa pirosra vált, akkor is simán átér – még a nagy 2x2 sávos, villamossínes úton is.
Évekkel ezelőtt, a piros lámpánál is lehetett jobbra kanyarodni. Később eltörölték ezt a szabályt... De erről még lesz szó.
Körforgalmak szép számmal vannak mindenfelé. Egy részük hagyományos, vagyis olyan, mint ahogy mi ismerjük, mások eléggé egzotikus kivitelűek. Néhol úgy vannak a jelek felfestve, hogy minden kijárat előtt balra kell indexelned és elsőbbséget adnod a belső sávból jobbra letérőnek, ha te nem azon a kijáraton akarsz kimenni. Ha ezt megspékeljük a több irányból érkező villamosokkal (melyek simán kettészelik a körforgalmat), gyalogosokkal, akkor minimum nyolc szem kell az eligazodáshoz. Ha valamelyik résztvevő még szabálytalanul is közlekedik (na de ilyet !), akkor egyenesen túlélő show lesz a játék neve.
Sebesség
Sima település tábla után 70-nel lehet robogni, míg nem találkozunk a belterület táblával (kis házacskák sziluettjei, fehér alapon), ami után már csak 50.
Egyszerű autóúton (ahol a két irányt nem választja el középen semmi) és lakott területen kívül 90 a maximum
Középen elválasztott autóúton már 110-zel lehet tempózni
Autópálya 130
Az országban több ezer kamera van az utak szélén ! Kb. 500 m-rel előttük van figyelmeztetés.
A rendőrség igen komoly veszélyforrás arra nézve, aki egy kicsit kreatívan kezeli a sebességhatárokat. Az esetek túlnyomó többségében kézi sebességmérőt használnak. Ez az un. „hajszárító”. Ha akarják (és akarják bizony) teljesen láthatatlanul el tudnak vele rejtőzni. Bokor, fa, domb, parkoló autó, vagy bármi mögé beállhatnak. Igazi szerencsejáték. Becsületükre legyen mondva, hogy akár szakadó esőben, vagy mínusz 20 fokban is képesek kint ácsorogni az út szélén és mérni. Szintén mellettük szól, hogy leginkább a vadállatokra vadásznak és az 50-es tábla mellett nyugodtan elgurulhatunk mellettük 55-60-nal. Az új törvények miatt, már a megvesztegetés is nagyon veszélyes lett, de néhány történet alapján még egyáltalán nem lehetetlen. Általánosan elmondható róluk, hogy sehol, semmilyen napszakban, semmilyen időjárásban nem lehet az ember biztonságban, ha túl gyorsan hajt. Ez Magyarországon messze nincs így...