Szerintem a magyar nyelv legszebb szava az édesanya. A második legszebb szó az édesapa. Elvesztettem őt örökre. Elhatároztam magamban, hogy méltó emléket fogok neki felállítani, hogy én és más soha ne felejtse el az én édesapámat. Ez az írás, csak egy emlék lesz, semmi több. Talán ez a legkevesebb amit megtehetek neki, az ő emlékére. Az a nap volt életem legrosszabb napja, életem legkeservesebb, kínokkal teli percei. Már több mint 7 éve, hogy nem láttam őt.

2002 szeptember, másod hét szombatján, elutaztunk a nagyszülőkhöz. Az a nap teljesen átlagosnak indult. A nap úgy kelt mint mindig, de számomra a nap nem úgy hunyt le, mint mindig. Reggel korán keltünk, emlékszem, még, hogy akkor még köd is volt. Bepakoltunk és elindultunk. Út közben többször is megálltunk.
Apám megállt, és bement a STILL boltba, hogy kenőolajat, és egyéb dolgokat vegyen. Segíteni akart a nagyszülőkön, az ott lévő tűzifát akarta feldarabolni. Követtem én is, és még a boltban kaptam egy ingyen sapkát is. Akkor úgy hiszem boldog voltam akkor. Aztán egyszer megálltunk újságot is venni. Utána mentünk az előre kitűzött úti cél felé.