Van pár régi TP-Link TL-WR[740, 741, 841, 941]* eszközöm OpenWRT-re frissítve. Ezek 10 évnél is idősebb routerek, már a maguk idejében is szenvedtek a gyári szoftver alatt, ha 4-6 eszköznél több csatlakozott rájuk. Ezekre az utolsó stabil firmware a 18.06-os ágon került fordításra, hivatalosan. Későbbi verziók tipikusan a flash-be nem fértek bele, vagy már a Luci felülethez kiszolgálásához is kevés volt a 32 MByte RAM. 4/32.
Felmerült bennem a kérdés, hogy adhatunk-e új célt ezeknek az eszközöknek. Házasítottam már wireguard VPN-t OpenWRT-vel. Elérhető rá a muninlite. Hódolva a hőmérsékletmérési kísérleteimnek (és DS18B20 imádatomnak) az "olcsó hőmérőre" esett a választásom. Az alany pedig egy TP-Link TL-WR740 v4.26 [devwiki], amit ha szerencsénk van akkor 1000 Ft alatt hozzánk vágnak a hardveraprón. De szerintem még van olyan kacatos doboz valamelyik családtagunknál, amelyikben valamelyik eszköz fellelhető.

A WireGuard mint olyan

Nem találtam Wireguarddal kapcsolatos címlapos írást itt a logouton, csak egy-két szűkebb témakörre korlátozott blog bejegyzést. Mivel újra volt Szegeden Szabad Szoftver Konferencia, ezért a témában megtartott ismertető előadásom írásban rögzítem. Azt előre leszögezem, hogy ez nem egy teljes bemutató: nem foglalkozom tűzfal beállításokkal és bonyolultabb konfigurációs beállításokkal. Az írás csak figyelemfelkeltő és kedvcsináló akar lenni, hogy az elindulást segítse. De akkor vágjunk is bele!

Egy ultra rövid írás arról, hogy hogyan építhetjük be a router-ként használt openwrt eszközünket a grafikon rajzoló/monitorozó rendszerünkbe.

Általam használt eszköz: TP-Link TL-WR941ND v3.6
OpenWRT verzió: Chaos Calmer 15.05.1 (vagy AA, ha nem menne egyből.)

A korábbi cikkből megtudhatjuk, hogyan kell Munin szervert telepíteni linuxos gépünkre. Az OpenWRT csomagok között pedig egy muninlite nevűre keressünk. 64 Kbyte szabad helyre lesz szükségünk. Ha Lan oldalról szeretnénk kiolvasni az adatokat, akkor nem kell semmit tennünk. Ha wan oldalról, akkor nyissuk meg a tűzfalon a 4949-es portot.

Bár a balszerencse már kezdetekben övezte a Sony Ericsson Xperia Mini-m, kompaktsága miatt nagyon szerettem. Története ugyanis azzal indult 2012-ben, hogy a gyári Gingerbread rom szenvedett egy bizonyos túlérzékeny érintés problémától. Ha a telefon elkezdett melegedni, mondjuk töltőre volt kapcsolva, a wifi be volt kapcsolva, esetleg nyár volt, akkor használhatatlan volt. Mindig úgy érezte, mintha hozzáérnék. Volt pár szoftveres megoldás rá, de mind garancia vesztéssel járt volna, végül elment garanciáztatásra, de "nem találtak hibát". Mondjuk az egy hónap távolléte alatt adta ki rá a 4.0.4-es romot a Sony és ez megoldotta a problémát végleg.

Salt States

Előző írásomban elkészítettem egy alap SaltStack telepítést, és a távoli parancsfuttatásra néztem pár példát. Ma egy szinttel tovább lépek és elkészítünk közösen pár újrahasznosítható "állapotot", amivel egy üzemeltető feltöltheti az eszköztárát. Elnézést hogy megcsúsztam a folytatással, de végeznem kellett az egyetemi tanulmányaimmal és mellette még kiengedni az internetre a saltból összerakott szolgáltatás csomagunkat (érintett technológiák: apache, nginx, mysql, postgres, jboss, gluster, postfix, monit, munin, rhq, haproxy, iptables, openfire ...)

Az elmúlt 5-6 év alatt több mappát is megtöltöttem kis eszközeimmel. Volt amelyik csak csomagokat telepített fel, központi tárhelyről konfigurációs fájlokat másolt. Nyomtatóhoz generálta le a felhasználókat. Firefoxot drótozott be proxy szerverre. Backupokat végzett... Illetve ezeknek ubuntu/debian/fedora verzióik. Annyi közös volt csak bennük, hogy karbantartást és néha sok gondolkodást igényeltek, hogy biztos működőképesek legyenek. A SaltStack-et ide is beengedtem, és nagyon sok minden megváltozott.

SaltStack Alapok

Mint ahogy logoutos bemutatkozásom is mutatja, rendszergazdaként tevékenykedek, de gyárilag fizikus vagyok. Ezen utóbbi tény miatt jellemző rám, hogy lusta vagyok, de ez a jobbik fajtája. Hogy mit is értek ez alatt? Ha például a feladat 10 asztali környezet összeállítása a gépteremben, akkor hamarabb írom meg a telepítő szkripteket és rakom össze a PXE/tftpboot környezetet, minthogy egyesével telepítsem a gépeket.
Azért vannak a gépek, hogy kiszolgáljanak, nem arra, hogy délutánokat töltsek a telepítésükkel! Most azonban egy további lépést tettem.

Központosított vezérlés és konfiguráció menedzsment témakörben több megoldás létezik Linux környezetben. Ilyen például a chef vagy a puppet, a több lehetséges opcióból kettőt kiemelve. Nem mennék bele ezek problémáiba, de tömören: meredek a tanulási görbe és sokszor lehet azt érezni, hogy olyan fejlesztők kezdték el írni, akik nem dolgoztak igazán nagy rendszerekkel.

Egy kis bevezető után bemutatom a hőmérséklet mérés egyszerű megvalósítását Raspberry Pi-al, és ezt a kapott értéket munin-nal kirajzoltatom. A végén javaslatot teszek egyéb továbblépési lehetőségekre is.

Már egy lassan több mint éve a tulajdonomban van egy Raspberry Pi B modell. Akkori szerencsémre pont beleszaladtam az új verziós átállásba, így az RS-től végül egy 512 MB-os feljavított verziót kaptam. Kezdetben Raspbian és Arch disztrókkal próbálkoztam és inkább a linux részére koncentráltam az eszköznek (fordítottam hozzá xfce 4.10-et is).
Ezek után egy ideig OpenELEC disztribúciót igénybe véve média centerként működött. (Megjegyzem film nézésre, internetes rádió hallgatására és youtube lejátszásra teljesen jó). De valami másra is szerettem volna használni.